Vécére kísérő biztonsági őrök társaságában néztük meg, hogyan háborodnak fel Orbán hívei a TV2 műsorvezetőjének kérdésein

November 13-án csütörtökön váratlan email landolt a Telex postaládájában. Két nappal azután, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – egy szemrebbenés nélküli hazugsággal – külön Facebook-videóban magyarázta el, hogy miért nem ad interjút a Telexnek, meghívót kaptunk a Digitális Polgári Körök győri eseményére, ami a háborúellenes gyűlés nevet kapta. Mivel háborúellenes gyűlésen még nem voltunk, szombat reggel fél nyolckor autóba szálltunk, és elmentünk a győri olimpiai sportparkba.

A helyszínen először minden gyanúsan könnyen ment: a visszaigazolt regisztrációikat telefonjaikon vagy papíron a kezükben szorongató érdeklődők hosszú, tömött sorban várakoztak a sportcsarnok előtt, az újságírók pedig nemcsak őket, de a néha mellettük elhaladó meghívottakat is szabadon kérdezhették. A bejutás még ennél is egyszerűbben ment: a sajtó munkatársait egy külön bejáraton engedték be, ahol egy személyi felmutatása után már be is léphettünk a sportcsarnokba.

Itt kezdődtek aztán a bonyolítások. Rögtön azzal, hogy a bejárat mögött egy fémdetektoros kapu várt minket, amin – akárcsak egy repülőtéren – csak a zsebek kipakolásával, övek levételével és a táska átvilágításával lehetett átjutni. Amikor ezen túlvoltunk, és mentünk volna tovább, egy kedves biztonsági őr mondta, hogy nem, egy lépést sem tehetünk meg az épületben az engedélyük nélkül, és a vécére is csak úgy juthatunk el, ha ők kísérnek. Így vártunk körülbelül negyed órát a bejáratnál, az összes többi újságíróval egy kis térbe zárva.

A gyűlés tizenegy órás megkezdése előtt egy órával aztán szóltak a biztonságiak, hogy továbbmehetünk, de nagyon gondoljuk meg, hogy így teszünk-e, mert később csak „nagyon bonyolultan” tudunk majd elmenni mosdóba. Ezt többször elismételték, majd megkérdezték, hogy mindenki elment-e pisilni, és mikor azt a választ kapták, hogy igen, elindulhattunk végre az esemény felé.

Azt hittük, hogy ezután már beléphetünk a háborúellenes gyűlésre, de kiderült, tévedtünk: a biztonságiak ugyanis ekkor egy, a vendégtértől egy nagyjából két méter magas, fekete színű mozgatható fallal elválasztott térbe tereltek minket. Itt aztán malmozással töltöttük a következő háromnegyed órát, mialatt – mint később kiderült – hozzánk hasonlóan a teljes vendégsereget átterelték a fémdetektoros kapukon. Az egyik fotós ekkor nagyon erősködött, hogy el kell mennie pisilni, amit végül úgy tehetett meg, hogy egy valtonos biztonsági őr a vécé ajtajáig kísérte. Az egyik újságíró bejelentette, hogy nincs kedve egy órát a vendégektől elzárva tölteni, és inkább kimenne, de miután azt mondták neki, hogy akkor nem engedik vissza, letett erről a tervéről.

A program kezdete előtt nem sokkal aztán betereltek minket a sportközpont nagycsarnokába, amelynek közepén sorokba rendezett székeken, két oldalán és hátulján pedig a lelátókon ültek a meghívottak. Az újságírók egy kakasülőn kaptak helyet, arra viszont nem gondoltak a szervezők, hogy ez kitakarja a mögöttük ülő DPK-tagok kilátását, így az előadás első felében közülük többen elengedtek egy-egy kiáltást, hogy üljenek már le a sajtósok. Szegény fotósok és operatőrök ezt persze nem tehették meg.

A program első fele nagyon alaposan megszervezett koreográfia szerint zajlott, és kísértetiesen hasonlított az október 23-i Kossuth téri programra: Rákay Philip és Szabó Zsófi különböző vendégeket konferáltak fel és kérdeztek, amit kétszer Curtis és Radics Gigi éneklése szakított meg. Mondani sem kell, hogy a megszólított vendégek az esemény tematikájába illeszkedő módon a béke fontosságáról és az orosz–ukrán háború szörnyűségeiről beszéltek. Olyan részletek, mint hogy ki indította a háborút, nem merültek fel.

A sok-sok, jellemzően csak néhány mondatra felkért megszólaló után az első hosszabb beszédet Szijjártó Péter külügyminiszter tartotta, aki hosszan beszélt a 2006-os választásról, amikor Győrben volt jelölt, és a második fordulóban kikapott. (Szijjártó beszédéről itt számoltunk be.) A külügyminiszter az előadás elején esetlennek tűnt, még amiatt is magyarázkodni kezdett, hogy letegezte a jellemzően nála idősebbekből álló közönséget, de a második felében belejött, és a gyűlés résztvevői lelkesen tapsolták és éljenezték a külpolitikai fejtegetéseit és a Magyar Péternek szánt beszólásait.

Utána következett Orbán, akit az első háromnegyed órában Váczi Gergő, a TV2 műsorvezetője kérdezett. Váczi kritikusnak tűnő kérdéseket is feltett az elmúlt hetek eseményeiről, például az orosz szankciók alóli mentességről, és arról, hogy nem lehet-e a migráció témájában valahogy kompromisszumra jutni annak támogatóival. Ebben a háromnegyed órában nem tűnt úgy, mintha Orbán jól érezné magát, többször is jelezte, hogy szerinte túl bonyolultak a kérdések, de voltak, akik még ennyire sem értékelték ezt a részt: a nézők.

A Szijjártó beszéde alatt már feltüzelt, és láthatólag jó hangulatban lévő résztvevők ugyanis ekkor alig-alig reagáltak, és Orbán válaszait néha ugyan megtapsolták, de közel sem úgy, mint a korábbi részeknél. Váczi kritikusabb kérdéseinél többen felhorkantak, és akadtak olyanok is, akik bekiabáltak, hogy „ez meg honnan jött?”, „ez tiszás!”, vagy „ezek tiszás kérdések!”. A teremben néhány percre olyan hangulat alakult ki, mintha többen mindjárt felállnának és megtámadnák Váczit, akinek egy ponton még magyarázkodnia is kellett, hogy miért tesz fel a fideszes állásponttal szemben részben kritikus kérdéseket. Ebben a részben hangzott el, hogy Orbán szerint mindegy, mennyi időre adják meg hivatalosan az amerikaiak a szankciómentességet. Orbán teljes beszédéről itt írtunk.

Ennek a nyögvenyelős résznek a végén aztán a vendégektől és kommentekben érkező, előre kiválogatott kérdésekre válaszolt a miniszterelnök. Itt az előzőnél jóval magabiztosabban és ügyesebben válaszolt, egymás után sütötte el a vicceket és mondta a sztorikat, ami láthatóan jobban tetszett a közönségnek, néhány percen belül oldódott a hangulat. Ekkor néhányan már szállingózni kezdtek, de a többség maradt, ők csak akkor pattantak fel a székeikről, amikor a program nem sokkal később véget ért.

A programon a résztvevők többsége – sok más politikai rendezvénnyel szemben – nem a legidősebb korosztályból, hanem az eggyel fiatalabb, 50-es, 60-as generációból került ki. A fiatalok hiánya ettől még rányomta a bélyegét a rendezvényre, ahol az elkapott beszélgetésekben olyan mondatok hangzottak el, miszerint a fiatalok azért nem támogatják Orbán Viktort, mert „nincsenek megfelelő történelmi ismereteik”, illetve azt hiszik, külföldön jobb, miközben „nem tudják, milyen jó is itt nekünk”.

Az Orbán-beszéd vége után nem sokkal kezdődött a Tisza Párt győri rendezvénye, amiről itt írtunk hosszabban.