Megoldjuk mi kisbolt nélkül is, csak zavar, hogy nem előre megyünk vele, hanem hátra

„Lesz még ilyen? Gyertek, mert nekünk könnyebb lenne”

– mondja egy nő, amikor megáll a Lidl kisbusza az Egertől 26 kilométerre lévő, Balaton nevű településen. A Lidl az első olyan nagy szupermarket, amely kísérleti jelleggel egy hónapra mozgóárussá is vált, így járja az ország olyan kisebb településeit, ahol vagy nincsenek, vagy csak korlátozottan érhetők el a kisboltok.

A balatoniak reakciója alapján van is igény erre: ahogy a mozgóbolt megáll és kipakol, már jönnek is az emberek. „Tegnap már erről beszélt mindenki a faluban, azért jöttem ki” – mondja egy idősebb nő. Aztán az eladókhoz fordul, megkérdezi, milyen gyakran jönnek majd. Ez még csak egy felmérés, válaszolják a Lidl dolgozói, minden attól függ, van-e rá igény. „Van!” – vágják rá határozottan a helyiek.

A faluban három kisbolt is van, de a legtöbben Egerbe járnak nagybevásárlásokra. „Itt minden kisbolt drága, nem bírnak a multikkal. Drágán kapják, drágán kell eladniuk, mi meg inkább ingázunk” – mondja egy nő, miközben egy tízes karton lisztet kötöz a biciklijére. „Kell, tésztát csinálok. Innen olcsóbb” – magyarázza. A liszt a szupermarketben nagyjából 50 forinttal olcsóbb, mint a helyi kisboltban, ami a „nyugdíjnál számít”.

A nő sorolja az árakat: a cukor hatvannal, az olaj száz forinttal olcsóbb, és a banán is jóval kevesebbe kerül, mint a helyi boltban. „Látja? Ugyanannyi, mint Egerben, nem raktak rá pluszt” – mutat csodálkozva az árlistára. „Régen nem ilyen árak voltak a kisboltokban. Most már nagyban vesszük a lisztet, cukrot, kenyeret, tejet, amit lehet” – magyarázza. Szerinte az embereknek nagy segítség lenne, ha a nagyáruházak így lejárnának hozzájuk, bár azt belátja, hogy ez a maradék kisboltokat is kivégezné. „Ők ebből élnek. Jó lenne, ha megmaradnának, de mi már inkább ingázunk a boltba, a busz ingyen van”.

De mi van a kisboltokkal?

„Azért zárnak be a kisboltok, mert drága a fenntartásuk. Nem tudnak versenyezni már” – mondja egy idősebb asszony a kisbusz előtt állva. Ő minden tartós élelmiszert ingázva vásárol be. „Felülünk a buszra, és annyit hozunk, amennyit elbírunk, vagy amennyit a pénztárca enged”. Ő ha nem saját autójával vagy a szomszédéval megy, általában két szatyornyi dolgot tud egyszerre elhozni, „legalább a zöldség, gyümölcs lehetne itt olcsóbb”. Hogy helyben van-e szükség nagy kínálatú boltra, arra annyit mond: „Az nem kell, csak olcsóbb”. A településen élők helyzetét nehezíti az ingázás. Aki busszal megy, attól egy fél napot elvesz, aki autóval, az fizeti a benzint és ül a dugóban, főleg a nagyobb ünnepek előtt. „Olyankor a környező településekről mindenki a nagy boltokba megy, hatalmas a sor”.

Az egyik közeli falu kisboltosa, aki azt kérte, ne lehessen azonosítani, maga is elismeri, hogy ők drágák. „Itt ez a tej 680 forint, a nagyban 420, kartonszámnál már nem mindegy, melyiket veszed. De mi máshogy nem élünk meg”. Mint mondja, náluk főleg az idősebbek vásárolnak, akik már nem tudnak bemenni a nagyobb városokba. „Magam ellen beszélek, de én minden vásárlónak mondtam, hogy ma itt lesz a Lidl, menjenek inkább oda. Nekik segítség, ha olcsóbb”. Mint mondja, örülne, ha nagyobb lenne a forgalma, és tudja, hogy az üzletnek nem tenne jót, ha állandósulna a kisbuszos megoldás. De azt is belátja, hogy amilyen a gazdasági helyzet, „mégis jobb, ha jönnek, nagyon segítene ez az idősebbeken”.

A helyiek személyes történetei jól mutatják, hogy mi vezetett idáig. A koronavírus-járvány és a romló gazdasági helyzet hatására 2022-23 között látható volt már, hogy a kisboltok helyzete egyre nehezedik, ez is vezetett ahhoz, amit most látunk a falvakban. A kiskereskedelmi forgalom durván visszaesett, az inflációra rezonáló kormány pedig a sokat kritizált árstophoz nyúlt az úgynevezett gazdasági szarv letörésére.

A veszteséget a kereskedőknek kellett volna kigazdálkodniuk, de őket épp eléggé sújtotta a magas infláció és annak következményei. A kisboltok bezárása főleg azokon a kistelepüléseken okozott és okoz problémát, ahol vagy egyáltalán nincs alternatíva, vagy csak egy bolt maradt, amelyik a verseny megszűntével monopolhelyzetbe került.

Ezzel együtt a falvakban egyre jobban tűnnek el a közösségi terek. Bezárnak a kocsmák, a kisboltok, van, ahol ha meg is marad a kisbolt, akkor az inkább a kocsma-trafik szerepét veszi át, hogy fent tudjon maradni. Évek óta tart az a tendencia, hogy emiatt a helyiek már inkább ingázva vásárolnak. A falvak lélekszáma fogy, a kisboltok nehezen versenyeznek a nagy áruházláncokkal, ez pedig sok faluban lehetetleníti el, hogy a lakosok helyben szerezzék be maguknak az alapvető dolgokat.

A kiskereskedelmi üzletek száma az elmúlt években emiatt folyamatosan csökken: Az árrésstop hatására a meglévő kisboltokban is beszűkült a választék, a kisebb üzletek terhe megnőtt, és ezekből nem hozta ki őket a kormány támogatása sem. 2021-ben a kormány a kistelepülési fogyatkozó kisboltok támogatására ítélt meg pénzt, ehhez képest a KSH statisztikái szerint 2021 június 30. és 2025 június 30. között 2702 élelmiszer-vegyeskereskedés szűnt meg az országban, ezekből 1567 volt, amit önálló vállalkozó működtetett. Ráadásul sokszor az sem járt jól. aki fel is vette a kormány támogatását.

Faluból városba

„Tudja, ha lenne ilyen mozgóbolt, nem járnék be a városba, nagyon megterhelő ez már ebben a korban” – mondja Balatonon egy idős nő, aki szerint már az megkönnyítené az életét, ha havonta egyszer jönne mozgóbolt a faluba. „Vettem tisztítószert, tésztát, parizert, állateledelt” – kezdi a felsorolást, majd azt mondja, örül, hogy ezt most egyben haza tudja vinni. Az egri buszon tapasztalja néha, hogy rászólnak az idősekre, akik nagy csomagokkal jönnek haza, „pedig máshogy nem lehet ezt megoldani”.

A Lidl mozgóbolt egy másik helyszínén, a Salgótarján közelében lévő Rákóczibányán szintén sok idős ember lakik. Itt egy kisbolt van, de oda alig járnak a helyiek. „Több volt itt régen, de addig versenyeztek egymással, hogy egy maradt” – mondja egy fiatalabb férfi. Innen is félórányi útra, Salgótarjánba járnak át vásárolni a helyiek, mert ott minden van, de „annyian járnak oda a környékről, hogy néha forgalmasabb, mint Budapest”. Kisboltba csak akkor mennek, ha nagyon hirtelen kell valami, az önkormányzat pedig hetente szervez járatokat a nagyáruházakba, és az idősebbek inkább azzal élnek.

„Csak kenyeres mozgóboltunk van, egy ilyen, mint ez, nagy terheket venne le rólunk” – mondja egy nő a Lidl buszára bökve. „Mindenki örülne, ha lenne mozgóbolt, nem látsz a faluban egyszerre egy helyen ennyi embert, mint itt. Itt legalább találkozunk” – mondja az egyik férfi. A mozgóbolt eladói is azt mondják, az alapvető élelmiszerek fogytak minden településen a leginkább, és nem volt olyan, ahol ne hívták volna vissza őket. Kérdésünkre a Lidl központja egyelőre annyit válaszolt: előbb kiértékelik az országjárás tapasztalatait, utána látják majd, hogyan tovább.

A mozgóboltok kora

A Nógrád megyei Kutasón nem járt a szuperáruház teherautója, pedig a helyiek ott is örültek volna neki. Ez a település mutatja a legjobban, hogyan váltják fel a kisbuszos eladók a kisboltokat a kisebb falvakban. Ide jár Szécsényből rendszeresen mozgóbolt: vegyiáru, kenyér, alapvető élelmiszerek, ezeket mind itt szerzik be a helyiek. A falu kisboltja inkább kocsmaként funkcionál, „napi két órát van nyitva, és szeretjük, de sok minden nincs benne” – mondja egy idősebb nő. Mint mondja, nem volt a településen soha sok bolt, régóta Pásztóra járnak be, de kevés a buszjárat, így az nehezíti a dolgukat. „A szomszédban, Bokron bezárt az utolsó kisbolt is, nekik még nehezebb”.

Egy másik idősebb nő azt mondja, ő csak mozgóboltból vásárol már, nem bírja a szíve, hogy Pásztóra ingázzon. A helyi boltban két éve nem volt, „könnyebb kimenni ide a kapu elé, azt mondják a mozgóboltról, hogy olcsóbb is, mint a kisbolt”. „Itt, ha megszólal az utcán a zene, kimegyek. Ahogy az ember öregszik, egyre nehezebb átmenni másik városba” – teszi hozzá. Néha a falubusszal elmegy azért vásárolni. Mint mondja, az nagy segítséget jelent a helyieknek, de ha se ez, se a mozgóbolt nem lenne, nem tudná, hogy oldja ezt meg. Nyugdíja kicsi ugyan, de a mozgóboltos árakra hajlandó ráfizetni egy keveset, mert „neki is benzin, idő, ő sem repülve jön ide”. Azt hiányolja a kisboltból, hogy régen ott találkozott a helyiekkel.

„Itt már inkább csak italmérés van. Ha a tulaj meghal vagy abbahagyja, nem marad boltunk. Addig van, amíg ő bírja”

– mondja két idősebb nő, akik szintén Pásztóra járnak át vásárolni. Azt se tudják már, mit árul a kisbolt, csak azt tudják, hogy néhány nap van friss kenyér, de évek óta nem jártak ott. „Ami a szupermarketben 500 forint, az itt majdnem a duplája”, és azért az nem mindegy az olyan kisnyugdíjasoknak, mint ők. Arra a kérdésre, hogy szerintük miért zárnak be sorra a kisboltok, azt mondják: „hát mert kihalnak a települések, alig vagyunk itt is”.

Legalább lenne hova menni

Ugyanezt mondja egy fiatal pár is, akik a városból költöztek a településre. Ők sem járnak a kisboltba, csak ingáznak, de azt látják, rajtuk kívül nem sokan választanák, hogy kis falvakban éljenek. „Innen mindenki ment el, mi jöttünk csak ide. Minden téren teszik tönkre a vidéket, a kisboltok se kapnak megfelelő támogatást, drágábbak lesznek ettől, mint a nagy áruházak”. Szerintük ez nem most kezdődött, hanem a ‘90-es években, de most már egyre erősebben érződik. „Nyilván a városhoz képest nehezebb itt beszerezni a mindennapi dolgokat, de mi ezért költöztünk ide, hogy elkerüljük a nyüzsgést”.

Ahogy ezt mondja, lesétálunk a kistelepülés utcáin. Alig van bárki kint, csak két idős néni áll ki a szemerkélő esőbe beszélgetni. „Sok minden van a mozgóboltban, de jó lenne bemenni valahova, találkozni, beszélgetni”. Mint mondják, régen „a férfiak az italboltba, az asszonyok a kisboltba jártak, de most hova menjünk, hol találkozzunk?”. Ők vagy a mozgóboltokból vásárolnak be, vagy a falugondnok segít nekik. Itt is és Bokron is működik az a rendszer, hogy felhívják a gondnokot, aki bevásárol nekik, ha valamire szükség van. „Mondjuk is mindig neki, hogy te a mi fiunk vagy” – mondják nevetve. Az ő gyerekeik viszont elköltöztek a településről, mert nem volt már munkalehetőség.

„Ha nem lenne mozgóbolt nem tudom, mit csinálnánk. Megéltünk eddig is, kitalálnánk, de biztos nehezebb lenne”. Ugyanezt mondja Bokron is egy nő, akivel ahogy beszélni kezdünk, egyből emlegetni kezdi ő is, milyen jó volt, amíg volt itt bolt. Amióta a boltos elment, csak mozgóbolt van, mondja, meg Pásztóra lehet átmenni. „Jó lenne egy kisbolt, tud hiányozni. Megoldjuk mi így is, csak zavar, hogy nem előre megyünk, hanem hátra”.