Vidéki politikai hadszíntér – még egy ország vagyunk

Magyarországon sokan hideg polgárháborúról, egyre polarizálódó társadalomról, kibékíthetetlen törzsi szembenállásról beszélnek. Anélkül, hogy ezen jelenségre adott figyelmeztetések fontosságát elvitatnám, egyetlen választásföldrajzi tényre hívnám fel a figyelmet: a tavalyi EP-választások Fidesz-eredményeit vizsgálva az látszik, szinte minden választókerületben csökkent a város(ok) és a körülötte/ük fekvő kistelepülések közötti különbség. Tehát még nem indultunk el az amerikanizálódás azon útján, aminek a végén teljesen egyöntetű politikai és világlátású emberekből álló városok és magukat velük szemben meghatározó vidéki terek vannak. Ma egy kistelepülésen élő Fidesz-szavazónak jó eséllyel vannak ellenzéki érzelmű szomszédai, jelentősen nagyobb arányban, mint akár 2022-ben, miközben a nagyvárosokban sem omlott még össze a Fidesz 2024 júniusában.

Erről a témáról szólt a 2026, a Telex választási műsorának csütörtöki adása is:

A magyar választók körülbelül harmada nagyvárosokban, Budapesten és megyeszékhelyeken él. Másik harmaduk olyan kis vagy közepes méretű városban él, ami nem megyeszékhely, és lakossága 5 ezer főnél magasabb, a maradék egyharmaduk pedig 5 ezer főnél alacsonyabb lélekszámú kistelepülésen. A tavalyi EP-választáson a Fidesz ebből a legutóbbi településkategóriából gyűjtötte be voksainak 40 százalékát, ami jól érzékelteti, mennyire fontos terep számára a falvak, apró városok világa. „Minél kisebb egy település, annál fideszesebb.” A magyar választások egyik legfontosabb földrajzi ökölszabályát már unásig ismételve hallhatták azok, akik követik elemzéseimet. Ennek talán nem is lenne akkora jelentősége, ha hazánkban a parlamenti mandátumok többségét nem egyéni választókerületekből osztanák ki, nem beszélve arról, hogy az egyéni indulók győzelmeinek mértéke még további listás helyekkel ajándékozhatja meg a nyertes pártot az ún. győzteskompenzációnak köszönhetően. Magyarán nemcsak az számít, hogy ki nyer, hanem az is, mennyivel.

A 106 országgyűlési egyéni választókerületből (OEVK) harmincban a választók legalább fele 5000 főnél alacsonyabb lélekszámú településen él és szavaz, 14 OEVK-ban pedig már a választók 70 százalékára igaz ez. Ennek a 30 választókerületnek a túlnyomó többsége természetesen a Fidesz erősségének számít, ugyanakkor vannak közöttük olyanok is, ahol már nem volt meg az abszolút többsége (50%) a pártnak a tavaly EP-választások során sem. A Bicske, Komárom, Mosonmagyaróvár, Gyöngyös és Siófok központú OEVK-k tipikusan ilyenek, ezért jó lakmuszpapírjai lesznek a jövő évi megmérettetésnek is. Ezeken keresztül lemérhetjük, mennyire volt sikeres Magyar Péter és a köré szerveződő Tisza Szigetek vidéki áttörési kísérlete, vagy adott esetben milyen hatékonysággal tudta a Fidesz megtartani a korábbi status quót.

Talán soha nem volt még Magyarországon ennyire vidékfókuszú egyetlen országgyűlési választást megelőző időszak sem. A politika súlypontja kikerült a fővárosból, egyre-másra jelennek meg a vidéki helyszíni tudósítások a médiában, legyen szó Magyar Péter országjárásáról, a Lázárinfókról vagy a DPK szintén országjárásnak keresztelt vidéki turnéjáról. A politikai elemző vagy kibeszélő műsorokban sem urbanisták, a városi választók megértésére szegődött szakértők adják egymásnak a kilincset jellemzően, hanem kifejezetten a magyar vidéket jobban ismerők lettek a 2026-os kampány keresett arcai.

A tavalyi EP-választási kampány óta sok korábbi gyakorlatával szakított a hazai belpolitika. A vidékre történő ellenzéki rácsodálkozást, média önvizsgálatát felváltotta a korábbiakban soha nem tapasztalt személyes vidéki jelenlét, amit a Tisza Szigetek hálózata, az általuk terjesztett nagy példányszámú pártlap (Tiszta Hang) és maga Magyar Péter képes megteremteni.

Már az EP-választások eredményeiből is látszott, hogy miközben a Fidesz országosan több mint 8 százalékpontnyi választói támogatást veszített a 2022-es országgyűlési választásokhoz képest, a lemorzsolódás mértéke általánosan megtörtént a településhierarchia minden fokán. Nemcsak Budapest és a megyeszékhelyek lettek ellenzékibbek, hanem – kissé a nyilvánosságot is meglepő módon – a falvakban is hasonlóan visszaszorult a kormánypárt. Budapestről ugyanúgy 7-8 százaléknyi kormánypárti támogatás olvadt el, mint az ezer fő alatti falvak összességében. Ez egyszerre árnyalta a kormányzati propaganda hatékonyságáról alkotott képet, és mutatta meg a személyes kampányjelenlét fontosságát, különösen a vidéki terekben.

Viszont ami össztársadalmi szinten különösen tanulságos: a 2024-es EP-választás eredményei nem azt vetítik előre, hogy egy adott választókerület központi településén vagy településein élők politikáról alkotott képe még jobban elszakadna a kerület vidéki környezetében élőkétől. Épp ellenkezőleg, a választókerületek többségében úgy lett gyengébb a Fidesz, hogy a város és annak vidéke között csökkent a kormánypártokra adott szavazatarány különbsége is. Nem úgy szerepelt összességében rosszabbul a Fidesz ezekben a választókerületekben, hogy az OEVK központi városában összezuhant a támogatottsága, miközben megtartotta pozícióit a falvakban, apró városokban.

A nem budapesti vagy megyeközpontokat tartalmazó, igazán vidékies választókerületek többségében nemcsak a hivatalos OEVK-központ Fidesz-eredményeit mértem össze minden egyéb ott található más település adatával, hanem ott, ahol találtam másik, legalább 10 ezres lakosságszámú egyéb várost, szintén az OEVK-város eredményeivel összevontam, hiszen a város-vidék szembenállás változására voltam kíváncsi.

A Veszprém 2-es, Balatonfüred központú választókerületben például szintén a „központ”, vagy „város” kategóriához soroltam az amúgy kétszer akkora lakosságszámú Várpalotát is, tehát a két nagyobb központi település átlagolt 2024-es Fidesz eredménye (41,4%) áll szemben a választókerület maradék 43 településének átlagával (43,2%). Mint az látható, a különbség itt minimálisra olvadt centrum és periféria között, miközben 2022-ben még sokkal jelentősebb volt. Akkor a Fidesz a Balatonfüred–Várpalota párosban átlagosan 46,5 százalékot kapott, a választókerület az összes többi kisebb településén átlagosan viszont már 53,9 százalékon állt. A fenti tényezőtől nem teljesen független, hogy ebben a választókerületben sokkal nyíltabb kimenetelű küzdelemre lehet számítani jövő tavasszal. A Tisza Párt várhatóan a párt alelnökét, Forsthoffer Ágnest indítja majd. 2022-ben Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára nyerte el itt a Fidesz számára a mandátumot, meggyőző többséggel.

Hasonlóan város-vidék „közeledést” tapasztalhattunk egy másik, a Tisza Párt számára jóval nehezebben megnyerhető választókerületben, amely ráadásul társadalmi összetétele és sajátos településszerkezeti adottságai miatt is jóval nehezebb terep az ellenzéki párt számára. A Tiszaújváros központú Borsod 6-os OEVK-ban csak Tiszaújváros Fidesz-eredményeit vettem számításba a központi Fidesz-eredmény megállapításánál, hiszen minden más település alacsonyabb népességű 10 ezernél, habár kisebb városok itt is találhatóak (Szerencs, Tokaj). 2022-ben úgy nyert itt nagyon simán (59%) Koncz Zsófia a Fidesz színeiben, hogy Tiszaújvárost leszámítva minden településkategóriában nagyon meggyőző volt a fölénye, az ezer fő alatti települések összességében átlagosan a voksok 70 százalékát (!) szerezte meg, miközben Tiszaújvárosban mindössze 37 százalékot kapott. Ezen választási előtörténet ellenére 2024-ben a Fidesz itteni listás eredménye 50 százalék alá zuhant, méghozzá úgy, hogy miközben Tiszaújvárosban 6 százalékponttal csökkent a Fidesz támogatottsága, a választókerület többi településén átlagosan közel dupla ekkora mértékben, 12 százalékponttal.

A kérdés az, hogy miért éppen a falvakban szorult vissza a 2022-es eredményeihez képest jelentősebb mértékben a Fidesz a nem budapesti és nem valamely nagyobb megyeközpontot (részben vagy egészben) lefedő választókerületekben. Lehet, hogy tényleg a választók személyes elérésére alapozó kampányok hatását látjuk ezekben az eredményekben. Ezt még nem tudjuk, de az biztos, hogy az eredményeknek két olvasatuk is van. Az egyik, hogy a vidékies választókerületekben olyan intenzív kampány lesz tavasszal, mint soha korábban. Az ott élők olyan mennyiségű szóróanyaggal, kopogtatással, robocall-kampánnyal és persze sok-sok közösségi- és hagyományos politikai médiatartalommal fognak találkozni, mint életükben addig soha. A másik olvasat talán annyiban pozitívabb, hogy ma még olyan Magyarországon élünk, ahol egy nagyvárosi házsor lakásaiban ugyanakkora valószínűséggel futhatsz bele fideszes szomszédba, mint tiszásba, és egy ezer fő alatti falu utcája sem hasonlít még az Egyesült Államok azon területeire, ahol kis túlzással egy teljes életet le lehet élni politikai ellenvélemény személyes megtapasztalása nélkül.