Magyar Péter azzal kezdte ünnepi beszédét, hogy 1848-ban ezen a napon esett az eső, majd arról beszélt, hogy az ország különböző pontjain hogyan ébredtek az emberek. „Mindenki tette a dolgát, senki sem gondolta, hogy azon a napon valami végérvényesen megváltozik” – mondta, majd egy jelenetről beszélt, amelynek végén a szereplők tudták, hogy „itt az idő”. „Aznap délelőttre a csoda beterítette a Kárpát-medencét” – mondta Magyar, szerinte akkor egyszerre dobbant a magyarok szíve, kokárdát tűztek, és egyszerre szavalták a Nemzeti dalt.
„A szabadság minden magyar ősi joga” – mondta Magyar, szerinte mindegy, honnan jöttek, mind a hazájukért tenni akaró magyarok voltak.
