A meggyőző Tisza Párt fölényt mutató közvéleménykutatások a társadalom azon csoportjainak politikai hangulatát képesek megbecsülni, akiket elérnek a kutatók. Ez a társadalom túlnyomó többsége, ugyanakkor a szakemberek súlyozással próbálják meg számításba venni a látható tartomány szélén lévő választók várható döntéseit. A legnagyobb ellenzéki félelmeket talán mégis az táplálja ma Magyarországon, hogy létezik olyan szeglete az országnak, ahol csak a Fidesz van jelen, a párt hegemón szerepe kikezdhetetlen. Az ország ezen vidékein nem a legrafináltabb politikai machinációknak köszönhetően maximalizálja a szavazatait a kormánypárt, sokkal direktebb módon éri el, hogy a szükséges számú választó eljusson a szavazóhelyiségekbe.
Azt régóta tudjuk, hogy a Fidesz a választási kampány utolsó napjaiban, különösen a voksolás óráiban nagyon sok emberhez eljut, és képes arra, hogy sok olyan választót elvigyen szavazni, akik amúgy lehet, hogy otthon maradtak volna. Kiváltképpen igaz lehet ez a legalacsonyabb társadalmi státuszú választókra, a legkiszolgáltatottabb csoportokra, akiket nagyobb eséllyel érnek el a kormánypárt csatolt részei, helyi megbízottjai, mint a mostanában sokat idézett kutatóintézetek adatfelvételt készítő munkatársai. Azt nem tudjuk, pontosan mekkorák lehetnek a Fidesz rejtett tartalékai, de az alábbiakban megmutatjuk, melyek voltak 2022-ben és 2024-ben azok a szavazókörök, ahol napközben feltűnően hirtelen bukkantak fel választók tömegei, a kormánypárt sokkal jobban szerepelt, mint az adott választókerület átlaga, ugyanakkor a rontott voksok száma is átlagon felüli volt. Ezek mind azt mutathatják, hogy ezekben a szavazókörökben tömegével jelenhettek meg olyan választók, akik nem biztos, hogy az állampolgári ismeretek minden részletével felvértezve adták le szavazatukat.
1. gyanús indikátor: sok ember egyszerre szavaz, máskor mint a többiek
Magyarországon a választások napjának megvan a maga ritmusa. Mivel a több mint 10 ezer szavazókör mindegyike 2 óránként jelenti, hogy mennyien mentek el adott időpontig szavazni, nagyjából pontos képet kaphatunk arról, hogy egy adott településtípuson élő választók mikor szeretnek szavazni. Az országos átlag szerint például a legtöbben reggel 9 és 11 között. Ez sosem változik, minden választási évben ez a legforgalmasabb időszak az urnáknál. Ez alatt a két óra alatt szavaz le a választók több mint ötöde. Az ezt követő idősávokban (11:00 és 13:00 óra között, majd 13:00 és 15:00 óra között) már egyre csökkenő részvétel mellett zajlik a választás, 17:00 óra után már csak a résztvevők elenyésző töredéke szokott szavazni.
Az országos adattól némileg eltérő képet kapunk, ha a budapesti szavazókörök vagy a legkisebb népességű falvak napközbeni forgalmát vizsgáljuk meg. Utóbbiakban sokkal nagyobb arányban szavaznak a kora reggeli órákban, illetve összességében délelőtt, miközben a vasárnapi ebéd körüli idősáv sokkal gyengébben teljesít, mint a fővárosban. Ezzel szemben a budapesti választók sokkal ráérősebben kezdik a napot és rendre 11:00 és 13:00 óra között tetőzik a fővárosi szavazókörökben a forgalom. Pontosan ugyanez az össztársadalmi választói viselkedésminta köszönt vissza a legutóbbi EP választás során is: a kora reggeli adatokban a Fidesz kistelepülési mozgósítása nagyon szembeötlő volt, majd délután 1-re a budapesti választók is megérkeztek a meccsbe. A választások napjának tehát megvan a jól ismert ritmusa, amivel érdemes lesz most április 12-én tisztában lenni, ha értően akarjuk majd olvasni a napközbeni tudósításokat.
Miközben arra kerestük a választ, hogy hol tudott korábban sok embert egyszerre elvinni szavazni a Fidesz, megkerestük azokat a szavazóköröket, ahol a fenti, településtípushoz állított sormintához képest nagyon kiugró értékeket produkáltak a napközbeni részvételi adatok. Erre hoztunk is néhány példát.
Ezeken a szűrőkön rendre olyan városi szavazókörök akadtak fenn, amelyek az adott város külvárosi, rendkívül leromlott lakásállományú részein találhatók. A példaként kiemelt ózdi Bánszállás telepről szerintem túlzás nélkül állítható, hogy az emberi méltósággal semmilyen szinten nem összeegyeztethetőek azok a körülmények, ahogyan az ott lakók kénytelenek élni, de ugyanez mondható el a vizsgálat során megtalált többi nyírbátori, tiszavasvári, miskolci, tatabányai, komlói városrészről is. Tehát ezen a ponton még csak egy dolgot rögzítünk; a furcsán, hirtelen egyszerre szavazó városi szavazókörök közül nagyon sok az érintett városok nyomortelepein, nehezebb sorsú emberek által lakott utcáiban található, habár a most bemutatott példák esetében a később bemutatott indikátorok és érvényesülnek.
A legkisebb aprófalvakban nem feltétlenül jár ennyire kéz a kézben az ütemre szavazás a társadalomból kisodródott állapottal, ugyanakkor ezen a településtípuson is bőven találunk erre példákat.
Az egyszerre szavazásnak vagy szavaztatásnak szintén nagyon jellemző terepét jelentik azok a szavazókörök, ahol jelentősebb számú lakóval rendelkező idősek otthona található. Ennek legszebb példáját a XVII. kerületi 16-os szavazókör szolgáltatta a legutóbbi EP választás során. Mivel az itteni létesítmény (Pesti úti Idősek Otthona) olyan nagy, hogy önálló szavazókörként funkcionált, maga a szavazás is az intézményen belül történt (persze ettől még volt lehetőség a szobában mozgóurnával szavazni), méghozzá úgy, hogy a választók közel fele reggel 9 és 11 között szavazott le.
2. gyanús indikátor: az emberek túlnyomó többsége a Fidesz jelöltjére szavaz
Az, hogy egy adott szavazókörben, a választókerületi (OEVK) átlagnál sokkal többen szavaznak a Fidesz jelöltjére, még nem feltétlenül gyanúra okot adó tényező. Mi ezt a szűrési feltételt mindig az adott OEVK átlagához állítottuk, méghozzá úgy, hogy csak az azt legalább 15 százalékponttal meghaladó fideszes eredményt hozó szavazóköröket kapjuk vissza. Az azonban, hogy a fenti külvárosi szavazókörökben az emberek többsége rendre egyszerre ébred állampolgári öntudatára, ráadásul sokkal nagyobb arányban szavaznak a Fidesz jelöltjére, mint ott, ahol amúgy egyenletesen jelennek meg választók a szavazóhelyiségben, már önmagában gondolkodásra késztető körülmény.
Itt megint csak a városi szavazókörökre érdemes fókuszálni, hiszen a településméret növekedésével párhuzamosan az ország minden választókerületében csökken a Fidesz támogatottsága. A korábban bemutatott miskolci szavazókörben (87-es) a Fidesz jelöltje simán megkapta a voksok csaknem 78 százalékát, miközben Miskolc egyéb részeinek átlagában 43 százalékot sem szerzett. Ez a szavazókör a város zártkertes, mára döntően cigány származású emberek által lakott Lyukóvölgy névre hallgató része. Hasonló statisztikai együttállást figyelhettünk meg a tatabányai Mésztelepen (4-es szavazókör) és 6-os telepen (5-ös szavazókör) is, ahol a fideszes Bencsik János 81, valamint 72 százalékot kapott úgy, hogy a választói kedv délután hirtelen megugrott, miközben OEVK-szinten 48 százalékot kapva húzta be itt a mandátumot.
3. gyanús indikátor: sok a rontott szavazat
Minél kisebb egy település, annál több a rontott szavazat. Ez is egy választásról választásra visszatérő jelenség. Ugyanakkor még a legkisebb, 500 fő alatti településeken sem haladja meg a rontott szavazatok aránya a 2 százalékot. Ezt a mutatót szintén egy meghatározott átlagértékhez viszonyítottuk. Ennek használatát azért tartottam fontosnak, mert ezen keresztül láthatjuk azokat a helyeket, ahol egyszerre bukkannak fel a döntően Fideszre szavazó emberek, akiknek egy része egész egyszerűen nem tud érvényesen szavazni. Azt nem tudjuk, hogy itt a szándék vagy tudás hiányzott az érvényes szavazáshoz, ugyanakkor pont a fentebb már bemutatott nyírbátori vagy miskolci szavazókör esetében látszik, hogy szinte minden tizedik (!) választó rontott szavazatot adott le. Érdemes hozzátenni, hogy 2022-ben már legálisan fotózhatták a választók a szavazólapjaikat, magyarán a szándékos rontás lehetőségét én kizárnám, annál is inkább, mert aki az elvárt fotó kedvéért előbb behúzza a Fideszre az ikszet, majd miután elkészíti a fotót, szándékosan elrontja a szavazólapot, az akár új szavazólapot is kérhetne, és akkor a szándékos rontás nem kerülne be a statisztikákba. Arról nem is beszélve, hogy pont az utólagos szándékos rontás kivédésére találták ki az ún. láncszavazás műveletét. Ennek az a lényege, hogy a választó kiviszi a „megfelelően” beikszelt szavazólapot a szavazatdílernek, aki a következő résztvevővel dobatja be a cetlit. A magas rontott szavazatarány számomra inkább annak bizonyítéka, hogy nagy arányban jelennek meg olyan választók ezekben a szavazókörökben, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit kell csinálni.
Persze mindig lehetnek egyedi történetek is a nagy számban rontott voksok mögött. Ilyen volt a legutóbbi főpolgármester-választáskor a Szentkirályi Alexandra kései visszalépése után kialakult helyzet is. Mivel Szentkirályi az utolsó pillanatban lépett vissza, és már nem volt idő új szavazólapokat nyomtatni, kézzel húzták le a nevét a lapokról, és vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy nagyon sokan adtak le rontott szavazatokat. Ennek egyik eklatáns példája volt megint csak a XVII. kerületi Pesti úti Idősek Otthona, ahol úgy szavazott a választók kétharmada (89 szavazat) Vitézy Dávidra, hogy 34 darab rontott voks is keletkezett, miközben például az EP listán már 117 ottani választónak (75 százalék) sikerült betalálnia a Fidesz logó alatti karikába. Magyarán ebben az esetben sokkal kevésbé valószínű, hogy a rontott szavazatokat összefüggésbe lehetne hozni választási visszaélésekkel.
4. gyanús indikátor: a Fidesz egyéni jelöltje jobban szerepel, mint a párt listája
Ezt a szűrési feltételt kifejezetten terepen szerzett visszajelzések alapján vettük fel, ugyanis többen is elmondták, hogy sok helyen elsősorban az egyéni jelölt nevét sulykolták nekik, így előfordulhatott sok olyan eset is, hogy a választót meglepte, hogy az egyéni jelölt mellett pártlistás szavazólapot is kapott. Ha ezt a mutatót nem vesszük figyelembe, természetesen sokkal több gyanús szavazókört kapunk, ezért a térképen külön is jeleztük azokat, ahol még ez a feltétel is teljesült.
Hol és mennyien lehetnek?
A 2022-es országgyűlési választás számaiból kiindulva közel 500 olyan szavazókört azonosítottunk be, ahol a fenti három feltétel egyszerre teljesült: egyszerre sokan mentek el emberek szavazni, az átlagnál sokkal nagyobb arányban a Fideszre és sok rontott szavazat is keletkezett. Ez a szavazókörök közel 5 százaléka, amelyekben durván 120 ezer szavazatot adtak le fideszes egyéni jelöltre. Ahogyan az a lenti térképen is látszik, az ilyen szavazókörök legnagyobb részben Északkelet-Magyarországon és a Dél-Dunántúl választókerületeiben sűrűsödnek, de fontos, hogy az ország minden pontján megtalálhatóak ilyen választói viselkedéssel jellemezhető szavazókörök. Rendkívül sok ilyen szavazókör van a Borsod 3-as (Ózd központú) és Borsod 4-es (Kazincbarcika központú) választókerületekben, de a Nyírbátor központú Szabolcs 6-osban is. Nagyon jellemző terepei ennek a jelenségnek az egykori iparvidékek korábbi munkás (kohász, bányász) lakótelepei (pl. a Putnok déli részén található egykori munkástelep), ahol az ipar megszűnésével később megjelentek a város újszegény rétegei, de ugyanígy visszatérően találunk kisebb zsákfalvakat, valamint szórványtelepülési részekből álló szavazóköröket.
A fenti összegzés természetesen nem jelenti azt, hogy a választások napján csupán ennyi extra szavazót lehet különböző motivációs eszközökkel elvinni a szavazóhelyiségekbe, hiszen ezzel a módszerrel csak a bemozgósított szavazókörök kristálytiszta eseteit van lehetőségünk feltérképezni és bemutatni. Az általunk használt szűrőkön például nem akadnak fenn azok a vegyes összetételű szavazókörök, ahol modernebb beépítésű utcák kerülnek egybe leromlott lakásállományú városrészekkel, és ezáltal teljesen más társadalmi státusszal és választási szokással rendelkező választókkal. Azon emberek száma, akiket a kormánypárt a választás napi, vagy heti mozgósítás során nagyon direkt módon rá tud venni a szavazásra, vélhetően a többszöröse lehet ennek a számnak, és ahogyan az idős otthonok példája is mutatta, közel sem csak az anyagi rászorultság jelentheti azt a kizárólagos tényezőt, ami ebbe a kategóriába sorolhat egyes választókat.
Köszönetnyilvánítás: Az elemzés elkészítésében nélkülözhetetlen szakmai segítséget nyújtott Weiler Márk, University of Leiden – politikatudomány Msc, valamint University of Tilburg – adattudomány Msc.
