„Ha a néped azt képzeli, hogy egy folyó partjára értetek, nem azt mondod nekik, hogy itt nincs is folyó, hanem építesz egy képzelt hidat a képzelt folyó fölé” – jutott eszembe Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár az akkor még csak alelnök Richard Nixonnak adott jótanácsa, amikor három órával Orbán Viktor roadshowjának miskolci eseménye előtt utolért a hír, hogy Lázár János húzza a cipőjét, mert azt hallotta, hogy tiszások akarják megzavarni Orbán Viktor beszédét. Három órával később Lázár valóban első érdemi szónokként lépett a Szent István tér sarkában felállított színpadra.
Előbb kihirdette, hogy a jövőben Miskolcon és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kölcsönösen elfogadják a helyi és a vármegyebérletet a közösségi közlekedésben (tehát egy fideszes kampányrendezvényen jelentett be egy minisztériumi intézkedést.) Másodjára kihirdette, hogy aki a változásra szavaz, az az 595 forintos benzinárat kockáztatja. Harmadjára pedig kihirdette a győzelmet az elképzelt tiszás provokátorok fölött.
Ez utóbbi annyiban talán elsietett volt, hogy bár szervezett akciónak helyben semmi jelét nem láttuk, de az eseményre kiszivárgott ellenzékiek közül az a néhány tucatnyi, aki ennek hangot is adott, Orbán érdemi újdonságokat nélkülöző, az országjárás előző állomásain elhangzottakat idéző beszéde idejére nagyjából egymásra talált. És amikor a miniszterelnök azt ígérte, hogy a választás után nemzeti egység lesz, felzendült a „mocskos Fidesz” és az „Orbán, takarodj!” kórus is. Valóban szervezett, valóban tiszás akcióból egy volt: bő egy órával a rendezvény előtt egy nyolc-tíz fős csoport bozótmetsző ollóval vágta le Czipa András, a Tisza Párt Miskolc 02. választókerületi jelöltjének molinói alól az alájuk kifeszített „Zelenszkij jelöltje” feliratú molinókat.
A hátsó sorokban már viszonylag nagyobb számban ácsorgó, reakcióik alapján ellenzékinek tűnő embereknél elvétve akadt bármi, a Tisza Pártra utaló jelvény, matrica, tábla. A jellemzően házilagos transzparensekkel demonstrálók mind azt állították, hogy magánakcióban jöttek. Azok, akik hangosan is véleményt nyilvánítottak, végül a színpadtól legtávolabb, már a Városház téren verődtek egybe.
Itt jegyezném meg, hogy az esemény helyszínét ügyesen alakították ki: bár hivatalosan a hatalmas Szent István térre volt meghirdetve, valójában a tér beszűkülő észak-keleti sarkában, a Városház tér felé tájolva állították fel a színpadot. A terepet tovább szűkítette egy másik, használaton kívüli színpad, a DPK shop, a virágóra, illetve a színpad előtti elzárt rész beengedőkapujához felállított sátrak, amik úgy kitakarták a színpadot, hogy mögöttük vagy háromszáz négyzetméternyi üres terület volt a rendezvény csúcsán is. Így nagyjából már csak 1800 négyzetmétert kellett megtölteniük, hogy hatalmasnak tűnjön a tömeg. Ezt kétségtelenül sikerült is megugraniuk a szervezőknek.
Az ellentüntetők tehát Széchenyi István szobránál gyülekeztek, előttük két fiatal tartott fel két hatalmas transzparenst „Ők itt ukrán mezt viselnek!” és „Ők az úgynevezett tiszás »értelmiség«👉” felirattal. Egyikük nagyon emlékeztetett valakire. „Ne haragudj, nem te tartottad az ukrán zászlót a Deák téren?” – kérdeztem, amire elnevette magát, és azt felelte, „biztos, hogy nem”.
Amikor felcsendült a „mocskos Fidesz”, hirtelen mozgás támadt a tömeg sűrűjében is, kisebb különítmény érkezett a színpad előtti lezárt részről. Ők is ismerősek voltak, bő fél órával az esemény előtt a transzparenst tartó két fiúval ácsorogtak a Városház téren. Könnyen felismerhetők voltak egyenruhaként hordott, lázárbazáros, „Jobbra át” feliratú zöld, kapucnis pulóverükről és testalkatukról. Jó felépítésű, kora harmincas fiatalok voltak, akik nagyon tehetségesen fordították el arcukat a fényképezőgépek elől. Egészen addig a színpad mellett alkottak kórust, most az ellentüntetőkkel feleseltek hol „hajrá, Fidesz”-ezve, hol ria-riázva.
A két csoportot széles senkiföldje és rendőrsorfal választotta el, valójában egy pillanatra se tűnt robbanásveszélyesnek a helyzet. Pláne, hogy az ellentüntetők részben gimnazista diákok, részben jól szituált családok, részben pedig bohókás punkok voltak. Utóbbiak fő látványeleme egy pointillista zsírkrétarajz volt Orbán Viktorról, amit, mint egyiküktől megtudtam, a barátnője, Nikol készített, aki munkája miatt nem tudott eljönni, de lélekben a műalkotásával képviseltette magát.
A rendezvény összképe békés és kedélyes volt. Az első fideszes demonstráló például, akit kérdeztem, beszélgetésünk végén azzal búcsúzott, hogy reméli, jól fogom érezni magam a körükben. Magas, ősz hajú férfi volt, kezében egy Magyar Péter és Zelenszkij áthúzott portréjával díszített, „Stop háború” feliratú A4-es transzparenst szorongatott. Ennek ellenére nem a háborút tartja a kampány legfontosabb témájának, csak „az egyik fontos témának”. Alapvetően az elmúlt 16 év eredményeinek megvédése miatt szavazna Orbánra. Hogy mik ezek? „A gender, a migráció, Brüsszel” – sorolta, mondván ezek ellen egyedül Orbán Viktor tudja megvédeni az országot.
A második fideszes, akivel beszéltem, a végén még egy közös szelfit is kért a Telex újságírójával. Hozzá azután léptem oda, hogy kimondottan kedélyesen feleselgetett egy, egészen a kordonig előremerészkedő ellentüntetővel. Az ellentüntető, aki magát lokálpatriótaként határozta meg, egy „Ha te maradsz, mi eltűnünk: Miskolc 2010 – 167 ezer fő; 2025 – 147 ezer fő” táblát tartott a feje fölé. „Csőcselék, takarodjon!” „Hagyjon minket békében ünnepelni!” – szóltak be neki a hevesebbek. „Én hagyom, meg se szólaltam, maguk beszélnek hozzám” – válaszolta vissza.
Ő azt mondta, semmilyen pártot nem képvisel, Miskolc miatt jött ki, mert elkeseríti, hogy az elmúlt 16 év nem hozott semmit, a fiatalok meg menekülnek a városból. „Tengődnek a szórakozóhelyek, ami van, az is színvonaltalan” – mondta, megoldásként meg azt javasolta, hogy összeszerelő üzemek helyett a helyi egyetemre építő, hozzáadott értéket termelő cégekre volna szükség a városban.
Ekkor lépett oda Szabolcs azzal, hogy „nem te öltözteted milliókért a fideszeseket? Belőlük gazdagodtál meg”, és megjegyezte, hogy együtt szoktak inni a tér túlfelén a Grizzlyben. „Online ruházati boltom van” – ismerte el az ellentüntető. Szabolcs azt nem vitatta, hogy fogy a város népessége. „Rengetegen elmennek, aminek nem örülök”, de szerinte ezért Orbán Viktort hibáztatni „hülyeség, nem vezet megoldásra”. A városvezetést már inkább hibáztatta, legyen az bármilyen oldali. „Gőzöm sincs, mi a megoldás, de az eddigi polgármestereknek se volt”.
Szabolcs annak örült, hogy alkalmi ivócimboráját „nem bántotta senki”. Atrocitásról a többi ellentüntető se számolt be. A punkok elkülönült csoportjához legközelebb álló gimis fiatalok is legfeljebb csak beszólásokat kaptak, hogy provokátorok. „Pedig szerintem ez nem is provokáció, hanem a valóság” – mutatott „Aranybudiban kivirágzik” feliratú táblájára.
„Egy néni erősen megbökte a táblámat, egy úr pedig jelentőségteljesen a szemembe nézett, nem tudom, ezzel mi volt a célja” – mondta az a fiatal srác is, aki egy „Vége van, Viktor” feliratú táblával ácsorgott egy lámpaoszlopnál a villamossínek Szent István tér felé eső túloldalán. Vele az esemény legvégén találkoztunk újra, lelkesen mutatta friss trófeáját, a miskolci 1-es választókerület kormánypárti jelöltjét, Csöbör Katalint népszerűsítő táblát. Amikor meghallotta, hogy Csöbör még a színpad előtt dedikál, fellelkesedve megindult, hogy aláírassa. A fideszes tábla alá saját transzparensét rejtette. Miután Csöbör aláírta a Csöbör-táblát, a srác előkapta a transzparenst: „Aláírná ezt is?”.
Nem írta alá.
