A kukoricának vége

Az ország egyik legforróbb és legszárazabb térségében, a Homokhátság déli részén élők még a tartós aszály ellenére is elegendő ivóvízhez juthatnak a hőségben, de az öntözésre és háztartási célokra használt fúrt kutakban egyre kevesebb a víz.

„Nekünk nem újdonság, hogy meg kell küzdenünk ezekkel a nyári gondokkal”

– mondta a Telexnek Sziráki Krisztián, a Szegedtől 12 kilométerre keletre fekvő falu, a 4700 fős Domaszék polgármestere. Az ivóvízzel takarékosan bánnak, de az ellátás bőséges, sőt tartalékuk is van, mert a nagyközség két saját, mélyfúrású kútjából emelik ki a vizet. Domaszék vízhálózatát évek óta fejlesztik, mert a falu a kertes házra vágyó, Szegedről kiköltöző családok egyik kedvelt célpontja, hiszen autóval csak húsz percre van a megyeszékhely központjától.

Sziráki Krisztián azt mondta, hogy az idős emberekre és a tanyákon élőkre a hőhullám idején különösen figyelnek az önkormányzat házi szociális gondozói és a tanyagondnokok, de ez a szomszédokra is igaz. Ugyan néhány évtizede a tanyasiak még ittak az akkori ásott kutakból, de ez ma már nem jellemző, és ahol nincs vezetékes víz, máshonnan szerzik be az innivalót. Mosakodásra vagy más háztartási célra egyre kevesebben használják a fúrt kutak ma már szűrőkkel megtisztított vizét, azokból inkább csak öntöznek. Közben a fúrt kutak vízhozama Domaszéken is évek óta csökken, ahogy a talajvíz egyre mélyebbre húzódik.

Papp Renáta, Ásotthalom polgármestere szerint van elegendő ivóvizük a falu saját kútjaiból, és nem is tart attól, hogy a mostani hőhullám vagy az aszály miatt korlátozni kellene a vízfogyasztást. A 3700 fős Ásotthalmon nyolcszáz ingatlan kapcsolódik a vízvezetékhez, a lakosságnak majdnem a fele azonban külterületeken él, és azok nagy részén nincs vezetékes víz.

A tanyákon élők ellátása sokkal nehezebb.

Ők az utcai nyilvános kutakról, szaknevükön „közkifolyókról” vihetnek vizet, korlátlan mennyiségben és ingyen, ennek az árát az önkormányzat fizeti. A Gátéri és a Kissori tanyaközpontban éppen most készíttet új kutakat az önkormányzat. A faluban is van tizenöt közkifolyó, ahonnan kannákban viszik haza az ivóvizet az emberek, amit sokan mosakodásra és más háztartási célokra is használnak. Az idősebbeknek a tanyagondnoki szolgálat hord vizet, a hőségriadó idején a máskor szokásosnál többet. Az öt tanyakörzet mindegyikébe 3-400 tanyai ingatlan tartozik, az ezekben élők szintén kérhetik a víz kiszállítását.

Az utóbbi három évben szinte már egyáltalán nincs víz a 20-25 méteres mélységre fúrt kutakban. Ezt a polgármester is tapasztalta, mert az ő kerti kútja az idén száradt ki teljesen. Sőt, már az 50 méterre lefúrt kutak vízkivétele is akadozik, ami akadályozza az öntözést, a mezőgazdasági termelést, és Papp Renáta úgy tudja, hogy a szerb határ túloldalán, a királyhalmi (Bački Vinogradi) tanyáknál is gyengült a mélyebb kutak vízhozama.

Az Ásotthalom körüli tanyákon élők közül egyre többen szeretnék, hogy kiépítsék hozzájuk a vízvezetéket, azonban a nagy távolságok miatt ez több tízmilliós kiadással jár, mondta Papp. Az önkormányzatnak nincs pénze ilyen beruházásokra, állami támogatást sem lehet szerezni, és a vízszolgáltató sem állja a költségeket. Ezért vannak, akik inkább saját zsebből szeretnék kifizetni a tanyájuk vízhálózatba kötését, de az nem olcsó.

Egy tanyasi dűlőútnál kiépíthető, 800-1200 méter hosszú, új gerincvezeték 40 millióba kerül.

Emellett a magánemberek pénzéből kiépített vízvezeték az elkészülte után a mostani szabályok szerint az önkormányzaté lesz, és a vízszolgáltató jogosult a kezelésére, tehát nem azé, aki fizetett érte. A magas költségek miatt nem mindenki vág bele a hálózatbővítés megvásárlásába, így az egymáshoz viszonylag közeli tanyákon élők sem tudják egymás között a nagy költségeket megosztani, tette hozzá a polgármester.

Éppen most készült el a város fejlesztési terve a következő ötven évre az ivóvízhálózat bővítésével együtt, mondta a Telexnek Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. A Szegedtől húsz kilométerre lévő, gyógyfürdőjéről híres, majdnem hétezer fős városban amiatt is fontos a biztonságos vízellátás, mert az utóbbi évtizedekben megnövekedett az idegenforgalom, és más településekről is költöznek oda. Az ivóvizet saját, 240 méter mély kútból nyerik.

„A kukoricának vége”

– mondja Nógrádi, aki szerint a kukorica, ami most intenzív öntözést igényelne, eltűnik a homoki szántóföldekről, a tartós aszályban egyre kevesebb a hozama, ezért a gazdálkodók más növényeket termesztenek. Sokan olyan zöldségekre álltak át, amelyeket rövidebb idő alatt, a tavaszi csapadékosabb időszak kihasználásával lehet haszonnal termeszteni. Ugyanakkor a mezőgazdaságnak több vízre lenne szüksége. Tettek is lépéseket, hogy felszíni vizeket vezessenek Mórahalom környékére, legutóbb a Tiszából kivezető öntözőcsatornát építették ki. Arra a kérdésre, hogy az évtizedek óta megoldásra váró, nagyobb léptékű homokhátsági vízpótlás miért maradt el eddig, Nógrádi azt válaszolta: „forró a pite”.

Ezt úgy érti, hogy a szakemberek régóta vitáznak azon, milyen vízgazdálkodásra lenne szükség, sokféle elmélet és sokféle szempont küzd egymással. „Megfelelő politikai akarat sem volt erre, mert mindenki fél a nehéz témától” – jelentette ki. Még fideszes országgyűlési képviselőként, 2002–2014 között ő vitte be a parlamentbe az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentéseit a Homokhátság kiszáradásáról, de azóta is rengeteg elmélet született a teendőkről, mondta Nógrádi.

Mivel a tennivalókkal nagyobb léptékben eddig nem jutottak igazán előre, ezért most megalapítják a Homokhátságon az Első Vízgyűjtő Önkormányzati Szövetséget, amelynek a cselekvési terve már el is készült, tette hozzá. A céljuk, hogy a vízügyi-szakmai elképzeléseket összehangolják a településfejlesztéssel, továbbá a mezőgazdasági termelés, valamint a természet- és a környezetvédelem szempontjaival. Ez nem lesz könnyű, mert Nógrádi szerint a különböző szakágak harcos szószólói szinte

„meggyilkolják azt a polgármestert, azt a politikust és azt a kormányt is, aki bármit tesz az ügyben”.

A Szeged.hu tavaly nyáron írt összefoglalót arról, hogy végre megkezdődhet a régóta várt csatorna megépítése, amely a Homokhátságnak egy kisebb részére, Mórahalom környékére juttatja el a Tisza vizét, de ezt a vízpótlási megoldást is sokan bírálták. Ezzel szemben Halász Noémi szegedi politikus, aki évek óta foglalkozik a Homokhátság vízpótlásának kérdéseivel, arról számolt be az idén tavasszal, hogy szerinte addig láthatóan nem haladtak semmit a csatornaépítéssel.

Ruzsán, a 2300 fős homokhátsági faluban nincsenek gondok az ivóvízellátással, válaszolta Sánta Gizella polgármester a Telexnek. Náluk két saját mélyfúrású kút van, egy fő és egy tartalék, az utóbbit még nem kellett igénybe venni.

„Szerencsére nálunk nincsenek nagy vízigényű üzemek.”

Sánta szerint az aszály és a hőség nem akadályozza a falusiak megszokott életét, a helyzet inkább amiatt lehet aggasztó, mert a kiszáradt növényzet könnyen lángra gyúlhatna a falu körül. Azt persze a Ruzsán élők is érzékelik, hogy az 1970-es években, a háztáji kisgazdaságok fellendülése idején a 15-20 méteres mélységbe fúratott kutak egyre kevesebb vizet adnak, vagy már teljesen kiszáradtak. A polgármester ismeretei szerint a vizet már csak a 45-50 méter mély kutakból lehet felszivattyúzni, amelyik kerti kutat ilyen mélységbe lefúrták, az még el tud látni egy háztartást és egy családi ház kertjét az öntözéshez, de az intenzív mezőgazdasági termeléshez sokkal több víz, nagyobb teljesítményű kút kell.

A négy település mindegyikén, a Homokhátság déli részén a békéscsabai központú Alföldvíz Zrt. a szolgáltató. Ez a cég a falvakban-városokban lévő, összesen 256 mélyfúrású kútból látja el ivóvízzel a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád megye 138 településén élő hatszázezer felhasználót.

„Kánikula idején 15-20 százalékkal is emelkedik a napi vízfogyasztás, de az igények növekedése nem okoz gondot, nincsen szükség vízkorlátozó intézkedésekre” – válaszolta kérdésünkre Diós Zsolt, az Alföldvíz Zrt. kommunikációs főmunkatársa. Arra azonban minden fogyasztójukat megkérik, hogy a hőség idején is használják felelősen és takarékosan az ivóvizet, ami a zavartalan ellátás egyik fő biztosítéka.

Szegeden és a város közvetlen környékén a Szegedi Vízmű Zrt. a szolgáltató. A városi cég a mostani igényeknek megfelelő, napi 34-37 ezer köbméter víznek majdnem a kétszeresét is ki tudná termelni a mélyfúrású kutakból, tehát nem a Tiszából nyerik az ivóvizet. A fogyasztás pedig azért sokkal kisebb a lehetséges kapacitásnál, mert a szocializmus alatt működő élelmiszeripari feldolgozókat és más, nagy vízigényű üzemek többségét a rendszerváltozás utáni évtizedben felszámolták. Szegeden ezért a hőhullám idején sem kell vízkorlátozásra számítani.

Nemrég a szomszédos Bács-Kiskun megye homokra épített házait mutattuk be Váradi Viktor fotósorozatában, ami azt tárja fel, hogy milyen gazdasági, társadalmi és környezeti okok vezetnek egy jellegzetes alföldi település elnéptelenedéséhez, a közösségek erodálódásához.