Meg vannak számlálva Magyarország orosz olajimportjának napjai, ha nem tudja megfúrni a kormány az Európai Bizottság tegnap bemutatott javaslatát.
A kormány továbbra is foggal-körömmel ragaszkodik az orosz energiaimport fenntartásához, aminek a kőolaj esetében könnyen azonosítható oka van: az orosz olaj árelőnyét szinte teljesen a költségvetés nyeli le. A hazai autósok valószínűleg meg sem éreznék, ha az Európai Unió valóban betiltaná az orosz olaj behozatalát.
Megérkezett a leválási javaslat
Oroszország jelentős részben az energiahordozók exportjából finanszírozza Ukrajna elleni háborúját, az EU ezért régóta igyekszik csökkenteni ezeket az orosz bevételeket. A földgáznál az oroszok mérték az első csapásokat, mivel az ország vezetése úgy vélte, hogy a szállítások lecsavarásával elrettentheti az európai országokat Ukrajna támogatásától. Éppen ezért egyelőre semmi sem tiltja az orosz földgáz vásárlását az uniós országoknak, tavaly az import kissé még nőtt is a cseppfolyósított földgáz (LNG) nyugat-európai behozatala miatt.
Az Európai Bizottság kedden bemutatott javaslata azonban ezt és a - most már lényegében csak Magyarországot és Szlovákiát érintő - vezetékes szállítást is megszüntetné 2027 végével. Ez akkor lesz kötelező, ha megszavazza az Európai Parlament, a tagállamok kormány- és államfőit tömörítő Európai Tanácsban pedig minősített többségre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a magyar és szlovák vétó önmagában kevés lesz.
Az atomenergia (például a fűtőanyag-vásárlás tilalma) végül nem került be a javaslatba, míg a kőolajnál a földgázhoz hasonlóan 2027 vége a legkésőbbi dátum az orosz import leállítására a Bizottság javaslata szerint.
Volt idő felkészülni
A kőolaj esetében az Európai Bizottság a 2022-es szankciók során megértő és türelmes volt azokkal az országokkal, amelyek a Barátság kőolajvezetékhez kötődtek. Ez Magyarország és Szlovákia mellett Csehország, kis részben Németország volt, miközben a lengyelek gyorsan minimalizálták orosz importjukat Ukrajna lerohanása után. Noha korábban a két lengyel finomító is 60-70 százalékban orosz, a Barátság vezetéken kapott kőolajjal működött, de a lengyelek már a Krím félsziget 2014-es annektálása után elkezdték finomítóikat átállítani, és fokozatosan csökkentették az orosz olaj importarányát.
A többi említett ország két okból nem tudott gyorsan leválni az orosz kőolajról. Egyrészt nem volt olyan azonnal használható ellátási alternatíva, ami vállalható költségek mellett lehetővé tette a Barátság vezeték kiváltását. Másrészt a finomítók a Barátság mentén az orosz, Ural típusú olaj feldolgozására épültek meg annak idején, átalakításuk nemcsak költséges, de műszaki összetettsége miatt időigényes is.
Csehországban idén fejeződött be az a vezetékbővítési projekt, amellyel lehetővé vált az orosz import leállítása. A leválást az egykori NDK területén lévő schwedti finomítóban is megoldották.*
Igaz, ennek esete most újra érdekessé válhat, mert - a trükközéseket megelőzendő - az Európai Bizottság azt is meg akarja tiltani, hogy molekulájában orosz kőolajat vagy földgázt hozzanak be az EU-ba, így nem lesz lehetőség cserügyletekre sem. Schwedtben viszont eddig úgy használtak Kazahsztánból vett kőolajat, hogy azt orosz kőolajra cserélték.
Azonban náluk is folyamatosan csökkent ez a mennyiség, frissebb adatok szerint csak 17 százalék a kazah-orosz olaj aránya - a többi tengeri forrásból érkezik. Ezt a finomítót a gdanski kikötőből is el tudják már látni, mert elvégezték a szükséges fejlesztéseket. Azért sem fog ez az új szabályozás gondot okozni a németeknek, mert a tervek szerint a német állam átveszi a Rosznyeft-leányvállalatoktól a finomító tulajdonjogát, és egy új kőolajvezetéket építenek Roststockig, hogy teljes mértékben és rövidebb úton tengeri olajjal tudják ellátni a finomítót.
Vagyis látszik, hogy mindenki számára elégnek bizonyul az átállásra adott idő - a 2027-es céldátum ugyanis nem a semmiből került elő. Bár jogilag nem öntötték kötelező formába, de már a mentességek 2022-es meghatározásakor elhangzott leválási célként.
Így az EU-ban két problémás finomító maradt - az egyaránt a Mol-csoporthoz tartozó pozsonyi és a százhalombattai. Ezzel kapcsolatban két fő kifogás szokott elhangozni kormányzati és molos nyilatkozók részéről:
- A Barátság alternatíváját jelentő Adria vezeték nem képes száz százalékban megbízható módon kiszolgálni a két finomítót, és a tranzitdíj is túl magas. Erre a jövőben egy külön cikkben még visszatérünk, de annyit meg lehet előlegezni, hogy ez az állítás erősen vitatott, több forrás szerint is lenne elegendő kapacitás, és kellő kihasználtság mellett a szállítás sem lenne drágább, mint a Barátságon.
- Beruházásigényes a finomítói berendezések átalakítása az orosztól eltérű összetételű kőolajra, ennek nagyon jelentős forrásigénye van, és hosszabb távon is a korábbinál kisebb nyereséghez vezethet.
A továbbiakban leginkább erről lesz szó, részben annak fényében, hogy mennyi extraprofitot keresett főleg az állam, kisebb részben a Mol azon, hogy a kőolajat a korábbinál nagyobb kedvezménnyel tudták csak eladni az oroszok - ami végső soron háborús nyerészkedés.
Felpörgetett orosz import
A magyar érvek erejét eleve gyengíti, hogy miközben a százhalombattai finomító - a 2014-ben megkezdett fejlesztéseknek köszönhetően - már 2022-ben is legalább 35 százalékban képes volt nem orosz eredetű kőolajat feldolgozni, a háború kitörése után Magyarország orosz olajimportja még nőtt is, aránya pedig másfél éve 80 százalék felett van.
Ez jelentős összeg, azonban ez a jelenlegi árfolyamon 175-245 milliárd forintos tétel eltörpül a Magyarországra importált olcsóbb orosz kőolajon elért nyereségen. Az alábbi grafikonon a világpiacon leginkább használt Brent olajfajta átlagárai és az importstatisztikákban elérhető tényleges olajárak alapján kiszámoltuk, hogy havonta mekkora profit keletkezett. (A számítás elméleti háttere az a képzeletbeli forgatókönyv, ahol Magyarország az orosz Ural olajfajta helyett Brentet importál.)
Ennek a nyereségnek a java részét elvonta a kormány az importot lebonyolító Moltól. A különadót 2022. július 1-jétől vezették be, ráadásul január 1-jéig visszamenőleg. Az első időszakban a Brent és a tényleges orosz import árkülönbségének 25 százalékát kellett befizetni. 2023. január 1-jétől már 95 százalék volt a különadó, de nem sokáig. 2023. április 1-jétől az árkülönbség 7,5 dollár feletti, idén január 1-jétől pedig az 5 dollár feletti része után kell megfizetni a 95 százalékos adót.
Ahogy az alábbi grafikonon látható, 2022 elejétől 2025. március 31-ig 894 milliárd forinttal olcsóbban importálta Magyarország az orosz kőolajat, mint a világpiaci ár. Ebből azonban a fogyasztóknak 2022-t leszámítva nem volt érezhető előnye, a Mol és a magyar állam tette el a nyereséget.
Visszafizettük a benzinárstop nyereségét
A részben hiányos információk alapján nem könnyű kiszámolni, hogyan járt a magyar költségvetés, a Mol és a fogyasztók az orosz importtal, a különadókkal és a benzinársotoppal. A legegyszerűbb talán ezt az autósok oldaláról megvizsgálni. Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogy mennyivel fizettek többet a magyar fogyasztók a Magyarországon eladott üzemanyagért ahhoz képest, mintha osztrák árakat fizettek volna.
A grafikonon a negatív tételek a magyar fogyasztók többletterheit mutatják, a pozitívak a nyereségét. Jól látható, hogy a 2022-es benzinárstop évében nagyot nyertek a hazai autósok, 493 milliárd forintot. A korábbi években átlagosan 50 milliárd forinttal hagytunk többet a kutaknál az osztrák fogyasztókhoz képest - az összehasonlíthatóság érdekében az üzemanyag adók nélküli ára alapján.
Azért Ausztriával érdemes elvégezni az összehasonlítást, mert ők is messze vannak a tengertől, Triesztből vezetéken kapják a kőolajat - ráadásul nem olcsóbb oroszt, hanem világpiacit. 2022, tehát a háború kirobbanása óta nem nyertek a magyarok összességében érdemben, mert 2025 március végéig 14,5 milliárd forinttal többet hagytunk a kutaknál, mintha osztrák áron vásároltunk volna.
Így a kutaknál már ma is annyit fizetünk az üzemanyagért, mintha az olaj tengeri importból származna, nem pedig Oroszországból.
Ezt az is megerősíti, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter az Európai Bizottság javaslatára reagálva kétszeres lakossági áram- és több mint háromszoros gázárral riogatott, az üzemanyagok drágulását viszont nem említette.
Ahogy az alábbi grafikonon jól látható, a relatív magyar árszint megugrása egyértelműen a benzinárstop kivezetése után történt. Azaz hiába veszi olcsón a kőolajat Magyarország, a benzin ára sokkal magasabb az uniós átlagnál. Pedig ez a háború előtt nem volt így. Tulajdonképpen az olcsóbb orosz kőolaj árát szinte egészében elveszi a kormány, míg a benzinárstop alatt jórészt otthagyta a Molnál. De ezen felül is kell a hazai olajtársaságnak különadókat fizetni.
A fenti számítás a nyilvánosan elérhető jegyzési adatokból indul ki, nem a törvényben hivatkozott, csak előfizetéssel elérhető S&P jegyzésből, ezért kisebb eltérés előfordulhat. A Brent/tonna átváltásnál 7,617886798-es váltószámot használtunk. A Mol tényleges beszerzése eltérhet időszakban és árazásban kisebb mértékben a KSH-nak szolgáltatott adatokhoz képest.
Az orosz kőolaj többletbevételéből 2025 első negyedévének végéig:
- 508 milliárd forint jutott a költségvetésbe különadó formájában,
- 386 milliárd forint maradhatott a Molnál extraprofitként, aminek egy részét a benzinárstopra kellett felhasználni. Ennek pontos összegét az adatközlésekből nem lehetett meghatározni.
Pozsonyban előrébb járhatnak
A háború kirobbanása óta eltelt évek mindenesetre kiemelkedően eredményesek voltak a Mol-csoport történetében, 2022 és 2024 között összesen 4,17 milliárd dollár adózott nyereséget ért el. Mint azonban a cikk második grafikonján látszik, ez nem szimplán az olajfajták árkülönbségéből fakad.
A Mol mindkét finomítója sokkal több nem orosz olajat tudna ma már feldolgozni, bár kérdésünkre pontos számot nem voltak hajlandók elárulni. A Dunai Finomítóban 2022-re sikerült elérni a 35 százalékos nem orosz bedolgozhatósági arányt, ennek biztosítása 170 millió dollárba került. Látszódtak is a beruházás hatásai: 2021-re már le tudták küzdeni 65 százalékra az orosz olaj arányát, aztán a háború kezdete után - amikor a leválásról kommunikáltak - egy gyors hátraarccal hozzávetőleg 80 százalék környékére emelték vissza az orosz kőolaj arányát. (A fennmaradó 20 százalék körülbelül fele pedig hazai kitermelésből származik.)
A pozsonyi finomító esetében 2022 előtt nem lehetett semennyi alternatív kőolajat felhasználni, ezt mára 30-35 százalékra tudták emelni. Ez azért is fontos, mert az itt készült üzemanyagot Csehországba, Ausztriába és Lengyelországba is exportálják, a finomító kétharmad részben exportra termel. Ez a cseh piacra folyamatos derogációkkal (átmeneti mentességekkel) lehetséges. Ennek az a háttere, hogy egyrészt az EU nem akarja veszélybe sodorni a csehországi üzemanyag-ellátást (amiben a csehszlovák múlt miatt fontos szerepe van a pozsonyi finomítónak), másrészt meg akarja akadályozni, hogy a Mol-csoport üzleti előnyt szerezzen a fennmaradó orosz olajimport révén.
Emiatt a molos kommunikáció alapján úgy tűnik, hogy Pozsonyban sokkal jobban haladnak az átállással, mint Százhalombattán. Egy sajtóút keretében a Slovnaft vezetői azt mondták a Portfoliónak, hogy
a beruházási program alapján, ha minden jól megy, a végleges átalakítások 2026-ban fognak befejeződni, tehát ez lehet az a pillanat, amikor képesek leszünk száz százalékban nem orosz nyersolajat feldolgozni.
A program költségét 200 millió euróra becsülik, és ennek nyomán nem számítanak jelentősebb fennakadásokra akkor sem, ha végleg lejár a csehországi exportra vonatkozó mentességük. „A finomító komplexitása és képessége a többi nyersolaj feldolgozására olyan szintű, hogy kezelni tudjuk a helyzetet" - hangsúlyozták.
Ez azért figyelemre méltó, mert Százhalombattával kapcsolatban nem hangzott el ilyen világos menetrend a Mol részéről.
Így még az is lehet, hogy az egész EU-ban a Dunai Finomító lesz az utolsó problémás létesítmény az orosz olajról való leválás szempontjából.
Bár a pozsonyi menetrend alapján meglepő lenne, ha Százhalombattán nem lennének képesek megoldani a feladatot 2027 végéig.
A technikai feltételek megteremtése persze még nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem is érkezik orosz olaj, ha ez még jogilag lehetséges lesz. Az átállás halogatásának műszaki-gazdaságossági okai lehetnek. Eltérő az egyes kőolajtermékek fizikai összetétele, amihez optimalizáltan készülnek a finomítók. Az eltérő kén- és más vegyülettartalom eltérő műszaki megoldásokat kíván - ha átállnak másik kőolajra, nőhet a karbantartási költség.
A Barátság vezeték használatának nagy előnye, hogy folyamatos az azonos minőségű kőolaj érkezése, nagyon kevés tárolásra van szükség. Tengeri olajnál viszont koordinálni kell a tankerhajókkal, kikötőkkel és csővezeték-üzemeltetőkkel, ráadásul több tárolói kapacitásra van szükség a finomítónál, illetve általában a finomítónál több tartályban tárolt, eltérő kőolajakat kell egy olyan „koktéllá” keverni, ami ideális a berendezéseknek.
A pozsonyi és százhalombattai egység évek óta Európa leghatékonyabb finomítói között szerepel, amiben a fent leírtaknak is szerepe van. Az Ural kőolajból az optimalizált finomítóik sok magasabb áron eladható gázolajat és kenőanyagot tudnak előállítani, ennek megváltozása kifejezetten fájdalmas lenne a Molnak.
Már csak a Mol vesz orosz olajat
A kőolaj esetében az EU a Mol-problémával együtt is jól áll az orosz import kivezetésében: ez a mennyiség csupán a teljes uniós behozatal két százaléka. (Miközben a földgáznál még 20 százalék körüli ez az arány.) Ez elég jelentős visszaesés a háború előtt még közel 30 százalékhoz képest. Az adatokból jól látható, hogy más már nem is vett érdemben orosz olajat tavaly a Molon kívül.
A késztermékek importja az ötöde a nyersolajnak. A teljes uniós orosz, indiai és török késztermékimport pedig nem több, mint a magyar és szlovák kőolajimport. Ráadásul a készülőfélben lévő 18. uniós, Oroszország elleni szankciócsomag a hírek szerint már a közvetetten orosz eredetű olajtermékimportot is meg fogja tiltani.
