Nem csak Budapest önkormányzatát tartja egyre rövidebb pórázon a kormány

Évek óta folyamatosan érkeznek a fideszes városvezetőktől is a kritikák a szolidaritási hozzájárulás miatt. Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester legutóbb már a Mandinerben is kritizálta a helyi adókat elvonó rendszert. Szentendrén a fideszes képviselők is megszavazták az elvonást elítélő önkormányzati nyilatkozatot.

A főváros működőképessége évek óta pengeélen táncol a folyamatosan növekvő elvonás miatt. A fővárosi önkormányzat többet fizet már be a központi költségvetésbe, mint amennyit onnan kap. De nem egyedi esetről van szó, és arányaiban nem is a fővárostól vonja el a legtöbbet a kormány a szolidaritási adóval – ahogy az korábbi cikkünkben bemutattuk.

A szolidaritási hozzájárulást 2017-ben találták ki, és alapvető célja az volt, hogy a kiemelkedően sok helyi iparűzési adót (hipa) begyűjtő önkormányzatok bevételeinek egy részét átadják a kevésbé szerencsés településeknek. Mára azonban annyira kicsavarták a bonyolult szabályrendszert, hogy a központi költségvetés egyre fontosabb finanszírozási eszköze lett, és már nem jut el a szegény településekre.

Az alábbi ábra jól mutatja a helyhatóságok kivéreztetését:

a települési önkormányzatok 2015-ben még a GDP 6,5 százalékának megfelelő összeggel gazdálkodhattak, 2025-re ez már csak 4,6 százalékra csökken.

 

Mivel a kórházakat és iskolákat már 2012-2013-ban elvette a második Orbán-kormány a településektől, a fent bemutatott időszakban nem csökkent az önkormányzatok ellátandó feladatköre – csak a forrásaik, legalábbis a gazdaság méretéhez viszonyítva. (Az elérhető források már a teljes bevétel szolidaritási hozzájárulással*

csökkentett összegét tartalmazzák.)

A kormány azzal is érvelt, hogy azért kell egyre több forrást elvonni a szolidaritási adóval, mert a vállalatok árbevételének növekedésével az önkormányzatok hipabevétele is nő. Csakhogy ez kihagyja a számításból az inflációt, a GDP arányában pedig nagyjából stabil a bevétel, csak a covid-járvány alatt volt ez alacsonyabb.

A hipabevételek elvonása 2021-ben, a járvány alatt érte el csúcsát – amikor a kisebb és közepes vállalkozások elmentést kaptak a kormánytól ennek megfizetése alól. (Sokatmondó egyébként, hogy csak az önkormányzati adó alól adott felmentést a kormány, az államnak járók alól nem.) A legutóbbi elérhető, 2023-as adatok szerint a beszedett adók közel ötödét nem tudták a fővárosi és nagyvárosi önkormányzatok megtartani.

Az alábbi grafikon alapján az is könnyen érthető, hogy a már említett Székesfehérvár és Szentendre polgármestere mellett miért kelt ki Debrecen fideszes polgármestere is Vitályos Eszter kormányszóvivő megjegyzése ellen, miszerint a településeknek előbb saját portájuk előtt kellene söpörgetniük, mielőtt „sírnak-picsognak", a kormánytól kérnek segítséget.

A falvakat is érinti az elvonás, így minden település fejlődését akadályozza. A covid idején lehetett egyszeri problémaként kezelni a helyzetet, de azóta sem kapnak segítséget az önkormányzatok. Sőt, még a covid kapcsán elvették a gépjárműadó-bevételeiket is. Eközben pedig azt is akadályozza a kormányzat, hogy kivethessen bármilyen más érdemi helyi adót. Ennek nyomán folyamatosan mennek tönkre az önkormányzati épületek, értékek, és a vagyonvesztés egyre csak gyorsul.

A rendszer folyamatosan változik: a gödi Samsung-gyár térségben a megyei önkormányzatnak adták az adóbevételeket, hogy a térség fejlesztéseit elvégezzék (és kisebb részben a fideszes civil szervezeteket segítsék támogatással). Az első különleges gazdasági övezetet – ahol a település elveszti jogát a hipabevétel felhasználására – 2020 májusában vezették be, idén vezetik ki. Később Mosonmagyaróváron a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat, Pakson a Tolna megyei önkormányzat, Iváncsa esetében Fejér megye kapta meg az adóbevételeket egy-egy ipari park esetében a település helyett, ezt azonban 2024 decemberében megszüntették.

Jött viszont idén Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter elvonása. 2025-től a megelőző évihez képesti hipanövekedést veszítik el a települések, reálértékben csökkentve az önkormányzati forrásokat. Ezzel 65 milliárd forintot vesznek ki az önkormányzatok zsebéből. Ráadásul az önkormányzati szektort az uniós támogatások egy részének felfüggesztése, elvesztése is érzékenyen érinti.

Nagyítóval kereshető magyar önkormányzatiság

Érdemes az önkormányzatok anyagi lehetőségeit nemzetközi összevetésben is megnézni. Az Eurostat adatai alapján látványos, hogy mennyire kevés forrással rendelkeztek már 2023-ban, az utolsó elérhető évben a magyar települési önkormányzatok. Az akkor a GDP arányában 5,9 százalékos forrás azt mutatja, hogy csak a hazánknál sokkal kisebb területű Máltán, Cipruson és Luxemburgban, a csupán 5,3 millió lakosú Írországban, továbbá Görögországban volt kisebb a helyi közigazgatás pénzügyi mozgástere.

Ráadásul a magyar adat tartalmazza a kormánynak fizetendő szolidaritási hozzájárulást is, a pontos érték enélkül 5 százalék lenne. Ez sokkal kisebb a régiós országok adatánál: Ausztriában úgy a GDP 9,1 százaléka a helyi önkormányzatok kiadása, hogy a tartományok is 9,7 százalékkal gazdálkodnak.

Lengyelországban a települések éves kiadásai a GDP 13,8, Csehországban 12,7, Romániában 9,2, Szlovákiában 8,6 százalékát tették ki. 

A régiós átlaghoz viszonyítva kevesebb mint fele a települési önkormányzatok kiadásainak összege a GDP arányában.

A gazdag Dánia, Belgium és Svédország esetében a GDP legalább negyedét teszik ki az önkormányzati kiadások, alig maradnak el a központi kormányzattól. Ráadásul ezek még Magyarországnál is kisebb vagy hasonló méretű, lakosságú országok.

Az önkormányzatiságnak fontos eleme lehet a saját bevételek megléte, ezek Magyarországon – lényegében teljesen a hipából – a GDP 1,7 százalékát tették ki az Eurostat adatai szerint. Ez kevés például a lengyel 4,7 százalékhoz mérten, de a többi régiós országban még kisebb az arány: az osztrákoknál 1,4, a románoknál 0,8, a szlovákoknál 0,6, a cseheknél 0,4 százalék a saját önkormányzatok által beszedett bevételek összege a GDP arányában.

Ez mutatja, hogy az önkormányzatokat központi költségvetési forrásokból is lehet hatékonyan működtetni: nem kell feltétlenül helyi adókat használni, hiszen hatékonyabban tudja ezeket a központi kormányzat begyűjteni. A lényeg tehát az, hogy ebből mennyit engednek át a településeknek, és mennyire tervezhetnek ezzel stabilan.

A saját bevételek és a kiadások aránya alapján a magyar önkormányzatok a középmezőnyben találhatók, kiadásaik harmadát tudják saját forrásból fedezni. Az sem mindegy azonban, hogy a központi költségvetésből milyen formában érkezik pénz. A kormány alacsonyan tartja a normatív, tehát átlátható és kiszámítható támogatások arányát, és igyekszik egyedi döntésekkel a hatalom számára kedves településeket jutalmazni. Ráadásul egyre jellemzőbb, hogy nem is az önkormányzatoknak adja a forrásokat, hanem közvetlenül valósít meg fejlesztéseket.

A központból vezérelt forrásokra jó példa a Magyar Falu Program, igaz, a 40 milliárd forintos keretösszeg*

nem túl jelentős a falvak 992 milliárd forintos 2023-as költségvetési bevételeihez mérten. Mindenesetre a tavaly a program keretében az önkormányzatoknak szétosztott 10 milliárd forintból a falvak harmadának jutott. Az összesen 2807 falusi önkormányzatból 1077-nek jutott támogatás, a többségnek semmi. Az összegek is esetlegesek: 638 ezer és 50 millió forint közötti pénzeket osztottak ki. Ezek mind olyan beszerzésekre mentek – óvoda- és játszótérfelújítás, temetők fejlesztése –, aminek normál esetben a folyó finanszírozásból kellene megoldhatónak lennie.

Uniós szinten is feltűnő, ahogyan a kormány egyre inkább sarokba szorítja az önkormányzatokat. Míg a központi költségvetés a gazdaságban megtermelt javak egyre nagyobb részét osztja újra, addig az önkormányzatok lehetőségei radikálisan csökkentek.