Miközben az Adria vezetéket kritizálja, az odesszait pedig szóba sem hozza, Szerbiába is orosz olajat áramoltatna hazánkon keresztül a magyar kormány.
Az utóbbi napok két híre tökéletesen megmutatja, mennyire másként viszonyul az orosz olajimporthoz Közép-Európa két meghatározó olajvállalata. A lengyel Orlen arról adott ki közleményt, hogy lejárt az utolsó orosz olajszállítási szerződése, amely pár hónappal ezelőttig még biztosította az egyik cseh finomító ellátását. A Mol pedig arról, hogy megérkezett Horvátországba egy azeri eredetű, 92 ezer tonnás olajszállítmánya.
Bár ez az utóbbi is tálalható leválási lépésként, ahogy korábban írtuk, a Mol Ukrajna 2022-es orosz lerohanása után még növelte is az orosz import arányát Magyarország olajellátásában, a 92 ezer tonna pedig nem túl nagy mennyiség a Mol százhalombattai és pozsonyi finomítójának évi akár 14 millió tonnás igényéhez képest. A vállalat és a magyar kormány pedig nem csinál titkot belőle, hogy nem akar megválni az orosz beszerzési forrástól. Előző cikkünkben bemutattuk, hogy ennek erős pénzügyi okai vannak: a Mol az orosz olajat tudja a legnyereségesebben feldolgozni, a költségvetés pedig százmilliárdokhoz jut az orosz olaj árelőnyének lefölözésével.
Az EU viszont csökkenteni akarja a háború folytatását lehetővé tévő orosz bevételeket, ezért az Európai Bizottság javaslata szerint 2027 végéig meg kellene szüntetni a teljes orosz földgáz- és olajimportot. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hetente több megszólalásban ostorozza ezt a tervet, szerdán például egyebek mellett azt kifogásolta, hogy ennek nyomán a Magyarországra érkező két kőolajvezeték (Barátság és Adria) közül már csak egy fog működni. Mostani cikkünkben azt mutatjuk be, hogy ez egyáltalán nem biztos, és az Adria vezetékkel kapcsolatos kifogásokat is körüljárjuk.
Orosz olajdömping
A földgázimport leállítása több országot is érint, mivel cseppfolyós formában (LNG) számos nyugat-európai ország importál jelentősebb mennyiséget, hazánk és Szlovákia pedig a Török Áramlat vezetéken keresztül vásárol.
Orosz kőolajat immár csak a Mol-csoport importál érdemi mennyiségben az EU-n belül magyarországi és szlovákiai finomítói ellátására. A hazai sajtóban vissza-visszatérő kérdés, hogy fizikailag mennyire lehetséges ellátni a két Mol-finomítót csak az Adria vezetéken keresztül.
Ezt időnként kormányzati és molos nyilatkozók vitatják, más források szerint viszont elegendő a kapacitás. Ez a gyakorlatban megközelítőleg sem derülhetett ki, hiszen az orosz olajimport arányának növelése értelemszerűen csökkentette az alternatív, Adrián keresztüli beszállításokat. Az importstatisztika szerint idén több olyan hónap is volt, amikor kizárólag orosz olajat vett Magyarország és Szlovákia.
Árazási anomáliák
A Mol rendszeresen arra hivatkozik, hogy az Adria vezetéket üzemeltető Janaf árazása magasabb az európai áraknál. Nehezíti a tisztánlátást, hogy konkrét árakat nem neveznek meg a felek. Korábban a Slovnaft hatszoros árazást tett szóvá a szlovákiai és csehországi vezetékhasználati díjhoz képest.
Megnéztük ezért a szlovák Transpetrol és a horvát Janaf pénzügyi adatait. Ez alapján egyáltalán nem tűnik megalapozottnak az a molos állítás, hogy túlzó árazást alkalmaznának a horvátok az Adria olajvezetékre.
Ezt egyébként meg sem tehetnék, hiszen olyan infrastruktúráról van szó, amelynek a használatát és árazását uniós és nemzeti jogszabályok szabályozzák, ezek miatt nem kérhet irreális árakat az üzemeltető. Az egyes használóknak pedig azonos feltételeket kell biztosítani. Ugyan jóval kevésbé szigorúak ezek a szabályok, mint a gázvezetékek esetében, mégis furcsa, hogy míg a Mol sokat panaszkodik, a belgrádi finomítónak nincsen gondja a horvát árazással - pedig ők hosszabb szakaszon használják az Adria vezetéket.
Az olyan infrastruktúra esetében, mint egy olajvezeték, a legnagyobb költség maga az eszköz, ennek a megépítése és karbantartása. Majdnem mindegy, hogy mennyi olajat szállítanak rajta, mivel a fő költség az eszközök értékcsökkenése, illetve az ezt ellensúlyozó, a működőképességet fenntartó javítások. A Janaf esetében a költségek körülbelül fele az értékcsökkenés, negyede az anyagköltség, ötöde a munkavállalók bére. Csak a költségek tizede függ attól, hogy mennyi olaj folyik a csövön keresztül, leginkább a pumpák, szivattyúk áramköltsége miatt. A kiadások közel 90 százaléka tehát fixköltségnek tekinthető.
Ez lehet a molos ferdítés lényege: azért tartják (fajlagosan) drágának az Adria vezetéket, mert nem használjak.
Ha nagyobb mennyiséget importálnának, akkor sem nőne érdemben a tranzit költsége.
Érdemes a kőolajvezetékes cégek jövedelmezőségét a tőkearányos megtérülés alapján vizsgálni. Az látható, hogy ez valóban nagyon alacsony a szlovák Transpetrolnál, az elmúlt öt évben 2,4 százalék. A Janaf esetében 6,5 százalék 2021-től az utolsó elérhető évig. Ez nagyon hasonlít a Mol csoportszintű 6,2 százalékos értékére.
Korábban Pletser Tamás, az Erste energiapiaci elemzője is írt arról, hogy a Janaf megtérülési adatai nem túlzóak. Sőt a 7,4 százalékos tőkearányos megtérülés az elvárt tőkeköltség alatt maradt 2023-ban.
A szlovák és horvát vezetékeken az elszállított mennyiségre jutó költségben valóban jelentős a különbség, közel háromszoros volt 2023-ban. De ez azért alakul így, mert - az Adriával szemben - a szlovák vezetéket csúcsra járatják, kihasználják kapacitását. Emellett a szlovák vezetékrendszer hatékonyabb, hiszen nagyobb átmérőjű csövekről van szó: ott 28 coll átmérőjű, azaz 71 centiméteres az olajvezeték, míg az Adria csak 16 coll átmérőjű (41 centi).
Ha nem az elszállított mennyiségre, hanem a csővezeték egy kilométerére eső költségeket vesszük, akkor a korábbi évek 20-30 százalékos különbsége 2023-ra 60 százalékra nőtt.
Az energetikai iparra rálátó forrásaink szerint a molos kritika leginkább kifogáskeresés az orosz leválással szemben. Ugyan valóban költségesebb és több szervezést igényel a tengeri beszállítás, mint az orosz vezetékes, de valószínűleg néhány tízmilliárdos pluszköltségről van szó, miközben a hazai kőolajimport összege mintegy 800 milliárd forint évente. Ráadásul így meg lehetne spórolni az orosz kőolajimportba ékelődő közvetítőnek fizetett díjat is.
Hiányzó alternatívák?
A kormányzati nyilatkozatokkal szemben ráadásul nem kizárólag a Barátság és az Adria vezeték biztosíthatná hazánk és Szlovákia olajellátását. Csehországban idén áprilisban adták át az új és bővített TAL-Plus vezetéket, amire megközelítőleg 26 milliárd forintnyi koronát költöttek. Ehhez a vezetékhez csatlakozhatna a pozsonyi olajfinomító is.
A 2010-es években az osztrák OMV elkezdte ugyanis a 62 kilométeres, a schwechati finomítót Pozsonnyal összekötő vezeték fejlesztését, illetve a szlovákok is a rájuk jutó 12 kilométerét. Csakhogy 2024-ben elvetették a projektet, mert eredetileg az orosz olajat akarták Ausztriába vinni - de a mostani helyzetben a Triesztből érkező olaj Pozsonyba szállítására is alkalmas lenne.
Az 5 millió tonnás éves tervezett kapacitás ugyan kevés lenne a teljes pozsonyi finomítónak, és a TAL vezetéken sem valószínű, hogy újabb fejlesztés nélkül ennyit fel lehetne hozni, de mégiscsak lenne alternatív beszerzés forrás a Mol-csoportnak.
Ami Magyarországot illeti, lenne lehetőség a Barátság vezetékbe nem Oroszország, hanem a tenger felől is olajat tölteni: az Odessza és Brodi közötti, 2002-ben épült ukrajnai vezeték kihasználatlan, de óriási kapacitása van, a jelenlegi 9 millió tonna évente könnyen 14,5-re emelhető lenne, ami önmagában elegendő lenne a Mol-finomítók ellátására.
Ehhez még építkezni sem kellene, de a magyar kormány egyébként ettől sem riad vissza: 130 milliárd forintért épülhet egy új, 190 kilométeres kőolajvezeték Szerbiába Százhalombattáról, illetve az ukrán határ és Százhalombatta között bővítik a Barátság kőolajvezeték kapacitását. Ez a beruházás Magyarország kőolajellátását ugyan érdemben nem segíti, de a belgrádi (pancsovai), orosz tulajdonban lévő, uniós szankciókkal sújtott szerb kőolajfinomítót segítheti ellátni orosz kőolajjal.
Ennek a magyar kőolajellátásra is lehet hatása: ha ez 2028-ra valóban elkészül, hazánk viszont nem vehet orosz olajat, akkor az Adria vezeték drágulhat a Mol számára. Hiszen ha a szerb finomító ellátását a Barátság vezeték felől oldják meg, akkor egyedül a Mol-csoport megrendeléseinek kell biztosítania az Adria vezeték fenntartását és működtetését.
Azaz a szerb-magyar kőolajvezeték építésével a kormány drágíthatja a magyarországi kőolajellátást. Cserébe valószínűleg hasonló szerepre pályázna a kormány, mint a földgázpiacon, ahol az orosz gáz közép-európai elosztóközpontjává vált hazánk, amivel sok pénzt lehet keresni.
Más kérdés, hogy ennek a közép-európai orosz olajimport fennmaradása a feltétele, így meglepő lenne, ha tényleg elindulna az új vezeték építése, mielőtt ebbe az irányba mutatna valamilyen változás, például az uniós tervek ejtése vagy egy ukrajnai tűzszünet.
