„Az acélipar szerethető”, de fogy a remény az újraindulásra Dunaújvárosban

A minimálárat sem adta meg a Dunai Vasmű hengerművének életképes eszközeire kiírt pályázat egyetlen indulója, a cseh Dunaferr Steel Rolling. A vagyonértékesítés célja a hengermű tevékenységének folytatása lett volna, tehát a dunaújvárosi üzem egy részének (a hengermű mellett egykor kokszolók és nagyolvasztók is működtek) megmentésére vonatkozó remények egyre inkább szertefoszlanak.

Előzmények: a hengermű értékesítésére áprilisban tette közzé a felhívást a felszámoló, amire akkor egy kínai érdeklődő is jelentkezett. Ajánlatot azonban végül csak az Ukrajnának is fegyvereket szállító, Czechoslovak Group (CSG) nevű cseh társasághoz kapcsolható cég adott, de a 36 millió eurós minimálárhoz képest csak alig több, mint 10 millió eurót fizetett volna a 24.hu értesülései szerint.

Miért fontos ez? Tömeges leépítés zajlott júniusban a Dunai Vasműben, miután a dolgozók az azt megelőző hónapokban is már állásidőn voltak. A hengermű termelőeszközeinek vásárlója eldönthette volna, hogy az egykori dolgozók közül kiket vesz vissza, a sikeres adás-vétel tehát nem jelentett volna az elbocsátott alkalmazottak számára automatikusan állást a volt munkahelyükön.

Számokban: a NAV adatbázisában még a korábbi létszámadatok látszódnak, eszerint az egyaránt felszámolás alatt lévő Dunarolling Kft.-ben (ez a hengerművi rész) 1791-en, a Duna Furnace Kft.-ben (kokszoló és kohó) 921-en dolgoztak.

• Az előbbieknek vannak valamivel jobb esélyei a jövőbeni acélipari munkára, az utóbbi cég vagyonelemeire még ki sem írták a pályázatot – és egyébként is kétséges az üzemegységek (gazdaságos) újraindíthatósága a kihűlésüket követően.

Mit mondanak ők? „Arról beszéltünk, hogy ne menjünk messzire, mert még kelleni fognak a vasműbe szakemberek” – idézte fel a G7-nek a Dunai Vasmű egyik volt dolgozója, aki még a bizonytalanságok kezdetekor mondott fel a vállalatnál, de ma is úgy véli, hogy ő és számos volt kollégája is visszacsábítható lenne, sőt, kifejezetten bíznak abban, hogy egyszer újra a hengerműben dolgozhatnak.

• Több lehetőséggel kecsegtet Dunaújváros és környéke (vagy legalábbis az oda viszonylag közel eső térségek), mint az ország keleti része, így sok korábbi vasművi dolgozó el tudott helyezkedni – az ő visszacsábításukhoz nemcsak versenyképes bér, de a stabilitásra vonatkozó garanciák is kellenek. A hengermű fennmaradására mindenesetre a volt dolgozók közül többek szerint van esély.
• „Az acélipar szerethető” – tette hozzá forrásunk, ami annak is köszönhető, hogy a betanított munkát végzők is gyakran a szakmunkásokéhoz hasonló körülmények között dolgozhattak a vasműben. Ehhez képest más ágazatokban megalázó helyzetben találhatják magukat, így az sem meglepő, hogy sokan a végsőkig kitartottak, hiába utalt minden jel a vasmű közelgő csődjére.

Tágabb kontextus: az acélipar helyzete Európa-szerte kedvezőtlen, a Thyssenkrupp épp tegnap rontott a harmadik negyedévre vonatkozó előrejelzésein. A német vállalat a beruházásait és a költségeit is visszafogja, és a tőzsdén is érzékelhető, hogy a védelmi ipar várt fellendüléséhez kapcsolódó optimizmust kezdik felülírni az autóipar alacsony termelése és a magas energiaárak miatti problémák.

• Csehországban a tavaly csődöt jelentett, addig a Dunai Vasműhöz hasonlóan a Liberty-csoportba tartozó ostravai vasmű iránt érdeklődött a CSG, ám azt végül egy volt belügyminiszter, Martin Pecina cégei vásárolják meg. Az expolitikusnak főleg az energiatárolás és a hulladékkezelés területén vannak érdekeltségei, és más befektetőket is bevonhat az ostravai vasmű működtetésébe.