Ha a tőkevonzásért felelős Szijjártó Péter nyilatkozataiból indulunk ki, biztosan nem a külföldi befektetések elmaradása az oka annak, hogy a magyar gazdaság évek óta képtelen a növekedésre. A külgazdasági és külügyminiszter a napokban is eldicsekedett azzal, hogy 2014 óta – amikor miniszter lett – minden évben megdőlt a beérkező külföldi működőtőke rekordja (leszámítva 2020-at, amikor berobbant a koronavírus-járvány). Külföldi beruházások átadásakor pedig rendszeresen arról beszél, hogy ezek hozzájárulnak a magyar gazdaság dimenzióváltásához (bármit is jelentsen ez).
Mindez azért is furcsa, mert jól ismert tény, hogy az ipar gyengélkedése mellett a beruházások visszaesése járult hozzá leginkább a gazdaság pangásához. Ebben persze nagy szerepe van az uniós pénzek elmaradásának és az állami beruházások ezzel is összefüggő visszaesésének, de ha valóban ömlene az országba a külföldi tőke, akkor annak ellensúlyoznia kellene a kedvezőtlen tendenciát.
Ha azonban megnézzük a külföldi befektetések hazai állományát, akkor nem látszik megalapozottnak a Szijjártó-féle hurráoptimizmus, viszont már nem is lesznek olyan furcsák a rossz beruházási adatok. Nem arról van szó összességében, hogy menekül a külföldi tőke Magyarországról, ám az állomány jóval lassabban nő, mint maga a gazdaság (a GDP). Így aztán nehezen is tudná dinamizálni, dacára az olyan óriásberuházásoknak, mint a BMW, a BYD vagy a CATL épülő gyára. (Ezek érdemben még nem termelnek, de a beruházáson keresztül már előtte is megjelennek a GDP-ben.)
Relatív csökkenés
Ha a külföldi működőtőke-állomány nagyságát a GDP-hez viszonyítjuk, akkor érdekes módon az látszik, hogy az pont Szijjártó minisztersége előtt volt a csúcson 80 százalék körüli értékkel, azóta pedig jelentős mértékben csökkent. (Az alábbi adatok nem tartalmazzák a speciális célú vállalkozások tőkeállományát, amelyek nem végeznek érdemi gazdasági tevékenységet, hanem leginkább nemzetközi adóoptimalizálási célokat szolgálnak. A két dolog ugyanakkor időnként összefolyhat, mint a GE-Alstom üzlet elszámolásánál, jó eséllyel ez okozhatta az előző évtized közepén látható, negatív előjelű anomáliát.)
A csökkenés végső soron egybevág azon kormányzati célokkal, hogy több szektorban (pénzügy, média, energetikai, kiskereskedelem) jelentősebb magyar tulajdont akartak elérni. Ez azonban önmagában nem indokolna ilyen mértékű csökkenést, egyes befektetések eladása, felszámolása mellett a megtermelt profit hazaküldéséből is adódik a visszaesés. Ha kedvezőtlennek ítélik meg a magyarországi befektetési lehetőségeket a nemzetközi vállalatok, akkor a megkeresett nyereséget máshol használják fel.
Mérsékelt kínai szerep
A keleti nyitás ellenére továbbra is az európai és amerikai befektetők adják a hazai külföldi közvetlentőke-állomány meghatározó részét. Kína részesedése csupán 2 százalék volt még tavaly is. Sőt, míg 2009-ben a kínai és nem európai vagy amerikai tőkebefektetések aránya 11,9 százalék volt, 2024-re ez 5,4 százalékra süllyedt.
Igaz, a befektetési adatok csalókák lehetnek: ha egy kínai cég holland vagy amerikai vállalatán keresztül fektet be, akkor holland vagy amerikai befektetésnek tűnik a fizetésimérleg-statisztikákban. Éppen ezért kezdték el nyilvántartani a fejlett világ jegybankjai a végső tulajdonosok szerinti megoszlást. Ilyen adatok csak 2014-től érhetők el, és 2024-re még nem állították össze ezeket.
Ugyanakkor a végső tulajdonosok között sem látni, hogy Kína akár csak az európai befektetések relatív esését tudná kompenzálni. Ugyan 2014 és 2023 között 1 százalékról 2,6 százalékra nőtt Kína részesedése, ez még a felét sem éri el a csupán 9 millió lakosú Ausztria befektetéseinek.
Német visszafogottság, amerikai menekülés
Az osztrák befektetések állománya nem igazán változott a GDP arányában, ellenben a hagyományosan legfontosabbnak számító német befektetések nagyot csökkentek.
Ugyan forintban kifejezve 6,6 ezermilliárd forintról 7,7 ezermilliárd forintra nőtt a német tőkebefektetés állománya, de a GDP arányában lefeleződött a 2014-es 20,1 százalékról 10,2 százalékra 2023-ig.
Ez csak relatív csökkenés, de az amerikai tőke szinte menekül a magyar gazdaságból: míg 2014-ben a GDP arányában 14,1 százalékot tett ki az állománya, 2023-ra ez 4,8 százalékra olvadt. Az amerikaiak esetében nem csak arról van szó, hogy nem jöttek új befektetések: a 2014-es 4,6 ezermilliárd forintos állomány 2023-ra 3,6 ezerre süllyedt.
Az amerikai cégek már a kettős adóztatást kizáró egyezmény 2022-es felmondása előtt kiszerettek Magyarországból, illetve a tőkeállomány csökkenéséhez hozzájárult a korábban az egyik legfontosabb befektetőnek számító GE vesszőfutása is. A korábbi GE-leányvállalat Budapest Bankot az állam vette meg (hogy aztán betolja a Mészáros Lőrinc-féle MBH Bankba), a világítástechnikai üzletágat (Tungsram) pedig a korábbi GE-menedzser Jörg Bauer próbálta ismét magyar cégként – állami segítséggel – pályára állítani, sikertelenül.
Az adózási egyezmény megszűnése további csökkenést hozhat a következő években, főleg, ha nem sikerül belátható időn belül újjal felváltani. Az ezzel kapcsolatos – Donald Trump elnökké választását követő – magyar kormányzati optimizmus azonban mostanra már erősen megkopott.
Nem általános jelenség
A tőkeállomány GDP-hez mért csökkenése bár nem példátlan Közép-Európában, a jelenség közel sem általános. Érdemi visszaesés 2010 és 2023 között Bulgáriában, Magyarországon és Szlovákiában, illetve kisebb mértékben Romániában volt.
A régió átlagában 2010 óta nem változott érdemben a külföldi tőkebefektetések aránya a GDP-hez viszonyítva. Míg 2008-ban a harmadik legmagasabb volt hazánkban ez a mutató, a 11 országból 2023-ban már csak a hatodik helyen volt Magyarország.
Persze ahogy a fenti listából látszik, a magyarnál kisebb (Lengyelország) és nagyobb (Észtország) külföldi tőkeállománnyal is lehet sikeres egy ország. A külföldi vállalatok által biztosított kapcsolatok és szaktudás fontos a helyi tulajdonú gazdaság fejlesztéséhez, és az adott országban nem elérhető tőkét is tudnak biztosítani. Ugyanakkor lehetnek káros hatásaik is, ha jelentős állami támogatással megtelepedve alacsony hozzáadott értékű ágazatokban kötik le a szűkös munkaerőt, és alig fizetnek adót a kedvezmények és a nemzetközi adótervezés miatt.
Magyarországon ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a rendszerváltást követően a külföldi tőke kulcsszerepet játszott a gazdaság átalakításában és az állami pénzügyek viszonylagos egyensúlyának megteremtésében a privatizációs bevételek révén.
A magyar gazdaság akkor tudott több éven keresztül viszonylag erős növekedést produkálni, amikor a beáramló külföldi tőke, majd később az uniós pénzek erős hátszelet adtak ehhez. (Illetve időszakosan az eladósodás, de az fenntarthatatlannak bizonyult). Az utóbbi években azonban ezek egyike sem adott lendületet, és már 2010 körül is kérdéses volt, hogy érdemes-e továbbra is a külföldi befektetésekre alapozott gazdaságpolitikát erőltetni Magyarországon, pláne olyan alacsony hozzáadott értékű szektorokban, mint az autógyártás, majd később az akkuipar.
A kormány azonban továbbra is ebben hisz, ám a fentiek alapján nem világos, milyen lendületet lehet várni a gazdaság egészéhez mérten egyre kisebb külföldi tőkeállománytól. Bár az említett óriásgyárak építéséhez kapcsolódó tőkebeáramlás még csak részben jelenhetett meg a tavalyi statisztikában, meglepő lenne, ha ezek önmagukban képesek lennének megfordítani a csökkenő tendenciát.
Frissítés (15.30)
Cikkünkre reagálva a Külgazdasági és Külügyminisztérium, illetve az alá tartozó HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy 2014 és 2023 között a magyar GDP értéke több mint 130 százalékkal emelkedett, miközben a külföldi működőtőke (FDI) állománya csaknem 60 százalékkal bővült. A tőkevonzásért felelős intézményrendszer 2025-ig összesen 60,5 milliárd euró értékben állapodott meg új befektetésekről, amelyek révén 176 500 új munkahely jött létre.
A HIPA arra is felhívta a figyelmet, hogy évek óta egyre kevesebb működőtőke áramlik a világban, illetve bizonyos beruházások esetében a beáramló tőkét az egyéb tőke kategóriában és nem FDI-nak könyvelnek el a fizetési mérlegben, és ezért nem jelenik meg az FDI áramlását követő MNB-statisztikában.
