Bár elsősorban az orosz bevételek csökkentése és az ottani üzemanyaghiány fokozása lehet az ukránok célja a Barátság vezeték támadásával, láthatóan nem bánják, hogy ezzel a velük ellenséges Magyarországnak is odaszúrhatnak. A nemzetközi energiainfrastruktúra ilyen nyílt támadása egyértelmű eszkaláció, ezért érdemes komolyan felkészülni arra, hogy hosszabb időre kiesik a vezeték, és így a százhalombattai, valamint pozsonyi finomítók tartósan orosz olaj nélkül maradnak. A jó hír az, hogy a Mol – a vállalat visszafogott kommunikációja és az ezzel ellentétes kormányzati narratíva ellenére – valószínűleg fel van készülve erre.
Durva eszkaláció a béketárgyalások hetében
„A lehetséges következmények súlyosak és egyre súlyosbodnak. […] Már nem elképzelhetetlen, hogy az ukrán különleges erők az orosz vezetékeket […] célozzák meg orosz területen.” Ezt írta gyorselemzésében Ilian Vaszilev korábbi moszkvai bolgár nagykövet azután, hogy augusztus 6-án az orosz erők célzott rakétatámadást indítottak egy Odessza közelében található gázmérő állomás ellen.
Az energetikai infrastruktúra támadása egyáltalán nem új dolog az orosz–ukrán háborúban. Az oroszok stratégiájában – különböző célok mentén – a kezdetektől fontos szerepet játszik a gáz- és villamosenergia-létesítmények és -hálózatok elfoglalása vagy ennek híján szisztematikus rombolása. Különösen emlékezetes lehetnek a zaporizzsjai atomerőmű körüli harcok 2022 augusztusában, de több ízben támadtak földgázkitermelő egységeket és például hőerőműveket is. Tavaly tucatnyi nagyszabású, az ukrán energetikai infrastruktúrát célzó támadást indítottak Oroszországból. Előfordult olyan is, hogy egyszerre több mint 200 rakétát és drónt lőttek ki ilyen célpontokra, aminek eredményeként 8 millió háztartás maradt áram nélkül.
Az augusztus eleji támadásban az volt az újszerű, hogy
az oroszok olyan infrastruktúrát vettek célba, amely nem szállít orosz gázt, hanem épp azt teszi lehetővé, hogy Ukrajna más forrásból szerezze be az energiahordozót.
A megtámadott állomás a Törökországból és Görögországból Bulgárián és Románián keresztül érkező gáz belépési pontja az országba.
A már idézett cikk szerint az oroszok ezzel saját retorikai vörös vonalaikat lépték át. Korábban ugyanis egyfajta hallgatólagos megállapodás volt arról, hogy nemzetközi infrastruktúrát nem lőnek a felek, és Moszkva az ilyen támadásokat rendre terrorcselekménynek minősítette*
Bár az egykori bolgár nagykövet főleg attól tartott, hogy az ukránok válaszul olyan gázvezetéket lőhetnek, amely Bulgáriába is szállít gázt, az időzítés miatt nem nehéz összekötni az orosz akciót a Barátság kőolajvezeték ellen intézett támadásokkal sem. Alig egy héttel az odesszai gázmérőállomás elleni agresszió után jött az első hír arról, hogy ukrán dróntámadás érte a Barátság kőolajvezeték unyecsai olajszivattyú-állomását Oroszország területén. Ez az a vezeték, amelyen keresztül a százhalombattai és pozsonyi Mol-finomítók is kapják az orosz olajat.
Az első támadást aztán 10 napon belül két újabb hasonló katonai akció követte, egy ugyanott, míg egy másik Nyikolszkojénél. Az első robbanások még nem okoztak fennakadást a szállításban, a másik kettő támadás azonban már igen: múlt pénteken Szijjártó Péter külügyminiszter azt írta Facebook-bejegyzésében, hogy
legalább öt napig fog tartani a tranzit helyreállítása, addig nem érkezik hazánkba orosz olaj.
A támadásoknál pedig az ukránok egyáltalán nem csináltak titkot, teljesen nyíltan vállalták, hogy olyan vezetékeket lőnek, amelyek más európai országok ellátásában is fontos szerepet játszanak. Még külügyminiszteri üzengetésre is sor került a témában, ami – legalábbis ukrán részről – korábban egyáltalán nem volt jellemző.
Nem mi vagyunk olyan fontosak
Bár a hazai kormányzati kommunikációból – illeszkedve az elmúlt hónapok ukránellenes narratívájába – az jön le, hogy Kijev direkt a magyar ellátást veszélyezteti, valójában nem erről van szó. Az ukránok a támadásokkal az egyre súlyosabb orosz üzemanyaghiányt próbálják tovább fokozni, illetve az orosz tengeri nyersolajexportot is próbálják ellehetetleníteni.
Kezdjük az előbbivel. Az ukránok hetek óta folyamatosan lövik az orosz olajfinomítókat, aminek az lett az eredménye, hogy Oroszország sokkal kevesebb gázolajat és benzint tud előállítani, mint korábban. Az üzemanyagárak jelentősen emelkedtek, és egyre több videó kerül nyilvánosságra az oroszországi benzinkutak előtt kígyózó autósorokról.
A hiányon az sem segített, hogy az orosz kormány betiltotta a benzinexportot a válság kezelése érdekében. Az egyik megoldás a helyzet kezelésére a Belaruszból érkező üzemanyagimport felfuttatása lenne. Az ukránok valószínűleg ennek próbáltak elébe vágni a Barátság támadásával. Ez a vezeték ugyanis nemcsak Magyarországra és Szlovákiába szállít olajat, hanem belarusz finomítókba is. Mivel azokat nem lehet lőni, az ellátásukat próbálták kiiktatni az ukránok, úgy tűnik – legalább részleges – sikerrel.
Unyecsa támadása azonban nem csak a belarusz finomítók miatt fontos. Ezen a ponton halad át az az olaj is, amit aztán egy észak-oroszországi kikötőben tankerhajókba töltenek, és külpiacokon értékesítenek, bevételhez juttatva az orosz államot. Ha ezt sikerül megakadályozni, akkor rengeteg pénztől fosztják meg az orosz költségvetést, nehezítve ezzel a háború finanszírozását. Épp ezért ennek az útvonalnak az elvágása legalább annyira fontos az ukránok számára, mint az oroszországi üzemanyagválság mélyítése.
Az csak mellékhatás, hogy közben a magyarországi szállítások is leálltak. Láthatóan azonban Kijevben nem feltétlenül bánják ezt. A már említett miniszteri üzengetés mellett erre utal, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is elég egyértelműen odaszúrt a magyar kormánynak, amikor hétvégi ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „Mindig is támogattuk az Ukrajna és Magyarország közötti barátságot. Most ennek a barátságnak a léte Magyarországtól függ”.
Van alternatíva
Persze az, hogy az ukránok csak mellékhatásként lehetetlenítik el az Oroszországból hazánkba tartó kőolajszállításokat, magyar szempontból nem igazán változtat a végeredményen. Ez pedig az, hogy a Mol százhalombattai finomítója nem kap kőolajat onnan, ahonnan az elmúlt évtizedekben az alapanyag nagyon nagy hányada érkezett. Ha valaki csak Szijjártó Péter kommentárjait olvassa a témában, egy ilyen helyzetben valószínűleg már kiszáradt benzinkutakat és út szélén hagyott autókat vizionál, mert a külügyminiszter rendre azt hangoztatja, hogy a Barátság vezeték nélkül „fizikailag megoldhatatlan az ország ellátása kőolajjal”.
Ez azonban ebben a formában egész biztosan nem igaz.
A G7-en már többször írtunk róla, hogy van olyan alternatív útvonal, amelyen el tudják látni a Mol finomítóit, ez pedig az az Adria vezeték, amelyen Horvátország felől lehet tengeri olajat szállítani Magyarországra. De nem csak független szakértők mondják ezt: a minisztert legutóbb a Mol vezérigazgatója cáfolta meg. Hernádi Zsolt pár napja a Mandiner podcastjában úgy fogalmazott:
„az, hogy nekünk itt volt az Adria-vezeték, az azt jelentette, hogy mindig mi vásároltuk a legolcsóbban a kőolajat Oroszországból, mert tudták, hogy bármikor tudunk behozni alternatívat”.
Az érdekes kérdés, hogy ha annyira egyszerű a dolog, mint ahogyan Hernádi Zsolt szavai alapján tűnik, akkor ez eddig miért nem történt meg. A válasz az, hogy azért, mert ennyire azért nem egyszerű. A Mol jellemzően két érvet szokott felhozni az orosz import fenntartása – sőt fokozása – mellett:
- az Adria kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy teljes egészében ellássák a pozsonyi és a százhalombattai finomítót is;
- az Adrián érkező olaj teljesen más típusú lenne, mint az orosz, miközben a Mol finomítói erre az úgynevezett Ural típusú olajra álltak be.
Miután egy laikus számára ezek teljesen hihető érvek, és mind a kettőben lehet – sőt valószínűleg van is – igazság, érdemes mindkettővel kicsit részletesebben foglalkozni.
Az Adria-vezeték kapacitása tényleg régi vitapont a fenntartó horvát cég és a Mol között. A magyar vállalat rendre azt mondja, hogy nem tudnának elég olajat hozni délről, amit a horvátok mindig cáfolnak. A horvát társaság tavaly nyáron egy Szijjártó-nyilatkozatra reagálva közleményében azt írta, hogy 2023 februárjában a Mol-csoport képviselőivel közösen tesztelték a csővezeték kapacitását a magyar határ felé vezető szakaszon, és megállapították, hogy azon havi 1,2 millió tonna nyersolajat lehet szállítani. Szerintük pedig ezzel teljes mértékben képesek kielégíteni a Mol pozsonyi és százhalombattai finomítóinak igényét. Ez pedig – ha évesítjük a mennyiséget – igaz is, hiszen a havi 1,2 millió tonna 12 hónap alatt több mint 14 millió, márpedig a két finomító évente 11-12 millió tonna olajat dolgoz fel.
A Mol kifogása azonban így sem feltétlenül teljesen légből kapott. Mivel az Adria eddig sosem ment teljes kapacitáson,
„valóban van a vezetékkel kapcsolatban valamennyi műszaki bizonytalanság. Az ugyanis, hogy egy vezeték egy hónapig működik adott kapacitáson, nagyon nem ugyanaz, mint amikor folyamatosan üzemben tartják”
– mond a G7-nek Holoda Attila energiapiaci szakértő, az Aurora Energy Kft. ügyvezető igazgatója.
Nem várhatnak Szijjártóra
Még ennél is összetettebb szakmai kérdés a Mol különböző olajtípusok közötti különbségekre épülő érvelése. Az egyes olajtípusok között ugyanis valóban komoly eltérések lehetnek, és a Mol finomítói tényleg az orosz olajra lettek optimalizálva. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy másmilyen alapanyagot ne tudnának feldolgozni. Sőt korábban is dolgoztak fel ilyeneket: a 80-as években például kifejezetten nagy mennyiségben működött a százhalombattai finomító magyar olajjal, de valamennyi tengeri olaj az elmúlt években is jött Százhalombattára és Pozsonyba.
Ráadásul a globális olajiparban nem is az a megszokott, hogy egy finomító egyfajta olajat használ. Épp ellenkezőleg, folyamatosan cserélgetik az alapanyagot az igényeknek megfelelően. Anélkül, hogy a szakmai részbe mélyebben belemennénk, annyit érdemes tudni, hogy az egyes olajok között üzleti szempontból az a legfontosabb különbség, hogy milyen arányban milyen végterméket tudnak belőle kihozni. A legjobb, ha minél több dízel és benzin lesz belőle, hiszen ezek a legértékesebb végtermékek, de emellett csomó más melléktermék is keletkezik.
A finomítók pedig ezekkel az úgynevezett kihozatali arányokkal teljesen tisztában vannak, és úgy választanak olajat, hogy épp a piaci keresletnek megfelelően tudjanak termelni. Jön a nyár, és több benzin kell a nyaralóknak? Olyan olaj kerül a finomítóba, amiből több benzint lehet kihozni. Itt az ősz, és a mezőgazdasági kereslet miatt a dízel fogy jobban? Akkor nagyobb gázolaj-kihozatalú alapanyagot vesznek. A legextrémebb példa, amit hallottunk, hogy autópálya-építési szezonban egyes európai finomítók akár Venezuelából is rendeltek, az ottani olajból a finomítás során ugyanis kifejezetten sok bitumen lesz, amit el lehetett adni az építőcégeknek az aszfaltozáshoz.
A Mol eddig valóban nem így működött, vagy inkább nem teljesen így működött. Az elmúlt évtizedekben ugyanis teljesen fixen jött az orosz olaj a Barátságon, így üzletileg is logikusabb volt erre optimalizálni, és olyan beruházásokat megvalósítani, amelyekkel minél több nagy értékű végterméket lehet kihozni az adott alapanyagból. A magyar cég finomítói részben ezért is voltak a leghatékonyabbak között egész Európában.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Mol ne tudna átállni a más finomítókban is jellemző működésre. Sőt még csak azt sem, hogy – legalább részben – ne tette volna már meg ezt mostanra.
„Egy ekkora multinacionális vállalat sokkal professzionálisabb annál, hogy arra várjon, majd Szijjártó Péter intéz neki orosz olajat. Nyilván ők is készültek az elmúlt években arra, hogy probléma lehet a Barátsággal”
– fogalmazott egy forrásunk.
A már idézett Mandiner-interjúban pedig Hernádi Zsolt is azt mondta: a vállalat folyamatosan mérlegeli, hogy üzleti szempontból melyik olajat érdemes vásárolnia és feldolgoznia. Az áramlási adatok alapján az látszik, hogy az esetek többségében ez azért még az orosz Ural. Ugyanakkor ez a mondat jelzi, amit több forrásunk is megerősített, hogy – ha a háttérben és szép csöndben is, de – a Mol elég sokat tett a háború kirobbanása óta, hogy szükség esetén orosz olaj nélkül is fenn tudja tartani a működését. Csak ezt nem verik nagydobra.
Sok százmilliárd ok
Annak, hogy az átállás miért nem történt meg eddig, ha elvileg megoldható lenne, több százmilliárd oka van. Ahogy a G7 korábban bemutatta: 2022 elejétől 2025. március 31-ig 894 milliárd forinttal olcsóbban importálta Magyarország az orosz kőolajat, mint a világpiaci ár. Ez a többlethaszon részben a Molnál csapódott le, részben a kivetett különadó miatt a költségvetést gazdagította (illetve az üzemanyagárstop idején egy ideig a lakosság is élvezte az előnyeit).
Épp ezért, amíg elérhető az orosz olaj, pénzügyileg sokkal jobban megéri főleg arra támaszkodni, és addig nem is lesz érdemi változás a beszerzésben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy vis maior helyzet esetén ne oldaná meg a problémát a Mol.
Azaz a magyar olajcég valószínűleg teljesen felkészült a Barátság vezeték kiesésére is.
Nyilván egy ilyen kényszerű váltás anyagi áldozatokkal járna, és így jó eséllyel rontaná a társaság eredményességét, de komoly válságot nem okozna.
Ahogy valószínűleg ellátásbeli kockázatot sem. Persze Hernádi Zsoltnak azzal az érvével nehéz vitatkozni, hogy két vezeték nagyobb biztonságot ad, mint egy. Ugyanakkor a finomítók többségébe csak egy vezetéken érkezik olaj.
Kelet-Európában történelmi okai vannak annak, hogy az orosz-szovjet irány mellett sok esetben kiépült egy alternatív beszerzési útvonal is. Normál esetben azonban sehol nem alakítanak ki párhuzamos kapacitásokat, mert egyszerűen nem éri meg. Városok között sem építenek párhuzamosan két vasútvonalat csak azért, hogy akkor is lejusson a Balatonra a vonat, ha az egyiken elromlik a biztosítóberendezés. Még akkor sem, ha az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján ennek azért nagyobb az esélye, mint annak, hogy egy olajvezetékkel problémák adódjanak.
Arról nem is beszélve, hogy a Barátság oroszországi szakaszának a megsérülése esetén az ukrán szakaszon még lehet szállítani, a Molnak pedig vannak is erre irányuló tervei. Júliusban nyilatkozott a magyar cég egyik vezetője arról, hogy szeretnének egy fekete-tengeri összeköttetést a Barátság vezetéknek Ukrajnán belül, amelyen keresztül így az orosz mellett bármilyen egyéb olaj érkezhetne Magyarországra.
Ha ez megvalósul, akkor az oroszok kizárásával is megmaradhat a kétirányú beszerzés.
Röviden összefoglalva tehát: az ukránok nem azért lövik a Barátság vezetéket, hogy Magyarországgal kiszúrjanak, hanem katonai okokból, de látványosan nem bánják, ha borsot törhetnek a magyar kormány orra alá. Emiatt jelenleg valószínűleg nagyobb az esélye, mint bármikor korábban, hogy tényleg orosz olaj nélkül marad az ország. A Mol azonban – minden kormányzati porhintés és vállalati kifogás ellenére – valószínűleg felkészült egy ilyen forgatókönyvre, így nem kell tartani a hazai üzemanyag-ellátás összeomlásától. Ettől még a Barátság vezeték kiesése okozna anyagi kárt – különösen a Molnak és a magyar államháztartásnak –, ráadásul ellátásbiztonsági szempontból is rosszabb, ha kettő helyett csak egy vezetéken tud jönni olaj az országba. Közép- és hosszú távon ugyanakkor ezek a problémák is kezelhetőnek tűnnek.
A Mol szerint drágulás jöhet a Barátság nélkül
A Molnak részletes kérdéssort küldtünk arról, hogy van-e forgatókönyvük a Barátság vezeték kiesésére, el tudnák-e látni finomítóikat, ha leállna az orosz szállítás, mekkora készlet és stratégiai tartalék van orosz olajból, illetve képesek-e a finomítók az Uraltól eltérő típusú olajat feldolgozni.
A cég válasza szerint nincs hosszú távon fenntartható energiaellátás és megfizethető üzemanyagár a Barátság és az Adria-vezetéket is magában foglaló vezetékhálózat nélkül. Különösen a keleti útvonal játszik évtizedek óta kulcsfontosságú szerepet az egész régió ellátásában. A Mol-csoport egy évtizede dolgozik azon, hogy zavarok esetén is biztosítsa az energiaellátást, de a Barátság vezeték nélkül Közép-Európában rövid távon üzemanyaghiány léphet fel, ami az üzemanyagárak emelkedéséhez vezethet.
