Nem hisznek a gazdasági csodában a németek, és ez nekünk sem jó hír
A szerző az ING vezető elemzője. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Ha valaki szeretné tisztán látni egy gazdaság helyzetét és jövőjét, fontos tisztában lennie azzal, hogy mit gondolnak az adott ország fogyasztói. Az ING Bank legfrissebb kutatása is erre irányult. Habár Magyarország nincs a listán – hiszen azon országokban készül ez, ahol van a banknak lakossági üzletága –, mégis úgy gondoljuk, hogy kifejezetten releváns lehet számunkra is az eredmény. A hat vizsgált ország (Belgium, Németország, Hollandia, Lengyelország, Románia és Spanyolország) között ugyanis top kereskedelmi partnereink és régiós országok is vannak.
A kutatás talán legfontosabb eredménye, hogy
a fogyasztók az általános gazdasági helyzetet és az inflációt tartják leginkább aggasztónak a saját pénzügyi helyzetükkel kapcsolatban.
Ez a tendencia mind a hat vizsgált országban egyformán megfigyelhető. A munkahely elvesztésétől való félelem általánosan csak a harmadik helyen áll, méghozzá erőteljesen lemaradva. Mindez teljesen belepasszol a magyar gazdaság kapcsán készült hasonló felmérések képébe. A munkaerőpiac továbbra is inkább feszesnek mondható, miközben az infláció – a kormányzati intézkedések ellenére is – magas, ahogyan az inflációs várakozások is. Eközben pedig a fogyasztói bizalmi index is bőven a historikus átlaga alatt tartózkodik.
A gazdasági borúlátás mellett jellemző, hogy nő az óvatossági megtakarítások aránya. Ennek ellenére a friss felmérésből az látszódik, hogy a fogyasztók több mint egyharmada azt állítja, hogy valójában kevesebbet takarít meg, és csak 29 százalék tesz félre többet a gazdasággal kapcsolatos aggodalmai miatt. Ugyanakkor sokan vélhetően nem azért nem takarítanak meg, mert ne akarnának, hanem azért, mert arra már nem igazán futja: a megkérdezett háztartások 42 százaléka általánosságban már kevesebbet is költ.
A németek és a lengyelek azonban eltérnek az átlagtól, mivel mindkét országban nagyobb arányban vannak azok, akik inkább növelik megtakarításaikat, mint hogy csökkentenék azokat. Jól látható, hogy
a német gazdasági csoda várása egyelőre inkább a piacok sajátja, a háztartások kevésbé vannak erről meggyőződve.
Magyarországon is azt figyelhetjük meg, amit az előbbi két országban, miszerint hiába nő a bérek vásárlóereje, a háztartások megtakarítási hajlandósága magas. Ez a jelenség pedig aggasztó a gazdaság számára, hiszen a vállalkozásoknak alacsonyabb általános kereslet mellett kell a magasabb munkaerőköltséget kitermelniük.
Manapság sok mindenről elmondható, hogy nem éppen a tankönyvi példa szerint működik. Ám a felmérésből azt látjuk, hogy van, ami mégis. Az inflációtól való félelem a vásárlóerő várt romlása miatt inkább a jelenbeli vásárlásokat ösztönzi. A kutatás szerint az infláció miatt leginkább aggódókra jellemző, hogy nagyobb számban takarítanak meg kevesebbet és költenek többet, mint azok, akik inkább az általános gazdasági helyzet miatt aggódnak.
Magyarország ebben kivételnek tűnik a gazdasági mutatók alapján, hiszen az inflációs várakozások továbbra is magasak, miközben a fogyasztás növekedési üteme a mindenkori átlagnak megfelelő, tehát nem látni az inflációtól való félelem miatti költekezési lázat. A logikus magyarázat az lehet, hogy a hazai gazdaság jövőjébe vetett hitt annyira megingott, hogy elnyomja az infláció fogyasztást élénkítő hatásait.
Az európai fiskális fordulat kapcsán (nagyobb megengedett deficitek) a megkérdezett háztartások szívesebben látnák azt, hogy a kiadási többletet a kormányok az egészségügyre, oktatásra vagy kutatás-fejlesztésre fordítanák, sem mint a védelmi kiadások növelésére. Így tehát kifejezetten pikáns politikai kihívással néz szembe Európa, hiszen úgy tűnik, hogy a polgárokat a katonai kiadásokkal aligha lehet „feltüzelni”.
Az ING Bank ezért azt is megkérdezte a háztartásoktól, hogy ha már többet kell költeni a védelmi kiadásokra, akkor azt miből kellene finanszírozni. A leginkább támogatott út az extra költségvetési kiadás finanszírozására az egyéb kiadások csökkentése lenne, vagyis az ebből az okból történő eladósodást nem igazán preferálnák a megkérdezettek.
Érdemes megemlíteni, hogy a felmérésben részt vevő két, Ukrajnával szomszédos ország válaszai eltérnek az átlagtól: itt a fogyasztók hajlandóak lennének akár magasabb adót is fizetni a többletkiadások finanszírozása érdekében. Viszont itt is az első helyen kimagaslóan a más költséghelyektől való forrásátcsoportosítás áll.
Eközben Magyarországon Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az elmúlt hónapban említést tett arról, hogy a magyar költségvetés számára extra mozgásteret biztosít, hogy már korábban teljesítette a jelenleg kötelező GDP-arányos védelmi kiadási kvótát. Ez pedig most pont arra ad felhatalmazást, hogy más költségvetési területeken többet költhessen.
A hagyományosan takarékos Németországban volt a legmagasabb azoknak a válaszadóknak az aránya, akik szeretnék, ha a védelmi kiadásokat adósságból fedeznék. Jól látható tehát, hogy az alkotmányos adósságfék év eleji enyhítése széles körben támogatott, ami így elvileg politikailag is lehetővé teszi a német beruházási program megvalósíthatóságát.
Amennyiben ezek a beruházások megvalósulnának, úgy nemcsak a német és az összeurópai gazdaság kapna löketet, hanem Magyarország is. Ez pedig végre kimozdíthatná a magyar gazdaságot a három éve tartó stagnálásból, ami csökkenthetné a vállalkozásokon lévő munkaerő-leépítési és áremelési nyomást, javítaná az üzleti bizalmat, és így javulna végre a fogyasztói közérzet is, kiszabadítva a szunnyadó fogyasztási potenciált.
