Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és a kormány más tagjai már hetek óta beszélnek az ipar- és munkaerő-védelmi akciótervről, amellyel a vámháború magyar gazdaságra nézve kedvezőtlen hatásait akarják mérsékelni. Ennek részletei még alakulnak, de az biztosnak látszik, hogy lesz például adócsökkentési része, és ebbe csomagolják bele a Demján Sándor Program (DSP) egyes elemeit is, amelyek korábban az (elmaradt) idei repülőrajthoz kapcsolódtak.
Aki régóta követi a kormány gazdasági kommunikációját, annak valamennyire ismerős lehet az elnevezés. 2022 novemberében a kormány gyármentő néven indított egy némileg hasonló programot, annak érdekében, hogy az elszabadult energiaárak miatt nehéz helyzetbe került iparvállalatok energetikai korszerűsítési beruházásokat hajtsanak végre.
A támogatási intenzitás Budapesten maximum 30, vidéken 45 százalék volt, ami nem is olyan gáláns, ha az iparvédelmi akcióterv keretében ismét megnyitni tervezett DSP 1+1 alprogram 50 százalékához hasonlítjuk. A gyármentő egyébként is egy viszonylag egyszerű program volt, a beruházási támogatásokon kívül más elemet nem tartalmazott, míg most sok mindenről szó van a fentiek mellett kedvezményes hitelektől kezdve az állami tőkebefektetésen át a fogyasztóvédelmi szabályok átalakításáig.
Kik kapták a pénzt?
Mivel részben most is hasonló pénzosztásra készül a kormány, érdemes megnézni, kik kaptak támogatást a Gyármentő programban. Ennek kiderítése nem volt egyszerű (erről a cikk végén még írunk, az is tanulságos), több hónapon át kellett kutatnunk, hogy végül meg tudjuk mutatni, kik és mire nyertek állami támogatást.
Itt látható a 135 nyertes cég nevét tartalmazó táblázat, az állami támogatás összege alapján sorba rendezve, a hossza miatt lapozható formában:
A programban energiahatékonyság javítására vagy megújuló energia termelésére és tárolására lehetett forráshoz jutni. Leginkább a napelemes pályázatok voltak népszerűek, 94 milliárd forintot kaptak arra vállalatok, hogy saját energiaforrást építsenek ki.
A név alapján az sem meglepő, hogy főleg iparvállalatokat találunk a nyertesek között, de azért nem kizárólag, kapott forrást például az MVM Ovit Országos Villamostávvezeték Zrt. is.
Az ágazatok közül elég sok céggel szerepelt az élelmiszeripar, a fém- és járműipar, a nyomdaipar, továbbá a gyógyszer- és az építőanyag-gyártók. Tulajdonosi szerkezet szerint pedig mindenféle cég megtalálható a magyar családi vállalkozásoktól a hazai nagyvállalatokon át a multikig. Ezek arányát azonban érdemes közelebbről is megvizsgálni.
A NER rétegei
A nyertes vállalatok tulajdonosi szempontú elemzéséhez öt kategóriát állítottunk fel. Az egyikbe a multik tartoznak, amelyek tehát külföldi tulajdonú nagyvállalatok. A másikba az állami vállalatok, ezt sem kell különösebben magyarázni. A hazai magántulajdonú cégeket három csoportba soroltuk be:
- NER 1: ebbe a csoportba azok a cégek tartoznak, amelyek olyan, a kormányzattal igazoltan jó kapcsolatot ápoló vállalkozók tulajdonában állnak, mint Mészáros Lőrinc*KALL Ingredients; Ganz Transzformátor- és Villamos Forgógépgyártó; Hard-Concrete; Wamsler SE; Alföldi-Hús; Fenstherm Future; Zala Elektrovagy Balázs Attila*Viastein, Bayer Construct. Közös bennük az is, hogy 2010 előtt vállalkozói tevékenységük a mostanihoz képest erősen limitált volt. (A csillagokra kattintva láthatók az olyan, általuk birtokolt/erősen hozzájuk köthető cégek, amelyek forráshoz jutottak a Gyármentő programban.)
- NER 2: az ebbe a kategóriába sorolt cégek tulajdonosainak nincs ugyan egyértelműen erős kötődésük a kormányzó politikai elit szereplőihez, ám a cégek láthatóan betagozódtak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Olyan vállalatokat soroltunk ide, amelyek rendszeresen indulnak közös közbeszerzéseken NER 1-es cégekkel, vagy például támogatják a hatalom valamelyik kirakat-focicsapatát.
- Magyar: ebbe a csoportba azok a hazai tulajdonú cégek tartoznak, amelyek egyik NER-kategóriába sem kerültek be.
A besorolás elvégzése után az látszik, hogy a gyármentő program közel 150 milliárd forintos támogatásainak 12 százaléka erősen NER-es cégeknél landolt, további 13 százalék került a NER-hez lazábban kötődő vállalatokhoz.
Ezt úgy sikerült összehozni, hogy a NER-cégek összegszerűen csak a beruházások 10 százalékát valósították meg, a lazábban NER-es vállalkozások pedig további 12 százalékot.
Multiknak a támogatások 21 százaléka jutott, és 49 százalékot kaptak magyar tulajdonú vállalatok.
A támogatások 6 százalékát az állam saját magának adta: ekkora részt kaptak az olyan, többségében állami tulajdonú cégek, mint a Rába, a már említett MVM Ovit, az Alföldi Nyomda vagy a Herendi Porcelánmanufaktúra. Igaz, a Rába hamarosan a NER-hez (4iG) kerülhet, de minden vállalatnál a Gyármentő program idején érvényes tulajdonosi szerkezetet vizsgáltuk.
Azt, hogy mennyire fontos a politikai hátszél, az alábbi ábra mutatja, amelyen a tulajdonosi háttér szerint mutatjuk be, kik mekkora arányban és mekkora összegű támogatásban részesültek:
Az állami cégeknél 44 százalékos volt a támogatási arány, de
egy százalékponttal még ezt is felülmúlták a szorosan NER-es cégek, ami nem kis szó, hiszen a 45 százalék a támogatási intenzitás maximuma volt, nekik ezt sikerült is elérniük.
A lazábban NER-közeli cégeknek meg kellett elégedniük 39 százalékkal, míg a hatalomhoz nem kötődő magyar tulajdonú vállalkozások beruházásainál a költségek átlagosan 38 százalékát fizette az állam.
Hatékonysági kérdések
Ezekkel a támogatásokkal kapcsolatban vannak olyan kérdések is, amelyek túlmutatnak a kormányközeliségen, és a most formálódó programokra is érvényesek.
Amikor 2022 novemberében meghirdették a Gyármentő programot, még épp csak túl voltunk a földgázárak csúcsán, az egy évvel korábbihoz (vagy épp a mostanihoz) képest még mindig borzasztóan drága volt a gáz és az áram. Adta magát, hogy valahogy segíteni kellene az olyan vállalatokat, amelyek nagy energiaigényük miatt kiszolgáltatottá váltak, esetleg a fennmaradásuk is megkérdőjeleződött. Ráadásul, ha részben megújuló energiára váltanak, azzal az ország importkitettsége is csökken, ami ekkoriban szintén fontos szempont volt.
De ez a potenciális kör természetesen jóval szélesebb volt, mint az a 135 vállalat, amely segítséget kapott. Ilyenkor mindig felmerül, hogy miért pont ezek a cégek nyertek – főleg, hogy nem volt zökkenőmentes a jelentkezés –, és ebből a szempontból is tanulságos a NER-es kötődésűek nagy részaránya.
De van egy általánosabb probléma is az ilyen támogatásokkal, amelyek hosszú időn keresztül elsősorban uniós pénzt osztottak szét, de az utóbbi években egyre nőtt a tisztán magyar költségvetésből finanszírozottak aránya. (A Gyármentő is az utóbbiak közé tartozott.)
Általánosabban több negatív hatása is lehet az ingyenpénzek felhasználásának. Az egyik az úgynevezett holtteher-hatás, ami azt jelenti, hogy a beruházások egy része támogatás nélkül is megvalósulna, az uniós vagy magyar állami pénz csak felváltja a banki finanszírozást vagy a vállalkozó saját tőkéjét.
Ez biztosan felmerül a multiknál, nehéz elképzelni például, hogy a Samsung SDI, a Nestlé vagy a Siemens ne tudta volna előteremteni a napelem-telepítéshez szükséges tőkét. De ugyanez a listán hét céggel szereplő Mészáros-vállalatbirodalommal kapcsolatban is felvethető. Amikor a Figyelő 2013-ban az uniós támogatások említett okokból fakadó feleslegességéről írt, még úgy fogalmazott, hogy „így a tőkéből esetleg nem beruházás lesz, hanem osztalék és vitorlás a Balatonon”. Az a cikk azonban a kkv-k támogatásáról szólt, és azóta tudjuk, hogy nagyvállalatok esetében lehet belőle luxusjacht is a Földközi-tengeren.
Ebből a szempontból határesetnek számíthatnak az olyan feltörekvő, a nemzetközi piacon terjeszkedő, sikeres magyar vállalkozások, mint a Vajda Papír, a jakuzzijairól ismert Wellis, a táplálékkiegészítőkkel sikereket elérő Biotech USA vagy az energiaital-gyártó Hell Energy. Azt csak a menedzsment tudná megmondani, hogy a gyármentő milliárdok mennyire voltak fontosak a későbbi eredményekben, és ezek nélkül is meg tudták volna-e valósítani ezeket a beruházásokat.
Gazdaságfilozófiai kérdés is, hogy az államnak kell-e támogatnia vállalatokat, és ha igen, akkor pontosan miként. Ám ha már támogatja, akkor érdemesebb lehet semleges módon, adócsökkentéssel vagy mindenki számára elérhető kedvező kamatozású hitelekkel tenni ezt, semmint az ígéretes/győztes cégek kiválasztásával. Ebből a szempontból kedvező, hogy a formálódó iparvédelmi akcióterv az előbbi csoportba tartozó elemeket is tartalmaz majd.
Kifordított transzparencia
A fentiek alapján érthető, hogy a kormányzat miért nem igyekezett átlátható formában közzétenni a Gyármentő program nyerteseit.
A HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség 2023 decemberében kérdésünkre azt válaszolta, hogy 378 vállalat jelezte igényét a támogatásra*
Mivel erre nem került sor egyértelmű formában, később többkörös levelezést folytattunk a HIPA-val és az azt irányító Külgazdasági és Külügyminisztériummal (KKM), olyan hibákkal fűszerezve, mint hogy egy táblázatban ezer és millió forintban vegyesen szerepelt a támogatottak köre, ezt néhány hét alatt javították. Végül úgy jutottunk el a fent bemutatott 135 vállalathoz, 150 milliárdos támogatáshoz és 396 milliárd forintnyi megvalósult projekthez, hogy egy bővebb listából leválogattuk a Gyármentő program feltételének megfelelő, leginkább energetikai projekteket. A közzétett listából azonban nem tűnne fel senkinek, hogy tulajdonképpen a Gyármentő program nyerteseit találja ebben.
Ezt az állami portálokról képtelenség hosszadalmas utánjárás és levelezés nélkül kideríteni, pedig elvileg pofonegyszerű kérdés, hogy mely vállalat és mekkora összegben nyert ebben a programban. Nem mellékesen pedig törvényi kötelesség ezt közzétenni.
A program nevét homályban hagyó, követhetetlen közzététel az átláthatósági szabályok megcsúfolása, és egyre gyakrabban él vele a kormányzat. A kaotikus, rosszul strukturált, illetve hibás adatokkal feltöltött adatbázisok, adatközlések alapján készült cikkek kapcsán aztán kormányzati szereplők panaszkodnak, hogy nem pontos az elemzés.
Így viszont könnyebb nagyvonalúan kommunikálni a sikerekről. A Gyármentő programról Joó István, a HIPA vezérigazgatója egyebek mellett azt mondta tavaly januárban, hogy „a kedvezményezett vállalatok mintegy 65 ezer munkahelyet óvnak meg”. A 65 ezer azonban a programban részt vevő vállalatok teljes munkaerő-állománya, és nyilvánvaló, hogy ezek közül nem szűnt volna meg mind, ha nincs a program.
Igaz, ebből a nyilatkozatból legalább tudjuk, hogy tényleg 150 milliárdos volt a program, és a „közel 140” kedvezményezett cég beruházásai nyomán „megközelítőleg 390 milliárd forintnyi” fejlesztés jön létre. Ami persze nem meglepő a fenti elemzésünk alapján, de egy hónappal korábban még 420 milliárdos várható támogatásról írt nekünk a HIPA.
