A népességcsökkenés még nem ássa alá a fogyasztás növekedését, és ez a kormány számára is jó hír

A magyar gazdaság szerkezetében hosszú ideje meghatározó elem a fogyasztás, újabban lényegében csak ez, a jórészt a háztartások kiadásain alapuló tényező húzza felfelé a GDP-t, amire a gazdaságpolitika is igyekszik ráerősíteni. Hosszú távon azonban a fogyasztásra alapozott növekedés fenntarthatóságával kapcsolatban akadhatnak problémák, amivel a kormány is tisztában van. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter hétfői parlamenti meghallgatásán egyebek mellett arról beszélt, hogy rövid távon segíthet a növekedésen a fogyasztásra épített gazdaságpolitika, de hosszabb távon csak a beruházások növekedése a járható út.

Ez nemcsak a gazdasági és költségvetési egyensúlytalanságok miatt lehet így, hanem azért is, mert az ország lakossága folyamatosan csökken, ami nyilvánvalóan kedvezőtlen az összesített fogyasztás szempontjából. Igaz, ez még nem akut probléma, mert némileg paradox módon a népességfogyás kísérőjelenségei egy ideig még kedvezhetnek is a fogyasztás növekedésének.

Gyengülő lábon álló növekedés

A GDP-t a felhasználási oldal felől vizsgálva – vagyis azt nézve, hogy mi történik a Magyarországon előállított javakkal – három lehetőség adódik: a hazai értékesítés (tehát a végső fogyasztás), a felhalmozás (ez lényegében a beruházás vagy raktározás), és az export. Az alábbi ábra jellemzően pozitív tartományában lévő rózsaszín oszlopai mutatják, hogy a fogyasztás szerepe már az elmúlt évtizedben is jelentős volt, a közelmúltban pedig már jórészt csak e tényezőnek volt köszönhető a recesszió elkerülése.

A népesség azonban gyors ütemben fogyatkozik, októberre 9,5 millió alá csökkent, amire 1952 óta nem volt példa. A fogyasztáshoz tehát egyre kevesebben járulhatnak hozzá, amely ennek ellenére az abszolút és az egy főre vetített értékét tekintve is növekvő pályán van, csak a Covid és az inflációs válságok kitörésekor esett vissza.

Munkaerő-tartalékolás és nagyobb termelékenység

Mivel a népességfogyás a világ egyre nagyobb részére jellemző, számos tanulmány vizsgálta már ennek gazdasági összefüggéseit. Az egyik, többek között Magyarországot is elemző nemzetközi kutatás szerint együtt járhat a népesség fogyása a GDP és az egy főre jutó GDP emelkedésével. A különösnek tűnő összefüggés hátterében olyan kedvező gazdasági folyamatok állhatnak, mint a munkaerőpiaci részvétel növekedése és a munkanélküliség csökkenése, ami a munkaképes korúak csoportjának fogyatkozása mellett megy végbe. Továbbá a munkaerő használatának optimalizálása is lecsapódhat gazdasági növekedésként.

A potenciális foglalkoztatottak számának csökkenése ráadásul egyfajta védelmet ad a dolgozóknak válságos időkben: a termelés visszaesésekor jellemzően ameddig csak lehet, a vállalatok igyekeznek tartalékolni munkaerejüket a leépítések helyett. Arra számítanak ugyanis, hogy – részint a demográfiai folyamatok miatt – nehéz lesz aztán visszaépíteni a létszámukat, ha kedvezőbbre fordul a gazdasági helyzet. Ez megfigyelhető a magyar iparvállalatok körében is.

Kedvezően hathat a fogyasztásra továbbá, hogy a vállalatok a termelékenységük javítása révén is mérsékelhetik a munkaerőhiányból fakadó problémákat. A munkaerő-termelékenység javulása a magyar gazdaságban is megfigyelhetővé vált az elmúlt évtized második felére, és többek között ennek köszönhetően tart ki a bérnövekedés a gazdaság mostani nehézségei ellenére is, ami a fogyasztás szempontjából szintén kedvező tendencia.

Többet fogyasztanak az idősek, kérdés, miből fedezik

A fejlett országokban élők jellemzően egyre többet fogyasztanak, ahogy idősebbé válnak: az egyéni fogyasztás csúcsa 65 éves kor fölé esik Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, de a kelet-közép-európai országokban is viszonylag magas a legidősebb korosztály fogyasztása a McKinsey tanulmányában idézett adatok szerint.

A többek között a költséges egészségügyi szolgáltatások fokozott igénybevételére visszavezethető jelenséggel kapcsolatban kérdés azonban, hogy milyen forrásból valósul meg. Ideális esetben egy ideig a karrier előrehaladtával növekvő fizetéseik és az életük során bővülő megtakarításaik révén állhatják a fokozódó költéseiket az idősek, ám végső soron az állami ellátórendszerek terhelése növekszik meg.

A problémáról árulkodik az időskori függőségi hányados emelkedése, ami a 65 év feletti népesség aránya az aktív korú (15–64 éves) népességhez viszonyítva. Az idősek növekvő fogyasztását a vagyoneszközeik értékének növekedése és főként a nyugdíjak emelkedése tette lehetővé, ám kérdés, hogy ez mennyire tartható fenn, ha a fogyatkozó aktív korúak körében a munkaerőpiaci részvétel és a termelékenység nem nő tovább (és ha nem következik be demográfiai fordulat, akár a fokozódó bevándorlás révén).

Az aktív korúakat megosztja a trend

Az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak a fiatalabb korosztályok fogyasztási mintázatait is befolyásolják. A fogyasztással kapcsolatos döntések nemcsak az adott pillanatban jellemző jövedelmen múlnak, hanem a kilátásokon is, amelyek részben a népességfogyás miatt egyre bizonytalanabbak. A többek között a nyugdíjrendszerrel és az egészségüggyel kapcsolatos kételyek nyomán kialakuló óvatossági-megtakarítási kényszer az aktív évek során keresett jövedelmek egyre inkább késleltetett elköltéséhez vezethet.

Kérdés azonban, hogy aztán az idős korukra felhalmozott tartalékaikat valóban elfogyasztják-e azok, akiknek nagyobb megtakarításaik vannak, vagy inkább a vagyonuk továbbadására, -örökítésére törekednek az egyébként egyre nehezebb helyzetbe kerülő következő generáció részére. A várható élettartam kitolódásának egyik fontos következménye ugyanis az aktívakra nézve az öröklés későbbre tolódása, ami egyre kevésbé segíti a fiatal családalapítók fogyasztását a legkritikusabb életszakaszukban.

Az aktívak ugyanakkor sok szempontból élénkebben is fogyasztanak, épp a demográfiai tendenciák miatt, méghozzá olyan javak és szolgáltatások vásárlásával, amelyekkel csökkenthetik az azoknak való kiszolgáltatottságukat. Az oktatással és az egészséggel kapcsolatos költések növekedése mellett egyre többen igyekeznek saját ingatlan vásárlásával biztosítani, hogy idős korukban is megoldott legyen a lakhatásuk. Ez idehaza nem újdonság, de feltűnő az olyan fejlett, zömmel angolszász országok ingatlanpiacán, ahol a lakások birtoklása eddig kevésbé volt jellemző, a jólléti ellátórendszer kiterjedése pedig hagyományosan visszafogott.

Ez a megtakarítási és a fogyasztási döntésekben is megnyilvánuló tudatos felkészülés az inaktív, idős életszakaszra persze csökkenti az aktuálisan szabadon elkölthető jövedelemösszeget. Kérdés, hogy a megtakarított vagyonokból, illetve a hozamokból mikor és milyen vásárlások formájában lesz fogyasztás, de a munkaerőpiacon éppen megjelenő generáció reakciója aggasztóbb problémákat vet fel. Jórészt az emelkedő ingatlanárak miatt ugyanis a Z generációs fiatalok jövőképe sokkal borúsabb, és emiatt tudatos döntések helyett inkább nagy kockázatot vállalva választanak megtakarítási és befektetési lehetőségeket, mint ahogy azt az idősebb korosztályok tették, a veszteségeik pedig hiányozhatnak majd a későbbiekben.

Innováció és oktatás

Az óvatossági motívumra a magyar gazdaságpolitika is felfigyelt, az elmúlt években bekövetkezett reálbér-növekedés mellett ugyanis viszonylag magas háztartási megtakarítási ráta alakult ki, a fogyasztásban pedig – ahogy az egyik fenti ábrán is látszott – volt némi törés. A kormányzat a megtakarító attitűd okaként azonban elsősorban olyan tényezőket azonosít, mint az inflációs válság és az orosz–ukrán háború, semmint a hosszú távú demográfiai folyamatok, amelyek ellenében leginkább anyagi-családpolitikai ösztönzőkkel igyekszik fellépni.

A termelékenység növekedésében lévő tartalékok azonban kimerülhetnek, aminek következményeire az elöregedés folyamatában jóval előrébb járó Japán példája mutat rá elsősorban a fogyasztás stagnálásával és a deflációval. A közepes jövedelem csapdája mentén lavírozó kelet-közép-európai országokban azonban az innováció serkentésével még fokozható a termelékenység. Különösen akkor, ha erre nemcsak a vállalatok kényszerülnek rá a toborzási nehézségeik miatt, hanem a jól képzett dolgozók is hozzájárulnak – Magyarországon azonban egyelőre viszonylag alacsony szinten stagnál a diplomások aránya, és az iskolaelhagyás problémáját sem sikerült megoldani.