„A lehető legtöbbet, ha lehet, mindegyiket vállaljuk. Biztos, hogy lesznek olyanok, amiket már nyáron, ősszel el tudunk indítani” – ezt válaszolta Magyar Péter leendő miniszterelnök, amikor az RTL nemrég arról kérdezte, hogy a Tisza Párt választási ígéreteit mikor tervezik megvalósítani. Példaként a családi pótlék megduplázását, a rászoruló gyerekek után járó 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást és a nyugdíjemelést említette. A választás után másfél héttel Kapitány István leendő gazdasági és energetikai miniszter arról posztolt, hogy a mediánbér alatt keresők körében csökkenteni tervezik a személyi jövedelemadót (szja), és a minimálbér szja-ja így 9 százalékra csökken, bár arról nem írt, hogy ezt az intézkedést már az idén bevezetik.
Ha idén csak a Magyar Péter által említett intézkedéseket végrehajtaná az új kormány, akkor az éves alapon legalább 600 milliárd forintba kerülne (valójában persze kevesebbe, mert csak időarányosan jelentkeznének a költségek), de korábbi becslésünk szerint az szja-csökkentés is több százmilliárd forintos lyukat ütne a költségvetés bevételi oldalán.
Mivel a választók jelentős részének döntését határozta meg, hogy elégedetlen volt a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájával, érhető, hogy az új kormány minél több választási ígéretét szeretné minél előbb teljesíteni. Csakhogy a költségvetési helyzet egyáltalán nem jó, és az idénre tervezett 5 százalékos hiány nem lesz tartható. Talán még ennél is nagyobb kihívás, hogy az iráni háború lezárása körüli bizonytalanságok miatt az új kormánynak úgy kell átalakítania a költségvetést, hogy egyes előrejelzések alapján akár huzamosabb ideig is 110 dollár fölött maradhat a brent típusú kőolaj hordónkénti ára, ha a Hormuzi-szoroson nem indul újra az energiahordozók szállítása (a háború kitörése előtt az árfolyam 60 és 70 dollár között mozgott). A német kormány nemrég például 1-ről 0,5 százalékra módosította az idei növekedési előrejelzését az iráni háború okozta energiasokk miatt.
Bár konkrét tervekről és ezek időzítéséről a Tisza Párt egyelőre nem árult el sokat, ebben a cikkben megpróbáljuk összeszedni, hogy milyen tényezőktől függ majd a hamarosan felálló új kormány költségvetési mozgástere.
Az új sztori: az euró
A Tisza Párt programja szerint a költségvetési mozgásteret növeli a korrupció felszámolása, a propaganda megszüntetése, az indokolatlan presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések leállítása, a befektetői bizalom helyreállása miatt csökkenő kamatterhek, az uniós források hazahozatala és a növekedés beindulása nyomán növekvő költségvetési bevételek. Ezeknek köszönhetően pedig az ígéreteik betarthatók lesznek.
Bár a felsorolásban nem szerepel, a választás után Kármán András leendő pénzügyminiszter az RTL-nek arról beszélt, hogy a Tisza 2030-ig megteremtené az euró bevezetésének feltételeit. Az euró bevezetésére irányuló valódi szándék kinyilvánítása pedig egyértelmű irányt szab a költségvetési tervezésnek és a monetáris politikának, miközben több olyan tényező alapjait is megteremti, amelyek a fenti felsorolásban szerepelnek.
Az euró bevezetésének ígéretét említette az egyik legfontosabb tényezőnek a magyar gazdaság kilátásai kapcsán Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója nemrég a G7 Paradigma konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén. „Ahhoz, hogy a párt választási ígéretei is teljesülhessenek, és az eurót is be lehessen vezetni, kulcsfontosságú lesz az uniós források megszerzése” – mondta. Szerinte idén várhatóan inkább 6 százalék körül fog alakulni a költségvetési hiány, amit nem egy év alatt, de hosszabb távon 3 százalékhoz kellene közelíteni. A nehézség az, hogy az ígéreteket ezzel párhuzamosan valósítsák meg, ebben az uniós források segíthetnek.
Gyurcsik Attila szerint az euró bevezetésének ígérete növeli a befektetők bizalmát, és szintén ezzel van összefüggésben a magyar állam kamatkiadásainak várható csökkenése. Szerinte itt Lengyelország példáját lehet alapul venni, ahol azonban a Tusk-kormány az uniós források megszerzése után nem tudta megvalósítani az elvárt reformokat, és Lengyelország az euró bevezetését sem tervezi. Itthon viszont a kétharmados többség miatt van esély arra, hogy a jogállamisági reformok megvalósuljanak.
Ez az euróval együtt Gyurcsik szerint azt vetíti előre, hogy a magyar hozamfelárak akár a lengyel szint alá csökkenjenek.
„Rövid távon valószínűleg a kamatkiadásokon nem lehet olyan sokat spórolni, de ha a gazdaságpolitika hiteles tud lenni, és kialakul a bizalom, akkor ez egy idő után érdemi segítség lehet” – mondta erről Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója. Szerinte az említett intézkedések (családi pótlék, nyugdíj emelése, iskolakezdési támogatás) megvalósíthatók, amit segít az eddig tapasztalt toleráns befektetői környezet. Móricz ehhez annyit tett hozzá, hogy ha emellett nem látszik semmi olyan, ami a jövő évi költségvetési hiányt érdemben csökkentené – ami fontos szempont lenne az euróbevezetés kapcsán –, akkor az már valószínűleg zavarná a piacot.
„Ha feltételezzük, hogy a költségvetés továbbra is a fogyasztási típusú adókra támaszkodik, akkor jobb eséllyel lesznek kigazdálkodhatók a bejelentések” – írta megkeresésükre Becsey Zsolt. Az UniCredit Bank vezető közgazdásza szerint ennek az az oka, hogy a tervezett intézkedések főként a kisnyugdíjasokat és az alacsonyabb jövedelműeket érintik, akik a jövedelmük jelentős részét elfogyasztják. Így pedig az indirekt adókon (főként az áfán) keresztül az intézkedések miatt kieső adóbevétel egy része visszakerülne a költségvetésbe. „Emiatt várhatóan az árréstopokat is el fogják engedni, ami automatikusan nagyobb költségvetési bevételt is jelentene.”
Közbeszerzések és a kézi vezérlés ára
Abban Móricz és Gyurcsik is egyetértett, hogy a költségvetési túlárazások visszaszorításával is sokat spórolhat az állam, azt ugyanakkor szerintük nehéz megbecsülni, hogy pontosan mennyit. A közbeszerzések teszik ki a GDP 12-13 százalékát, és az a kérdés, hogy 10, 20, 30 vagy 40 százalékkal voltak-e ezek túlárazva a normális szinthez képest. Gyurcsik Attila szerint ha 20 százalékkal számolunk, akkor az a GDP-nek a 2,5 százaléka, nagyjából annyi, amennyi a Tisza-programra kell hosszú távon. „Nem tudjuk persze megmondani a túlárazás valós szintjét, de összehasonlítva azt, hogy Magyarország és más országok mire költenek, ez a szám azért nem teljesen irreális” – mondta erről.
Gyurcsik Attila szerint általánosan is igaz, hogy a magyar állam nagyon pazarlóan működött az elmúlt években. Az elmúlt bő másfél évtized gazdaságpolitikája tele volt olyan gazdasági beavatkozásokkal, amik nagyon sokba kerültek, de hosszabb távon nem járultak hozzá a versenyképesség növekedéséhez. Ebbe a kategóriába tartoznak szerinte a kamattámogatások, a támogatott hitelek és a rezsitámogatások is. Nagyon sok költségvetési forrás ment el arra, hogy a gazdaság minden szegmensében kézi vezérelve próbálták beindítani a növekedést, és ez nem történt meg. „Én azt is remélem, hogy ha versenyalapú gazdaságot próbálunk építeni, akkor az egyrészt kevesebbe fog kerülni a költségvetésnek, és jobb lesz az állampolgároknak, mert a verseny általában árleszorító. Hosszabb távon pedig nagyobb növekedésre és alacsonyabb inflációra lehet számítani” – mondta.
Az állami kiadásokon való spórolás és a vagyonvisszaszerzések költségvetési hatásaival Becsey Zsolt szerint az a probléma, hogy nehéz a mértékükkel és a lefutásukkal számolni. Ezek ugyanis inkább egyszeri tételek, miközben a kimenő kormány, illetve az új kormány által bejelentett szja- és nyugdíjintézkedések évről évre kiadási nyomást jelentenek. „Sokkal fontosabb lenne látni, hogy mekkora mozgásteret képes teremteni az új kormány az állandó tételeken, így a kamatkiadásokon, a transzparensebb állami működésen és a médiakiadásokon.”
Mi lesz a magas nyomású gazdaság után?
Becsey Zsolt szerint a költségvetési mozgásteret bővítheti, hogy a vállalati tartalékok szintje régiós szinten is kiemelkedő. Ez ugyan a beruházások növekedése formájában pörgethetné is a gazdaságot, de mivel az elmúlt években jelentős részben ők finanszírozták a költségvetési kiigazításokat, és nekik kellett kitermelniük az ambiciózus bérigényeket is, a cégek óvatossága kitart. „Végső soron tehát a cégvezetők számára be kell bizonyítania az új kormánynak azt, hogy egyensúlyozni tud a lakossági és a vállalati szféra terhelése között, amikor kellemetlen lépéseket kell meghozni. Ha ez hiteles, a vállalatok lejjebb engednek a biztonsági puffereikből.”
Az UniCredit előrejelzése alapján az idén nem lesz érdemben nagyobb egy százaléknál a gazdasági növekedés itthon, viszont ennél még nagyobb gondot okozhat az új kormány számára a költségvetési politikában a magas nyomású gazdaság stratégiájának elhagyása. Ennek eddig ugyanis része volt, hogy a kormány – például az ingatlanpiacon és a beruházásoknál tapasztalható – magasabb inflációval tartotta víz felett a költségvetést. Eddig az ilyen drágulás növelte a nominális bruttó nemzeti összterméket, ami papíron kisebb hiányt eredményezett, a Tisza viszont a programja alapján nem tervezi ezt a stratégiát folytatni.
„Hosszabb távon egy új gazdaságpolitikai rezsim nagyobb növekedést tudna hozni, viszont az adósság elinflálásának eszközét elveszíti a kormányzat, így az élénkítésekkel csínján kell bánnia”
– írta Becsey Zsolt. Hozzátette, ez azt is jelenti, hogy nem lehet túl magas a költségvetési hiány még akkor sem, ha ezt egyébként megfinanszírozza a piac, és elnézik a hitelminősítők is. Összességében Becsey szerint a gazdaságpolitika irányváltása hosszú távon tágabb, rövid távon viszont szűkebb költségvetési pályát enged.
Azzal kapcsolatban, hogy a kiszámíthatatlan energiapiaci helyzet mellett hogyan lehet költségvetést tervezni, Becsey Zsolt megjegyezte, hogy európai viszonylatban jelenleg is drága az energia a magyar vállalatok számára, de azt nehéz elképzelni, hogy energiaszegény országként mind a lakosságra, mind a vállalatokra jelentős energiaszubvenciókat tartsunk fent. „A reális cél a vállalatoknál az lehet, hogy egy veszélyhelyzeti energiafinanszírozási puffert hozzon létre a kormány, amit meghatározott feltételek esetén szabadít fel. Ezt be kell tervezni a költségvetési mozgástérbe, ami növelhetné a vállalatok bizalmát is. A rezsipolitikánál pedig érdemes átgondolni egy progresszív rendszerre való átállást, még akkor is, ha ez az infláció egyszeri megugrásával is jár.”
