A szerző az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Az arany ára többször csúcsot döntött az idén. Nemrég 4400 dollár közelében is járt az árfolyam, majd rég nem látott mértékű napi esés után október végén 4000 környékén konszolidálódott. Merre tovább? Az Amundi Investment Institute elemzői szerint akár 5000 dollárra is emelkedhet az árfolyam a következő három évben. Lássuk, milyen tényezők vannak az idei brutális emelkedés mögött, amely teljesítménnyel nemcsak a legtöbb – amúgy kiválóan teljesítő – részvénypiacot hagyta maga mögött, de digitális kihívóját, a bitcoint is!
Az elmúlt években az arany ismét a befektetők figyelmének középpontjába került. Úgy tűnik, ezúttal nem egy újabb divathullámról van szó, hanem több ciklikus és strukturális tényező együttes hatásáról. Az arany iránti keresletet ma elsősorban a befektetési portfóliók diverzifikációs igényei hajtják: a geopolitikai bizonytalanságok növekedése és az inflációs kockázatok emelkedése miatt
a központi bankok, valamint az intézményi és a lakossági befektetők részéről is láthatóan megindult a tőkeáramlás az arany irányába.
Az elmúlt két évtizedben az arannyal kapcsolatos befektetői attitűdöt több világgazdasági esemény is formálta. A 2008-as pénzügyi válság után a jegybankok gondolkodása megváltozott: a mennyiségi lazítás és az alacsony reálkamatok közepette sok központi bank megváltoztatta a hozzáállását, és hosszú távú eladóból vásárlóvá vált az arany piacán. A következő években az európai adósságválság, a jegybankok mérlegeinek felduzzadása és a tartósan alacsonyan ragadó reálkamatok mind növelték az arany menedékeszköz szerepét.
A 2022-ben kitört orosz–ukrán konfliktus és az azt követő szankciók újabb éles fordulatot jelentettek az arany megítélésében. A jegybankok, különösen Ázsiában, tovább gyorsították a tartalékok diverzifikációját: a keménydevizák – különösen az amerikai dollár – politikai kockázata rámutatott arra, hogy a devizaalapú tartalékok sebezhetők, és ez ismét előtérbe hozta az arany tartásának előnyeit.
2022 után a jegybanki aranyvásárlások megduplázódtak, éves szinten az 1000 tonnát is meghaladták. Ennek a tartós keresleti nyomásnak tulajdoníthatóan az arany az emelkedő kamatok és a jegybanki mérlegek zsugorodása közepette is meg tudta tartani vonzerejét.
A jegybankokon túl az intézményi és lakossági befektetők figyelme is az arany felé fordult az utóbbi időszakban.
A geopolitikai kockázatok megugrása, illetve az inflációs vagy stagflációs veszélyek, valamint a nyersanyagpiaci sokkok valószínűségének emelkedése ahhoz vezetett, hogy a kötvények tradicionális kockázatkiegyensúlyozó szerepe a vegyes portfóliókban elhalványult, és a befektetők elkezdtek egyéb reáleszközöket bevezetni a portfóliókba. Ez az erős hátszél lerombolta a globális reálkamatok és az arany árfolyama közötti, korábban igen erős kapcsolatot.
A befektetők szemszögéből az arany vonzereje több szálon fut össze. Először is, hosszabb távon menedéket jelenthet az infláció, avagy a deviza leértékelődése ellen, mert az arany értéke nem függ kamatbevételektől vagy a kibocsátó hitelességétől.
Másodszor, az arany gyakran gyengébben korrelál (mozog együtt) az olyan hagyományos eszközökkel, mint a részvények és kötvények, így beépítése csökkentheti egy portfólió teljes volatilitását. Ez leginkább recesszió vagy részvénypiaci tartós lejtmenet esetén szokott kidomborodni, ezért szokták menekülőeszköznek tekinteni.
Harmadszor, a politikai és geopolitikai feszültségek közepette is tradicionálisan megnő a kereslet az arany iránt. Végül az intézményi és lakossági kereslet is erősödik: 2025 harmadik negyedévében a fizikai aranyat tartó ETF-ekbe (befektetési alapokba) áramló tőke rekordot döntött, és az alapokba érkező beáramlások regionálisan is szélesednek, ami azt jelzi, hogy a kereslet már nem csupán egy szűk elitre korlátozódik.
Az utóbbi időszakban ezek a strukturális tényezők felerősödtek, illetve új megjelenési formában bontakoztak ki, 4000 dollár fölé repítve ezzel az arany árfolyamát. Az áprilisban kezdődött kereskedelmi háború hullámai, különösen az amerikai–kínai viszony alakulása növelte a geopolitikai bizonytalanságot. Az amerikai államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos kételyek, a Fed jegybanki függetlenségének a kérdése már önmagában is növelte az arany vonzerejét, míg e tényezők dollárgyengítő hatása felerősítette azt. A Fed kamatvágásai nyomán csökkenő reálkamatok szintén támogatják az arany árfolyamát.
Az arany árának emelkedése nem pusztán egy piaci trendet jelent: az Amundi Investment Institute szerint ez egy átmenet kezdete az Amerika-központú nemzetközi pénzügyi rendszerből egy multipoláris rendszer irányába. Ha ez igaz, és ennek valóban az elején vagyunk, akkor indokolt lehet a további emelkedés, és az Amundi 5000 dolláros célárfolyama 2028-ra sem tűnik irreálisnak.
