Magyarország tett egy lépést afelé, hogy a lakossági hangulat a gazdasági növekedést támogassa
A szerzők az ING Bank Magyarországi Fióktelepének elemzői. Ez itt a Zéróosztó, a G7 elemzői szeglete, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Magyarországon aligha ismeretlen a pesszimista gondolkodás. A historikus adatok alapján a magyarok átlagosan pesszimistábban ítélik meg mind jelenlegi helyzetüket, mind a következő időszak kilátásait. Ennek komoly gazdasági következményei lehetnek: válság idején mélyítheti a visszaesést, fellendülés idején pedig fékezheti a növekedést. Hatása megmutatkozhat a magas megtakarítási rátában, a visszafogott fogyasztásban, az alacsony kockázatvállalásban és a vállalatok évek óta gyenge beruházási hajlandóságában.
Ez különösen fontos a 21. században, amikor a gazdasági versenyben egyre nagyobb szerepet kap a digitális technológia és a mesterséges intelligencia.
Nehéz világszínvonalú vállalkozásokat építeni egy olyan közegben, amely nem hisz a saját jövőjében.
Az alacsony kockázatvállalási hajlandóság és az induló tőke hiánya megakadályozhatja, hogy az innovatív ötletekből életképes vállalkozások születhessenek. A bizalomhiány a háztartások fogyasztásában is tetten érhető. A magyar háztartások végső fogyasztási volumene tartósan leszakadt a Covid-válság előtti trendről: az elmúlt valamivel több mint két évben közel 7 százalékkal maradt el a trend alapján várható szinttől. Ebben fontos szerepet játszhat a lakosság tartós óvatossága és a pénzügyi tartalékok magas szinten tartása.
Áprilisban azonban fordulat következett be. A választások előtti kormányzati transzferek, majd a kormányváltás hatására a hangulati indikátorok jelentősen javultak. Júliusban több mint nyolcéves csúcsra ugrott a GKI fogyasztói bizalmi indexe. Az inflációs várakozások is csökkenni kezdtek, részben az egy évtizede nem látott alacsony inflációnak köszönhetően.
Magyarország tehát tett egy kis lépést afelé, hogy a lakossági hangulat végre támogassa, ne pedig fékezze a növekedést. Fontos azonban tudni, hogy a hangulati indikátorok erősen ingadozhatnak, a tartós változás pedig csak lassan jelenik meg a reálgazdaságban. Egy stresszhelyzet gyorsan óvatossá teheti a befektetőket, a kockázatosabb eszközök iránti bizalom azonban csak lassan épül újjá. A háztartások várakozásairól végső soron megtakarításaik összetétele árulkodik. A magyar lakosság vagyonán belül továbbra is magas a készpénz és a látra szóló betétek súlya, bár fokozatosan csökken.
A változás iránya kedvező, de a bizalom tartós helyreállítása még előttünk áll. A következő évek kulcsa ezért a kiszámíthatóság és a tartós hitelesség lesz.
Az Európai Unió egészét nézve sem a túlzott optimizmus tűnik a legnagyobb problémának. Marieke Blom, az ING Bank elemzési osztályának globális vezetője szerint az Európáról szóló narratíva mára rendszeresen pesszimistább, mint amit a valós helyzet indokolna. De hogyan maradhat fenn ennyire tartósan ez a torzítás?
A pesszimista narratívát az alábbi három, egyébként egymást erősítő mechanizmus tarthatja életben.
Először is, a rossz hírek jobban eladhatók. Egy gyárbezárás nagyobb figyelmet kap, mint egy gyárbővítés, egy válság pedig több kattintást hoz, mint a folyamatos, stabil fejlődés. A közösségi média tovább erősíti ezt a logikát.
Másodszor, az elemzői szakma a pesszimizmust gyakran jobban jutalmazza, mint az optimizmust. A pesszimizmus így ebből a szempontból kényelmes pozíció: figyelmet hoz, tévedés esetén pedig ritkán jár komoly reputációs költséggel. Talán nem véletlen, hogy a gazdasági prognózisokban rendszerint nagy hangsúlyt kapnak a lefelé mutató kockázatok. Marieke Blom egyenesen úgy fogalmazott, hogy „egy túl optimista közgazdász valószínűleg más karriert választana”. Az optimizmus ugyanis reputációs szempontból kockázatos: ha a döntéshozók egy derűlátó tanácsot követnek, és a dolgok rosszul alakulnak, emlékeznek majd arra, ki bátorította őket.
Végül politikai szempontok is szerepet játszanak. A szabályozási vagy gazdaságpolitikai változásokért lobbizó vállalatoknak szintén érdekükben állhat a problémák sürgősségét és nagyságát hangsúlyozni. Az ellenzéki politika számára szintén kifizetődőbb lehet a gazdaság gyengeségeit előtérbe helyezni. Emellett Európát egyre több kritika éri az Atlanti-óceán túlpartjáról is, ami tovább erősíti azt a régóta meglévő tendenciát, hogy az amerikai politikai vitákban sok problémáért Európát teszik felelőssé.
A pesszimizmusnak tehát megvan a maga piaca a médiában, az elemzői szakmában és a politikában egyaránt. A makrogazdaságban azonban a várakozásoknak önbeteljesítő erejük van. Ha Európa tartósan rosszabbnak látja magát annál, amilyen, idővel valóban rosszabbul is teljesíthet. A derűlátás önmagában nem gazdaságpolitika, de a saját jövőbe vetett hit nélkül a legjobb gazdaságpolitika is nehezebben működik.
