E.ON-vezér: Nincs A és B tervünk a választásokra, az áramhálózatot mindenképpen fejleszteni kell

Guntram Würzberg, az E.ON Hungária elnök-vezérigazgatója 2022. július 1-je óta vezeti a nagy német energiacég hazai vállalatát. A jogász végzettségű cégvezető több évtizedes E.ON-os múltja, magyar, német és török pozíciói miatt nemcsak a hazai, de az európai energiaszektor aktuális trendjeit is napi figyelemmel követi.

Interjúnkat az április 28-án történt nagy ibériai áramszünet másnapján készítettük, akkor, amikor Európa energiaszektora az európai versenyképességi kérdések, a zöld átmenet, az orosz leválás és az amerikai kereskedelmi politika intenzív átalakítása miatt is rendkívül nagy kihívásokat él át.

Egy nappal vagyunk a gigantikus spanyol és portugál áramszünet után. Egy nagy energiavállalat vezetőjeként önnek több információja van az okokról, mint a közvéleménynek?

Attól tartok, én sem tudok sokkal többet, mint ön. Folyamatosan egyeztetünk a szabályozó hatóságokkal. Most annyit látunk, hogy egy nagyfeszültségű, 400 KV-os távvezetékkel volt baj, amely hatással volt az egyik spanyol–francia összekötő vezetékre is, de a kiesés pontos kiváltó okát jelenleg mi sem ismerjük. Nem szeretnék találgatni, ugyanakkor az biztos, hogy az egész európai villamosenergia-rendszer sebezhetőségét jól mutatja az eset. A Franciaország és Spanyolország közötti összeköttetés mindig is az egyik szűk keresztmetszete volt az európai áramhálózatnak.

Önök jelen vannak ezekben az országokban?

Úgy 10 éve volt ott egy megújulókkal foglalkozó vállalatunk, de már nem vagyunk jelen a térségben. Ettől függetlenül minden fontos európai energiacégnek figyelnie kell az eseményeket, mert rámutathat a rendszer sebezhetőségeire. Bármi volt is a kiváltó ok, jelentős hálózatfejlesztésre van szükség, hogy az ellátás biztonsága garantálható legyen a jövőben.

Pedig közben a villamos energia egyre fontosabb, zajlik az elektrifikáció a fűtés, a közlekedés, az ipar területén is. Magyarországra, de akár egész Európára vonatkozhat a kérdés: mennyi beruházásra van szükség a vezetékrendszerben, és ki tudja ezt finanszírozni?

Valóban egy hatalmas átalakulás közepén vagyunk. 10-20 évvel ezelőtt senkit sem érdekelt, hogy honnan jön az áram. A falból jött, és kész. Amikor ilyen meghökkentő esetek történnek, az emberek rádöbbennek, hogy lényegében az egész életük a villamos áramtól függ. Európa felkészültsége ugyanakkor – fogalmazzunk diplomatikusan – lehetne jobb. Stabilabbá kell tenni az energiarendszert, mind termelési, mind hálózati oldalon.

A villamos hálózat új kihívásokkal néz szembe. Régen nagy erőművek termelték az áramot, ma már sok százezer kistermelőnk is van, hiszen például sokan napelemes rendszert szerelnek a háztetőre. Németországban a szél népszerű, Magyarországon a nap, de a megújulóenergia-források aránya mindenütt nő, ez pedig sebezhetőbbé teszi az energiarendszert, hiszen a megújulóenergia-források nem olyan egyenletesen állnak rendelkezésre, mint a hagyományos erőművek. Ráadásul a villamos hálózatokat évtizedekkel ezelőtt úgy építették meg egész Európában, hogy az erőműből egy irányban vigye el az áramot az ügyfélhez. Időközben már az ügyfél is elkezdett áramot termelni, azt is el kellene szállítania valahogy ugyanennek a hálózatnak, csak most visszafelé.

Ezzel egy időben nő az áramfogyasztás, zajlik a digitalizáció, a cégek is egyre több energiát igényelnek. Magyarul: az európai villamosenergia-hálózat fejlesztése nélkül nincs elektrifikáció. Az európai energiaipari vállalatokat tömörítő szövetség, az Eurelectric független tanulmánya szerint miközben az Európai Unió 33 milliárd eurót fektet évente a villamos hálózatok fejlesztésébe, 2050-ig minden évben kétszer ennyit, összesen 67 milliárdot kellene költenünk ugyanerre, hogy elérjük a közös uniós célokat.

Európa nagyon elkötelezett a zöld átmenet iránt, de közben nagy vihart kavart az a Draghi-jelentés, amiből kiderült, hogy Európában az energia sokkal drágább, mint Ázsiában vagy az Egyesült Államokban. Donald Trump újra elnök lett, és ő kifejezetten szkeptikus a megújulóenergia-forrásokkal szemben. Az Európai Unió, a nagy európai vállalatok eközben tudnak továbbra is ugyanolyan elkötelezettek maradni az energiaátállás mellett, vagy megkopott a lelkesedés?

Változás van, de fordulat nincs. Megjelent egy olyan, nevezzük kiegyensúlyozottabb megközelítésnek, amely az Európai Bizottságot, de a nemzeti kormányokat is jellemzi. Azt sokan felismerték, hogy a hatalmas beruházásoknak ára van, miközben az európai ipar versenyképességére is figyelni kellene. A klímacélok nem szorultak háttérbe, de a bürokrácia csökkentése iránti igény felerősödött, uniós és nemzeti szinten is. A másik lényeges terület, hogy eddig a megújulóenergia-források piacán Európa csak a termelés felpörgetését ösztönözte, de a villamosenergia-rendszer terhelését és költségeit nem figyelte annyira. Pedig, ha egy szélerőművet vagy egy nagy napelemparkot telepítünk olyan helyen, ahol már most jelentős a termelés, akkor az áramhálózatot is fejleszteni kell körülötte, különben nem tudjuk betáplálni az így megtermelt energiát. Ez szintén pénzbe kerül.

Az E.ON német cég és az átállásban Németország, talán fogalmazhatok így, extrém volt, hiszen egyszerre állt el az orosz földgáztól, az atomenergiától és a széntől. Hogyan látja ezt a nagy projektet, az Energiewendét?

Tudtuk kezelni, de utólag úgy gondolom, hogy túl sok volt egyszerre. Most már késő, de az atomenergia kivezetését például jobban kellett volna megoldani.

A jobban azt jelenti, hogy lassabban?

Igen. Az utolsó három atomerőművet az orosz–ukrán háború közepén állítottuk le. Ezt a döntést most egy parlamenti bizottság vizsgálja. A szén kivezetéséről is van némi vita, talán meghosszabbítják, persze nem örökre. A szén kivezetésének erős regionális és társadalmi következményei vannak, munkahelyeket érint, és hatalmas rendszerköltségei vannak.

Ezekről a kérdésekről már az új német kormány dönt?

Igen, éppen most fog megalakulni az új kormány, amely remélhetőleg pragmatikus megközelítést fog alkalmazni. Az új gazdasági miniszter egyébként éppen egy E.ON-os kollégánk, Katherina Reiche lett. A szakértelemmel nála biztosan nem lesz gond, kiválóan ért az energiaiparhoz.

Sőt, mint hallottam a kormány egy másik tagja, Karsten Wildberger digitalizációs miniszter is korábbi E.ON-os. Az, hogy két volt kollégájuk is kormánytag lesz, segít a cégnek?

Nem. Karsten az igazgatóság tagja volt korábban, nagyon örömteli a kinevezése, de nem az a lényeg, hogy az E.ON-nál dolgozott. Az szerintem példaértékű, hogy kiváló vállalatvezetők akár jelentős jövedelemkiesés árán is hajlandók az üzleti életből a kormányzatban szerepet vállalni, hogy segítsenek az országnak.

Elkanyarodtunk a német energiareformoktól, de egy pillanatra még visszaugranék. Említette a szén jövőjét, amely, mint szennyező fosszilis energiaforrás, amolyan első számú közellenség. De tényleg az? Önöknek is vannak például haladó szénmegkötési és -tárolási technológiáik (CSS), például egy dán projektjükről olvastam, sőt szénerőművük is van, éppen Törökországban, ahol ön is igazgatósági tag. Teljesen túl vagyunk a szén korszakán, vagy van olyan tiszta szenes technológia, aminek még helye lehet a mixben?

Tufanbeyli, így hívják a települést, ahol a török lignittüzelésű erőművünk van, amely egy helyi céggel közös vállalkozásunk – bár ez már nem része a fő tevékenységünknek. A szén jövőjét illetően csak a kivezetés ideje a kérdés. Épp ezért sok pénzt fektetünk a megújulókba Törökországban is, mert ez a jövő egész Európában. Ugyanakkor egyre több kritikus kérdést kapunk a szénerőmű miatt, nemcsak környezetvédelmi szervezetektől, de a pénzügyi szektorból is. Új befektetésekre már nem látok esélyt ezen a területen.

Hogyan látja az EU és Kína kapcsolatát az iparágban? Kína a megújulóenergia-források eszközgyártásában nagyon erős, nehéz vele versenyezni, de az új amerikai vámpolitika miatt akár az EU és Kína újra közelebb kerülhet egymáshoz. Vagyis lehet, hogy kooperálni kellene, nem versenyezni.

Kína egyes területeken monopolhelyzetben van. A napelemek gyártásában a piaci részesedésük Európában meghaladja a 95 százalékot. A ritkaföldfémek, a félvezetők, az akkumulátorok piacain is hasonló a súlyuk. Versenyezni nem késő, de az biztos, hogy több területen nagyon erős a mostani pozíciójuk. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy legyen szó ipari, gazdasági vagy akár védelmi kérdésekről, Európának erősebbé kell válnia. Egyik problémát sem oldjuk meg azzal, ha egyik függőségből a másikba lépünk át.

Ez igaz lehet Kínára, de akár arra is, ha az orosz gázfüggést amerikaira váltjuk, hiszen Donald Trumpnak nagyon fontos az amerikai LNG-export.

Pontosan. Ezért diverzifikáljunk, és építsünk közösen egy erős Európát! Európa egyik országa, így Németország sem elég nagy önállóan ahhoz, hogy önmagában boldoguljon. Ezzel a kérdéssel ugyanakkor visszatérünk ahhoz a kérdéshez, hogy Európa mennyire bürokratikus, mennyire támogatja az innovációt. Ha összehasonlítjuk Európát és az Egyesült Államokat, akkor azt látjuk, hogy csak az elmúlt években Európa háromszor-négyszer több új szabályt vezetett be. A túl sok szabály megöli az innovációt, így nem leszünk versenyképesek.

Térjünk át Magyarországra! Pár éve egy hatalmas változás következett be Magyarországon, a magyar állam, az OPUS és önök újraosztották a lapokat, a szolgáltatási területeket a villamos energia és a földgáz piacán is. Mennyire elégedett az E.ON jelenlegi helyzetével, ez már egy hosszabb távon is stabil leosztás?

Az átalakítás nagyon hosszú, még a teljes E.ON csoporton belül is hatalmasnak számító folyamat volt. Először a villamos hálózatokat elosztó cégek alakultak át: mi integráltuk az Elműt, miközben más hálózati érdekeltségeket eladtunk az OPUS-nak és az MVM-nek. Így alakult ki, hogy az E.ON jelenleg Budapest, Pest megye és a teljes Dunántúl villamos hálózatát üzemelteti és látja el mindennap több millió ügyfelét, változatlanul hat dunántúli megyében üzemelteti a gázhálózatot, miközben országszerte nyújt energetikai szolgáltatásokat lakossági és céges ügyfeleknek. Ezzel párhuzamosan tavaly nyáron átadtuk az összes, korábban villamos energia egyetemes szolgáltatás keretében kiszolgált ügyfelünket az MVM-nek. (Az egyetemes, vagyis területi alapon meghatározott általános áramértékesítés az egész országban az állami MVM-csoport feladata Magyarországon, de a vezeték üzemeltetését területi alapon három cég, az MVM mellett az E.ON és az OPUS végzi – a szerk.)

Ez teljesen lezárult már?

Igen. Jogilag mindez persze egyszerű, írunk egy szerződést és kész, de a legnehezebb rész ezután jön: az informatikai rendszerek cseréje, az ügyfelek adatainak zökkenőmentes átadása. A tranzakciók részeként – 25 százalékos tulajdonrésszel – az MVM pénzügyi befektető is lett az E.ON Hungáriában. Összességében a válasz igen, a változások lezárultak, stabil a piaci helyzet. A vállalat alkalmazottai és kollégái meg is érdemelnek egy kis nyugalmat, mert ez az átalakulás sokat követelt tőlük. A sok változás miatt ugyanakkor most az a helyzet, hogy az ügyfelek nem mindig tudják, hogy ki az egyetemes szolgáltatójuk és ki üzemelteti náluk az áramhálózatot, így itt még van teendőnk, hogy ezt jobban elmagyarázzuk.

És ebből a stabil helyzetből merre tudnak fejlődni, növekedni?

Az E.ON csoport átfogó jövőképének mindig három pillére van: növekedés, fenntarthatóság és digitalizáció. Az E.ON az összes beruházásának a legnagyobb részét, mintegy 80 százalékát a hálózatok fejlesztésére fordítja. Akkor tudunk befektetni, ha kiszámítható és stabil a szabályozási környezet, ami mindenhol fontos, nem csak itt, Magyarországon.

A vezérigazgatónk a legutóbbi éves sajtótájékoztatón ugyanezt mondta a német szabályozó hatóságoknak. Világosan kimondta, hogy jelenleg szüneteltetjük a német beruházásaink további emelését. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek beruházások, de nem emelünk a korábbi terveken, amíg nem tudjuk, hogyan néz ki a német szabályozás. Ugyanez az elv igaz Magyarországon is. Készen állunk a befektetésekre, de mindig fel kell mérnünk azt is, megfelelő-e a megtérülési ráta.

Ha külön-külön nézzük a két nagy hálózatukat, az áram és a gáz vezetékrendszerét, nem is kérdés, hogy az áramrendszerben sok beruházásra lenne szükség. Csak európai források, így az RRF nélkül elég nehéz a finanszírozás kérdése. Van elég forrás?

Ahogy említettem, egész Európában nincs elég forrás a fejlesztésre. Ha csak a magyar rendszer életkorát nézzük, az ügyfelek csatlakozási lehetőségét, a várakozási időket, amit néha években kell számolnunk, vagy ha megnézzük a digitalizáció szükségességét, könnyen duplázhatnánk is a beruházásokat.

Mekkora számról beszélünk?

Rengeteg pénzt költöttünk az elmúlt években. Csak tavaly 166 milliárd forintot fordítottunk a villamos hálózatok fejlesztésére, az elmúlt három évben pedig összesen 380 milliárd forintot. Néhány évvel ezelőtt ígéretet tettünk az államnak, hogy ezt a beruházási szintet hozzuk. Évről évre még többet is költöttünk az ígértnél. Jelenleg nem emeljük tovább a beruházások mértékét, amíg nem tudjuk, hogy hosszú távon is – nemcsak egy, hanem néhány évre – stabil marad-e a szabályozás.

Más országokhoz viszonyítva nem a magyarországi a legkedvezőbb piac, ez nem titok.

Ha pedig rátérünk a földgázra, ott senkinek nincsenek már nagy beruházásai, a rendszer kiépült, a fogyasztás nem növekszik. A gázhálózat üzemeltetése és a karbantartása azonban jelentős tétel, így meg kell állapodnunk a szabályozó hatósággal, hogy ez hogyan működhet a jövőben.

Amennyire tudom, éppen most zajlik egy négyéves időszak ártárgyalása. Itt nyilván a jövő a nagy kérdés. Mit lehet a gázvezeték-hálózattal hosszabb távon kezdeni? Reális például a zöld hidrogén szállítása?

A hidrogén legfeljebb csak a nagynyomású hálózat számára lehetséges. A földgázt valamilyen arányban keverhetjük hidrogénnel, de a hálózat teljes átállítása a hidrogén szállítására technikailag nem lehetséges a hálózatüzemeltetőknek. A meglévő gázhálózat elsősorban fűtési célokat fog szolgálni. Magyarország történelmi adottságai miatt a házak fűtése sokkal hosszabb ideig fog gázzal történni, mint például Németországban, ahol már intenzívebb az átállás a hőszivattyúkra. Emiatt számunkra a gázhálózat elsősorban karbantartási feladatot és költséget jelent. A kihívás gazdasági szempontból az, hogy idővel egyre kevesebb fogyasztónk lesz, a gázhálózat karbantartási költsége azonban nagyjából ugyanaz marad.

Mind a két vezetéknél, legyen szó beruházásról, vagy karbantartásról, olyan üzletben vannak, ami alapvetően a szabályozótól, az államtól függ. Ennek megfelelő a munkája is? Sokat tárgyal a magyar politikusokkal? Győzködi a szabályozókat?

Tényleg ez a kulcs. Minden általam ismert országban – és ebben Magyarország sem kivétel – mindig egyeztetni kell az energiahivatallal. Meg kell győzni azokat, akik a szabályozásért felelnek, és valóban lehetnek olyan átfogó politikai témák is, amelyeket meg lehet vagy meg kell vitatni a minisztériumokkal is. De a lényeg a szabályozó meggyőzése. Nincs ebben semmi varázslat, valóban ezt csináljuk.

Korábban mondott egy nagyon visszafogottan kritikus mondatot, valahogy úgy szólt, hogy talán más országokban jobbak most a profitlehetőségek. Mi a fő probléma Magyarországgal? A konkrét képletek, a bizonytalanság, vagy a túl sok szabályozói változás? Szakértő forrásaim szerint az E.ON Európában nagyon innovatív energetikai cég, de mintha Magyarországra ebből kevesebb jutna el. Lehet, hogy a bizonytalanabb befektetési klíma miatt?

Kezdjük a szabályozással és a hálózati üzletággal! Kiszámítható és fair szabályozási környezetet szeretnénk, ez a legfőbb kérésünk. Ha évente változnak a szabályozási feltételek, akkor elvész a kiszámíthatóság. A másik aggályunk a Robin Hood-adó, amelynek a kivezetését javasoljuk, mert úgy gondoljuk, hogy egy szabályozott keretek között működő üzletág esetében egyáltalán nem értelmezhető az extrapofit fogalma.

A másik kérdés, amit említett, az innováció. Az ügyfélmegoldások üzletágunk korszerű és innovatív energetikai megoldásokat kínál lakossági és üzleti ügyfeleknek – például napelemes rendszereket, klímát, hőszivattyúkat értékesít és telepít, zöldenergiát árul. Nem hiszem, hogy kevesebb innovatív szolgáltatás lenne elérhető, mint más országokban.

Egy területen lehet ez igaz: bár mi átadtuk az MVM-nek az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó ügyfeleket, vannak országok, ahol e lakossági ügyfeleknek elérhetők újszerű megoldások.

Például, ha egy ügyfélnek van egy tetőre szerelt napeleme, elektromos autót is tölt otthon, akkor az ő fogyasztási szokásaihoz igazodó tarifákat lehet alkalmazni, és egyben – megfelelő digitális háttérrel – az egész rendszer költségeit optimalizálni. A vállalati szegmensben viszont határozottan állítom, hogy a magyar vállalkozásokhoz eljutnak a piacon elérhető legjobb megoldások.

Mivel eladták az üzletágat, valójában nem igazán releváns a kérdésem, de nem állom meg, hogy ne kérdezzek rá: mennyire lehet sikeres egy lakossági rugalmassági projekt egy olyan országban, ahol a rezsicsökkentés miatt a lakosság egységáron kapja az áramot? Az alacsony rezsiár nem öli meg az energiahatékonysági projekteket?

A mindenkori magyar kormány döntése, milyen rendszerben, hogyan szabályozza a rezsi árát, mi ehhez alkalmazkodunk. Az energiahatékonyság tekintetében nem mennék el odáig, hogy mindent megöl, de valóban rossz üzenetet közvetít az ügyfeleknek. Ha az energia olcsó – miközben valójában nem az –, akkor miért kellene változtatniuk? Miért kellene kevesebbet fogyasztaniuk? Ha valami olcsó, akkor nem is érdekes.

Szóba kerültek a napelemek és az elektromos autó, külön-külön is érdekelne ez a két piac. Újságíróként gyakran írunk a változó nappiaci szabályozásról, hol bejön egy nagy támogatott program, hol korlátozni kell a napprojekteket. Szolgáltatóként hogyan lehet követni ezt a nagy volatilitást?

Ez valóban probléma, ami ismét rámutat a stabil, kiszámítható szabályozás fontosságára. Emlékszem arra a nyárra, három éve, amikor Magyarországra érkeztem, milyen hatalmas zűrzavar volt a call centereinkben, mert a háztartási napelemes rendszerek szabályozását többé-kevésbé egyik napról a másikra megváltoztatták. Mindenki elárasztotta az ügyfélszolgálatunkat, hogy még a régi rezsim szerint indíthassa el a projektjét. Ráadásul ez az áramhálózatnál is problémát jelentett számunkra, mert úgy tűnt hirtelen, hogy kis túlzással mindenki csatlakoztatni akart rá egy napelemet. Ha nincs stabilitás, akkor gyakran kell így tüzet oltani.

És az elektromos közlekedés? Én megvallom, össze vagyok már zavarodva a hazai piaccal kapcsolatban, csökken, vagy nő a támogatás, olcsóbb-e az üzemeltetés, vagy egy utcai töltőn már drágább, mint a benzin, több elektromos autót vesznek a magyarok, vagy bántóan kicsi a penetráció?

A töltőállomás-üzletágunkban dolgozó kollégáim meglehetősen optimisták a magyar piaccal kapcsolatban, nagy növekedési potenciált látnak. Arra nem lehet számítani, hogy hirtelen az egekbe szökik a magyar penetráció, de országos szinten van növekedés. A sűrűn lakott városi területeken jobb a helyzet, vidéken kevésbé. Pozitívak a várakozásaink.

Beszéltünk hálózatokról, szolgáltatásokról, de önök kereskednek is az energiával. Volt egy hazai cégük, de azt el kellett adni, ez lett az Audax, majd újraindultak egy új céggel. Nem ismerem ilyenkor a jogi szabályozást, hogy néz ez ki? Eladják, aztán nem sokkal később már önök is keresik újra az ajánlataikkal a régi ügyfeleket?

Amikor a kereskedésről beszélünk, abban számomra a piaci alapú nagykereskedelem is benne van, amit megtartottunk, ez nem kapcsolódik az Audaxhoz. A nagyobb méretű B2B (vállalati) ügyfeleinket kellett eladnunk. Ők tudatosak, ők használják ki mindig a legjobban a kereskedők versengését, és az Audaxszal nyertek még egy erős szereplőt a piacon. Valójában az ukrán háború következtében mi meglehetősen vonakodtunk visszatérni, és újra nagy ügyfeleket szerezni, mert sokszor túl alacsony volt a haszonkulcs, úgy pedig nem lett volna értelme. Ebben az üzletágban ismét lendületet veszünk, de általánosságban a kis- és középvállalkozásokat céloztuk meg, egyelőre itt vagyunk aktívabbak.

Említette az orosz–ukrán háború miatt hektikus piaci viszonyokat. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer még visszaépülnek az orosz–nyugat-európai energiakapcsolatok?

Nagyon hosszú időbe telik majd. Talán nem is európai, hanem nemzeti szinten kell nézni a kérdést. Három kategóriát érdemes vizsgálni. Magyarország például soha nem szakította meg a kapcsolatot Oroszországgal, mert ha valakinek nincs hozzáférése a tengeren érkező cseppfolyósított földgázhoz, vagyis az LNG-hez, akkor ezt nem teheti meg. Más országok, mint például Németország esetében korábban hosszú és stabil volt a kapcsolat, de megszakadt, és ennek visszaépítése sok időbe kerül majd, semmi nem tart örökké. Van egy harmadik csoport, mint például Spanyolország, amelynek hatalmas LNG-termináljai vannak, de semmilyen orosz kapcsolatuk nem volt. Dolgoztam az E.ON egyik leányvállalatánál, a Ruhrgasnál korábban, ahol nagyon szoros kapcsolatunk volt a Gazprommal. Az egyik legnagyobb gázszállítási szerződésünk volt velük. Mindig azt hittük, hogy bármi is történhet, gáz jönni fog Oroszországból, függetlenül a politikai körülményektől. Kiderült, hogy ez ma már nem igaz.

Ha már a politikánál tartunk, önök, a nagy autógyártókkal együtt, a legnagyobb német vállalatok itt Magyarországon. Hogyan csapódik le vállalati szinten a magyar–német politikai kapcsolatok változása? Amíg egy baloldalibb koalíció volt hatalmon Németországban, ez elég hűvös volt, most talán majd újra fejlődhet.

Gyakran vettem részt ilyen megbeszéléseken az elmúlt években, és azt éreztem, hogy a politikai feszültség üzleti szinten is növekszik. Néhány Magyarországon aktív német vállalat is panaszkodott. A német autóipar mindig is közvetlen tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal a befektetési feltételekről, ők ennyiben különböztek a többiektől. Úgy érzem, hogy jelenleg kicsit nyugodtabb a helyzet. Jó példa erre a repülőtér, amelyet most a korábbi tulajdonosok eladtak. Ők például az előző években hevesen panaszkodtak, az adásvétel lett a megoldás. Az energiaipar és az E.ON esetében nem láttunk ilyen alapvető problémákat, kiegyensúlyozott a kapcsolatunk a kormányzattal.

Jövőre választás lesz Magyarországon, és az eredmény talán most nyitottabb, mint az előző választásoknál volt. Egy nagy német vállalat, amelyik régóta aktív Magyarországon ilyenkor hogyan készül? Elég megvárni az eredményt és meglátni, hogy kivel kell majd megállapodni, vagy meg kell próbálni már előre valamilyen kapcsolatot kialakítani a győzelemre is esélyes ellenzéki párttal?

A mi dolgunk, hogy kiszolgáljuk az ügyfeleinket. Nem tervezzük, hogy kapcsolatba lépünk a pártokkal és előre beszélgetünk velük energetikai témákról. Mindig azokkal tárgyalunk, akik hivatalban vannak. A mi iparágunkban lényeges, hogy a szabályozási keretek hosszabb időre szólnak, és az uniós jog is egyre inkább meghatározza a lehetőségeket. A mi témáink alapvetően nem változnak, így nincsen A és B tervünk a magyar választásokra.