Egy magáncég, a 4iG Nyrt. veheti meg kilenc magyar állami hadiipari részesedés többségét

• Privatizáció a magyar hadiiparban: védelmi ipari holdingvállalat jön létre a 4iG csoport és a magyar állam együttműködésében.
• A N7 Defence Zrt. 75 százalékos többségi tulajdonosa a magáncég, azaz a 4iG lesz. Az államnál a működtetésben még stratégiai kisebbség sem marad: a részesedése csak 25 százalék mínusz egy részvény lesz.
• A kritikus infrastruktúra, azaz az ingatlanok, adott esetben a gyárak, berendezések állami tulajdonban maradnak.
• A holdingban egyesítik egyebek mellett az aknavető- és lőszergyártást, a gyulai Airbus helikopterkomponens-gyártó céget, és a kézilőfegyvereket, gépkarabályokat gyártó cégeket.

Június 11-én tőzsdezárás után a 4iG Nyrt. és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) már hivatalosan is bejelentette, hogy

nemzetstratégiai jelentőségű védelmi ipari holdingvállalat jön létre a 4iG csoport és a magyar állam együttműködésében.

A Telex április végén írt először arról a folyamatról, amely az állami, vagy részben állami védelmi cégek felértékeléséről és részleges kiszervezéséről szólt. Majd június elején újabb helyzetjelentést adtunk a készülő tranzakcióról, amelyben a tőzsdén jegyzett 4iG Nyrt. lett a partner. Először lássuk a legfontosabb tudnivalókat, a felmerülő kérdéseket majd értelmezzük is a helyzetet, amelyben több – a bejelentésig természetesen embargós – háttérbeszélgetés is segítette a Telex munkáját.

Az államnak kisebbségi részesedése lesz az N7 Defence Zrt.-ben

Tehát: mint azt Jászai Gellért, a 4iG Nyrt. elnöke hangsúlyozta, a 4iG Csoport önálló holdingvállalata, a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. (4iG SDT), valamint az állami N7 Holding Zrt. előzetes megállapodást kötött Magyarország első állami és magántulajdonban lévő védelmi ipari holdingvállalatának létrehozásáról. A kétlépéses tranzakció során az N7 Holding – amely az NGM felügyelete alá tartozik – előbb N7 Defence Zrt. néven új vállalatot alapít, és ebbe apportálja a tranzakcióban érintett leányvállalataiban meglévő tulajdonrészét, összesen kilenc érdekeltségről van szó.

Az ügylet második lépésében a 4iG SDT 75 százalék + 1 szavazat arányú többségi tulajdont vesz az N7 Defence Zrt.-ben, míg az állam (N7 Holding) 25 százalék -1 szavazatnyi részesedést tart meg. A tranzakcióban érintett észesedések becsült értéke 74,5-82,8 milliárd forint, ha ezek háromnegyedéről lesz szó a dealben, akkor a 4iG-nak ezt az összeget kell előteremtenie.

A folyamatban előbb a Deloitte volt tanácsadó, majd a pontos vállalatértékeléseken az EY dolgozik. Nagyon lényeges deklarálni, hogy a speciális magánosítás a gyárak üzemeltetését, a kereskedelmet érinti, vagyis a kritikus infrastruktúra (ingatlanok, adott esetben a gyárak, berendezések) állami tulajdonban maradnak. A kritikus infrastruktúra használatáért a 4iG SDT részleges tulajdonába kerülő N7 Defence Zrt. portfólió-vállalatai bérleti díjat fizetnek.

Arról, hogy hogy lett a 4iG az Orbán-rendszer csúcsvállalata, a Direkt36 korábbi cikkében olvashatnak részletesen.

Az érintett cégek

A felek szándéka szerint az alapítás után az N7 Defence Zrt. portfóliója kilenc hazai védelmi ipari vállalatot foglal majd magában. Ezek

• az AeroplexKft. repülőgép-javító vállalat,
• a gyulai Airbus Helicopters Hungary Kft. helikopterkomponens-gyártó cég (Airbus 70 százalék – N7 Holding 30 százalék tulajdon),
• a Rheinmetall Hungary Munitions Zrt. várpalotai lőszergyár (Rheinmetall 51 százalék – N7 Holding 49 százalék közvetett tulajdon),
• a Rheinmetal Hungary Zrt., amely a Lynx KF41 gyalogsági harcjárművek fejlesztését és gyártását végzi (Rheinmetall 51 százalék – N7 Holding 49 százalék közvetett tulajdon),
• az aknavető és lőszergyártással foglalkozó Hirtenberger Kft. és leányvállalatai,
• a speciális felületkezelő SATYPS PSP Hungary Zrt.,
• az RGW 110 típusú vállról indítható páncéltörő gránátvetők csöveinek gyártását, valamint komplex fegyverrendszerek fejlesztése és gyártását végző Dynamics Nobel Defence Zrt.,
• a Kiskunfélegyházán működő, kézilőfegyver és hadiipari alkatrészek gyártásával foglalkozó Arzenál Fegyvergyár Zrt.,
• valamint a Colt CZ Hungary Zrt, amely szintén kézifegyverek, például a CZ BREN2 gépkarabélyok gyártását végzi (Colt CZ Group 51 százalék, az N7 Holding 49 százalék tulajdon).

Látható, hogy az N7 Holding cégei közül több kimaradt. Póser Zoltán, az N7 Holding első embere úgy fogalmazott, hogy a piacképes részeket adták el, a stratégiai elemeket tartották meg. Ilyen például a HungaroControl, amely tartósan állami, és egy furcsa konstrukcióban bár ugyanaz az állami cég, vagyis az N7 a tulajdonosa, de nem Szabados Richárd, hanem egy másik államtitkár (Lóga Máté) felügyeli. A Rába Nyrt. tőzsdei, ezért speciális szabályok vonatkoznak rá, most nem volt téma, de még jó pár N7-es cég nem része a tranzakciónak.

Nagyon fontos, hogy a nemzetközi partnereknek hozzá kell még járulni a változáshoz. Ha valaki létrehoz egy joint venture-t a magyar állammal, akkor a „change of controllhoz”, vagyis az irányítás megváltoztatásához hozzá kell járulnia a partnernek, illetve, vélhetően, ha van a cégnek hitele is, akkor a hitelező bankoknak is, de a felek abban bíznak, hogy az egyes részügyletek zöme minden zöld lámpát megkap.

A felmerülő legfőbb kérdések

Mielőtt beleásnánk magunkat a részletekbe, tegyünk fel pár olyan kérdést, amely joggal merülhet fel az olvasóban, az adófizetőben:

Mi ennek az egésznek az értelme a legpozitívabb és a legkritikusabb értelmezésben?

A legjobb verzió az, ha az állam kezében már elérték a legjobbjukat a cégek, de ahhoz, hogy az exportjuk is nőjön, igazi magánvállalkozásnak kell kereskedni a termékekkel, és ebben a magáncég sikeres is lesz. A legrosszabb verzió pedig az, hogy az állam valamit sok adófizetői pénzzel felhizlalt, majd a választások előtt – versenyeztetés nélkül – részlegesen átadja egy „baráti” magáncégnek.

Mi ez a tranzakció jogilag?

Pontosan nem tudjuk. Valaminek a kiszervezése, magánosítása, privatizációja történik tehát, de az biztos, hogy ez nem egy közbeszerzés, nem egy meghívásos tender, hanem egy amolyan „egy az egyben” megállapodás. Szabados Richárd, az NGM államtitkára szerint elsősorban az döntött a partner mellett, hogy magyar tulajdonú, van iparági tapasztalata, és az ügylet, bár még sok a nyitott kérdés, sok minden hátravan, de jogilag biztosan szabályos lesz. Az állam több opciót vizsgált, az állam kereste meg a magáncéget, de azt nem hallottuk, hogy mással is folytak volna tárgyalások.

Miért csak 25 százalék mínusz egy, vagyis a stratégiai kisebbség alatti részt tart meg az állam?

Ez a pakett ugyanis a „normál” céges világban nem sok mindenre elég, nem ad beleszólást, nem blokkol semmit. A hasonló nemzetközi együttműködésekben is jellemzően nagyobb a megtartott állami tulajdon. Ugyanakkor, mint hallottuk, ez a magánszereplőt védi, hiszen az infrastruktúra megtartása és a jogszabályok így is sok állami jogot delegálnak, a magánpartner a működtetésben már tényleg szeretett volna irányítási jogot.

Van köze a dealnek a közelgő választáshoz?

A hivatalos válasz az, hogy nincsen, ez egy üzleti ügy, amelynek akkor van értelme, ha hosszú távú. Ugyanakkor azt azért érdemes megjegyezni, hogy akár az egész kiszervezés ötlete, akár annak rapid sebessége, vagy az, hogy az államnál a működtetésben még stratégiai kisebbség sem marad, a kormányközeli magánpartnernek egyfajta védelmet jelent egy esetleges kormányváltás idejére is.

Lehet erre majd uniós forrást és piacokat találni?

Az egész EU „felébredt”, az úgynevezett SAFE program keretében sok a forrás a védelmi ágazatban. Így természetesen a remény az, hogy ebben vannak üzleti lehetőségek, csak persze az ismert okok miatt Magyarország azért most nem annyira jeleskedik a lehívási képességekben. Valamelyest ez árnyékolja be a potenciális értékesítést is, bár hangsúlyozottan a 4iG a hagyományos NATO-kompatibilitás mellett Közép-Ázsia, Balkán, Afrika és a Közel-Kelet piacaiban is bízik.

Érvek

A 4iG háttérbeszélgetésén Jászai Gellért és Sárhegyi István a 4iG SDT vezérigazgatója úgy vélekedtek, hogy a konstrukció a nemzetközi piacokon is jól ismert forma. A kontinens legnagyobb védelmi ipari vállalatai, mint a francia Thales Group, a német-francia-spanyol Airbus SE, a norvég KongsbergGruppen, az olasz Leonardo S.p.A., a német Hensoldt AG, a portugál Ogma, vagy a spanyol Indramind állami és magántőke részvételével működő piaci szereplők. Többségükben az állam a kisebbségi tulajdonos, igaz, ezekben az államnak 25 százaléknál nagyobb a részesedése.

Sárhegyi István szerint a magyar hadiiparban eddig is voltak jó minőségű állami cégek, KKV-k, kutatóközpontok és egyetemek, de hiányzott egy igazi vezércég, egy „prime”, vagyis egy kiemelkedő magánvállalat, amely a fejlett országok védelmi iparára kifejezetten jellemző.

Az érv ilyenkor az, hogy a magánpiaci szakmai befektető erőforrásai jobban segíthetik azt a célt, hogy a magyar hadiipar a hazai hadsereg ellátásán túl az exportpiacokon is sikeres legyen.

A vezetők többször is hangsúlyozták, hogy az állam tényleg nem kockáztat, vagyis az eladással nem mond le a kapacitásokról, mert a kritikus infrastruktúra egyrészt állami tulajdonban marad, másrészt a jogszabályi háttér garantálja a magyar honvédség ellátásbiztonságát, valamint az állam befolyását a védelemiparban. Szükség (például egy háború) esetén az állam maga gazdálkodhat ezekkel a kapacitásokkal.

Forrásaink szerint maga a nagy projekt pár nap alatt hihetetlenül felpörgött. A cél a scale up, vagyis az, hogy ezeket a létező, illetve részben leendő kapacitásokat minél jobban ki lehessen használni.

Az állami oldal szereplői szerint az államot nem kell félteni,

• mert övé az infrastruktúra,
• van ahol a gépek is, nemcsak az épületek,
• a magyar honvédelem marad a legnagyobb megrendelő,
• ha a magántulajdonos nem jól sáfárkodik, akkor a cégek is visszaállamosíthatók.

A remény az, hogy az állami és a magántőke összefogása hozzájárulhat a hazai védelmi ipari termékek nemzetközi megjelenéséhez és az exportkapacitások bővítéséhez, valamint új nemzetközi fejlesztési együttműködések elindításához.

Az egyes apportokhoz – többek között – a vállalatok tulajdonosi hozzájárulása is szükséges, de a vezetők nem tartanak attól, hogy a nyugati partnercégek (például az Airbus) nem akarnának azzal a 4iG-vel együttműködni, amelynek 25 százalékos tulajdonosa a német Rheinmetall AG, amely többüknek a közvetlen versenytársa. Jászai Gellért ezt azzal magyarázta, hogy bár a Rheinmetall valóban a 4iG Nyrt. 25 százalékos tulajdonosa, de nem ad igazgatósági tagot, csak egy, a törvényes működést felügyelő fb-tagot, és így a csoport, például a 4iG SDT működtetésébe nincs semmilyen beleszólása. Sokkal fontosabbak a leányvállalati együttműködések, például az, hogy nyílhat-e két újabb gyár Magyarországon.

Finanszírozás

A pénzről, az árról, a finanszírozásról az előzetes szerződés stádiumában még kevesebb szó esett. Az államnak, vagyis az adófizetőknek az nagyon fontos, hogy az EY megfelelően értékelje a portékát. Míg a 4iG-nak pedig az, hogy ne vállalja túl magát.

Az érintett vállalatok összesített értéke az N7 Holding által bevont nemzetközi tanácsadó becslése szerint 74,5–82,8 milliárd forint, vagyis ennek a háromnegyedét kell majd a 4iG-nak előteremtenie. Jászai Gellért szerint a finanszírozás 25-30 százaléka lehet önerő, a többi hitel, akár nemzetközi konzorciális hitel, de a vezetők szerint ezt nem lesz lehetetlen előteremteni, mert újabban a nagy nemzetközi pénzintézetek látnak fantáziát a védelmi ágazat finanszírozásában. Mindez annyiban érthető is, hogy amennyiben a NATO tagjai a GDP 2 százaléka helyett már inkább 3,5 százalékot fordítanak majd a biztonságra, akkor ott nagy üzleti felfutás várható.

Ugyanakkor a 4iG csoportszinten már eléggé kifeszített, a cégnek 2024 végén 250 milliárd forintnyi rövid lejáratú kötelezettsége és 930 milliárd forintnyi hosszú lejáratú kötelezettsége volt.

Igaz, azért lehet a tőkeszerkezeten még módosítani, a csoportban több távközlési kereskedelmi és több infrastrukturális cég is található. A sok-sok széttördelt infrastrukturális céget értelmesen össze lehet olvasztani, az év második felében abba a vállalkozásba már a tőkeszerkezet javítása érdekében be lehetne vonni egy külső szakmai vagy pénzügyi befektetőt.

Célok

A 4iG SDT célja, hogy miután magyar „prime” lett, éveken belül az egyik vezető regionális játékos legyen, de egyben globális piaci szereplővé is váljon.

A csoport öt ágazata közül az

• űr (műholdfejlesztés, gyártás és –üzemeltetés),
• a dróngyártás (a ProTAR sugárhajtású drónok akár 500-600 kilométer/órás sebességgel is haladnak, de ebben az ágazatban a hadi felhasználás mellett a civil (például agrár) felhasználás is szóba kerül,
• a drónvédelem (anti drón),
• a védelmi digitalizáció
• és a geoadat

A cég a 2000 új fővel hamarosan 2500, majd 3000 fősre duzzadhat, és Sárhegyi István szerint még a fordított agyelszívás is megvalósult: tucatnyi magyar szakember visszajött például az Egyesült Királyságból, hogy a cégnek dolgozzon.

Mint megtudtuk, a potenciális új szerzemények jövedelmezősége nagyon eltérő lehet, ahogy más a gyártás és más a szolgáltatás profitrátája is, de hevenyészett becslésekkel a harckocsigyártásban a 10 százalék, míg a műholdas szolgáltatásoknál a 30 százalék is elérhető, míg a lőszer a kettő között van.

Jászai Gellért bízik abban, hogy a magánkézbe kerülő hadiipari exportképesség magasabb lesz, mint volt az államnál, ahol erre nem feltétlenül volt elegendő tudás vagy szakember. Mint mondta, attól sem tart, hogy Donald Trump és Elon Musk összeveszése csökkenti a 4iG globális lehetőségeit, ahol azért hozzátette, hogy a SpaceX nem Magyarországon fog műholdakat gyártani, de már az is nagy siker lenne, ha valamilyen komponens gyártása idekerülne. Az állam tehát a kiszervezést már elhatározta, de azért még kismillió dolog közbejöhet, például az említett magánpartnerek tiltakozása. Ha minden jól alakul, a nyár vége és az ősz közepe közötti időszakban minden lezárulhat.