Járulékos veszteség: a kormány és a bankok a Revolut ellen harcolnak, de a magyar innovációt lehetetlenítik el

A járulékos veszteség fogalmát az olvasók többsége bizonyára ismeri. Képzeljük el, hogy egy ország likvidálni akarja az ellenség tábornokát, de az akciónak civil áldozatai is vannak – na ők jelentik a járulékos veszteséget. Valami ilyesmi történik most éppen a magyar fintechekkel is. A célkeresztben a Revolut van, de az eredetileg aligha célzott hazai cégek is megsérülnek a csapásban.

Az alapvető érdekek

Kezdjük azzal, hogy vannak szituációk, ahol eltérő feleknek teljesen különböző nézeteik és érdekeik is lehetnek, amelyek külön-külön teljesen validak. Történetünk arról szól, hogy a magyar tranzakciós illeték szabályainak megváltoztatása milyen nem várt következményekkel járhat. Ehhez elsőként nézzünk meg pár érdeket!

A magyar kormány: kell a bevétel

A Fidesz választási sikereinek alighanem az az egyik titka, hogy Magyarországon alacsony a személyi jövedelemadó, a társasági adó, illetve olcsó a háztartási energia. Hurrá, csak persze a költségvetésre azért oda kell figyelni, ezért más adók pedig kirívóan magasak. Ilyen a fogyasztásra kivetett adó (forgalmi adó), egyes szektorokat terhelő különadók, illetve a pénzügyi műveleteket sújtó adók (így a tranzakciós illeték is).

Bankok: Legyen egyenlő a feltételrendszer!

A hazai kereskedelmi bankok érvrendszere úgy szól: elég baj az, hogy ennyi adó terheli a pénzügyi műveleteket, így az utalást és a készpénzfelvételt is, de ha már így van, legalább ne kerüljenek a külföldi szereplők (Revolut), vagy a kis fintechek azzal versenyelőnybe, hogy ők kikerülik a magyar szabályozói előírásokat. Erre a legjobb példa a gazdaságtalan vidéki ATM-ek telepítése – miközben a Revolutnak kétmillió magyar ügyfele van, egyetlen ATM-et sem kell telepítenie. A bankok szerint legyenek egyenlők a feltételek. Ha nem pusztán az adóelőny miatt vannak a kihívók jobb pozícióban, akkor máris tisztább a piaci versengés.

Fintechek: Hadd legyünk még homokozóban!

Szabályozói homokozó (regulatory sandbox): így hívják azt a nemzetközi gyakorlatot, amikor az állam azzal segíti az előremutató szolgáltatások fejlesztését, hogy az innovatív startupok a növekedésük kezdeti fázisában segítséget, védettséget kapnak. Ez a fintecheknél például azt jelentheti, hogy enyhébb terhek mellett fejleszthetik a jó esetben valóban modern, a nemzetközi piacokon is életképes megoldásaikat. A fintechek szerint a magyar állampolgárok, de a magyar állam érdeke is az, hogy legyen ilyen támogató környezet.

Külön-külön minden szereplő szempontjai világosak és védhetők, jelen helyzetben azonban ezek egymásnak feszülnek. Bár mindenki nagyon udvariasan fogalmaz a másikról, a bankok szerint az nem fair, hogy a digitális szereplők eddig nem fizettek tranzakciós illetéket, ha csak a rendszereiken belül változtak az egyenlegek. A hazai fintechek pedig azt gondolják, hogy ők innovatív ökoszisztémát építenek, nem pedig százmilliárdos nyereségeket csinálnak az ügyfeleken, és ezt érdemes támogatni.

Mi az az elektronikus pénz?

A magyar piacon az utalásokra kivetett 0,45 százalékos pénzügyi tranzakciós illetéket eddig bizonyos fintechek részben vagy egészben kikerülték. Vagy azért, mert külföldi bejegyzésű vállalatként nem volt olyan könnyű beszedni tőlük, vagy elektronikuspénz- (e-money) kibocsátóként egy olyan modellt választottak, ahol volt egy nagy számlájuk, arról a belső elszámolású tranzakcióknál nem utaltak, hanem amikor az ügyfeleik egymás között pénzt mozgattak, akkor csak az egyes ügyfelek egyenlegeit módosítgatták.

Váradi János, az első magyar neobank, a BinX elnökének segítségével (a cég június 24-én tartott sajtótájékoztatót) nézzük meg kicsit részletesebben is, hogy mi ez az elektronikus pénz. A fogalom egy jogi kifejezés, ami uniós direktíván alapul: az EU kimondta, hogy a pénz nemcsak számlapénz és bankjegy formájában létezhet, hanem úgynevezett elektronikus pénzként is. Ha erre a fogalomra gondolunk, nagyon sok minden eszünkbe juthat (kriptók, fesztiválkártyák, applikációk, jegybanki vagy kereskedelmi banki digitális pénzek), de a lényeg az, hogy bár a neobankok is a hitelintézeti törvény alapján működnek, azért eltérő, kedvezőbb volt a rájuk vonatkozó szabályozás. Ezzel bizonyos banki szolgáltatások (utalás, kártya, devizaváltás) esetében a neobankok valódi kihívói lettek a hagyományos kereskedelmi bankoknak.

A neobankok ugyanakkor nem hiteleznek, az ügyfelektől átvett vagyont pedig letétként leteszik az MNB-nél és a Kelernél. A BinX jövedelme az állomány kamataiból (például állampapírok után), emellett a számlavezetési díjakból, tranzakciós díjakból, a kártyás tranzakciók bevételeiből (interchange díj) áll össze.

Súlyos mellékhatások

Egy új, már megszavazott hazai törvény borítaná az eddigi felállást, méghozzá úgy, hogy a hátrányosan érintett cégek szerint a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. A lényeg, hogy

a jövőben akkor is kell fizetni tranzakciós adót, ha a pénzforgalmi szolgáltatók a rendszerükön belül az ügyfeleik csak egymás között mozgatnak pénzeket.

(Hivatalos, jogszabályi megfogalmazásban ez úgy hangzik: a pénzforgalmi szolgáltató az általa a fizető fél részére vezetett fizetési számlán nyilvántartott követelést a fizetési megbízás szerinti összeggel csökkenti, ideértve a fizető fél nyilvántartó számlán végrehajtott egyenlegcsökkenést is függetlenül annak pénzforgalmi elszámolásától.)

A BinX azt mindenesetre leszögezte, ő biztosan nem hárítja át az ügyfeleire a tranzakciós illetéket. Ha azt mondjuk, hogy a nemzetközi fizetések világa innovatív ökoszisztéma, ahol jó lenne magyar fejlesztést is látni, akkor maga a tranzakciós illeték az ősbűn, hiszen a magyarok így mindig hátrányban lesznek azokkal a nemzetközi cégekkel szemben, amelyek úgy építhetnek nemzetközi üzletet, hogy nincs számukra előírva egy versenyhátrányt okozó adó. Ám a képlet ennél bonyolultabb. Ács Zoltán, a Magyar Fintech Szövetség elnöke szerint a nemzetközi gyakorlatban vannak olyan pénzügyi központok, ahol az innovatív megoldásokat támogató környezet fogadja. Globálisan Szingapúr, London és Hongkong vezet, míg regionálisan Litvánia, Lengyelország, Észtország, de egyre nagyobb ambíciói vannak Lettországnak és újabban Horvátországnak.

Mivel van egy olyan uniós törekvés, hogy visszaszorítsák a két nagy amerikai kártyatársaság (Mastercard és Visa) szerepét annak érdekében, hogy nagyobb legyen az európai innováció aránya, kifejezetten erre a piacra sokan alapítanak fintecheket Európában. De távolabbról, például Dubajból, Törökországból is jönnek friss levegőt hozó társaságok.

A fintechesek szerint a tranzakciós illeték szabályainak megváltoztatása, ami persze érthető bankszövetségi lobbi volt, azzal a nem kívánt mellékhatással jár, hogy

Magyarország éppen az ellentétes irányba indul el: miközben más országok vonzzák a tudásintenzív cégeket, mi taszítjuk őket.

Ha pedig a fizetési szolgáltatásokra építő magyar fintechek üzlete ellehetetlenül, abból az államnak sem lesz bevétele, csak ha a tranzakciók visszakerülnek a hagyományos bankokhoz, de akkor meg verseny nem lesz, amivel a fogyasztó jár rosszabbul. Az érintett cégek pedig vagy megszűnnek, vagy elköltöznek. Váradi János ugyanakkor kifejezetten kiemelte a Telexnek, hogy nekik a BinX-nél nem az a céljuk, hogy külföldről szolgáltassanak vissza a magyar piacra.

A Revolut pozíciója

Emellett van egy régóta ismert másik negatív hatás is Magyarországra nézve. A Revolut és a hasonló cégek úgy félnek a magyar bejegyzésű társaság alapításától, mint ördög a tömjénfüsttől. A külföldi fintechek mindig csak hitegetik az MNB-t, hogy közelednek, de valójában eszük ágában sincs megérkezni és a magyar felügyelet alá hajtani a fejüket.

A Revolut minden környező országban is rengeteg ügyfelet szerez, de ott könnyebb dolga van, ahol vagy elaludtak a belföldi szereplők a fejlesztésekkel, vagy szabályozási hátrányok terhelik őket. Így bár a hazai bankok elismerik a cég eredményeit, azért sok bosszúságot okoz nekik egy olyan konkurens, amely nem egyenlő feltételekkel versenyez ugyanazon a pályán. A Revolut álláspontját védők érvelése viszont így hangzik: „Mi abban a probléma, ha úgy lett hatalmas a társaság, hogy az ügyfelek évekig kaptak előnyös ajánlatot?” Ha volt miből ilyet kínálni, és addig a cég nem vitt haza tíz-, száz-, ezermilliárdos nyereséget, akkor ez csak arra bizonyíték, hogy ő mert kockáztatni.

„A Revolut mindig technológiai cég volt, kockázati tőke finanszírozta és nagyon sokáig veszteséges volt, mire nyereséges, globális nagybankká tudott válni. Utánzásra érdemes történet, nagy teljesítmény.

Nem a szabályozói arbitrázs miatt lett nagyvállalat, hanem a technológiája miatt”

– vélte erről egy forrásunk. E vélemény szerint ennek a modellnek lett a jutalma, hogy a cégnek ma már több mint ötvenmillió ügyfele van globálisan, és több mint kétmillió Magyarországon.

A ló és annak túloldala

Csak éppen a bankok ezt nem pusztán az egyszerű, innovatív szolgáltatásoknak tudják be, hanem annak a számtalan szabályozási előnynek, ami a tranzakciós adó, a banki különadó, a magyar nyelvű ügyfélszolgálat és az ATM-telepítés mellőzése miatt jutott a cégnek. Most például nagyon reménykedtek a bankok, hogy az automatákat minden településen kötelezővé tevő jogszabály után a nagy versenytársnak is kell majd automatákat telepítenie, de az MNB azt mondja, nem tudta kiterjeszteni a joghatóságát a cégre, így végül elengedte ezt a törekvését. Ez viszont nagyon nem tetszett a hazai bankoknak.

Azt hallottuk, hogy a Revolut azért szeretne is javítani a kapcsolatain, az MBH-ba távozó Léder Tamás után Bárány Ambrus lesz az egyik új magyar vezető (nem ugyanabban a pozícióban, mint korábban Léder), akinek ez az egyik kiemelt feladata. Sőt, azt is hallani, hogy lehet, hogy a Revolut, hazai bank nélkül, de hamarosan belép a Magyar Bankszövetségbe, illetve a Magyar Fintech Szövetségbe. A cégnek amúgy nem a tranzakciós illeték volt a fő fejfájása, hanem az, ha bevonták volna az ATM-telepítési előírásokba – ha az ezer fő feletti falvakba neki is kellett volna automatákat raknia, az jókora veszteséget generált volna, de úgy néz ki, ezt most megúszták.

A hazai fintechek szerint a kormány eleve átesett a ló túloldalára, hiszen lehet, hogy eddig nekik volt versenyelőnyük, de most a bankoknak lesz, amelyek tudnak illetékmentes utalásokat végezni (request to pay megoldásokkal, illetve korlátozott hozzáférésű számlákkal), miközben a fintecheknek már egyáltalán nem lesz ilyen lehetőségük.

Legalábbis a magyaroknak nem, mert az ATM-ügy azt is megmutatta, hogy a magyar szervek a Revoluttal szemben gyakorlatilag tehetetlenek.

Az egyik finteches elképzelés szerint az elfogadható végcél, hogy fizessen mindenki tranzakciós illetéket, de a kisebb szereplők valamekkora méretig kapjanak kedvezményes szabályozást, hogy legyen esélyük értelmes magyar innovációknak kinőni. A bankok szerint ez „oltári hülyeség”, hiszen mi értelme van annak, ha egy innováció nem az ügyfélélményre, hanem egy átmeneti adózási előnyre, vagy egy szabályozói arbitrázsra épít. Szerintük az ilyen kezdővállalkozásokra nincs szükség, csak jó, ha hamarabb kiderül, hogy az adott kísérlet pusztulásra ítélt.

Ezen változtatni kellene

Ez azonban így talán túlzás. A pénzügyi szektorban nagyon sok a teher, nem könnyű elindulni, de a kívánatos cél mégiscsak az lenne, hogy az ügyfelek egy sok versenyzőből álló, innovatív, kényelmes piacon válogathassanak.

Erről érdemes lenne valódi társadalmi vitát nyitni, mert az, ha a témához egyáltalán nem értő egyéni képviselő benyújt valamit, amit készen kapott a banki lobbitól, olyan mellékhatásokhoz vezet, amit biztosan nem akart a témában jártas MNB, de talán még az NGM sem.

Beszélgetőpartnereink szerint az mindenesetre biztos, hogy a mostani szabályhoz amint lehet, hozzá kellene nyúlni, mert megöl minden innovációt. A kormánynak végre fel kellene fognia, hogy a startup-ökoszisztéma nem attól fog fejlődni, hogy egy állami ember arról beszél valami konferencián, hanem attól, ha végre megérti az állam, hogy a hátrányos adóztatás megöli a fejlesztéseket – szűrtük le beszélgetéseinkből.

Az érintettek azt szeretnék, ha első körben legalább a határon átnyúló ügyleteknél ne kelljen fizetni, az ugyanis a világ vicce, hogy amennyiben egy magyar bejegyzésű szolgáltató sikeresen lépett külpiacra, és már Csehországban, két cseh ügyfele között mozgatna pénzt, akkor büntetik. Márpedig a mai szabályok alapján elvileg erre is kellene tranzakciós illetéket fizetnie, ami nem akármilyen hátrány lenne egy olyan piacon, ahol a többiek hírből sem ismerik a tranzakciós illetéket. Mindez látszólag tökéletesen ellentétes azzal a szándékkal, hogy a magyar kormány szeretné, ha minél több cégünk tudna külpiacra lépni, és a versenyképességi stratégiánkban is előkelő helyen szerepel az innováció, a startup-ökoszisztéma felpörgetése.

Frissítés: Cikkünk korábbi verziójában a járulékos veszteséget egy konkrét személynévvel illusztráltuk, ezt olvasói jelzéseke, általános magyartázatra cseréltük.