Másfél szobás zuglói panellakásuk árából vettek kétemeletes házat az óceán mellett – egyre több magyar fektet dél-európai ingatlanba
Egyre több magyar vásárol ingatlant Európa mediterrán térségeiben, legalábbis a témát boncoló tartalmak elszaporodása a közösségi médiában erre utal. Facebook-csoportok tucatja, Reddit-posztok és a külföldi ingatlanvásárlással foglalkozó YouTube-videók tanúskodnak arról, hogy a jobb minőségű, gyakran olcsóbb élelmiszerek, a lelassult életmód és a tenger közelsége mellett az euróban érkező bérleti díj is egyre több magyart vonz a déli országokba.
Mit mennyiért lehet venni, és milyen buktatókkal jár, ha a tenger közelségében szeretnénk élni? Ingatlanpiaci portálok adatai, online beszámolók és külföldön ingatlant vett magyarok segítségével jártunk utána, érdemes-e Dél-Európában ingatlanba fektetni.
Alapok: a büdzsé
Az Ingatlan.com június végi adatai szerint Magyarországon az átlagos négyzetméterár Budapesten házak esetében 912 ezer, míg lakások esetében 1 millió 161 ezer forint körül alakul. A vidéki nagyvárosok házai esetében 740–845 ezer forint, lakásoknál 935 ezer – egymillió forintra rúg az átlagos négyzetméterár. Mivel a külföldön vásárló magyarok eseteinek többségében nem első lakásvásárlásról beszélünk, a legtöbben a párjukkal, rokonokkal, barátokkal közösen vágnak bele a folyamatba. A Facebook-posztok és a Telexnek nyilatkozó magyarok elmondása alapján leginkább az 50-nél nagyobb, de 75 négyzetméternél kisebb ingatlanokra van a legnagyobb igény. Ennek függvényében átlagosan egy 150–200 ezer eurós (60–80 milliós) büdzséből gazdálkodnak jellemzően.
A lakáspiaci árindexen látható, hogyan változott a lakások – akár új, akár használt – ára üzleti negyedévenként 2015 és 2025 között. A vizsgált országok mindegyikében emelkedtek az árak, de sehol sem annyira drasztikusan, mint Magyarországon.
De mennyi az annyi? Lehet tengerparti villát venni több százezer euróért a spanyol tengerparton, és lehet ütött-kopott, de beköltözésre alkalmas téglaházhoz is jutni százezer euróért (kb. 40 millió forintért) az olasz hegyekben. A választott büdzsénkből azonban a spanyolországi Alicante régióban, olcsóbban a portugál óceánparton, de Olaszországban is találhatunk ingatlant, nem beszélve Bulgáriáról vagy Görögországról.
Ha tényleg belevágnánk az ingatlanvásárlásba, a helyzet nyilvánvalóan bonyolódni fog. Magától értetődőnek tűnhet, de sokan kihagyják a nulladik lépést: érdemes végiggondolni, milyen célból keresünk ingatlant, mielőtt a belevágnánk a folyamatba. Ha csak nyaralóként használnánk évente egy hónap erejéig, kevésbé problémás, ha télen nem lehet fűteni az ingatlant vagy ha ötven kilométerre van a legközelebbi kórház.
Ha viszont kiadnánk, legyünk tisztában az ország és a régió alapvető sajátosságaival: milyen szabályozás vonatkozik a rövid és a hosszú távú kiadásra, kit bízunk meg az ingatlant rendben tartásával, ki lehet-e adni szezonon kívül, vagy teljesen kihal a térség a téli hónapokban. A klímaváltozás miatti iszonyatos hőség is egy szempont lehet, ami az elkövetkezendő években még inkább elkedvetlenítheti a potenciális befektetőket.
Mivel minden régiónak megvannak az előnyei és hátrányai, nem lehet teljesen objektíven összehasonlítani, hol és mennyivel éri meg jobban lakásba fektetni, mint Magyarországon. Két teljesen különböző példán keresztül megpróbáljuk bemutatni, mire számíthat az, aki belevág a külföldi ingatlanvásárlásba.
Zuglói panellakás árából kétemeletes ház az óceánparton
Portugáliát kifejezetten drasztikusan sújtja a nyugat-európai lakhatási válság. A napokban is országszerte tüntetnek a portugál fiatalok az elszálló ingatlanárak miatt. Az OECD adatai alapján az Európai Unión belül – Magyarország és Litvánia után – Portugáliában szálltak el az elmúlt tíz évben a lakhatási költségek a legnagyobb mértékben. Ennek ellenére a nagyvárosoktól távolabb továbbra is lehetséges magyar lakásvásárló büdzsével ingatlant venni, csak ez nyelvismeret hiányában kockázatos lehet.
A Costa de Prata (magyarul Ezüstpart) nevű régió, ahol nagyrészt halászfalvak találhatók, és a felkapott Algarve térségnél mérsékeltebbek az árak, viszonylag népszerűnek számít a külföldi befektetők körében. Nagyrészt helyiek lakják, Lisszabonhoz és Portóhoz, valamint Dél-Portugáliához képest kevesebb a külföldi turista a környéken, inkább portugálok üdülnek itt. Kata férjével közösen vásárolt itt ingatlant három évvel ezelőtt.
Kata a 2022-es országgyűlési választások után és az orosz–ukrán háború közelségétől való félelem miatt döntötte el, hogy eladja a zuglói másfél szobás panellakását, és annak az árából Portugáliában vesznek férjével közösen ingatlant. Kata több mint tíz éve jár rendszeresen az országba, élt Lisszabonban és az Azori-szigeteken is, összesen három évet töltött Portugáliában. Miután eladták a lakást, felvette a kapcsolatot egy kinti ingatlanossal, aztán Portugáliába indult férjével és két gyerekével.
Összesen egy bőröndöt, egy babakocsit és egy sátrat vittek.
Eleinte Lisszabon környékén nézelődtek, de ott nem találtak olyan lakást, ami belefért volna a körülbelül százezer eurós büdzséjükbe. Ezután egy népszerű portugál ingatlanos oldalon találták meg az Ezüstpart régiót, ahol végül házat vettek. „Sikátoros utcák, csempés házak, három percre az óceánparttól. Úgy éreztük, hogy minden, amit korábban elképzeltünk, annak ez a ház megfelel” – mondja Kata az ingatlanról, amit miután megnéztek élőben, egyből ki is fizették a foglalóját 2022 júniusában.
A ház a hatvanezres Figueira da Fozban található, körülbelül 70 négyzetméteres, kétemeletes, háromszobás. Az adásvétel viszonylag flottul ment – bár mivel Katának volt helyismerete, fel voltak készülve arra, hogy sokáig elhúzódhat –, a legnagyobb fennakadást az okozta, hogy a ház földszintjén lévő egyik szoba üzlethelyiségként volt nyilvántartva, az eladáshoz ezt lakóegységgé kellett nyilvánítani. Ehhez előzetesen körülbelül három hónapnyi átfutási idővel számoltak.
Már megvolt decemberre a repülőjegyük, amikor kiderült, hogy a kérelem elakadt a portugál bürokrácia útvesztőjében. Egy lisszaboni barátjuk ügyvédje segítette végül ki őket, megkapták időben a kulcsokat, de a végleges birtokba adásra és szerződéskötésre csak 2023 júniusában került sor – eközben viszont a ház számláit már ők fizették. Alapesetben a szerződéskötéshez közjegyzőre és tolmácsra van szükség, de mivel Kata beszél portugálul, megúszták az utóbbi nélkül. Szerintük azonban lényegesebben bonyolultabb lett volna a folyamat helyismeret, nyelvtudás és a portugál tempó ismerete nélkül.
Ezenfelül még az óceáni éghajlat sajátosságai okoztak nehézséget a ház birtokbavétele előtt. Ez egyrészt előnyös, mert a térségben viszonylag enyhék a telek, így télen is lakható állapotban van a ház, viszont a párás, sós levegő miatt könnyebben vizesednek a falak. Júniusban még nem volt gond, de decemberi kiutazásukkor már penészfoltokat vettek észre a házban, valamint a tető is újításra szorult. Ezeket végül az előző tulaj hozta rendbe, mivel a portugál szabályok kötelezik az eladót arra, hogy élhető állapotban adják át az ingatlant.
„Ez a mi otthonunk, kötődünk a házhoz”
– mondja Kata az ingatlanról, amire hosszú távú befektetésként tekintenek. A magyarországi életüket nem számolták fel, évente kétszer utaznak ki Portugáliába, általában egy-egy hónapra. A házat csak ismerősöknek szokták odaadni, ha ők épp nincsenek Portugáliában, kiadásban nem gondolkodtak. A hosszabb távolléteket szerinte viszont csak úgy lehet megoldani, ha összeismerkednek a tulajok a helyiekkel. A nyugdíjas szomszédjuk szokott szellőztetni a házban, de kint megismerkedtek egy brazil házaspárral, időnként ők is ránéznek az ingatlanra.
Kata szerint ha ezen a környéken valaki boldogulni szeretne, muszáj nyitottnak lennie, ha akár csak egy hónapig is vannak ott, beszélgetnek, ismerkednek a helyiekkel, akik rendkívül kedvesek, segítőkészek és befogadóak. „Ez nem egy turistás hely, ahol megvesszük a házat és hívunk egy ügynökséget, mert nincs kapcsolatom a helyi társadalommal, kis mikroközösségekkel. Ezért nagyon fontos, hogy alkalmazkodj, ott legyél velük és beszélgess mindenkivel úton-útfélen. Csak így lesz könnyebb a helyzet.”
Bérleti díj euróban
Eszter és Sári dokumentumfilmesek, gyakran forgatnak külföldön, például Barcelonában, ahová öt éven keresztül jártak rendszeresen. Volt helyismeretük, így tisztában voltak az ottani árakkal. Spanyolországban élő barátaik és ismerőseik példáján keresztül látták, hogy mennyire megéri Málagában befektetési célú ingatlant vásárolni. Mindkettőjüknek volt Budapesten lakása, az ebből származó tökéből közösen nézelődtek a málagai ingatlanok között.
2023-ban döntöttek a befektetés mellett, fél évig figyelték a legnépszerűbb spanyol ingatlanos oldal hirdetéseit Magyarországról, majd egy kint élő ismerős segítségével videóhíváson keresztül nézték meg a büdzséjükhöz passzoló lakásokat. „Mi elég erőteljesen előkészítettük a kimenetelünket” – mondja Sári, így amikor eladták a budapesti lakásukat, a pénzzel a zsebünkben utaztak ki Málagába, ahol egy hónap alatt lebonyolították a lakásvásárlást.
Málaga csak egy a magyarok által felkapott dél-európai városok közül. Spanyolországon belül Málaga környéke mellett kifejezetten népszerű Alicante térsége (mivel kedvezőbbek az árak, mint a szintén vízparti Barcelonában) és a Kanári-szigetek, azon belül Tenerife. A kiköltözés uniós polgárként korántsem lehetetlen, sokan még úgy is belevágnak, hogy nem beszélik a célország nyelvét. A legfrissebb hivatalos, 2022-es adatok alapján 11 ezer magyar él életvitelszerűen az országban. A Deutsche Welle tavaly készített riportot Spanyolországban élő nyugdíjasokról, akik a magyar nyugdíjukból, körülbelül 400 ezer forintból élnek meg a mediterrán tengerparton. Az élelmiszerárak szerintük kedvezőbbek, mint Magyarországon, sokan nyelvtudás nélkül is képesek boldogulni az országban, valamint a közhangulatot is jobbnak ítélik.
A Spanish Property Insight nevű, spanyol ingatlanpiaci trendekkel foglalkozó oldal elemzése szerint a három, magyarok által is leginkább népszerűnek számító térség – Málaga, Alicante és Tenerife – közül csak Málagában nőttek az eladások és az árak 2024-ben. Málagában az előző évhez képest 12, míg az elmúlt öt évben 66 százalékkal növekedtek az ingatlanárak, így az átlagos négyzetméterár a térségben 3775 euróra (1,5 millió forintra) nőtt. A külföldi vásárlók az összes vásárlás 38 százalékát adták. Az Alicantéban eladott ingatlanok felét külföldiek vásárolták, az átlagos eladási ár 168 ezer euró (67 millió forint) volt, különösen népszerű Torrevieja környéke, ahol az árak az elmúlt tíz évben 79 százalékkal emelkedtek. Tenerifében az összeladások 39 százalékát tették ki a külföldiek, az árak 7 százalékkal emelkedtek, az átlagos eladási ár 198 ezer euró (79 millió forint) volt.
Eszter és Sári 2024 év elején vették meg a két erkéllyel és két hálószobával rendelkező 70 négyzetméteres lakást Málaga belvárosában 165 ezer euróért, nagyságrendileg 15-20 ezer eurót költöttek még a felújítására. Ebből az összegből jutott a fürdőszoba rendberakására, szanitereket cseréltek, légkondit szereltek be. Ezután a teljes folyamatot egy angolul beszélő, ingatlan-adásvételre szakosodott ügyvéd segítségével intézték, egy-két adminisztratív dolgot, mint például a bankszámlanyitást kellett személyesen Spanyolországban, minden mást Magyarországról, online is meg tudtak oldani.
Az összes költséggel együtt kevesebb mint 200 ezer euróból sikerült kijönniük.
Málaga habár tipikus nyaralóhely, a téli hónapokban is nyüzsgő város, így egész évben ki tudják adni a lakást. Tavaly januárban – amikor Eszter és Sári megvették a lakást – még nem szigorították az Airbnb-n keresztül kiadott lakások szabályozását, mostanra szigorúbban osztogatják az engedélyeket. Eszterék Málagával szerencsésen jártak, de Spanyolország különböző részein korántsem ennyire egyszerű a lakáskiadás: az országot súlyosan érinti a Nyugat-Európa lassan teljes egészét érintő lakhatási válság, ezért májusban 65 ezer Airbnb-hirdetést tiltatott le a spanyol kormány, míg Barcelona belső kerületeiben 2028-ig bezárólag megszüntetik a rövid távon bérbe adott lakások engedélyét.
Eszternek és Sárinak a felújítás terén is szerencséje volt, ismerősökön keresztül találtak kivitelezőket, míg végül két spanyol és két magyar cégtől kértek árajánlatot, végül pedig egy magyar csapattal szerződtek. Előtte már Magyarországon is újítottak fel lakást, így volt már összehasonlítási alapjuk. Málagában azt tapasztalták, hogy nincs akkora szakemberhiány, kevésbé kiszolgáltatottak a felújítani vágyók a magyar helyzethez képest, és meglepően egyszerűen zajlott a teljes folyamat.
A lakást jelenleg egy bérbeadással foglalkozó kis cégen keresztül adják ki rövid távra, az ügynökség 35 százalékot kér havonta a bérleti díjból. Cserébe mindent ők intéznek, Eszteréknek már csak a havi elszámolást küldik. A málagai ingatlanból származó bevételt biztonsági tőkeként használják, jövő nyáron terveznek teljesen kiköltözni Spanyolországba, miután egykorú gyerekeik befejezték az általános iskolát, a gimnáziumot már kint fogják kezdeni. „Mindenképp biztonságos volt, hogy voltak barátaink, akik már végigcsinálták a lakásvásárlási folyamatot, de a végén nem is az ő kapcsolati tőkéjüket használtuk, hanem újat építettünk” – mondja Sári.
Eszter hozzáteszi: valószínűleg nem jut eszükbe, hogy Málagában vásároljanak ingatlant, ha nem hallják másoktól, milyen jó biznisz tud ez lenni.
Bár ismerik a Spanyolországban egyre égetőbbé váló, illegális házfoglalókkal kapcsolatos problémákat, őket nem érintette személyesen, viszont a félelmek egyre gyakrabban megjelennek a kiköltözést fontolgatók között is.
Az okupa-jelenség összetett, sok vitát kiváltó társadalmi probléma, az ingatlanok illegális elfoglalására utal. Spanyolországban több százezer, a BBC riportja szerint csak 2022-ben csak Barcelonában tízezer otthon állt üresen, részben a 2008-as gazdasági válság örökségeként, amikor sokan veszítették el otthonukat. Az illegális lakásfoglalók általában nem szervezett bűnözői csoportok, hanem alacsony jövedelmű fiatalok, munkanélküliek, családon belüli erőszak áldozatai, akik a növekvő lakásárak miatt az utcára kerültek, ezért üresen álló lakásokat vagy házakat foglalnak el, anélkül hogy joguk lenne ott tartózkodni. Néhány esetben azonban politikai aktivisták folyamodnak a módszerhez, így tüntetve a lakhatási egyenlőtlenségek ellen.
A spanyol jogszabályok szerint a lakásfoglalás törvénytelen, de a kilakoltatás folyamata lassú és bonyolult, különösen, ha az adott ingatlan nem állandó lakóhelyként van használva. Egyes esetekben, ha a lakásfoglalók huzamosabb ideig tartózkodnak egy lakásban, vagy ott életvitelszerűen élnek, a tulajdonosnak hosszadalmas jogi hercehurcára kell számítania, de több biztosítócégnél is lehet szerződést kötni olyan esetre, ha mégis beköltöznének az ingatlanunkba. A spanyol El País szerint 2023-ban a körülbelül 27 millió spanyol ingatlanból 16 400 feljelentés érkezett lakásfoglalás miatt, ami csupán 0,06 százalékát érinti az összes ingatlannak. Ezek közül is csak 7 százalék volt a ténylegesen lakott vagy második otthonként funkcionáló otthon, az elfoglalt ingatlanok többsége üresen állt.
Ha nem mennénk annyira messze: Olaszország
A földrajzi közelségéből és kedvező áraiból adódóan Olaszországban Trieszt és Velence térsége, valamint a hetente több közvetlen repülőjárattal megközelíthető Szicília pörög leginkább. A portugál és spanyol példákkal ellentétben az olaszoknál azonban jóval lassabb és bonyolultabb folyamat vár az ingatlankeresőkre, cserébe nem lehetetlen kijönni alacsonyabb büdzséből sem.
A korábbi példákhoz hasonlóan Olaszországba is érdemes helyismerettel rendelkezni vagy legalább pár hónapot eltölteni a környéken, mielőtt lakásvásárlásba kezdenénk. Enélkül is lehet boldogulni, viszont nyelvtudás nélkül az érdeklődő kénytelen lesz tolmácsot keresni. A Szicíliában élő Szalai Nóri eddig 6-8 adásvételnél segített magyaroknak, találkozott 50 ezer és 300 ezer eurós büdzsével is. Az olasz szabályozási környezet előírja, hogy az ingatlanvásárlással kapcsolatos papírokat csak úgy írhatja alá a vevő, ha érti az azon szereplő jogi szöveget, ehhez kérték Nóri segítségét jellemzően gyermektelen párok és nyugdíjasok. A kliensei nagyrészt olyan ingatlant kerestek, ahova Magyarország és Olaszország között ingáznak és évente pár hónapra kiköltözhetnek, de volt, aki kizárólag befektetési céllal vásárolt ingatlant, amit kiad.
A vásárláshoz itt sem ügyvédre, hanem közjegyzőre van szükség, amit a vevő fizet, valamint a benyújtandó papírokat hivatalos módon kell olaszra fordíttatni. Nem kötelező, de leggyakrabban ingatlanközvetítővel zajlik az adásvétel, őt is a vevő fizeti, számolni kell a különféle adókkal és illetékkel is. A földhivatali sajátosságok is eltérőek lehetnek régiónként.
Az elsőre szürreálisan olcsónak tűnő ingatlanok felújítása általában hosszadalmas munka és magas költségekkel jár, gyakoriak a rejtett turpisságok is, például a vízórákkal kapcsolatos csalások, sok lakásban nincs kiépítve fűtés, ami sok bosszúságot okozhat a téli hónapokban. Az alacsony árat az is magyarázhatja, hogy a régióban kevesen laknak életvitelszerűen, emiatt az infrastruktúra nincs jól kiépítve.
Mindenképp érdemes azzal számolni, hogy a felújításhoz is olasz nyelvtudásra vagy legalább kint élő, olaszul beszélő ismerősökre lesz szükség ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk a munkát végző cég képviselőivel.
A hosszú távú lakáskiadás szinte teljes egésze helyi ingatlanügynökségeken keresztül zajlik, így aki befektetési céllal vásárolna és Magyarországról adná ki az ingatlant, mindenképp érdemes számolnia ezzel a pluszköltséggel. A rövid távú kiadást szintén nehezíti, hogy tavaly év végén az ország betiltotta a kulcsszéfek és a self-checkin használatát, terrorveszélyre hivatkozva. Az új szabály szerint a vendégeket csak személyes jelenlét és érvényes okmány bemutatása mellett lehet beengedni, mivel a távoli bejelentkezés nem garantálja a hatóságok számára a bérlők azonosíthatóságát.
Az olasz ingatlanok népszerűségét az úgynevezett egyeurós házak is megemelték, amelyek végül természetesen nem egy eurójába fognak kerülni a vevőnek.
Ezeket a házakat elnéptelenedő, gazdaságilag leszakadt régiókban, kis falvakban árulják, miután az önkormányzatok megveszik az ingatlanokat. Az adásvétellel az új tulajdonost szigorú szabályok kötelezik arra, hogy az elkövetkező években felújítsa és lakhatóvá tegye a házat, az adók, illetékek és a felújítás költségeivel együtt ez egy jóval modernebb infrastruktúrájú környék, jó állapotú lakásainak árával megegyező mértékűre is rúghat. Az egyeurós házak buktatóival, összesített költségeivel korábban részletesen is foglalkoztunk.
Horvátország, Bulgária és Görögország
Horvátországban egyre nehezebb olcsó ingatlanhoz jutni, pedig az egyszerű megközelítés miatt ez lehetne a legkézenfekvőbb választás. A Telegram.hr horvát lap szerint 2024-ben tovább emelkedett a lakások átlagos négyzetméterára, meghaladva a 3500 eurót (1,39 millió forintot), míg a házak esetében országos átlagban 2700 eurót (1,07 millió forintot) kérnek egy négyzetméterért. Ez 2022-höz képest a lakások esetében 33 százalékos, a házak esetében 47 százalékos emelkedést jelent. A legdrágább térségeknek Isztria, Split-Dalmácia és Dubrovnik számít.
Pontos statisztika nincs arról, hogy pontosan hány magyarnak van horvátországi ingatlanja, de a Hvg.hu-nak 2023-ban nyilatkozó ingatlanosok szerint évről évre egyre többen vesznek kint nyaralót, a külföldi vásárlók száma 2013 és 2023 között megduplázódott. A vásárlók 20-30 százaléka pedig aktívan gondolkodik azon, hogy végleg kiköltözzön.
Bulgária az alacsonyabb árai miatt tűnhet kecsegtető opciónak, de míg a többi ország esetében földrajzilag jóval sokszínűbb merítés látható, a külföldi befektetők jelentős része az ország legturistásabb környékére, Kelet-Európa Ibizájára, a Napospartra összpontosít. A befektetés több buktatóval is jár, alapos helyismeretre van szükség, mivel az országon belül jelentős eltérések vannak az infrastruktúra fejlettségében, valamint egyre gyakoribbak a külföldi ingatlanvásárlókat célzó szervezett bűnözői csoportok.
Ha Görögországba vinnénk a pénzünket, az országon belül jelentős különbségek vannak: míg a nagyvárosok, mint Athén és Szaloniki, télen is nyüzsgő, addig a szigetek nagy része a szezonális turizmusra van berendezkedve. 2024-ben jelentősen nőtt a török befektetések mértéke, ezek főként ingatlanvásárlásra irányulnak, mivel lehetőséget ad az úgynevezett aranyvízum (golden visa) megszerzésére. Uniós állampolgárként nincs szükség az aranyvízumra, a külföldi (EU-n kívüli) befektetők Görögországba csábítása miatt viszont emelkedni kezdtek az ingatlanárak főként ebben a két városban.
A program lehetővé teszi, hogy nem uniós állampolgárok öt évre tartózkodási engedélyt kapjanak, és szabadon mozoghassanak a schengeni övezeten belül. 2024-ben több mint 9 ezer aranyvízum-kérelmet nyújtottak be Görögországban, 1300 török állampolgároktól érkezett, így a kínaiak után ez a második legnagyobb csoport. A programot szigorították, most már legalább 800 ezer eurós (közel 320 millió forintos) befektetésre van szükség ahhoz, hogy Athén, Szaloniki, Míkonosz, Szantorini, valamint más, háromezer főnél nagyobb lakosságú szigeteken ingatlant vehessenek.
A görögországi lakásvásárláshoz szükség van ügyvédre is, ennek a díja jelentős lehet, az ingatlan értékének általában 1-2 százalékát szokták elkérni. Itt is érvényes, hogy nyelvtudás hiányában eléggé limitáltak a lehetőségek, így érdemes kint élő ismerős vagy tolmács segítségét kérni.
Ezt lehet venni egy 50 négyzetméteres budapesti lakás árából
Ha a cikk elején használt átlagárakat vesszük figyelembe, a számítás szerint Budapesten egy 50 négyzetméteres lakás jelenleg hozzávetőlegesen 58 millió forintba (145 ezer euróba) kerül – végezetül nézzük meg, ebből a büdzséből tipikusan milyen lehetőségeink vannak az egyes országokban 2025. július elején. Fontos észben tartani, hogy ezek az árak nem tartalmazzák az adminisztratív, sem a felújítással járó költségeket, így azokkal együtt jelentősen nőhet az elköltött összeg.
A legnagyobb alapterületet Bulgáriában és Dél-Olaszországban lehet megvenni a budapesti lakás árából. A bolgár Naposparton 1 hálószobás, medencés komplexumban található 60–85 négyzetméteres apartmanokat 57 000 – 79 000 euró között hirdetik (körülbelül 22–32 millió Ft), erkély, klíma, parkoló, általában jár a lakásokhoz, van, ahol még medence is tartozik az épülethez. Szicíliában 90 és 120 négyzetméter közötti, jellemzően felújítandó vidéki házra vagy nagyobb városi apartmanra jutna a büdzsénkből. Krétán 65 négyzetméter körüli lakást Heraklion környékén vagy a kevésbé nyüzsgő részein akár vidéki házat is lehetne venni.
A spanyol és horvát tengerparti helyszínek lényegesen drágábbak, ott jóval kisebb alapterületet lehet kapni ugyanazért az összegért. De az ingatlanpiaci portálokat pörgetve még így is lehet találni Alicante régió kisebb városaiban három hálószobás, erkélyes lakást pár percre a tengerparttal 150 ezer euróért, Porto pedig árban gyakorlatilag megegyezik Budapesttel.
