Donald Trump vámháborús kardcsörtetései miatt a világ összes vezetője izgulhat mostanában, különösen, ha azt figyelik, mi történik Svájccal. Az óráiról, csokijáról, bankjairól és alpesi legelőiről ismert ország ugyanis valamivel kivívta az amerikai elnök haragját, aki a világgazdasági jelentőségét tekintve nem olyan nagy országot az egész vámoffenzíva egyik legdurvább tarifájával tervezi sújtani.
A 39 százalékos büntetővám a világ leghíresebb óráit gyártó svájci márkákat érintené a legrosszabbul, amelyek érthetően kétségbe vannak esve. Közben a sajtó azt találgatja, mi történhetett az ország elnöke, Karin Keller-Sutter és Donald Trump közötti, a jelek szerint elég rosszul sikerült telefonbeszélgetésen, és hogy miért nem sikerült egy last minute washingtoni úton sem elsimítani a dolgokat. Ahogy arról is megy a találgatás, hogy az utolsó utáni pillanatban mit tehetne Svájc, hogy ne váljon a vámháború egyik legnagyobb vesztesévé.
Hallo miszter Trump!
Donald Trump második hatalomra kerülése óta nagyon aktívan igyekszik újraírni a globális gazdaság játékszabályait, hogy valamilyen, Trump és csapata által kitalált szempontok alapján Amerikának lejtsen a pálya. Hogy eddig nem neki lejtett-e, és jobb lesz-e azáltal, hogy Trump kormánya jobban megvámolja a külföldről érkező termékeket, az egy érdekes gazdaságfilozófiai kérdés, aminek megválaszolása túlfeszíti ennek a cikknek a kereteit. Ugyan a cikkünk középpontjában álló termék, a svájci óra példája leginkább azt mutatja: nem lesz jobb.
Trump április 2-án a világ elé állt egy táblázattal a kezében, amin országok neve mellett különböző vámtarifák álltak. A táblázat szövege szerint az határozta meg a vámtarifákat, hogy az egyes országok milyen vámokat és egyéb korlátozásokat vezettek be az amerikai termékekre, a valóságban viszont tudjuk, hogy a százalékokat a felhasznált képlet szerint az határozta meg, hogy az Egyesült Államok mekkora külkereskedelmi hiányban van az adott országgal, vagyis mennyivel több terméket importál onnan, mint amennyit oda elad.
A táblán szereplő országok vezetői ezzel meg is kapták a feladatot, hogy igyekezzenek valahogy (leginkább valamilyen formában Trump kedvében járva) lefaragni a nevük melletti számokat, majd július legutolsó napján újra a Fehér Ház újra bejelentette a frissített vámtarifákat. Az EU vezetőinek szinte utolsó pillanatban, hónapok zátonyra futott tárgyalásai után sikerült összehozni valamiféle, az EU-nak finoman szólva sem előnyös kereskedelmi dealt, Svájc elnökének viszont nem sikerült a manőver: Karin Keller-Sutter múlt csütörtökön fél órát tárgyalt telefonon Donald Trumppal, valamiféle megállapodásra törekedve, ami után a Fehér Ház bejelentette, hogy Svájc augusztus 7-től 39 százalékos vámokra számíthat. Ez még rosszabb, mint ami Trump táblázatán szerepelt a „felszabadítás napján” áprilisban, bár már akkor is 31 százalékkal akarta Trump büntetni a svájci exportőröket.
Hogy mi történhetett a félórás telefonbeszélgetés során, azt nem tudni, így azt sem, hogy emiatt fenyegeti-e ekkora vám Svájcot. A helyi sajtóban mindenesetre már megjelentek cikkek arról, hogy Keller-Sutter valamit nagyon elronthatott, túl naivan állt Trumphoz, esetleg összevesztek a telefonban, bár utóbbi állítást a kormány határozottan tagadja. A svájci pénzügyminisztérium közlése szerint szó sem volt veszekedésről, bár a végeredmény semmiképpen sem jó. A svájci kormány 10 százalékos vámszintet akart kialkudni, ettől viszont a kormány közlése szerint Trump tárgyalói kezdettől fogva elzárkóztak, nem tartották elégségesnek. Összehasonlításképpen, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke végül 15 százalékos általános vámszintben tudott megállapodni Trumppal.
Ütött az óra
A svájci óra olyan fogalom, mint a német autó vagy a francia bor, a világon mindenki, aki megengedheti magának, svájci órát szeretne, luxi státuszszimbólum Rolextől a megfizethetőbb Swatch-ig. Az óragyártók pedig két dolog miatt is nagy bajban vannak:
- Az Egyesült Államok a svájci órák egyik legfontosabb piaca, az eladott órák 16,7 százaléka az amerikai piacon köt ki. Az óraexport ráadásul nemzetgazdasági szempontból is jelentős, ez adja a svájci kivitel 9 százalékát, ezzel a harmadik legfontosabb exportcikk.
- Ráadásul nem lehet megkerülni a vámokat azzal, hogy a termelést Amerikába vagy más, alacsonyabb vámszinttel rendelkező országba költöztetik, mert a svájci óra csak akkor számít svájci órának, ha legalább 60 százalékban Svájcban készül.
Az óragyártók értetlenül állnak azelőtt, hogy miért kell őket ekkora vámokkal büntetni, hiszen az Egyesült Államokban pár niche márkán kívül nincs jelentős óraipar, amit védeni kellene a svájci importtól. 39 százalékos vámot pedig nem tudnak lenyelni, mert, ahogy Nick Hayek, a legnagyobb svájci óragyártónak számító, az Omega, Tissot és Longines luxusmárkákat is gyártó Swatch vezérigazgatója a Reutersnek magyarázta, a svájci óragyártás amúgy is nagyon költséges üzem, magas minőségű órákhoz magasan képzett tudás, sok drága alkatrész és gép kell, így nem nagyon tudnak faragni a költségeken ilyen környezetben. Más megoldás tehát nincs, a 39 százalékos tarifát be kell majd építeniük az amúgy is drága órák árába.
A Swatch azzal próbált védekezni a vámok ellen, hogy igyekezett az utolsó napokban még pár nagy szállítmányt útnak indítani Amerika felé, ezzel valamekkora puffert teremtve az ottani piacon. A Swatch vezetője szerint már az év eleje óta próbálnak készleteket felhalmozni az Egyesült Államokban, ezzel próbálva ellensúlyozni az akkor még csak fenyegetésként megjelent vámokat. A svájci óragyártók áprilisban, Trump „felszabadítás napi” bejelentése után kétszer annyi órát küldtek Amerikába, mint a megelőző hónapokban. Ez viszont csak ideig-óráig jelent megoldást, mert a készletek idővel elfogynak, ráadásul az óragyártók, különösen a drágább szegmensbe tartozó órákat gyártók klasszikusan nem dolgoznak nagy készletekkel, hogy ezzel is fenntartsák azok luxusstátuszát.
Elkeseredett próbálkozás
Karin Keller-Suttert egy amerikai látogatással még megpróbálta elkerülni a vámbomba becsapódását, de üres kézzel távozott: Trump vagy a vámokban döntő miniszterei, Howard Lutnick kereskedelmi és Scott Bessent pénzügyminiszter helyett Marco Rubio külügyminiszter fogadta. Vele ugyan Keller-Sutter szerint nagyon jó megbeszélést folytattak, a Trump-kormány mindennek ellenére később bejelentette, hogy a svájci termékek után bizony 39 százalékot kell majd fizetni.
Pedig a svájci delegáció lényegében bármit megtett volna, hogy ezt elkerülje. Az Egyesült Államok a beszámolók szerint azt akarta elérni, hogy Svájc több amerikai fegyvert, haditechnikát és energiaforrást vásároljon. Ugyanez volt a deal lényegében minden más országgal, így az Európai Unióval és az Egyesült Királysággal is, Svájc ajánlatát viszont valamiért nem fogadták el Trumpék. A svájci nemzetgyűlés csütörtök délután különleges ülést tartott, hogy a helyzetről tárgyaljon, de ezen a ponton kevés az esély arra, hogy meg lehet még lágyítani Trump szívét.
A CNBC-nek nyilatkozó gazdasági elemzők szerint azért még nincs minden veszve. Különböző diplomáciai csatornákon még lehet próbálkozni, hogy kipuhatolják, mivel lehetne mégis megfelelni Trump elvárásainak, milyen területeken kellene engedményeket tenni, akár olyanokat is, amiket Svájc magától nem szívesen tenne meg. Ha pedig a békés út nem járható, jöhet a keménykedés, Svájc ellenlépéseket vezethet be, elsősorban az amerikai szolgáltató cégekkel szemben. Az Egyesült Államok ugyanis 38 milliárd dollárral több árut vesz Svájcból, mint amennyit elad, a szolgáltatások területén 29 milliárd dolláros kereskedelmi többlete van. Az is opció lehet, hogy Svájc panaszt tesz a WTO-nál, a Kereskedelmi Világszervezetnél, bár ismerve, hogy Trump és kormánya mennyire utálja és semmibe veszi a multilaterális intézményeket, nem biztos, hogy ez igazi fenyegetést jelent.
A 39 százalékos országspecifikus vám után pedig még több és nagyobb csapás is érheti Svájcot, az órák és a csoki mellett ugyanis az ország legfontosabb exportáló szektora a gyógyszeripar. Trump a napokban kilátásba helyezte, hogy az import gyógyszerekre 250 százalékos vámot vetne ki, még nagyobbat, mint amiről korábban szó volt. Svájcból így könnyen a trumpi vámháború egyik elrettentő példája és legnagyobb vesztese, Trump kiszámíthatatlan és megfejthetetlen dühének és bosszújának egyik legnagyobb európai áldozata lehet.
