Az Orbán-kormány kommunikációs gépezete egyelőre még nem igazán találta meg, hogyan háríthatná el hatékonyan a hatvanpusztai „majorságról” a miniszterelnök felé zúduló kérdésáradatot. Amikor az elmúlt hetekben felmerült az Orbán Viktor apjának tulajdonában lévő, milliárdokból felújított egykori Habsburg főhercegi birtokon, zebrák és antilopok szomszédságában épülő luxusingatlan, a kormánytagok általában egymondatos, lepattintós válaszokkal intézték el a dolgot.
Orbán Viktor és Gulyás Gergely például többször is elmondta, ha kérdés merült fel a birtokról, ahol állítólag a miniszterelnök gyakran feltűnik, hogy az egy gazdaság, ahol gazdasági tevékenység folyik. „Lónak a faszát” – mondta erre Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, aki megszerezte az épületre vonatkozó, részben lakóépületekre kiadott energetikai tanúsítványokat.
A kormány egy másik taktikája, hogy álhírnek minősít mindent, ami Hatvanpusztáról megjelenik: hamis információkról, kitalációkról, sőt hamisított képekről beszélt Gulyás Gergely és Kocsis Máté is. Ehhez a vonalhoz csatlakozott legutóbb Orbán Viktor, amikor a Telex újságírója a majorságról kérdezte. A miniszterelnök csak annyit hajtogatott, amikor kollégánk, Simor Dániel arról kérdezte, milyen gazdasági tevékenység folyik Hatvanpusztán, hogy kérdezzük meg a tulajdonost. Ezután a következő párbeszéd zajlott le:
„Telex: Nem tartozik valamiféle magyarázattal a magyar embereknek, hogy pontosan mi zajlik ezen a területen?
Orbán Viktor: Dehogynem, minden olyanban magyarázattal tartozom, ami rám vonatkozik.
Telex: Dehát az ön édesapja közvetve, állami megrendeléseken keresztül tízmilliárdos vagyonra tett szert, és egy olyan kastélykomplexumot épít, amit a 19. század óta nem láttunk Magyarországon.
Orbán Viktor: Szerintem ez egy szamárság.”
A miniszterelnök tehát szamárságnak nevezi, hogy édesapja részben állami beruházásokon keresztül tett volna szert olyan vagyonra, amiből például a hatvanpusztai majorság teljes felújítására is futja. Ez azért érdekes kommunikációs stratégia, mert – hála a Direkt36-nak, az Átlátszónak és a független sajtó más tagjainak, akiket a kormány a szuverenitásra veszélyesnek tart – elég jól dokumentált tény, hogy Orbán Győző vállalatai beszállítóként és alvállalkozóként is részt vettek számos állami, főként uniós forrásból finanszírozott építési beruházásban a Simicska-korszaktól a Mészáros-éráig. Ezen pedig nem változtat az, hogy Orbán Viktor hányszor próbálja ezt tagadni vagy kétségbe vonni.
De akkor, ahogy a közmondás tartja – a miniszterelnök úgyis szereti az ilyesmit –, tudja minden szamár a maga terhét, nézzük meg, mit is lehet tudni Orbán Győző részben állami beruházásokon összekeresett vagyonáról.
Milliárdos álombánya
Orbán Viktor édesapja, a hatvanpusztai „gazdaság” tulajdonosa, Orbán Győző kőben utazik, a Fejér megyei Gánton van kőbányája, amelyet egyik fő cége, a Dolomit Kft. kibányászik, valamint feldolgoz építkezéseken használható alapanyagokká egy másik fontos cége, Nehéz Kő Kft. pedig elszállította ezekre az építkezésekre. Milyen építkezésekre? Többek között autópálya, vasúti szakasz és csatorna épült a gánti kövekből az elmúlt években. És igen, ezek mind olyan beruházások, amelyek általában állami megrendelésre épülnek, általában uniós források bevonásával.
Ez a tény kellemetlen helyzet elé is állította a fiatal Orbán Viktort, akinek politikai pályája egyre magasabbra ívelt. A magyar tényfeltáró újságírás egyik 90-es évekbeli alapcikke is az Orbán család bányáiról szólt. Orbán Győző régebb óta van a kőbányászbizniszben, mint fia az országvezetési bizniszben, így már az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között is felmerült, milyen kellemetlen, ha kiderül, a miniszterelnök apja állami megrendeléseket kap. Akkor Orbán Viktor még megbeszélte az apjával, hogy jobb lenne az ilyen üzleteket elkerülnie. Mint később mondta: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, és akkor ezt elfogadta.”
2010 után már nem volt ilyen nehéz beszélgetés, Orbán Viktor apjának és testvérének cégei fejest ugrottak az állami megrendelésekbe.
Az Orbán Győző vagyonosodását évek komoly munkájával feltáró Direkt 36 cikkei szerint a NER első éveiben a komoly beszélgetés és az állami megrendelések elkerülése helyett egy komoly struktúrát alakítottak ki arra, hogy a miniszterelnök családjának üzletei ne legyen igazán láthatók a nyilvánosság felé. Amíg Simicska Lajos volt a Fidesz első számú gazdasági háttérembere, a portál forrásai szerint az üzletember cégcsoportjánál tudatosan ügyeltek arra, hogy a miniszterelnökhöz személyesen kötődő emberek cégei ne jussanak kirívóan sok megbízáshoz.
Amikor viszont Simicska és Orbán 2014–2015-ben látványosan szakítottak, az Orbán család cégei is leléptek a fékről, Orbán Győző cégeinek gazdasági felívelése ekkor kezdődött el igazán. A G7 cikke szerint míg 2004 és 2013 között Orbán Győző cégei 856 millió forint osztalékot fizettek a tulajdonosaiknak, 2013 és 2023 között viszont 10 milliárdot. A cégek azelőtt is milliárdos árbevétellel és jelentős nyereséggel működtek, a tulajdonosok viszont inkább visszaforgatták a profitot. Utána aztán jöhetett a majorság. A legutóbbi, 2024-es évre vonatkozó beszámoló szerint a Dolomit Kőbányászati Kft. tavaly 6,5 milliárd forintos árbevételt és 2,688 milliárd forint adózott nyereséget ért el, amit a tulajdonosok mind kifizettek maguknak osztalékban.
Az tehát nem szamárság, hogy Orbán Győző a cégein keresztül tízmilliárdos vagyont halmozott fel ugyanabban az időben, amikor a fia az ország miniszterelnöke volt. De mint látni fogjuk, az is szépen dokumentált, hogy ez a pénz részben állami megrendeléseken keresztül jött össze az idősebb Orbán cégeinek.
Ezt sem sikerült eltitkolni
Orbán Viktor egyik kedvenc mondása, hogy nem foglalkozik üzleti ügyekkel, és ezt édesapjának bizniszeire is boldogan alkalmazta mindig, amikor felmerült, hogy cégei állami vagy uniós beruházásokon dolgozhatnak. Ennél viszont egy kicsit tovább ment 2017-ben, amikor a Direkt36 újságírója egy brüsszeli sajtótájékoztatón apja uniós projektjeiről kérdezte: „Meg vagyok lepődve azon, hogy ön azt állítja, hogy van olyan európai uniós projekt, ahol vállalkozóként, fővállalkozóként vagy alvállalkozóként az én családomból elindult volna valaki” – válaszolta erre a miniszterelnök.
A Dolomit Kft. és Orbán Győző egyéb cégei általában valóban nem fő- vagy alvállalkozóként, hanem az alvállalkozók beszállítóiként vesznek részt beruházásokban.
Például az M4-es autópálya építésénél, ami még a Simicska-erában kezdődött, és amiről a G-nap után még a kormány is azt mondta, hogy túl drága volt. Az építkezés több szakaszához is idősebb Orbán cége szállította az aszfaltkeveréket, de a padka és a leállósáv is a gánti bánya termékeiből épült. De ugyanúgy Gántról vitték az alapanyagokat a kamionok csatornázási projektekhez, vasút- és útépítésekhez. A megrendelő pedig 2015 óta egyre többször Mészáros Lőrinc – Orbán Győző hatvanpusztai telekszomszédja – valamely érdekeltsége.
Mindezt viszont elég nehéz volt kiderítenie a sajtónak, mert míg a fő- és alvállalkozók nevét nyilvánosságra hozzák az uniós pályázatoknál, a beszállítókét nem kell. Ennek ellenére nemcsak az derült ki, hogy Orbán Győző cégei sok EU-s pénzből finanszírozott projektnek szállítanak – és így bizony „közvetve, állami megrendeléseken keresztül” keresett milliárdokat –, de arra is fény derült, hogy a gánti alapanyagok kiváló minőségűek, viszont esetenként 30 százalékkal drágábbak voltak, mint a konkurencia termékei.
A Direkt36 azt is kiderítette, hogy bármilyen meglepő is ez Orbán Viktornak, apjának egyik cége alvállalkozóként is feltűnt egy uniós finanszírozású projektben.
A portál több hónapos pereskedés után megkapott dokumentumok alapján 2018-ban írta meg, hogy a Nehéz Kő Kft., Orbán Győző fuvarozó cége a Szántód és Balatonszentgyörgy közötti 53 kilométeres vasútvonal felújítására kiírt uniós pályázat alvállalkozója volt, ezért pedig közel 300 millió forintot kapott. A pályázat fővállalkozója egy Mészáros Lőrinc két cégéből (R-kord és V-Híd) és az osztrák Swietelsky cégcsoport egyik leányvállalatából álló konzorcium volt.
Az Orbán-bánya és a körülötte lévő cégháló azért azóta is inkább beszállítóként vesz részt állami beruházásokban, mindez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a mesés, akár egy Habsburg mintagazdaság luxusingatlanokká alakításához is elég bevételek legalább részben állami, illetve uniós forrásból érkeznek, miközben az Orbán-kormány évek óta az EU-val szembeni szájkaratéból csinál politikai identitást. Hiába tartja a miniszterelnök úgy, hogy mindez szamárság.
