A szakadék felé száguld az Alföldi Tej, és amikor jött volna egy megmentő, a kormány közbelépett

Szeptember 16-án érkezett a hír, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter megtiltotta az Alföldi Tej magyar tulajdonú tejipari vállalat egy görög befektető általi felvásárlását.

Maga a görög cég nem volt benne a közleményben, de az ügyre rálátó forrásaink szerint a rendkívül sikeres görög tejipar (igen, gondolhatunk a sok európai piacon népszerű görög joghurtokra) legnagyobb cégéről volt szó, a Hellenic Dairiesről. A Szarantisz-család kezében levő társaság vagy 50 országban aktív, és a nem túl acélos európai tejipar egyik legnyereségesebb cége. Ez a tőkeerős cég az Alföldi Tej 100 százalékát megvette volna.

Mentőöv egy rossz helyzetben levő cégnek

Maga a székesfehérvári központú Alföldi Tej szintén elég nagy cég, 700 fő feletti dolgozója van, tavaly 74,6 milliárd forint forgalmat ért el, de veszteségesen működött, 1,9 milliárd forint volt a mínusz. Sajnos ez nem csak egyetlen rossz év volt, már 2021 és 2023 között is a magas forgalom mindig nagy, milliárdos veszteséggel párosult.

A társaság rettentően nehéz helyzetét jól jellemzi, hogy a 25 milliárd forintos kötelezettségállomány jelentős része is rövid lejáratú kötelezettség,

vagyis még az üzleti éven belül törleszteni kellene.

Az Alföldinek két nagy gyártóüzeme van, Székesfehérváron és Debrecenben, gyártanak mindenféle terméket, tejeket, trappistákat, tejporokat, mintegy évi 270 millió liter tejet dolgoznak fel. De a legkülönlegesebb a társaságban a tulajdonosi szerkezete: rengeteg különböző tulajdonosa van, a kör magyar tejtermelő vállalatokból, szövetkezetekből áll össze.

Ez a tulajdonosi kör azért ment bele az értékesítési szerződésbe, mert azt mentőövnek, jó megoldásnak gondolták. Sőt, olyan véleményt is hallottunk, hogy ebben a világban a csodával határos hír volt, hogy komoly szándékkal megérkezett egy görög befektető, akiben a messiást látták a tulajdonosok. Vagyis azt, aki majd sok tőkével életben tartja, fejleszti a céget, aki sok milliárdot fizetne a kapacitásokért.

Az ügyletben közreműködő eladói képviselők, eladói és vevői tanácsadók titoktartást fogadtak, vagyis a piros lámpa ellenére sem tudjuk, hogy pontosan mennyi lett volna az összeg, de mesés összegekkel dobálóztak az érintettek.

Miért akadályozta meg a kormány?

A kormánytól a készülő üzletre érkező piros lámpa magyarázata az volt, hogy a magyar családok élelmiszer-ellátásának biztonsága elsődleges, amelyre az ügylet jelentős kockázatot jelentett volna. A vonatozó közlemény szerint a kormány célja az élelmiszeripar megújítása és fejlesztése, a szuverenitás megőrzése és tovább erősítése, valamint a magyar lakosság teljes körű ellátása jó minőségű és megfizethető élelmiszerekkel.

Jól hangzó szlogenek, de, hogy pontosan ezeket a célokat miért befolyásolta volna a tőkeerős uniós befektető, aki fejlesztéseket tervezett volna, elsőre nem látni.

Mindenesetre a kormányzati közlemény deklarálta, hogy az Alföldi Tej Kft. jelenleg a hazai nyerstej-felvásárlás közel 20 százalékát adja, ezzel hozta összefüggésbe a görög vevő jelentette állítólagos veszélyt. „A felvásárlás esetén fennállna a veszélye, hogy a nyerstejet exportálnánk és a külföldön előállított tejtermékeket az eddiginél magasabb áron vásárolhatnánk meg, emellett jól ismert és népszerű termékek tűnnének el a hazai boltok polcairól” – így szólt az NGM magyarázata.

Az ügylet bejelentése 2025. június 5-én érkezett a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, amely az Agrárminisztérium bevonásával, illetve a Tej Terméktanács tagjainak egyetértésével vizsgálódott és látott kockázatokat. Igen ám, de 2025. június 25-én – a veszélyhelyzetre hivatkozva – úgy változott a hazai szabályozási környezet, hogy amikor egy külföldi cég magyar társaságot vesz, akkor már a folyamatban levő ügyletekre is a Nemzetgazdasági Minisztériumnak nagyon hosszú ideje van azt ellenőrizni.

Az, hogy a jogszabály már a folyamatban levő ügyekre is vonatkozott, eleve felvetette a visszaható jogalkalmazás tilalmának kérdését is, hiszen lehet olyan jogértelmezés, hogy aki a készülő rendelet ismerete nélkül vágott bele egy felvásárlásba vagy egy eladásba, az akaratán kívül és az aktuális jogi helyzetből kiindulva nagyon pórul járt.

Volt még egy különös része a közleménynek: eszerint a tejipari cég a tiltó döntést követően felajánlotta a tulajdonjog átruházásának lehetőségét a magyar állam részére ugyanazon feltételekkel, amelyekkel a külföldi vállalat részére tervezte értékesíteni. A felvásárlást a magyar állam jelenleg vizsgálja. (Ezt a passzust később megmagyarázzuk.)

Most az államnak kellene belépnie

De mi történik egy ilyen esetben, vagyis amikor az állam keresztbe tesz egy készülő vállalatfelvásárlásnak? A görög vevő oldaláról: ő és a big four körből érkezett tanácsadója kapott egy értesítést, számukra vége van a történetnek, az ajánlatuk, a belefektetett munka már értéktelen.

És itt jön a legnagyobb csavar. A korábbi felvásárlási szabályok, amelyek alapján meg lehetett gátolni az ügyletet, már nincsenek érvényben, a jogszabályt ugyanis valami miatt úgy fogalmazták meg, hogy egy hónappal ezelőtt hatályát vesztette. Ezért kellett beleírni a mostani közleménybe, hogy az eladók felajánlották az államnak a céget a korábbi szerződés alapján, mert már nem élnek azok a passzusok, amelyek alapján az államnak lenne 90 napja, hogy mérlegeljen, és ugyanazokkal a feltételekkel belépjen a szerződésbe.

Vélhetően azért majd mégis belép – tippeljük. Hiszen, ha nem lépne be, az különösen vicces lenne. Képzeljük el, hogy a sok magyar Alföldi-tulajdonos nem tudott eladni a görögnek, az állam ezt meggátolva fenntartotta a status quót, csakhogy

a status quo a cég pénzügyi helyzete miatt száguldást jelent a szakadék felé.

Így sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az állam majd valóban belép, hiszen így nem bőszít fel dolgozókat, tulajdonosokat, beszállítókat, azaz mintegy 10 ezer embert, akiknek bizonyára a szavazatuk sem mindegy így a választásokhoz közeledve.

Mi lehetett a cél?

Az mindenesetre így is biztos, hogy egy ilyen történet nem tünteti fel jó színben a magyar államot, a magyar vállalatfelvásárlási piacot. Az Aegon-eladás megvétózása után ez egy újabb piros lámpa, megint nagyobb kockázatot vállal mindenki, aki magyar céget vizsgál, hiszen benne van a pakliban, hogy a potenciális vevő hiába öl időt és pénzt a jogi munkába, az átvilágításba, a tanácsadókba.

Ez még akkor is igaz, ha ez a jogszabály erre az ügyletre élt, és ma már nincs is hatályban. A közlemény ráadásul elég kellemetlen fényben tünteti fel az Alföldi Tej tulajdonosait. Mint hallottuk, valójában ők nem indítványoztak semmilyen beszélgetést a kormányzattal, vagyis úgy értesültünk, hogy bár már azóta valóban volt megbeszélés, addig senki nem tárgyalt a cég felajánlásáról az államnak, ameddig azt hitte, hogy arra már van szerződése a görög befektetővel.

Hogy mi lehetett a kormány célja ezzel a furcsa intézkedéssorozattal (hoznak egy jogszabályt külön erre a tranzakcióra, de az már hatályát veszti, mire lépnek), azt ezen a ponton nem tudhatjuk, de több lehetőség is felmerül: lehet, hogy tényleg pusztán meg akarták gátolni a görög szereplő érkezését, de az is előfordulhat, hogy van olyan nagy tejipari játékos vagy a tejiparba most készülő potentát, aki fantáziát látott a cégben, és végül az állam érintésével nála fog kikötni az Alföldi. Mutatunk pár nagy tejipari céget, akik szóba jöhetnek:

• A piacvezető a Bonafarm-csoportba tartozó szegedi Sole-Mizo, amely 115,7 milliárdos forgalom mellett csak 1,8 milliárdos nyereséget ért el tavaly.
• A Tolnatej 72,6 milliárd forintos forgalom mellett 1,6 milliárd forintos nyereséggel működött.
• A Kőröstej, a libanon Naboulsi-család vállalkozása, 61,7 milliárdos forgalmat és 3,8 milliárd forint nyereséget mutatott fel.
• A Friesland szintén nagy játékos, 51,4 milliárd forint forgalom mellett 3,9 milliárdos profittal.
• Az Óvártej Kft. 34,1 milliárd forintos forgalmat és 0,5 milliárd adózás előtti nyereséget ért el.
• A veszprémi Savencia Fromage & Dairy Hungary (a volt Pannontej), 23,9 milliárdos forgalmú, de 0,6 milliárd forintnyi veszteségest termelt.

Az ország leggazdagabb emberei közül Csányi Sándornak van nagy tejipari érdekeltsége (a fenti felsorolás az ő cégével kezdődik), Mészáros Lőrinc az Mfor cikke szerint a Gyulai Agrár nevű cégen keresztül mostanában érkezik a tejiparba, de valójában Tiborcz Istvánnak is van agrárpiaci, élelmiszeripari érdekeltsége (bár ő most aligha exponálta magát az Egyesült Államokból ebben az ügyben).

Érdemes lesz figyelni a további sorsát

Jogilag tehát a görögökkel megkötött a szerződés semmis, de az eladói „felajánlás” – ha jól értjük – mégis valamiképpen ebbe a szerződésbe engedné belépni az államot, utána pedig vagy ő maga fogja az Alföldi Tejet üzemeltetni (amire talán kisebb az esély), vagy tovább értékesíti a céget valaki másnak.

Az eladók most természetesen az államnak is már szívesen adnának el. Ugyanakkor az biztos, hogy nem értik azt, ami történt. Jó Magyarországnak egy veszteséges céget tulajdonolni? Miért ellátási probléma az, ha valaki belép és fejleszt? Miért jó az, ha a magyar tej 20 százaléka egy vergődő cégbe megy, miért nem lenne jó, ha a 20 százaléknyi magyar tej egy prosperáló cége menne?

Ezeket a kérdéseket hallottuk, miközben természetesen a magyar tejiparnak valóban vannak problémái. A fenti felsorolásból is kiolvasható, hogy miközben a cégek a profilja eltérő – vannak inkább termelő, inkább terméket gyártó és inkább kereskedő szereplők, emiatt nem teljesen valid a jövedelmezőségeket összehasonlítani –, sajnos összességében jól látszik, hogy a tejipar Magyarországon nagyon alacsony jövedelmezőséggel bír. A munkaerőhiány nehezíti az ágazat helyzetét, alacsony a jövedelmezőség, sok magyar nyerstej megy ömlesztve (kamionban) külföldre, elsősorban Olaszországba, miközben a feldolgozott termékekből valóban német, francia, cseh, osztrák importra szorulunk, a sajtok és a gyümölcsjoghurtok piacán például érthetetlenül nagy az importhányad.

Igaz, azért vannak olyan országok, elsősorban Románia, Bulgária és Szerbia, ahová azért magyar késztermék is érkezik. Ha egy eddig magyar tulajdonban levő veszteséges magyar céget magyar állami tulajdonban tartunk meg, az nem tűnik az ágazat érdekének, de alighanem lesz még fordulat az ügyben – ha az Alföldi Tej megmenekül, érdekes lesz, hogy fél év múlva ki lesz a tulajdonosa.