Újabb eljárás indult a Hernádi–Sanader-perben, a Mol-vezér Strasbourgban küzd

Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója és Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök nagyon régóta egy horvátországi büntetőügy szereplői, immár hat éve elítéltjei. Az ügy minden részletét most nem elevenítjük fel, de azért emlékeztetőül álljon itt néhány elem, akit pedig a részletek is érdekelnek, az ebben az írásban olvashat róluk.

A lényeg, hogy 2009-ben egy Robert Jezic nevű horvát oligarcha svájci cége, a Xenoplast AG két ciprusi entitástól (Hangarn Oil Products, Ceroma Holdings Limited) kapott összesen 5 millió eurónyi utalást. Később Jezic a bíróság előtt azt állította, hogy Ivo Sanader miniszterelnök kérte meg, hogy fogadja neki a pénzt, ami összesen 10 millió euró lett volna.

Jezic arról beszélt, hogy szerinte valamiképpen a Mol, illetve Hernádi Zsolt küldte az összeget, hogy ezzel elérje azt, hogy a Mol vehesse át az INA horvát olajipari vállalat irányítását. Hernádi Zsolt és Ivo Sanader mindvégig mindent tagadott. Zágrábban tanúvallomást tett a küldő fél is, Fazakas Imre magyar üzletember és Mihail Gucerijev orosz oligarcha, akik azt vallották, hogy az 5 millió eurót egy olajvezeték megépítésének intézésére küldték (lobbira, ingatlanvásárlási előlegre), és a pénznek nem volt köze a Mol ügyeihez.

Az esettel kapcsolatban nagyon sok körös jogi eljárás indult, amit egyszer a horvát Alkotmánybíróság is visszadobott, de végül 2019-ben Sanadert és (távollétében) Hernádit is elítélték. Sanader hat, Hernádi két év letöltendő börtönbüntetést kapott.

Fordulat

Egy 16 éves történetben ugyan már eléggé meglepő, de ebben az ügyben még mindig indulnak újabb eljárások. A horvát sajtó, így az Index.hr ugyanis arról számolt be, hogy Ivo Sanader és Hernádi Zsolt eljárást indítottak Horvátország ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (fontos megjegyzés, hogy ez nem egy európai uniós, hanem általánosan európai bíróság), a Mol pedig megerősítette számunkra, hogy az értesülés helytálló, valóban ez a fejlemény. Az ügy itt érhető el a bíróság honlapján.

Az elítéltek a panaszukat már két éve elindították, de úgy látszik a jogi malmok az Emberi Jogi Bíróságon is lassan őrölnek, most jutottak el odáig, hogy befogadták a panaszt, amit kiemelt ügyként kezelnek (ilyenkor nem 3 bíró, hanem 7 bíró vizsgálja az ügyet), és a bíróság már meg is kereste Horvátországot a kérdéseivel.

Ezek megválaszolására Horvátországnak három hónapja van, utána Hernádi Zsolt és a folyamatba bevonható magyar Igazságügyi Minisztérium (ha az elítélt nem az elítélő állam állampolgára, akkor be szokták vonni az elítélt hazájának hatóságait) is megkapja a válaszokat. Majd a fordítás után Hernádiék is kapnak kérdéseket. Ha ez az újabb három hónap letelik, akkor akár ítélet is születhet, de van lehetőség meghosszabbítani is a vizsgálatot. A legfontosabb kérdés persze az, hogy mi lehet az egész eljárás kimenetele.

Három végkifejlet

Szakértő forrásaink alapján háromféle kimenet lehetséges:

1. A horvát büntetőeljárást megfelelőnek találja a strasbourgi bíróság, „nincs itt semmi látnivaló”, minden marad a régiben.
2. Az eljárás során a bíróság talál kisebb hiányosságokat, az elítéltek ilyenkor tipikusan pénzbeli kártérítést kapnak, és az alapeljárás ügyészi indítványra megismételhető.
3. Vagy a Hernádiék számára legkedvezőbb és legnagyobb elégtételt jelentő forgatókönyv szerint olyan súlyú hiányosságok merülnek fel, hogy Strasbourg elkaszálja a korábbi (horvát) ítéleteket, amely döntés alapján Horvátországban a legfőbb ügyész kezdeményezi a jogerős eljárásban meghozott ítélet hatályon kívül helyezését. Magyarul, az elítélés és annak minden negatív következménye hatályát veszti.

Az Index.hr értesülése szerint az elítéltek a panaszukban azt állították, hogy valójában nem volt tisztességes az eljárásuk, és ezt sok pontban részletezték. A strasbourgi szabályok alapján ehhez a bírósághoz akkor lehet fordulni, ha a felek már hazájuk minden jogorvoslati fórumát megpróbálták. Ezek a lépések valójában már 2023-ban megtörténtek, a felek akkor fordultak Strasbourghoz, de a bíróság csak most fogadta be a panaszt, csak az idén kapott az egész folyamat ügyszámot. Ugyanakkor az ügy sok szempontból felkavarhatja az állóvizet.

Az aktuális helyzetben nagyjából ezek a fontos tényezők:

• Sanadert nemrég feltételesen szabadlábra helyezték,
• míg Hernádi továbbra sem elérhető a horvát igazságszolgáltatás számára. Az Interpol ugyanakkor azóta levette a körözési listájáról, a magyar üzletember az unión kívülre már utazik is (az Európai Unión belül nem, az uniós elfogatóparancs ugyanis még érvényben van).
• Közben két nemzetközi választottbíróság a Mol javára, illetve a horvátok ellen ítélt. A horvátok ezekben a perekben azt szerették volna igazolni, hogy korrupció miatt nem tartottak be szerződéseket, ám a bíróságok ezt nem fogadták el, azt állapították meg, hogy a horvátok nem tudják igazolni a korrupciót, így fizetniük kell.
• De azt is megemlíthetjük, hogy a magyar–horvát viták rendezése azért is nagyon fontos lenne, mert a Barátság kőolajvezeték folyamatos ukrán támadása miatt akár hirtelen nagyobb szerep hárulhat a horvát Janaf-vezetékre, ezért egyre égetőbb lenne egy jobb magyar–horvát viszony.

A panaszok

Úgy tudjuk, Hernádi és Sanader fő panaszai, amik miatt az európai emberi jogi bírósághoz fordultak, a következők: az úgynevezett fegyveregyenlőség, a tanú szavahihetősége, az Alkotmánybíróság eljárása, az, hogy a horvát bíróság nem vette figyelembe az említett nemzetközi eljárásokat és ítéleteket, valamint az elévülés.

A fegyveregyenlőség röviden arról szól, hogy egy államnak, egy ügyészségnek elég sok erőforrása lehet bizonyítékok gyűjtésére, szakértők bevonására, ezért különös figyelmet kell arra fordítaniuk a bíróságoknak, hogy a rendszerint jóval kisebb erőforrásokkal rendelkező vádlott, illetve a védelem emiatt ne kerüljön hátrányba. Ebben az ügyben konkrétan is van panasz: a bíróságtól jóval több időt kapott az ügyészség, a vádlottak által javasolt tanúk egy részének meghallgatására és bizonyítékok bemutatására már nem is került sor.

A tanú szavahihetősége régóta fontos elem ebben az ügyben, hiszen az egész ügy kulcsfigurája Robert Jezic volt, aki a zágrábi bíróságon még nyíltan vádolta Hernádit, de a nemzetközi tanúvallomásokban nagyon óvatosan fogalmazott. A zágrábi bíróság azonban nem volt hajlandó figyelembe venni a más bíróságokon ugyanebben az ügyben tett, de teljesen más tónusban előadott vallomásait. A védelem szerint végig arról volt csak szó, hogy mivel Jezic maga is büntetőügybe keveredett, vádalkuval, egy nagyobb bűntény bemondásával próbált szabadulni. Ezt bizonyította az is, hogy bár elvileg ő volt a korrupció lebonyolítója (Sanaderhez soha nem is jutott el a pénz), még bűnsegédként sem fogták perbe.

Az Alkotmánybíróság korábban nagyon részletesen vizsgálta az ügyet, az első ítéletet vissza is dobta, de a védelem szerint a második kör után rendkívül gyorsan mindent rendben talált, az elítéltek pedig sérelmezték, hogy ez az eljárás nem volt alapos. Sanader panaszt nyújtott be amiatt is, hogy a horvát közjogi méltóságok befolyásolták a bíróságot, rendre megelőlegezték az ítéletet a nyilatkozataikban.

A Mol emellett nagyon bízik a két nemzetközi eljárásban is. Az Emberi Jogok Európai Bírósága, reményeik szerint figyelembe fogja venni az INA–Mol-ügyben indított svájci (genfi) és amerikai (washingtoni) választottbírósági eljárások bizonyos megállapításait. A genfi UNCITRAL az ENSZ égisze alatt működik. A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) pedig egy gyakran használt gazdasági választottbíróság. Ezek a bíróságok mindenben a Molnak adtak igazat, Jezicet megbízhatatlan tanúnak minősítették, és nem fogadták el Horvátország azon érvét, hogy az irányítási jog átadása „bűnben fogant”.

Meglepő módon bár Horvátországban Hernádi és Sanader sajtója nagyon negatív, az Index.hr cikke most ezeket az ítéleteket is pontosan idézi. A Mol mindkét eljárásban nyert, más kérdés, hogy Horvátország azóta sem fizette ki a legutóbbi washingtoni döntés alapján megítélt több százmillió dolláros összeget.

Végül vitatott pont volt a büntetőeljárás esetleges elévülése. Hernádi Zsolt és jogi csapata rendre kijelentették, hogy a bűncselekmény nem történt meg, de ha megtörtént volna, akkor a horvát törvények szerint a bírósági eljárás idejére már elévült volna. A kérdés az, hogy amennyiben volt valamilyen nemtelen megegyezés, az mikor történhetett. Az ügy kulcseleme egy 5 millió eurós pénzügyi tranzakció, amely 2009 júniusában történt, így logikusan – és még a horvát ügyészség érvelése szerint is– ez előtt kellett megkötni a korrupciós megállapodást, ha történt ilyen. Ha mindezt a bíróság 2019 decemberében elítélte, akkor vélhetően már elévült az ügy.

A történet további érdekessége, hogy bár rettentő sok eljárás és cikk született az ügyben, maga az 5 millió euró (2 milliárd forint), ami azért nem kicsi összeg, teljesen eltűnt. Korábban Jezic megígérte, hogy egy hét alatt befizeti, de ez idáig nem történt meg, és vélhetően már nem is fog. Legalábbis erre utalt a horvát legfőbb ügyész, aki beismerte, hogy Jezic átverte a horvát igazságszolgáltatást és nem lát esélyt az 5 millió euró megszerzésére. A jelenlegi legfőbb ügyész, Ivan Turudić volt egyébként korábban az a bíró, aki annak idején elítélte Sanadert, illetve Hernádit.

Lesz tehát dolga Strasbourgnak az üggyel, és talán 16 évvel a pénzügyi utalás után azt lehet remélni, hogy ez már az utolsó eljárás. Bár, ha Strasbourg „elkaszálja” az ügyet, és Horvátország megsemmisíti az elítélést eredményező horvát jogerős ítéletet, akkor még az ezután következő célzó horvát eljárás hátra lenne. Talán kijelenthető, hogy Hernádi Zsolt számára ez lenne a legkedvezőbb forgatókönyv, és izgalmas kérdés lenne, hogy egy megismételt eljáráson részt venne-e. Egyelőre azért még nem tartunk itt.