Jó hírt kapott Bige László: jogellenes a szén-dioxid-kvóta adóztatása az uniós bíróság főtanácsnoka szerint

A magyar iparvállalatok szempontjából rendkívül fontos döntés született az Európai Unió Bíróságán: az EUB horvát főtanácsnoka, Tamara Ćapeta szerint a magyar szén-dioxid-kvóta-adó ütközik az uniós joggal, vagyis jogellenes. Az indoklás szerint a vonatkozó uniós irányelv megakadályozza, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket fogadjanak el – ideértve a szén‑dioxid-kvóta-adót is –, amelyek akadályozzák a térítésmentes kibocsátási egységek kiosztásának harmonizált rendszerét, és ellentétesek e rendszer célkitűzéseivel.

Ez a fontos hír, de miről is van szó? A Magyar Közlönyben két éve megjelent adórendelet arról szólt, hogy a nagy szennyezők hiába kapnak elvileg pénzt a zöld átállásra ingyenes kvóták formájában, ezt a támogatást a magyar kormány egy adóval gyakorlatilag elvonta.

Az akkori elemzésünkből kitűnik, hogy a kibocsátásra tonnánként 36 euró, magyar forintban fizetendő adót kivető rendelet alapvetően Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóira vonatkozott. Mostani írásunk címében azért emeltük ki a Nitrogénművek tulajdonosát, mert a kvótaadó amolyan utolsó csapásként érkezett az amúgy is sok nehézséggel küzdő cégnél, és a mostani főtanácsnoki vélemény konkrétan is a Nitrogénművek és a magyar állam jogvitájával foglalkozott.

Maga az adó első blikkre zöld szempontból rendben volt: fizessenek a szennyezők, minél több céget vegyünk rá, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, miközben még némi adóbevételt is generálunk.

Igen ám, de az Európai Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer (EU Emissions Trading System – ETS) máshogyan képzelte el ennek a célnak az elérését. Az volt a terv lényege, hogy a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó termelést végző létesítmények minden évben adott mennyiségű szennyezésre feljogosító kvótát kapnak. Ha pedig e felett szennyeznének, azt aukción vásárolt kvótákkal kell fedezniük. A megkapható kvóták száma fokozatosan csökken, hogy a cégek érdekeltek legyenek a zöld átállásban.

Ha ugyanis a rendszert nem támogatással, csak a szennyezés (kibocsátás) megadóztatásával vezették volna be, akkor az érintett európai cégek pillanatok alatt még versenyképtelenebbé váltak volna a globális versenyben azokkal szemben, akiknek nem kell fizetniük a szennyezésért. A magyar rendelet viszont a teljes kibocsátást adóztatta. A jogszabály a magyar ipar legnagyobb szennyezőire vonatkozott, aminek sok olyan cég is áldozatul esett – elsősorban a Nitrogénművek, de más vállalatok is –, amely konfliktusba került a magyar kormánnyal.

Néhány társaságot kiemelve:

• a kőolaj-finomítást és petrolkémiai tevékenységet is végző Mol nagyon sok ilyen adót kapott;
• fizettek a kavics- és cementipari szereplők (például a Duna-Dráva Cement);
• a csempe- és téglagyártók (Zalakerámia, Wienerberger), üveggyárak;
• acélgyárak;
• és a vegyipar (Borsodchem, Nitrogénművek), de mindannyiuk közül a legjobban a Nitrogénművek prüszkölt az adó ellen.

A most megjelent főtanácsnoki vélemény nem végleges döntés. Ugyanakkor az, hogy az EUB főtanácsnoka úgy látta, hogy az ETS-nek értelmes célja van, és azt nem lehet elvonni, előrevetítheti a későbbi döntést (az többnyire egyezik a főtanácsnoki véleménnyel). Ráadásul mivel elvi tiltásról van szó, a mostani vélemény alapján az sem engedélyezett, hogy kisebb kulccsal vezessen be adót Magyarország.