Utánajártunk a titokban vagonokba pakolt és Nyugatra eladott magyar termőföld legendájának

Sokan találják környezetvédelmi szempontból aggasztónak, hogy sorra épülnek az ipari üzemek Magyarországon. Rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel a káros méreganyagok kibocsátásától kezdve a kisajátított földterületeken és a vízszennyezésen keresztül egészen addig, hogy mi lesz a beruházások során kitermelt földdel, amin az sem segít, hogy látszólag sem a hatóságok, sem a gyárak nem kommunikálnak átláthatóan arról, hogy pontosan milyen változásokkal járnak az óriási volumenű gyárprojektek. Különösen a beruházások környékén élők aggódnak a potenciálisan veszélyes és környezetpusztítónak tartott (kiemelten az akkumulátor-értékláncban termelő) üzemek épülése miatt.

Való igaz, hogy ha nincs megfelelően szabályozva és ellenőrizve a működésük, a gyárakból méreganyagok juthatnak ki, ahogyan ez történt nem olyan rég a fekete port pöfögő gödi Samsung-gyár esetében. Hasonló félelmektől tartva az ország egyik legjobb minőségű termőtalaján felépülő CATL-gyárnál a debreceniek tüntetéssel, aláírásgyűjtéssel és pereskedéssel próbálták útját állni a világ legnagyobb akkumulátorgyártójának. A gyár megépült és bár a környezethasználati engedélye több sebből is vérzik, a termelés várhatóan 2026 első felében elindul.

A környezetkárosítástól való félelem tehát részben megalapozott, de ez annak is megágyaz, hogy egyre vadabb összeesküvés-elméletek kezdenek el keringeni a beruházások körül. A közösségi médiában nagy népszerűségre tett szert például az a teória, hogy a gyárberuházások miatt a helyszíneken legyalult magyar termőföldet elviszik Nyugat-Európába, lényegében eladják alólunk az értékes, termékeny magyar talajt. A Telexhez is több levél érkezett már a témában, amikor úgy döntöttünk, utánanéztünk, mennyi valóságalapja lehet ennek az elméletnek.

Arra jutottunk, hogy szinte semennyi. A kérdés megválaszolásához viszont nézzük meg részletesen, milyen előírásoknak kell megfelelniük a beruházóknak a termőtalajra vonatkozóan.

Tényleg értékes talajra épültek a gyárak

Az valóban igaz, hogy mind a BYD, mind a CATL értékes termőföldet választott, érthetően merül fel a kérdés, hogy miért nem kevésbé értékes földterületeken jönnek létre ezek a beruházások. Ezt tovább fokozta a földkisajátítás kaotikus folyamata, ami önmagában nagy ellenérzéseket váltott ki a helyiekből.

Ottjártunkkor a szegedi gazdák a Telexnek azt mondták, hogy a földjeikre adott vételi ajánlatok sem a föld minőségét, sem elhelyezkedését nézve nem reálisak, szerintük az ajánlatok jóval a piaci árak alatt voltak. Szintén a BYD-beruházással összefüggésben merült fel az a rémhír, hogy a szegedi önkormányzat 60 millióért sajátított volna ki egy 400 milliót érő területet, de ezt végül az önkormányzat cáfolta azzal a kiegészítéssel, hogy nem is ők, hanem a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal döntött az árról, az érintett terület pedig nem ér ennyit.

Feltehetően épp a valóban jó minőségű termőföld miatt keltek életre a kommentszekciókban burjánzó pletykák. A Telexhez több verzióban, részleteiben kissé eltérően jutott el a sztori, ami szerint az építkezési területeken (ezek között felmerült a CATL, a BMW és a BYD is) kitermelt termőréteget éjjel, titokban, vasúti vagonokba pakolva hordják el. A teória terjesztői szerint a legyalult magyar termőföldet Nyugat-Európába, egyes verziók szerint egyenesen Hollandiába szállítják, hogy ott mezőgazdasági célokra, leginkább burgonyatermesztéshez használják fel.

Szigorúan védik a talajt a jogszabályok

Egy beruházás elején valóban ki kell egyenlíteni az építési területen található termőréteget (humuszréteg), hiszen ahhoz, hogy egy üzemet – vagy akár egy hétköznapi házat – felépítsünk, sík felületre van szükségünk. Érthető módon így elkerülhetetlen, hogy a felhalmozódott talajt valahová átvigyék, valamilyen módon hasznosítsák.

A termőföld védelmére vonatkozó 2007. évi CXXIX. törvény viszonylag szigorú. A törvény szerint a beruházások megvalósításakor talajvédelmi tervet és nyilvántartást kell készíteniük, amiben a beruházó nyilatkozik arról, hogyan fog gondoskodni a humuszos termőréteg megmentéséről és hasznosításáról. A termőréteg teljes mennyiségét elsősorban a kivitelezés helyszínén kell felhasználni, ha ez nem lehetséges, a fel nem használt rész átruházható.

Az átruházásra is szigorú szabályok vonatkoznak, a kitermelt termőföldet az eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként, vagy termesztő közeg, tehát mezőgazdasági célokra alkalmas anyag előállítására lehet hasznosítani. Ha pedig nem használja fel a beruházó a termőréteget, akkor a megmaradt mennyiség után talajvédelmi járulékot kell fizetnie.

A járulékot a humuszos termőréteg humusztartalmától függően kell kiszabni:

• 1–2,5 százalékos humusztartalom esetén: 150 Ft/m³;
• 2,5 százalék fölötti humusztartalom esetén: 250 Ft/m³;
• ha viszont nem állapítható meg, hogy pontosan mennyi fel nem használt talaj maradt, a járulék a tevékenységgel érintett terület után számított megkezdett hektáronként 100 000 forintra nő.

Arra a törvény explicit módon nem tér ki, hogy az átruházás kizárólag Magyarország területén belül történhet-e, nem ír arról, hogy tilos lenne a föld exportja, vagy hogy az átruházás kizárólag belföldi szereplők között történhet, épp ezért a CATL és a BYD esetében az illetékes kormányhivatalokhoz fordultunk.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal megkeresésünkre azt írta, hogy a CATL nem tudja a teljes mennyiséget a beruházás területén felhasználni, emiatt talajvédelmi járulékot kellett fizetnie, ezt a beruházó ki is fizette már, a humuszfelesleg pedig

„teljes egészében a közeli mezőgazdasági területekre került, mint felső termőréteg”.

A BYD esetében a Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivataltól jóval szerényebb választ kaptunk, ebben azt írták: a BYD még nem nyújtott be más helyen történő felhasználásra vonatkozó bejelentést, és mivel a beruházás már előrehaladott állapotban van, ez feltehetően azt jelenti, teljes egészében felhasználták az épülő üzem területén a talajt. A pontosabb válasz érdekében kerestük a BYD-t is, de a cégnek hivatalos magyar sajtóosztálya még nincs, az európai központ pedig többszöri megkeresésünkre sem reagált.

Tehát a CATL esetében a kitermelt humuszból a közeli gazdák profitáltak, a BYD viszont nagy valószínűséggel házon belül, a talajvédelmi előírásoknak megfelelően használta fel a megmaradt földet.

Így a két beruházás esetében nagyon úgy néz ki, hogy a magyar föld Magyarországon maradt.

Hivatalos nyoma legalábbis nincs annak, hogy más lenne a helyzet, így ha mégis bárhonnan külföldre vándorolt volna a talaj, az csak teljes egészében illegálisan történhetett volna. Az összeesküvés-elméletekre fogékonyakat ez önmagában biztosan nem nyugtatja meg teljesen, hiszen miért ne konspirálhatnának a külföldi multik a magyar föld eladására, de abba azért érdemes belegondolni, hogy mekkora és milyen profitokkal dolgozó cégekről beszélünk. A CATL a világ legnagyobb akkugyártója, tavalyi árbevétele több mint 50 milliárd dollár volt, ebből 7 milliárd tiszta profit, a BYD pedig 107 milliárd dolláros eredménnyel 5,6 milliárd dollár nyereséget ért el. Innen nézve nem túl valószínű, hogy megérné nekik egy kis illegális termőföldbizniszbe kezdeni, ezzel potenciálisan veszélyeztetni a kapcsolataikat a gyáraknak otthont adó országgal.

A talajjal nem, de mással lehet trükközni

Ha a talajeladásos elmélet nem igaz is, léteznek más kiskapuk és jogi anomáliák, amelyek miatt lehet terük a környezetvédelmi aggodalmaknak. Ahogy a debreceni példán is láthatjuk, a CATL-üzem környezethasználati engedélye körül aktív vita alakult ki. Helyi civilek a bíróságon támadták meg az üzem katasztrófavédelmi engedélyét, majd a bíróság tavaly igazságügyi szakértőket kért fel, hogy állapítsák meg a CATL-üzem által befolyásolt terület méretét. Ez alapján azt szerették volna kideríteni, perelhetnek-e egyáltalán a helyiek a szerintük hiányos, a terület nagyságát alábecsülő engedély miatt.

A debreceni beruházás környezetvédelmi engedélyéről szóló igazságügyi szakvélemények szerint viszont az engedély elkészítésekor nem végezték el a jogszabályokban előírt vizsgálatokat. Álláspontjuk szerint az engedély egyedül a levegőtisztaság szempontjából állta meg a helyét, de sem a vízhasználattal, sem a zajszennyezéssel, sem a környék vízháztartására és élővilágára gyakorolt hatásával kapcsolatban nem adott kielégítő válaszokat.

Idén viszont a szakvélemények kizárását kérte a bíróságtól a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal. A kormányhivatal szerint a szakértők nem voltak képesek a bizonyítékokat objektíven mérlegelni, nem vették figyelembe a tényeket, nem vizsgálták meg az összes iratanyagot, emiatt előítéletes véleményt alkottak.

Ha a kormányhivatal által kiadott engedélyt visszavonnák, az az üzemnek is problémát jelenthetne, enélkül ugyanis hivatalosan nem kezdődhetne meg az akkumulátorgyártás, bár tavaly a Samsung gödi üzeme is látszólag zavartalanul folytatta a munkát, miután a bíróság felfüggesztette az engedélyét.