Corvinus-rektor: Az azért nagy előny, hogy nálunk 7 ezer euró a tandíj, Londonban ugyanez 70 ezer

Tavaly augusztus elsején a belga Bruno van Pottelsberghe lett a Budapesti Corvinus Egyetem rektora. A brüsszeli professzor üzleti, közgazdasági és nemzetközi kapcsolatok területen végzett tanulmányokat, Magyarországra kerülése előtt kutatói posztokat töltött be a tokiói METI-n és a New York-i Columbia Egyetemen. Több mint egy évvel a négy éves időtartamra szóló kinevezése után egy kötetlen háttérbeszélgetésen mesélt az első időszakáról és a munkájáról.

Mindez nemcsak azért érdekes, mert a Budapesti Corvinus Egyetem kiemelt fontosságú képzési hely, az ország legmagasabbra rangsorolt gazdasági iskolája, egyben az első modellváltó, alapítványi fenntartású egyetem, de azért is, mert ritkán lehet olyan külföldi akadémiai vezetővel találkozni, aki nyíltan véleményt formál a hazai egyetemi közegről, miközben abban is dolgozik.

Ráadásul Van Pottelsberghe egy olyan egyetem élére került, ahol korábban megpróbálkoztak egy egészen speciális hármas vezetéssel. Egy ideig egy főállású rektor, egy főállású kancellár, illetve egy főállású elnök alkotta a nem is csak duplikált, de egyenesen triplikált vezetői struktúrát.

Mindez összességében nem is működött gördülékenyen, a felek havonta egyszer találkoztak, jól elvitatkoztak akár kisebb költségtételeken is, ami érthetően nem vitte előre a folyamatokat. Bruno van Pottelsberghének hasonló tapasztalatai voltak egyébként Brüsszelben egy ottani kettős szerkezetű vezetésről. Így amikor az egyetem tavaly nyáron új vezetés mellett döntött, akkor nemcsak abban újított, hogy egy kifejezetten erős nemzetközi kapcsolatrendszerrel bíró külföldi vezetőt hozott, de az érkező vezető határozott kérésére olyan „akadémiai” ember jött, aki visszakapta az egyszemélyes vezetés lehetőségét és felelősségét is.

Külföldiként a magyar rendszerben

Tapasztalatunk szerint a nemzetközi szakembert jól elfogadta az olykor nem is olyan könnyű egyetemi munkavállalói közeg. Annak pedig, hogy egy magyar egyetemnek külföldi a vezetője, vannak előnyei, de vannak hátrányai is – erősítette meg a Telex kérdésére a rektor.

Az például előny, hogy senki nem gondolja, hogy Bruno van Pottelsberghe ne lenne független, hogy hazai politikai ambíciói lennének. Az is biztos viszont, hogy a csak magyarokból álló felsőoktatási, rektori találkozókon, megbeszéléseken elkél a corvinusos munkatársak segítsége. Ahogy onnan is hiányzik pár évtized, hogy bizonyos gondolkodásmódokat megértsen, átérezzen a rektor, aki ezekre példákat is hozott.

Például az ő kultúrájában az, ha egy projektről annak féléves időtartama alatt nem hall semmi visszajelzést, azt jelenti, hogy minden sínen van, nem pedig azt, hogy az utolsó héten kiderül, hogy nem is történt semmi. A belga professzor nem is titkolta: akár a saját szervezetében is nagy kihasználatlan lehetőséget lát a több nyílt kommunikációban, a több bizalomban, a kevesebb alárendelti mentalitásban.

Új stratégia konkrét célszámokkal

A rektor Híd elnevezéssel hirdetett új stratégiát az egyetemnek, a nevet akkor találta ki, amikor először Budapestre jött, és a szállodai ablakából a Lánchidat látta. Pottelsberghe a 2-es villamosból – amiről még a felkészülés során egy brüsszeli magyartól hallott – is jelképet kreált. Ez a járat ugyanis a Corvinustól a Parlamentig is eljut, ami számára azt az interdiszciplináris megközelítést jelképezi, hogy a Corvinus a célok szerint nem pusztán egy üzleti iskola, hanem közgazdaságtudományi és társadalomtudományi egyetem. Mint ilyen, univerzálisabb tudást ad, és hosszú távú célja, hogy ne csak itthon, de az európai színtéren is kimagaslóvá váljon.

A rektornak érdekes módon szinte minden programpontjához volt egy járműves hasonlata. A nemzetköziesítésnek a 6-os járat elnevezést adta, ez alatt azokra a magyar munkavállalókra gondolt, akik reggel 6-kor az első gépekkel mennek nyugati célpontok felé. Az országon belüli nagyobb diverzitásnak, vagyis a több vidéki hallgató elérésének pedig InterCity a kódneve a stratégiában. Minden célhoz konkrét számszerű mérföldkövek is kapcsolódnak: a Corvinus 2028-ra szeretne bejutni a legjobb 80 európai gazdasági képzőhely közé a Financial Times rangsorában.

A háttérbeszélgetés alapján hangsúlyosnak tűnő cél, hogy a külföldi hallgatók aránya a mai 20 százalékról 40 százalékra nőjön, amihez nem a magyarok létszámának visszaszorításával, hanem több külföldi felvételével szeretne eljutni a rektor. Mint mondta, a 40 százalék is messze van a legjobb európai gazdasági iskolák – a London Business School vagy a francia INSEAD – arányaitól, ahol a hallgatók 90 százaléka külföldi. Pottelsberghe elmondása szerint amikor megérkezett, akkor nemzetközi marketingre nem is volt a Corvinuson büdzsé, de ő biztos abban, hogy nemzetközi toborzást nem lehet ráfordítások nélkül végrehajtani. Mint mesélte, éppen most járt Isztambulban, ahol egy egyetemi vásáron 100 brit egyetem mutatta meg magát.

A Corvinusnak amúgy a regionális versenytársai az immár bécsi CEU, a szlovén University of Ljubljana, a cseh VŠE Prague, a lengyel SGH Warsaw és a bécsi WU Vienna. De azért a stratégiaalkotó kiadványba már benne vannak a távlati célként elérendő benchmarkok is, vagyis az európai topegyetemek: a milánói Bocconi, a koppenhágai BS, a londoni LSE, a római LUISS, a párizsi Sciences Po, illetve a svájci University of St. Gallen.

Az alacsonyabb tandíj vonzhat tehetségeket

Bruno van Pottelsberghe láthatóan nagyon élvezi az elmerülést a magyar történelemben, mondataiba olykor Kossuth Lajosról, Széchenyi Istvánról fűz gondolatokat. A Corvinus névről is az jut eszébe, hogy Mátyás király maga is nagyon becsülte a tudást, saját korában ő építette a Vatikán után a második legnagyobb európai könyvtárat. Mint mondta, a mai Corvinus is fontosnak tartja, hogy ne csak átadja a tudást, de annak generálásában, vagyis a kutatásokban is szerepe legyen.

A Telex arról is kérdezte a rektort, hogy a nemzetközi toborzásban nem hátrány-e Magyarország megroggyant európai reputációja. A rektor elmondta, hogy természetesen a kevesebb politikai feszültség biztosan segítene, de a Corvinuson egészen egyedi multikulturális környezet található, ami szerinte nagy előny: az egyetemre rengeteg diák érkezik a volt Szovjetunió területéről, de Ázsiából, az Egyesült Államokból és az Európai Unióból is, ez a sokszínűség pedig kifejezetten hasznos például a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok területén.

A Corvinuson tehát a fiatalok a gyakorlatban is megismerhetik és megérthetnek más kultúrákat, kommunikálhatnak, együttműködhetnek egymással. Állítása szerint egyébként a volt Szovjetunió területéről, például Kazahsztánból, Grúziából kifejezetten erős matematikai alapokkal, jó angol tudással és analitikus képességekkel is érkeznek a hallgatók. Ennek egyébként anyagi okai is lehetnek: ha a Corvinuson nagyságrendileg 7 ezer euró az éves tandíj, a londoni egyetemen pedig 70 ezer euró, az bevonzza a szegényebb országból érkező, de tehetséges diákokat.