Az elmúlt években a Fidesz sokszor avatkozott be az élelmiszerpiac folyamataiba. A volt kormánypárt kommunikációja szerint a beavatkozások célja az volt, hogy segítsék a hazai élelmiszer-termelést és a magyar tulajdonú kiskereskedelmet, leszorítsák az inflációt vagy épp harcoljanak a multik ellen. Végül olyan rendszert raktak össze, ami az egész ellátási láncot szétverte.
A Fidesz a hazai termelőkkel, a magyar élelmiszer-nagykereskedőkkel és a legkisebb boltokkal tette a legrosszabbat, miközben a piaci részesedést megnyerő külföldiek sem lehetnek igazán boldogok.
A „magyar csoda” része az is, hogy miközben már érdemes egyes élelmiszereket külföldön megvenni és behozni, mert külföldön (akár Olaszországban vagy Spanyolországban is) alacsonyabb a végfogyasztói ár, addig a lánc szereplői éppen a végtelenül alacsony belső áraikra panaszkodnak.
Hogyan lehetséges a kettő egyszerre? A magyarázat az adókban rejlik. Bizonyos termékekben a polci ár 35–45 százalékát is kitehetik a különböző adók, ez a legmagasabb arány az egész EU-ban. Ilyen adónemek a jövedéki adó, az 5, a 18, de a legtöbb termék esetében a maximális 27 százalékos áfa, a kiskereskedelmi adó, a környezetvédelmi termékadó vagy az EPR, illetve a népegészségügyi termékadó (vagy közismert nevén a csipszadó).
Ha túl van adóztatva egy termék, előtérbe kerülnek a külföldi beszerzések, ahol a 27 százalékos áfa igazi csemege a kisüzemi „eperneppereknek”, a kamionokkal dolgozó nagyüzemi, nagybani piacokra specializálódó vagy épp külföldi áfacsalóknak.
Nő a külföldi termékek aránya
Magyar Péter miniszterelnök múlt héten Kisvárdán arról beszélt, hogy meg kell fontolni az árrésstop kivezetését, mert az tönkreteszi az agráriumot és a kisboltokat. Magyar arról beszélt, hogy az előző kormány meg akarta védelni a kisboltosokat azzal, hogy nem kellett alkalmazniuk az árrésstopot, de az intézkedést csak az olcsóbb, nagy élelmiszerláncok élték túl.
Mindeddig a Tisza-kormány nem sietett eltörölni az árrésstopot, és egyelőre az sem látszik, van-e szándék a 27 százalékos forgalmi adó vagy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) árfigyelő oldalának megváltoztatására, amelyek mind-mind a magyar szereplőknek tesznek be. A szakmai forrásaink (zöldség-gyümölcsösök, boltosok, élelmiszer-feldolgozók) szerint a magyar élelmiszeripar tendenciái rendkívül rossz irányba haladtak az elmúlt időszakban és haladnak jelenleg is. Bemutatunk néhány nagyon meglepő folyamatot!
Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) elnöke szerint a problémákat legjobban bemutató paraméter arról szól, hogy a hazai kiskereskedelmi élelmiszer-értékesítés növekedéséhez képest elmarad a belföldi átadási volumenindex. Egyszerűbben fogalmazva: Magyarországon csökken a magyar élelmiszeripari termékek aránya a fogyasztói kosárban.
Erdős Gábor, a több kiskereskedelmi láncot (Tom Market, Hajdú-Coop), nagykereskedelmi céget összefogó Zöld-Ker Kft. tulajdonosa szerint az árrésstop gyakorlatilag azt bizonyította be, hogy a szabad piac mennyivel egészségesebb, mint az árszabályozott piac. Az külön kellemetlen, hogy az árrésstop éppen a hazaiakat, illetve a kisebb szereplőket lehetetleníti el, miközben erősítette a külföldi nagyokat.
A „régi jó” élelmiszerkereskedelmi piacon létezett a verseny, volt olyan, hogy akciós ár, voltak eltérő árak. A háziasszonyok többféle üzletbe is bementek: olykor csak leugrottak a közeli boltba, mert hirtelen kellett valami, de a húst ott vették, ahol az megbízható volt, a csokit pedig ott, ahol olcsó. Amióta a GVH árfigyelő oldala és az árrésstop rendszere működik, a nagyobb láncok (Aldi, Auchan, Lidl, Penny Market, Spar, Tesco) árai transzparensek, így óhatatlanul nivellálódtak.
A 10 százalékos maximalizált árrés miatt a végfogyasztói árból az is kiszámítható, hogy a termelő mennyit kapott a lánctól. Az összes vevő látja, hogy más mennyiért szerzett be, így annál magasabb árat ő sem fogad el a beszállítóitól. Csakhogy itt végül mindenki rosszul jár: a lánc nem tudja kigazdálkodni a költségeit a forgalomban domináns árrésstopos termékeknél, de ezekkel az árakkal az egész piacon árat diktál. Azok a kisboltok sem lehetnek sokkal drágábbak, akikre ugyan nem vonatkozik az árrésstop, hiszen ki venne hagymát duplaáron vagy tejet 40 százalékkal drágábban?
Márpedig a kisboltnak lehetetlen kihozni a lánc alacsony árát, hiszen nem közvetlenül a termelőktől vesz, hanem középre álló nagykereskedőktől. Ez a modell végképp nem fér bele, a kisbolt nem tudja lenyomni a fogyasztók torkán a kétszer 15 százalékos árrést (a nagykereskedőét és a sajátját), így ezek az üzletek teljesen kiárazzák magukat. Mindenki a láncokba megy: a falusiak sokszor már nem tartják el a kisboltjukat, hanem szerveznek egy közös furgont, akinek a vezetője felveszi a rendeléseket és bemegy a városi diszkontba.
Megtizedelődtek a boltok
A városi diszkont akkora előnyben van, hogy a kisebb boltoknál folyamatosan csökken a nyugtaszám, egyre többen zárnak be – mondja Erdős Gábor.
A boltokból nagyjából minden ötödik bezár, a magyar nagykereskedő, a magyar kiskereskedő és a magyar termelő is kiárazódott.
Magyar Péter maga is úgy fogalmazott, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több tucat kisbolt ment tönkre az árrésstop miatt. De miért roncsolt ekkorát a transzparencia és az árfigyelés? Éder Tamás szerint a régi kiskereskedelemben az árkialakítási stratégia fontos és összetett feladat volt, de az árréstoppal és a GVH árfigyelőjével az érintett termékek esetében a stratégia transzparenssé vált. Ez bizonyos szempontból előnyös lehet, hiszen aki drágább, kényszerből leviszi az árát, a fogyasztó pedig jól jár, az infláció apad. De azzal, hogy mindenki megköveteli a beszállítóitól azt az árat, amit a „végfogyasztói árak mínusz 10 százalék”-képlet alapján könnyen kiszámít, valójában elveszett az a piac, ahol eltérő modellek megéltek. Egy árazási kapcsolat több éves, évtizedes munkán alapul, számít, hogy a vevő mennyit vesz, az eladónak milyen a termékmixe, vagyis vesz-e tőle más terméket is, ha tejet vesz a lánc, akkor kér-e sajtot, vajat, túró rudit.
Most azonban csak megnézi a Spar beszerzési üzletkötője, hogy mennyi az Aldiban a tej, a hús, a hagyma, levon belőle 10 százalékot, hiszen tudja, hogy az a legális átadási ár. Majd megkeresi a beszállítóját, és megkérdezi, hogy ha a másiknak annyi, neki miért nem – majd lenyomja az árat. Az állam legálisan olyan kartellt (közös árképzésre lehetőséget adó információcserét) épített ki, amibe sokan belerokkannak.
Természetesen lehet azt mondani, hogy viszonylag kevés termék van bent az árrésstopos rendszerben – miért nem keresnek a többivel a gyártók, a nagykereskedők, a kiskereskedők? Nos, valójában azért nem, mert a sok terméküknél 10 százalékos árrésstopba ütköző kiskereskedők ugyan nagy bajban vannak az árrésstop miatt, de közben versenyben akarnak maradni a többi termékkel is. Vagyis ott sem emelnek fogyasztói árat.
Ott van tehát a szegény magyar termelő és magyar nagykereskedő, és azt tapasztalja, hogy a láncok a nem árrésstopos termékeknél ugyanazt az egységesen mély árat várják el tőlük, ami nem elég a működésre. A zöldségek közül csak a krumpli és a hagyma 10 százalékos termék, de az átvevők minden máson is ugyanazokat a kigazdálkodhatatlan árakat várják el.
Kiss Péter, az FCG Food zöldség-gyümölcs kereskedő cég tulajdonosa szerint a kelet-magyarországi termelőik közül már többen jelezték, hogy befejezik, inkább villanyt szerelnek, mert egyszerűen nem jön ki a matek, nem élnek már meg a magyar zöldségből.
A láncok ugyan teret hódítanak, de egyáltalán nem boldogok. A legjobban a Lidl áll, magyarországi nettó árbevétele 1485,8 milliárd forintra, adózott eredménye pedig 34,6 milliárd forintra emelkedett. Ez első ránézésre jó adatnak tűnhet, de valójában a 3 százalék alatti forgalomarányos nyereség nem kiemelkedő. Mindenki más szenved: a Spar Magyarország Kft. 982,7 milliárd forint nettó árbevétel mellett 21,5 milliárd forintos mínusszal zárt, negyedik éve veszteséges. A Tesco 741 milliárd forintos forgalom mellett 870 millió forintos veszteséget realizált. A Penny árbevétele 562 milliárd forintra emelkedett, de a lánc 966 millió forintos veszteséget termelt. Az Aldi Magyarország 533,2 milliárd forintos árbevételt ért el, de 9,6 milliárd forintos veszteséget könyvelt el, és harmadik éve veszteséges. Az Auchan nettó árbevétele 377,9 milliárd forint lett, de itt legalább még 2,7 milliárd forint, vagyis 1 százalék alatti profitráta megmaradt.
Felfoghatatlan, hogy egy, a mindennapokban ennyire fontos szektornak ilyen rettenetes legyen a jövedelmezősége. A Lidl és a Penny Market jobban bírja mindezt, de ebben a világban a piacszerzéshez sem tartozik elég jövedelem.
A házhozszállítás dinamikusabb
Új szegmensként jelent meg a házhozszállítós modell, ez az ágazat legdinamikusabb része. A legfizetőképesebb közönség számára a bevásárlás nyűg: egy házaspár egy-egy órát és négy–öt ki-bepakolását tud megúszni azzal, ha bevásárlás helyett inkább rendel. A fogyasztó viszont ilyenkor is a polci árat várná el, ezért a Kifli.hu-nak és társainak viszont úgy kell gazdaságosan megoldani a kiszállítást, hogy közben a raktározás, a válogatás, a kiszállítás is eléggé élőmunkaigényes folyamatok.
A fő kérdés ebben a szegmensben az, hogy a fogyasztónak mennyit ér meg a kényelmi szolgáltatás. A Kifli.hu ma már évi 70 milliárd forintos cég, a második legnagyobb online kereskedő. A cég ugyan folyamatosan bővül, de eddig mindig veszteséges volt. Azzal igyekszik javítani a pozícióját, hogy mind a földrajzi lefedettségét, mind a termékpalettáját bővíti, egyre többfelé szállít, legutóbb azt jelentette be, hogy az idei első kilenc hónapban 47 százalékkal nőtt a kisállatoknak vásárolt termékek mennyisége. Ugyanakkor azt azért nehéz elképzelni, hogy miként lehet nyereséget termelni azzal, ha például Biatorbágyról Balatonmáriafürdőre szállít egy cég egy nem túl nagy bevásárlókosarat.
De akkor honnan van termék a boltokban?
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis honnan van termék a magyar boltokban? Nyilván veszteséggel senki nem akar dolgozni: a szakemberek szerint sokan abban bíznak, hogy az összekuszált piac csak átmeneti helyzet, ki kell ülni a nehéz éveket. Sajnos az is fenntartja a magyar ellátást, hogy sok a külföldi dömpingáras termék, sokan csalnak áfát. Tehát azért is lett arányaiban kevesebb a magyar termék a polcokon, mert az olcsó import még vonzóbb lett Európa szerencsevadászainak. A külföldiek olykor valóban hatékonyabbak is, de nagyon sokszor egyszerűen dömpingáron adnak olcsóbbat, vagy kihasználják a magas magyar forgalmi adóban rejlő lehetőségeket.
Ebben Éder Tamás szerint az is szerepet játszik, hogy néhány fontos termékpályán valóságos katasztrófa van, ilyenek a tej- és tejtermék-, illetve a sertéságazat. A rendkívüli módon beszakadt áraknak több oka van: a globális termékfelesleg, az, hogy az EU-s cégek exportpiacai bezáródtak – például a sertéspiacon a korábban nagy felvevő Kína és a Nyugat között kialakult kereskedelmi háború miatt –, de az egyre több helyen fellépő afrikai sertéspestis miatti kereskedelmi korlátozások is nehezítik a helyzetet.
Kína azért fáj különösen a húsosoknak, mert a kínai konyhában a sertés az első számú húsféle, az orrától a farkáig a kínaiak a sertés szinte minden részét elfogyasztják. „A kínaiak úgy eszik a disznót, mint mi a csirkecombot, kifejezetten nagyra értékelik a zsíros, bőrős, porcogós elemeket. Igazi csemegének számít a vékonyra szeletelt hideg sertésorr, a vértofu vagy a pörköltszerűen fogyasztott sertésfarok és köröm.”
Addig, amíg nem lehet eladni az árut Kínába, a túlkínálat és a felesleg keresi a helyét. Mit csinál ilyenkor a nyugati vagy a lengyel húsipari, tejipari cég? Ha tele van a hűtőház, a fagyasztó, bármi áron szeretné elhelyezni Kelet-Európában az áruját: olcsón eladni mégiscsak jobb, mint megsemmisíteni, illetve sokkal jobb, mint a saját piacon a nagy kínálattal lenyomni az árat.
Zöldséges nehézségek
Kiss Péter szerint a zöldség-gyümölcs ágazatban külön gond az importáruk mellett az is, hogy nagyon sok az áfacsaló. Azzal pedig nem lehet versenyezni, hogy a csaló a hagymát vagy a lengyel káposztát 20–30 százalékkal olcsóbban tudja adni. A hazai termelők költségeiben (munkabér, műtrágya, gázolaj) inkább emelkedés tapasztalható, mint zuhanás. Szenvednek a hazai káposztások, uborkások, illetve a gyümölcstermesztők is. Az út menti értékesítők kínálata alapján tele van az ország „lajosmizsei eperrel”, de valójában ezek egy részét Romániából hozzák be furgonokkal, érkezik a román dió, a görög eper, az észak-macedón áfonya.
Az áfacsalók nagyban játszanak: behozzák a külföldi árut, a boltoknak, a multiknak eladják, megkapják az áfát. Olykor magyarítják a terméket, vagyis hamis tájékoztatást adnak róla, de ha ez nem is történik meg, akkor is sokszor az a végeredmény, hogy megjelenik a kereskedelmi láncban egy cég, amely nem fizeti be az áfát. Negyed évig ezeket még nem nézi a NAV, áttolnak egy csomó forgalmat a „bukó” cégen. Mire aztán az adóellenőrök kiszúrják, a csalók eltűnnek.
A külföldiek is szeretnek ide eladni, mert megkapják a 27 százalékos forgalmi adót, aztán valamit csinálnak majd vele. Ne gondoljuk ráadásul, hogy csak 1–2 tonnás, kicsiben játszó külföldi furgonokról van szó, amelyek árui parkolókban cserélnek gazdát. Hatalmas kamionok is érkeznek: évente egyszer biztos van razzia a legismertebb kereskedelmi helyeiken, de másnap ugyanazok az emberek csinálják ugyanazt, vélhetően új cég színeiben.
Sajnos amíg Európa legmagasabb forgalmi adóját fizetjük, addig Európa áfacsaló nepperei biztosan szeretik a piacot. Más termékeknél, ahol kisebb (5 százalékos vagy 18 százalékos) az áfa, kevésbé jelentkezik ez a probléma, de lassan teljes kategóriák tűnnek el a zöldségtermesztésben. Ennek természetesen több oka is van, – például a klímaváltozás –, de végső soron az látszik, hogy a kiváló adottságokkal rendelkező magyar mezőgazdaság a legtöbb termékcsaládban nem önellátó, mert a hazai szabályok ellehetetlenítik a magyar árut.
Kiskereskedelmi változások
Erdős Gábor szerint a kiskereskedelemben elsősorban a lakóhely közeli, kényelmi vásárlás esett vissza. A kisebb boltok bezárnak, sokszor nem is nagyon értékesíthetők, hiszen azt a tulajdonos üzemeltette, piaci alapon nehezen látható az érték. Ha pedig a szabályozás átalakítja a fogyasztói szokásokat, akkor onnan már sokkal nehezebb visszacsalogatni a vevőket, mert aki egyszer elmegy, azt sokszoros erőfeszítésbe kerül visszahozni.
Van tehát egy speciális piacgazdaság, amelynek magyar verziójában a piac szereplői úgy játszanak piacot, hogy nem ők határozzák meg az árakat. Ráadásul a magyar piacon amúgy is egyszerre jött minden, nincs konjunktúra, csökken a lakosság (a lélekszám csökkenése vidéken olykor az elvándorlás miatt is aggasztó), kevesebb a turista.
A magyar ember óriási túlélő, a fogyasztók Facebook-csoportokba szerveződnek, közösen vásárolnak olcsóbb helyeken a környéken, vagy kamionosokat bíznak meg külföldi áru behozásával, ha az olcsóbb. Persze a cégek is mindent megpróbálnak. A Zöld-Ker vezetője például azt mondta, ők 19-re húznak lapot, és olykor azokból a boltokból vásárolnak, amelyek a szétvert értékláncban eladóvá váltak.
A kormány talán kezd hajlani arra, hogy az élelmiszer- és a kozmetikai cikkek árrésstopos szabályait újragondolja. Úgy tűnik, onnan sem lesz könnyű visszaépíteni egy magyar szereplőket is eltartó élelmiszeripari értékláncot. Mindez 400 ezer magyar ember megélhetését veszélyezteti, ennyien dolgoznak a termékláncon a termeléstől a feldolgozáson át a kereskedelemig.
