Krasznahorkai fordítója: Nehéz szerzőként szokták számontartani, ez azonban olyan beskatulyázás, ami elriasztja a potenciális olvasókat
A magyar vers- és prózairodalom elismert fordítója, a Kanadában született Ottilie Mulzet harminc éve olvassa Krasznahorkai László műveit, személyes kedvence a Seiobo járt odalent című elbeszéléskötet.
„Természetesen óriási örömmel fogadtam a Nobel-díj bejelentését, egy fordítót nem érhet ennél jobb hír” – mondta a Telexnek Ottilie Mulzet műfordító, aki a Nobel-díjas Krasznahorkai László több művét lefordította angolra az elmúlt években. Az ő nevéhez fűződik többek között a Seiobo járt odalent, a Rombolás és bánat az Ég alatt, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, a Báró Wenckheim hazatér és a Herscht 07769 átültetése angol nyelvre.
„Majdnem harminc éve vagyok Krasznahorkai olvasója, rögtön az egyik kedvenc szerzőm lett. Személyesen 2008-ban találkoztunk először lakóhelyemen, Prágában, hogy beszélgessünk az akkor megjelent Seiobo járt odalent című kötetéről. Akkoriban fordítottam le az Odakint valami ég címűt novellát a könyvből. A szerző nagyon örült, hogy ez a szöveg megjelent a Hungarian Literature Online-on – idézte fel a kezdeteket a műfordító. – Ha földrajzilag közel vagyunk egymáshoz, manapság is találkozunk. Ez azonban nem túl gyakori, mert Krasznahorkai sokat utazik, járja a világot, valahol állandóan megjelenik az egyik könyvének valamelyik új fordítása. Legutóbb 2024-ben találkoztunk a hetvenedik születésnapján Budapesten.”
A szerző és műfordító közötti munkakapcsolat különösen akkor válik intenzívvé, amikor egy-egy Krasznahorkai-szöveg elnyeri a végleges formáját idegen nyelven. „Amikor dolgozom valamelyik művén, telefonon szoktunk beszélni. Mielőtt elkezdtem dolgozni a Báró Wenckheim hazatér fordításán, felolvasta nekem magyarul a regény néhány passzusát, hogy hallhassam a mondatok ritmusát. Minden lefordítandó műnél adódnak nehézségek és a szövegből fakadó nyelvi-kulturális kihívások. Például számolni kell azzal, hogy egy amerikai vagy brit olvasónak nem ugyanaz a háttértudása, mint egy cseh vagy szlovák befogadónak, aki szükségszerűen több háttér-információval rendelkezik egy Magyarországon játszódó történet esetén.
Krasznahorkait »nehéz« szerzőként szokták számontartani, ez azonban szerintem olyan beskatulyázás, ami csak elriasztja a potenciális olvasókat.”
A magyar mellett mongol szövegekkel foglalkozó műfordító nem szívesen rangsorolná Krasznahorkai műveit, mindegyiket másért tartja fontosnak, de különösen közel áll hozzá a már említett Seiobo járt odalent című elbeszéléskötet. „Részben azért ez a kedvencem, mert nagyon érezhető benne a különféle kultúrák mély tisztelete. Krasznahorkai óriási kutatómunkát végzett el ennek a könyvnek a megírásához, de soha nem terheli meg a narratívát ezzel a széles körű tudással. Szeretném megemlíteni a tavaly elhunyt Vjacseszlav Szereda irodalomtörténész, műfordító nevét is, aki Krasznahorkai és számos további szerző műveit ültette át orosz nyelvre. Ő gyakran emlegette a Krasznahorkai-művek profetikus vonatkozásait, szerintem ez nagyon pontos megállapítás az életmű egésze szempontjából.”
A Svéd Akadémia október 9-én ítélte oda a Kossuth-díjas magyar írónak, Krasznahorkai Lászlónak az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklás szerint Krasznahorkai látnoki erejű műveiért részesült az elismerésben, amelyek az apokaliptikus terror közepette is képesek megmutatni a művészet erejét.
