Rangos és rendhagyó elismerésben részesült Nádas Péter: a Világló részletek című memoárja kapta a Prix Médicis Spécialt.
A különdíj, ami nem is létezik
Az 1958-ban alapított Prix Médicis létrehozóinak az volt a céljuk, hogy elismerjék a merész és innovatív, gyakran a mainstreamen kívül eső irodalmi műveket. Kezdetben kizárólag francia alkotók részesülhettek a kitüntetésben, 1970 óta azonban külföldi szerzők is megkaphatják a Prix Médicis-t.
Idén szeptember 12-én hozták nyilvánosságra, mely francia és külföldi regényeket, valamint esszéket válogatta az esélyesek közé a zsűri, majd október 16-án a hosszú listát szűkítették egy rövidre – külföldi regény kategóriában mindkettőn szerepelt Nádas Péter memoárjának francia kiadása. November 5-én a párizsi Méditerranée étteremben rendezett díjátadón pedig bejelentették a 2025-ös nyerteseket.
Nádas Péter Világló részletek (Ce qui luit dans les ténèbres) című memoárját, mely Sophie Aude fordításában jelent meg a Les Éditions Noir sur Blanc gondozásában, a Prix Médicis-zsűri egy kifejezetten a szerzőt és művét elismerő, ebből az alkalomból létrehozott különdíjjal jutalmazta.
„Különdíj, ami különben nem létezik. Együtt a kettő írja le a munkám. Nem becses személyemet, nem az egzisztenciámat, munkám lényegét, esszenciámat. Azokért vagyok, akik ellene, s azok ellen, akik érte. Telibe talált a zsűri. Komolyan, bele szívem közepébe. Köszönöm. Le a kalappal” – üzente Nádas Péter Párizsba, mert az ünnepélyes díjátadón nem tudott személyesen jelen lenni.
Világló részletek, itthon is
A Világló részletek december elején új kiadásban jelenik meg a Sárközy és Társai gondozásában. Pár napja pedig a könyvesboltokba került Nádas Péter Halott barátaim című új kötete is, amiről azt írtuk: „A témából fakadóan adná magát az is, hogy a szöveg emlékművé váljon, egyfajta mondatokból faragott szoborrá, aminek bevallott célja, hogy az örökkévalóság részévé tegye a mulandó húst. Az örökkévalósággal persze kokettálunk itt is, de ez a szöveg minden, csak nem szoborszerű. Nem szilárd, moccanatlan fizikai tárgy, aminek anyaga kő vagy bronz – sokkal inkább folyadék. Finoman hullámzó vízfelület. Igen: tengeröböl. Olyasmi, amit nem körbejár és bámul az ember, orrát a vitrin üvegére tapasztva, hanem belemerül és lebeg rajta.”
