„Azt hiszem, önöknek különleges olvasmány lesz a Flesh – írta a Telexnek a nemrég Booker-díjjal kitüntetett David Szalay. – A regény főszereplője magyar, a cselekmény egy része Magyarországon játszódik, a magyar barátaimnak pedig, akik már olvasták angolul, kimondottan tetszett a szöveg. Szóval abban bízom, a kötet megtalálja az utat a magyar olvasókhoz.”
A származás és az anyagiak
Ahogy a Szalayról szóló portrénkban is írtuk, a Flesh magyarul Test címmel, 2026 második felében, a Libri Kiadó gondozásában jelenik meg. A mások mellett Arthur Koestler, George Orwell és Virginia Woolf szövegeit magyarító Barabás András készíti a fordítást. Mint a Telexnek elmondta, a regény címe Samuel Butler The Way of All Flesh, vagyis a Minden testnek útja címében olvasható kifejezésre is utal. Az 1903-ban megjelent, fanyar humorú kötetet szokás az első modern angol regénynek tartani. Butler műve mások mellett G. B. Shaw, James Joyce és Aldous Huxley életműve előtt taposta ki az utat. A Minden testnek útja egy különcségekben, de anyagiakban is bővelkedő papi család fordulatos története. Talán minden korábbi műnél élesebben bírálja az angol társadalom alapvető intézményeit, a vallást, az atyák uralmát, asszonyok és gyermekek kiszolgáltatottságát, a híres angol iskolarendszert, nem utolsósorban pedig a pénz mindenhatóságát.
Az anyagi helyzet fontos szerepet játszik Szalay művében is. Bár, amint Barabás András megjegyezte, nem éppen úgy, ahogy a 19. század francia nagyregényeiben. „Szalay kínosan ügyel rá, hogy ne lehessen különbséget tenni származás alapján a szereplői között. Ahogy gazdag és csóró regényalakjai sem térnek el egymástól abból a szempontból, hogy az érzelmi kapcsolódás egyaránt nem megy könnyen nekik. Nála egy roppant jómódú szereplő is lehet ugyanannyira boldogtalan, amennyire egy szegényebb karakter. Boldognak lenni viszont nem nagyon lehet – legalábbis a szöveg szerint.”
Ismerős helyszínek
A testi kapcsolatok felvétele és fenntartása Szalay könyvében jóval könnyebb a fordító szerint, mint az érzelmi kapcsolódás. Erre pedig a főhős, István gyerekkora környékén kereshetjük a válaszokat. „Az apját meg sem említi a szöveg, amely annak a világnak a bemutatására koncentrál, amely már az okostelefonok megjelenése előtt eldologiasodott.”
Szalay kitűnően ábrázolja a kötődés kialakulásának nehézségeit. De vajon mennyire tudunk kötődni a helyszíneihez mi, magyar olvasók? „Ha történetesen Pécsre képzeljük a regény cselekményének első felét – mondta Barabás András –, akkor nem lövünk bakot, lévén, a szerző jó ideig lakott a baranyai megyeszékhelyen. Plasztikusak a leírásai. A lakótelepi házban például bekötött szemmel is tudnék tájékozódni annak alapján, ahogy megjeleníti azt. Ez bizony nagyon ismerős lesz nekünk. Ahogy a londoni fejezetek helyszínei is felismerhetők, vagyis a regény topográfiája a térképen abszolút visszakereshető.” Szalay ragaszkodik tehát a valóságreferenciákhoz, már ami a földrajzi részleteket illeti. Prózája a helyszínek fikcionalizálása helyett – jegyezte meg Barabás András – a szereplők közötti viszonyok ábrázolásában teljesedik ki.
Ismétlődések és szűkszavúság
David Szalay a korábbi műveiben is játékba hozta a férfinarratívákat. Ezért arra is kíváncsi voltam, hogyan láttatja ezt a Flesh a fordító szerint. „Szalay kétségkívül férfiszempontokat mutat, de ezek nem macsószempontok – mondta Barabás András. – Elég, ha arra gondolok, hogy a regényben a nő választ, és a főhőssel kibontakozó viszonyukban sem érezhető, hogy István kerekedne felül.”
Ahogy arról korábban írtunk, a Flesh főszereplője, István kamaszként egy, a horvát határhoz közeli magyar városban lakik. Elszigetelődik a kortársaitól, és az édesanyjával nagyjából egyidős szomszédasszonnyal alakít ki titkos kapcsolatot. Egy halálos kimenetelű baleset miatt javítóintézetbe kerül, később Irakban szolgál, ezt követően pedig Londonban próbál szerencsét. Először egy éjszakai lokálban lesz kidobó, majd egy dúsgazdag család sofőrje lesz, és hamarosan a ház úrnőjével szűri össze a levet.
Barabás András fordított Raymond Carvert is, úgyhogy pontosan tudja, mit jelent a szikár prózanyelv. Többen a Flesh esetében is a szűkszavúságot emelték ki mint fontos erényt. Úgyhogy megkérdeztem, megáll-e szerinte az előbbi hasonlítás. „A múlt század második felében működő amerikai írók, akiket minimalistaként szokás emlegetni, David Szalayhoz képest szószátyárnak mondhatók. Sok munkám volt a szöveggel eddig is, és azt hiszem, a továbbiakban is sok dolgom lesz vele, méghozzá amiatt, mert a magyar prózahagyomány nem enged olyan mennyiségű szóismétlést, amennyivel Szalay a Fleshben él. Hogy mi a stratégiám?
Ahol tömör, ott rövidítem, ahol rövid, ott tömörítem. Gúzsba kötve kell táncolnom tehát.
Egyébként a szerző egy-két interjújában azt figyeltem meg, hogy élőbeszéde közel áll az írott stílusához, azaz nem szükséges az egyszerűsítés érdekében eret vágnia magán. Én pedig igyekszem a szikárságához alkalmazkodni a fordítás során.”
