Murakamit olvasott, meg sem állt a három órán belüli maratonig Harry Styles
Harry Stylesszal a címlapon jelent meg a Runner's World márciusi száma. A népszerű szabadidős magazin Harry Styles egy közülünk című cikkének apropója a brit előadó március 6-án megjelenő negyedik albuma, és abban Styles a Nobel-esélyes japán íróval, Murakami Harukival beszélget a futás mellett figyelemhiányról, betegségről, magányról, zenéről, hírnévről és a hétköznapiság utáni vágyról.
A 77 éves Murakami, aki a cikk szerint épp egy kórházi kezelés után lábadozik, több mint 25-ször futotta le a maratont, míg Styles kétszeres maratonista, ráadásul tavaly ősszel egészen szenzációs idővel, három órán belül teljesítette bajuszban és napszemüvegben a 42,195 km-es távot. Abban, hogy ilyen komolyan ráfeküdt a futásra, az egyik fő inspirációt Murakami 2007-es memoárja, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? jelentette, amely magyarul 2012-ben jelent meg Nagy Anita fordításában.
„Az egyik dolog, amit igazán szerettem a futásról szóló könyvedben, az az volt, hogy megszabadított attól a gondolattól, hogy a zenélésnek egészségtelen hivatásnak kell lennie” – mondta a zenész, aki szerint Murakami könyvének egyik fő üzenete, hogy az egészség és a hosszú, termékeny alkotói pálya kéz a kézben jár. „Az egészség lehetővé teszi, hogy sokáig művész legyél [...] és hogy közben remek munkát végezz. Szóval nagyon hálás vagyok neked ezért.”
Styles arra is kitért, hogy Murakami könyvei hogyan alakították a világlátását és az életszemléletét. „Az egyik kedvenc mondatom tőled, hogy ne sajnáld magad, azt csak a seggfejek teszik. Aztán tetszik a műveidben az egyszerű dolgok költészete, például az, ahogyan leülsz reggelizni, vagy iszol egy sört. Ez mindenképpen befolyásolta azokat az apró pillanatokat, amiket magamnak szentelek, amikor leülök és értékelem a mindennapi dolgokat, amik előttem vannak.”
A beszélgetésben szó esett arról is, hogy a két művész gondolatai merre járnak futás közben. Styles amondó, hogy olyankor tisztábban lát rá az életére és a művészetére, Murakami pedig azt mondta, hogy futás közben üres az elméje. „Amikor futok, csak futok. Nem gondolkodom sokat. Leginkább zenét hallgatok. Amikor visszatérek az íróasztalomhoz, elkezdek gondolkodni, de amikor futok, valahogy üres vagyok. [...] Az üres állapot elérése az egyik célom a futással” – fogalmazott Murakami, aki szerint ez az állapot később jó alapot ad az ötletek befogadásához.
Az író azt is megemlítette, hogy a futós könyvének világsikere miatt bárhol indul futóversenyen, a többi futó felismeri, és a nevén szólítja, valamint kitért arra is, hogy hamarosan új könyvvel jelentkezik. „77 éves vagyok, de még mindig írok, az új regényem idén jelenik meg. Júliusban. Most fejeztem be. Nagyon boldog vagyok!”
A japán író legutóbbi regénye, A város és kiszámíthatatlan falai tavaly nyáron jelent meg magyarul a Geopen gondozásában, kritikusunk az eredetiséget hiányolva mérsékelt lelkesedéssel írt róla. „Murakami Haruki új regénye nem más, mint egy hosszú, lassú és kissé üres nosztalgiatúra, amelyben a legizgalmasabb pillanat az, amikor egy régi mondat hirtelen ismerősen cseng.”
A Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyvről a Telex Olvasóklubban is beszélgettünk, a tavaly augusztusi esemény vendége Lázár Domokos, az Esti Kornél zenekar gitáros-énekese volt.
