Ezren jelentkeztek a Győri Balettbe – és ebből csak huszonheten voltak magyarok

A Győri Balett novemberben mutatta be legújabb darabját, a Nosferatut, a címszerepet a japán származású Uemacu Daicsi táncolta. A bemutatóhoz kapcsolódóan a társulat három fontos támogatója átadta a táncosoknak járó díjaikat, ezeket idén Szendrey Rebeka, Thales Henrique és Luka Dimic kapták. Markó Iván egykori magyar társulata nemzetközivé vált, a legutóbbi győri próbatáncra ezren jelentkeztek, közülük csak huszonheten voltak magyar táncosok.
A Győri Balett harminc táncművésze jelenleg tizenegy nemzetet képvisel, a magyarok mellett Portugáliától Dél-Koreáig válogathat a jelentkezők közül Velekei László, a társulat jelenlegi, Seregi- és Harangozó-díjas, Érdemes Művész igazgatója. A helyzet tudatosan felépített koncepció eredménye, még akkor is, ha a nyolcvanas évek elején ösztönösen, Markó Iván francia kapcsolataira építve indult el ezen az úton a Győri Balett.
Velekei László a térképre mutatva állítja: a földrajzi és gazdasági környezet nem kedvező a sokak által irigyelt Győr számára, hisz alig több mint száz kilométerre fekszik a bécsi, a pozsonyi és a budapesti nagy intézményektől, ahol kétszer-háromszor akkora bérek várják a táncosokat. De akkor miért jönnek mégis ide?
„A repertoár miatt. Az alkotói sokszínűség miatt. Az emberi minőség miatt”
– mondja Velekei.
Velekei a repertoárt említette az első helyen az okok között, amiért a világ végéről is megtalálják a táncművészek Győrt. A legutóbb a Dél-Koreából próbatáncra jelentkező Pak Csevon állítólag bőrönddel érkezett, jelezve, hogy Győr számára a célállomás. Kérdezték tőle, hogy a bécsi felvételire is jelentkezett-e, de egyértelművé tette, hogy a magyar társulatot szemelte ki magának.

A győri törvény
A dél-koreai esete jó példa arra, ami a táncosokra vár Győrben, és amelyet egyébként szintén az érvek mellett sorakoztatnak fel. A hazájában országos versenyeket nyerő Pak Csevon a győri társulati tablón most még kartáncosként szerepel, de ebben a társulatban – ahogy Kiss János, a Győri Balettet 1991-től 2020-ig vezető, volt igazgató is fogalmazott – „ma Rómeó vagy Júlia lehetsz, holnap viszont a karban kell ugyanazzal az alázattal hozzátenni magad a darab sikeréhez. És fordítva.”
A Győri Balettnek jelenleg 18 repertoáron lévő darabja van, tíz különböző szólistával. Velekei László, aki elődjéhez hasonlóan a táncszínház erejében hisz, koreográfiáit rendre az adott táncosára készíti. Így volt ez az Anna Kareninánál, A skarlát betűnél vagy most a Nosferatunál is. Ez utóbbinál a női főszerepet társulati tagságának hatodik évében kapta meg Joó Lea Napsugár, Uemacu Daicsi pedig lubickol a vámpírkirály szerepében. A darabok főszereplői sokszor egy másik darab háttértáncosai, a koreográfia ugyanakkor mindenkitől megköveteli a maximumot.
Mit jelent az Audi?
Beszélni kell arról is, hogy a művészeti értékek mellett a táncosok számára olyan szolgáltatásokat biztosít a Győri Balett, amelyek nem alapvetések a hazai társulatoknál.
A vezető művészek például Audikkal járhatnak.
A német multivállalat a kilencvenes évek elején, a győri gyár indulásakor lett a társulat támogatója. 2024-ben újabb hároméves szerződést kötött a Győri Balett a német vállalattal, ami stabil hátteret jelent számukra, bármilyen is most a nemzetközi autóipar helyzete. A győri Audié stabil jelenleg. Összegekről nem beszélhetnek, de az Audi-szponzoráció, illetve a városi támogatás a két legjelentősebb részét teszi ki a társulat éves költségvetésének.
Más szintű egészségügyi ellátás
A támogatók között egészségügyi szolgáltatók is megtalálhatóak, egy táncos esetében talán nem is kell részletezni, mennyire fontos ez. Velekei szerint közhely, de „a táncos hangszere a teste. Ha ez sérül, valóban mindent elveszíthet.” Mesélt egy táncosról, aki egyszer zokogva hívta fel egy betegsége miatt. Pár percet kért, hívta a támogató magánkórház vezetőjét, a társulat csapatorvosát, és Dr. Vasas Norbert segítségével a táncost három napon belül megoperálták. „Ezt akkor most vessük össze a magyar egészségügy lehetőségeivel” – fűzi hozzá Kiss János.

Az ellátás egységesen jár minden táncművésznek, és van még egy dolog, amiben szintén egységesek: a magyar és a külföldi táncos is ugyanazt a fizetést kapja – ez már Kissék idejében is így volt. Nincsenek olyan bértárgyalások, mint a szintén az Audi által szponzorált női kézilabdacsapatnál, a Győri Audi ETO KC-nél, ahol a játékosokkal egyenként kell megegyezni. Így egy feszültségforrással kevesebb terheli a társulati munkát.
A táncosokat szintén segítik a lakhatásuk, jellemzően az albérletük rendezésében, ami egyébként szintén jár a kézilabdásoknak is. Hiába az egyre nagyobb arányú külföldi táncos, az öltöző nyelve továbbra is a magyar. A balettet franciául értik a művészek, kezdetben németül vagy angolul értenek szót egymással és a mesterekkel, de jellemző, hogy évekig maradnak a társulatnál és a városban, ezért ez idő alatt megtanulnak magyarul. A Nosferaturól a japán származású Uemacu Daicsi is magyarul nyilatkozott a sajtónak.
A nemzetközivé válásnak van még egy, profán oka, amivel nemcsak a Győri Balett, hanem az összes hazai társulat szembesül. Bár most is vannak kiugró tehetségek a hazai balettvilágban, de olyan mennyiségű magyar táncost nem termel ki a rendszer, hogy akár csak a Győri Balett, de a többi társulat igényeit kielégítsék velük.
Pedig Markó Iván a nyolcvanas években saját iskolát hozott létre Győrben, a táncművészeti középiskola most is működik. Három-négy táncos nevét említi is a két igazgató, mint akik a társulat berkeiben vannak, de már jó ideje nem alapvetés az oda járó gyerekeknek, hogy táncművészek legyenek. Kemény pálya, kevesen választják végül. „Az én gyerekeim is ott tanultak, de az egyikük közgazdász lett, a másik pedig nehézatléta” – teszi hozzá Kiss János, és azt is, hogy a tánc és a zene szeretete viszont az életük része maradt.
El is kell adni
A darabválasztás során tudatosan kerülnek világszerte ismert történetek színpadra, a már felsoroltak mellett ott van Éva és Ádám, a Peer Gynt vagy a Romance, amit Kodály zenéje miatt fal a világ távol-keleti része. De a feladat ettől még nem kicsi Győrben sem:
„Itt vagyunk egy 650 fős nézőtérrel. Ezt meg kell tölteni”
– fogalmaz a jelenlegi igazgató. A Nosferatu kilenc telt házas előadást ért meg eddig Győrben, egy év után indul majd csak országos, később pedig nemzetközi turnéra. Ez is szabály. Velekei kartáncosként kezdett, aztán magántáncos lett, szólista, próbavezető asszisztens, próbavezető, rezidens koreográfus, koreográfus, művészeti asszisztens, művészeti vezető, végül pedig (2020-tól) igazgató, menedzser szemlélettel vezeti a társulatot.

Jelenleg elsősorban Japán, Korea, Omán, Izrael hívják a győri társulatot turnéra. Velekeiék felmérték, hogy 40-44 embert egy európai fesztivál egyetlen napjára és egy fellépésre nem tudnak utaztatni, ezért turnékban gondolkodnak.
1979-ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött, hogy együtt maradnak és társulatot alapítanak. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice Béjart világhírű együttesének. Markó Győrbe jött és az együttes vezetője lett, a helyi legenda szerint Markót az akkor épülő Kisfaludy Színház, mai nevén Győri Nemzeti Színház színpada győzte meg. A színészek ugyan frászt kapnak a méreteitől, mert 15 méter széles és 22 méter mély, de a táncművész-koreográfus azonnal meglátta benne a lehetőséget.
Még abban az évben bemutatták A Nap szeretteit, egy évvel később pedig a milánói Scala színpadán táncolt Kiss János osztálya.
„Ha ezt filmen látom, tuti nem hiszem el”
– emlékszik vissza Kiss János, ez a fellépés pedig meghatározó pontja lett a Győri Balett életében. „Én akkor voltam először Nyugaton, ráadásul rögtön a Scalában, ez felfoghatatlan volt”, teszi még hozzá Markó egykori szólótáncosa, aki szerint a kezdeti nyitottság nem is stratégiai megfontolásokból fakadt, hanem ösztönös döntésekből.
Markó főleg francia kapcsolatai révén hamar felmerült, hogy külföldi alkotók és táncosok érkezzenek Győrbe, és az is természetes lett, hogy az együttes utazni kezd. „A táncnak, ahogy a zenének, nincs nyelve. Vagyis van, de azon mindenki ért” – fogalmazott Kiss János.
A fiatal győri táncosok szinte a kezdetektől világsztárokkal dolgozhattak, és legalább ekkora szó volt az is, hogy a nyolcvanas évek elején Izraelben léptek fel, amikor Magyarországnak még nem volt diplomáciai kapcsolata az országgal.

„Tel-Aviv biztos volt, hogy ott fellépünk, Jeruzsálem viszont kérdéses. A színház le volt kötve, de csak a helyszínen derült ki, hogy táncolhatunk-e. Felléptünk, és ezzel elkezdődött egy hosszú izraeli kapcsolat. Az első külföldi táncos is innen érkezett hozzánk: egy fiatal izraeli fiú, aki egy évre csatlakozott a társulathoz” – mondta Kiss.
Padlóról kellett felállni
A nemzetköziség már a kilencvenes években természetes állapot volt a Győri Balettnél, de ezt az élet kényszerítette ki. 1991-ben ugyanis távozott Markó Iván, a darabjait nem lehetett tovább játszani, a társulat repertoár nélkül maradt. „Ez sokk volt” – mondja Kiss János, akit a társulat akkor választott meg vezetőjének. Kiss a pályája során maga is koreografált, de hamar felismerte a korlátait: „Annyit koreografálhattam volna, amennyit akarok, de a saját mércémnek nem feleltem meg.” Ehelyett meghívott külföldi alkotók felé fordult.
2010-ben Ben van Cauwenbergh belga koreográfussal készített Queen-darab már nagyon hasonló képet mutatott a mostanihoz. A tradicionális szakma ugyan húzta a száját a zeneválasztás és a táncszínházi jelleg miatt, de a darab óriási közönségsikert aratott, ötven előadást játszottak vele Európában és Magyarországon. „Én Ivántól ezt örököltem: a kapcsolatrendszert és azt a gondolkodást, hogy magunkat mindig nemzetközi mércével mérjük.”
Sok minden változott Kiss Jánosék első darabja óta. Győrben a táncosokat övező kultusz kevésbé érezhető, nincs sztárság, a Győri Balett viszont a fénykorát éli. Adódik a kérdés, hogy Kiss Jánosban nincs-e irigység, hogy a mostani siker már az utódnak jut: „Nem irigy vagyok, hanem majd’ kiugrom a bőrömből! Ennél jobb nem történhetett velünk. A vezetőváltás itt sosem hatalmi kérdés volt, hanem közösségi döntés. Sokkal, de sokkal jobb ez, mintha egy politikai kalandort kaptunk volna.”
NOSFERATU
„Bram Stoker gótikus horror története szolgáltatja az alapot, a tánc nyelvén, meghökkentő látvánnyal, sajátos szűrőn keresztül idézi meg az élni vágyó halott, Nosferatu ikonikus alakját. Nosferatu alakja nem a vég, hanem a kapu. Egy lehetőség arra, hogy átlássunk önmagunkon. Hogy újra rákérdezzünk arra, amit oly régóta kerülünk: Miért félünk annyira a haláltól, hogy közben elfelejtünk élni?” A novemberben bemutatott darab telt házzal, hangos sikerrel fut jelenleg Győrben.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.