Szaniszló Judit: Egy félreértés anatómiája

Képzeld, Ulla, éjjel a hegyekben voltam. Azon a hosszú hegyi úton gyalogoltam felfelé, ahol utoljára anyáékkal jártunk. Maguktól vittek felfelé a lábaim. A közvilágítás nem működött, a kutyák úgy ugattak, mint otthon békeidőben, eszembe jutottatok, és nagyon hiányoztok. Amint tudok, hazamegyek. Azt nem tudom biztosan, de nagyon remélem, hogy hamarosan minden rendben lesz. A cuki gorillás videót, amit akartam, most nem tudtam elküldeni, majd holnap újra megpróbálom. Anyát is puszilom.

Ulla felébredt, ma már nyolcadjára, most éppen nem sokkal ebéd után. Tehát ha éjféltől számolja, akkor nyolcszor aludt el ma napközben. Mindig a hajnali első ébredésnél a legélesebbek a hangok, a váltakozó nyomású matrac kompresszora idegesítően szuszog. Tényleg fura, mert van, amikor napokig fel sem tűnik neki ez a hang, most meg minden szusszanásra ugrana. Ugrana, ha tudna. Ulla álmában időnként gerincen lőtt vadállat. Ritkán ugyan, de többször az, a többi álmával ellentétben ez az egy időnként megismétlődik. Kurva matracszuszogás. Hogy éppen milyen nap van, az sem mindig evidens, miután kinyitja a szemét. Kedd. Legyen ma kedd. Kedden viszik a zöld szemetet és a szelektívet, viszont akkor valami nem stimmel, mert nem hallotta a kukásautó hangjait. Most akkor vagy kedd van tényleg, csak később jönnek, vagy akkor ma mégsem kedd van, és nem jönnek egyáltalán. Ha éppen zavartalan a vétel, Ulla mindent tud, mert mindent megnéz a telefonján. Egész nap töltőn van, ismer minden kormányváltó mémet, minden politikai lózungot és annak fonákját, a cizelláltakat és a kevésbé cizelláltakat egyaránt, rejtett nemzetközi összefüggéseket bogoz ki hanyatt és oldalt fekve – mikor melyik fekvést viseli el épp a teste –, az első négy másodpercből megmondja, hogy az a fogságban tartott orangután, gorilla vagy bonobó a videóban valódi-e vagy AI, de hogy milyen nap van ma, na, azt nem. Azt eszébe sem jut telefonon megnézni. Anya, milyen nap van ma?

A gerincen lőtt vadállatnak ma ébren sincs jó napja. Illetve az, hogy nem jó, az nem kifejezés, mert amúgy sose jó, de most még a nem jónál is rosszabb. A bordázott lepedő kellemetlenebb, mint a sima, és most már nincs egy darab tiszta sem a simából, szóval ma Ulla anyjának is kicsit rosszabb napja lesz. Ma beleakadnak a gyógyászati csövek mindenbe, ma messze van a konnektor, ma az ablakpárkányon a pozsgások kicsit megroggyantak, ma a szomszéd megint kiengedte az osztatlan közös tulajdonú kertbe az idegesítően magas hangú és kis testű kutyáját, ma a telefonon ellenőrzött helyi hírek megint átmeneti készlethiányt prognosztizálnak, ma az időjárás rosszabbra fordulhat délután kettő órától, amikor pedig az anyjával közösen készültek rejtvényt fejteni és megbeszélni, hogy mi lesz az elkövetkezendő négy napban az ebéd. Az időjárás és az ételtervezés között látszólag nincs összefüggés, mégis. Ulla többéves tapasztalata mondatja vele azt, hogy de van. Ennyi, szinte mozdulatlanul eltöltött idő után minden és minden között lehet, tehát van összefüggés. Ami a legfontosabb: Ullának tehát ma sem oldalt, sem hanyatt fekve nem jó. Egyéb opció pedig nincs.

A tegnap még csomótlan tarhonya mára becsomósodik, és a mikrózás után is úgy marad. Hiába a még hidegen rákanalazott, majd a mikrózástól ráolvadt zsír, mégis egyben esik le egy tarhonyacsomó a lepedő redői közé. A kihajtható lábú praktikus miniasztal, amit keresztben rá lehet az ágyban ülő vagy fekvő emberi testre helyezni, most inkább ellenség. Viszont az uborkalé az ágyon nem fröccsen ki, az majd csak a konyhai utómunkálatok során okoz bosszúságot Ulla anyjának, szóval végül is most annyi baj legyen. Van némi étvágy, dolgoznak a belek, a városházán délután már éppenséggel normális mederben folyik az élet, közvetlen életveszély a vármegyében jelenleg sehol, aktuális nézőpont kérdése tulajdonképpen minden. Azért kéne valami szénsavas is mára, sóhajt fel Ulla, miközben távolabb tolja magától a miniasztalt. Ebben a házban soha senki nem mondja senkinek, hogy maradj csak. Ulla mindig marad, Ulla anyja pedig mindig ugrik. Egyikük sem tud másképpen élni. Ulla húgának kora délutáni mondatai akadozva érkeznek meg Ulla telefonjára, nehéz kiszámítani, ebben a kisvárosban éppen mikor zavarják katonai jelek a vételt.

Ulla húgának testvéri szándéka nemes. Ulla húga nem tudja, hogy Ulla ma gerincen lőtt vadállat, és nem tudja azt sem, hogy a kora délután békésnek tűnő kisváros a tegnap éjjeli budai hegyekkel ellentétben már soha többé nem lesz biztonságos terep. Képzeld, Ulla, jártam, érkezik meg akadozva és csonkán az üzenet a tarhonyaebéd után, azután szépen sorban, értelmetlenül és összevissza az összes többi szó. Ulla húga nem sejti, hogy a részletekre az éppen az oldalán fekvő Ulla már nem kíváncsi. Ulla a részletekből már semmit nem ért. A hiányoztok, a cuki és a minden rendben lesz szavakat – a zavaró katonai jelek miatt vagy azoktól teljesen függetlenül, ki tudja – a rendszer kézbesítetlenül elnyeli. Ullát kedden vagy talán szerdán, esetleg éppen csütörtökön éjjel az első megébredése utáni álmában nem lövi gerincen senki, és így álmában könnyedén meg tudja fojtani a húgát.