Macron székét is megingatja, hogy a francia kormány példátlanul nagyot bukott a bizalmi szavazáson

Történelmi mértékű vereséggel elbukta a bizalmi szavazást François Bayrou francia miniszterelnök, akinek a kormánya alig kilenc hónapot ért meg. A parlament alsóháza, az 577 fős nemzetgyűlés 364–194 arányban szavazott a kormány ellen.

Sejteni lehetett, hogy nem lesz meg a többség, Bayrou-nak legalább 289 szavazatra lett volna szüksége, miközben eleve kisebbségi kormányt vezetett. A nemzetgyűlés elnöke azzal jelentette be az eredményt, hogy ilyen nagy arányban kormány még nem bukott el bizalmi szavazást. Bayrou nyilatkozat nélkül hagyta el a nemzetgyűlés épületét, hiszen az eredmény nyomán a kabinetnek hamarosan távoznia kell.

A Le Monde úgy tudja, kedden nyújtja be lemondását az államfőnek. Emmanuel Macron közölte, hogy néhány napon belül megnevezi a kormányfő utódját – ám ez nem lesz könnyű.

Az elnöknek így egy év alatt a harmadik – 2022 óta a hatodik – kormányfőt kell megtalálnia, ám a parlamenti erőviszonyok miatti patthelyzetben nem látszik, hogyan biztosítható a többség egy új kormányhoz. Ezzel, bár a bizalmi szavazás nem érinti az államfőt, Macron mozgástere is tovább szűkül.

A baloldal Macron távozását vetette fel

A baloldali Engedetlen Franciaország (LFI) szerint lényegében Macron politikájának támogatása is lemérhető a bizalmi szavazásból. A párt képviseletében Mathilde Panot erre hivatkozva kijelentette: „A kérdés a köztársasági elnök távozása”, hiszen „Macron politikája (...) kisebbségben van mind a Nemzetgyűlésben, mind az országban.” Panot közölte, hogy az LFI frakciója kedden indítványt nyújt be a köztársasági elnök felelősségre vonására.

A Szocialista Párt (PS) már bejelentkezett a kormányalakításra: a párt frakciójának vezetője, Boris Vallaud szerint Macron a felelős a kialakult helyzetért, ezért „más irányt kell vennie” Franciaországnak. Igaz, egyelőre a PS-nek szélesebb baloldali szövetségben, együtt az LFI-vel és a zöldekkel sincs meg a többsége, ahogyan Macron mögött az Ensemble (Együtt) több pártból álló szövetségének sem, és a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés (RN) mögötti csoportosulásnak sem.

Le Pen már a szavazás előtt úgy nyilatkozott, hogy Macronnak kötelessége lenne a parlament feloszlatása és új választások kiírása. Le Pen reményei szerint a tavalyi választás első fordulójában jól teljesítő, ám a második fordulóban kevesebb választói tartalék híján a harmadik helyre szorult tömbje ezzel újabb esélyt kapna. (Ő maga pártja szabálytalannak ítélt finanszírozása ügyében hozott elsőfokú ítélete miatt egyelőre elnökjelöltként sem jegyeztetheti be magát 2027-re, de a parlamenti választással helyzetbe hozva pártját – amelynek elnöke hivatalosan Jordan Bardella – javulnának saját esélyei is.)

A baloldali pártok Macront egy találkozóra kérték fel az új kormányfő kijelölése előtt.

Az előző kormányfő bukása után az új kisebbségi kormány élére december közepén kinevezett Bayrou miniszterelnöksége kilenc hónapja alatt átvészelt több bizalmatlansági indítványt is, de a 2026-os évre tervezett megszorításokat ő sem tudta letolni a képviselők torkán. Ezért szánta el magát radikális lépésre: a megszorításokkal tűzdelt költségvetés áttolásának érdekében bizalmatlansági indítványt kért a saját kormánya ellen.

A bizalmi szavazás eredménye azt jelenti, hogy a tavaly nyári előrehozott választáson kialakult három nagy politikai tömbbel magát patthelyzetbe lavírozó Macron elnök pedig megint hasonló helyzetbe került, mint ahonnan egy éve elindult.

Kérdés, hogy jobbra, vagy balra fordul majd, esetleg újból a centrumhoz nyúlna. Új helyzetet jelent azonban, hogy letelt a tavalyi előrehozott választás óta egy év, amíg nem lehetett újabb választást tartani – még ha ennek kiírása egyáltalán nem érdeke Macronnak.

Mindent egy lapra tett fel

Ahogy arról korábban bővebben is írtunk, a francia törvényhozásnak minden évben problémát jelent az éves költségvetés elfogadása. Idén a miniszterelnök ráadásul egy komoly megszorításokat tartalmazó tervezetet nyújtott be, mivel Franciaország államadóssága évről évre riasztó mértékben nő.

A terv egy 44 milliárd eurós megszorítási csomagot tartalmazott, valamint olyan intézkedéseket, mint 2 munkaszüneti nap megszüntetése és a szociális juttatásokra jutó büdzsé 5 milliárd eurós megvágása.

Mivel a tavalyi előrehozott választás után tovább csökkent a Macron mögött álló erők képviselői helyeinek száma és a Bayrou-kormánynak sincs többsége a nemzetgyűlésben, a megszorítások elfogadtatása szinte lehetetlennek tűnt. Volt már ilyen helyzet a törvényhozásban, például amikor Élisabeth Borne szintén egy alkotmányos lehetőséggel élve bizalmatlansági indítvány árán tolta át a nemzetgyűlésen a nyugdíjreformot, ami miatt fél Párizs lángokban állt. Ő akkor túlélte a húzást, de később neki is le kellett mondania.

A francia alkotmány 49. cikkének 3. bekezdése lehetővé teszi a kormánynak, hogy szavazás nélkül keresztülvigyen egy törvényjavaslatot a nemzetgyűlésen. De a lehetőségbe beépítettek egy vészféket: az ellenzéki törvényhozóknak 24 órájuk van arra, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be a kormány ellen. Ha ezt az összes képviselő több mint fele, vagyis 289-en támogatják, akkor megbukik a kormány – tehát a miniszterelnök és a kabinet, de az elnök nem –, és a törvényjavaslatot is elutasítják. Ha a bizalmatlansági indítvány elbukik, a törvényjavaslat érvényben marad.

Az éves költségvetést rendszerint ősszel tárgyalják, és az alkotmány szerint október 1-ig kell elfogadtatni. Bayrou úgy döntött, hogy elébe megy a vitáknak, és bejelentette, hogy ő is ki fogja játszani az alkotmány 49/3-as cikkelyét, ahogy ezt annak idején Borne tette. Bayrou azzal számolhatott, hogy az elmúlt 9 hónapban már túlélt pár ilyen bizalmatlansági indítványt. Csakhogy korábban – a tavalyi előrehozott választások miatt – törvényi kikötés volt rá, hogy nem lehet újból előrehozott választást kiírni, most viszont az ellenzéki pártoknak ez már egyáltalán nem lenne ellenükre.

Mielőtt bejelentette, hogy él a 49/3-al, a miniszterelnök azzal számolhatott, hogy vagy a szocialisták, vagy a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) talán kiáll majd mellette, ugyanis mindkét párttal voltak korábban kompromisszumai. Emellett Bayrou a kinevezése óta eltelt 9 hónapban már több bizalmi szavazást is túlélt. Épp az RN tartózkodásán múlt a legutóbbi költségvetés kérdésénél Bayrou megmaradása, a Szocialista Párttal pedig korábban sikerült megegyezni a büdzsé kérdésében.

Csakhogy a bejelentése után az ellenzéki pártok sorban kijelentették, hogy ellene fognak szavazni. Még a macronista pártszövetség egyes tagjai is azt mondták, hogy tartózkodni fognak, de támogatni nem fogják Bayrou-t. Ilyen körülmények között biztos volt, hogy a Bayrou-kormány bukni fog. Hétfőn 3 órakor megkezdte az ülését a nemzetgyűlés. A szavazás előtt Bayrou „az utolsó szó jogán” beszédet mondhatott, majd erre reagáltak az ellenzéki pártok.

Újabb választásról álmodik az ellenzék, Macron viszont új kormányfőt nevezhet ki

Most, hogy Bayrou elbukta a szavazást, be kell adnia lemondását Macron elnöknek, aki feltehetően új miniszterelnököt próbál meg kinevezni.

Szóba került a centrista Sébastien Lecornu, vagy a baloldali Bernard Cazeneuve. A balrafordulásra enged következtetni az is, hogy Macron egy elnöki ebéd alkalmával a múlt héten felvetette, hogy a szavazás után egy szélesebb koalíciót lehetne létrehozni, amelybe a szocialisták is beletartoznának. A Szocialista Párt vezetője, Éric Faure elég készségesnek is mutatkozott, amennyiben megfelelő ígéreteket kapnak költségvetési téren. Sikerülhet tehát a pártja malmára hajtania a vizet azzal, hogy Bayrou ellen szavaztak a képviselőkkel.

Az ellenzéki pártok egyébként azért is szavazhattak Bayrou ellen, mert már lejárt az egy év a legutóbbi parlamenti választás óta, így ki lehet írni újabbat. Ezt követeli a Nemzeti Tömörülés, de még Nicolas Sarkozy volt elnök is arról beszélt, hogy az a megoldás, ha feloszlatják az alsóházat. Ezt az Ifop közvélemény-kutatása szerint egyébként a franciák kétharmada támogatná. Ez azonban elnöksége utolsó két évére nem áll Macron érdekében, és az elnök ki is zárta annak a lehetőségét, hogy újabb választásokat írjon ki.

A Zöldek ettől függetlenül már bejelentették, hogy készen állnak erre a lehetőségre, és felszólították a baloldali pártokat, hogy egyesítsék erőiket. A parlament feloszlatásával azonban minden bizonnyal a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés járna a legjobban. Ők már most is a legnagyobb párt a parlamentben – az előrehozott választáson a többi oldal pártszövetségekkel előzte be őket –, és most is a legtöbb szavazatra számíthatnának.

Az ellenzéki pártok közül a Jean-Luc Mélenchon által vezetett radikális baloldali Engedetlen Franciaország és a Nemzeti Tömörülés viszont a köztársasági elnök lemondását is követeli, és új elnökválasztást szeretne, írta az MTI. Macron még augusztus végén jelezte, hogy a szeptember 8-i, Bayrou elleni bizalmi szavazás eredményétől függetlenül kitölti a 2027 tavaszáig tartó második és egyben utolsó elnöki mandátumát.

Mindeközben a költségvetés határideje szorít

Az éves költségvetési tervezetet szeptember végéig be kell nyújtani jogi jóváhagyásra és technikai véleményezésre. Az alkotmány szerint ezután legkésőbb október első keddjéig, idén tehát október 7-ig be kell nyújtani a parlamentnek.

Macron a szorult helyzetre való tekintettel felkérheti Bayrou-t, hogy ügyvivő kormányfőként maradjon hatalmon kormánya tagjaival együtt. Az ügyvivő kormánynak lehetősége lenne arra, hogy a 2025-ös költségvetési törvényt meghosszabbítsák a jövő évre, de ez nem megoldás hosszú távon – főleg az államadósság szempontjából.

Amélie de Montchalin közpénzügyi miniszter szerint viszont van lehetőség rá, hogy egy kicsit csaljanak az idővel – írta a Le Monde. Szerinte október 13-ig van idő bemutatni a nemzetgyűlés előtt a büdzsét. Az alkotmány hetven napot ad a választott tisztségviselőknek a szöveg megvizsgálására, és lehetővé teszi a majdnem végleges kihirdetést december vége előtt. De ha ezzel elkésnek, akkor már nem lehet január 1-ig kihirdetni a költségvetést.

Ebben az esetben hónapról hónapra dönthetnek az előző költségvetés 1/12-ed részével megegyező összegről, amivel csak takaréklángon főzhet az állam. Ebben az átmeneti időszakban a közszolgáltatásokra jutna ugyan pénz, de minden új kiadás és reform tiltólistán lenne az alkotmány rendelkezései alapján. Ilyen időszakban nagyon nehéz helyzetben lenne az adott kormány, ráadásul Franciaország aligha tudná teljesíteni azt a vállalását, hogy 0,8 százalékponttal csökkentse a deficitet – amit az EU túlzottdeficit-eljárása miatt vállaltak.