Egy éven belül a második kormányfője bukhat, főhet Macron feje, hogyan keveredjen ki a politikai patthelyzetből

A francia kormány feje felett már jó ideje lengett a 2026-os költségvetés guillotine-pengéje, és úgy tűnik, hogy a pengét tartó kötelet most épp a vérpadon fekvő miniszterelnök vágta el. Az előző kormányfő bukása után az új kisebbségi kormány élére kinevezett François Bayrou a kilenc hónapja alatt átvészelt több bizalmatlansági indítványt is, de a 2026-os évre tervezett megszorításokat ő sem tudta letolni a képviselők torkán.

Így aztán radikális lépésre szánta el magát: a megszorításokkal tűzdelt költségvetés áttolásának érdekében bizalmatlansági indítványt kért a saját kormánya ellen, amiről hétfőn szavaz majd a francia parlament alsóháza, az eredmény estére lesz meg. Szinte biztos, hogy Bayrou elbukja a szavazást, a magát patthelyzetbe lavírozó Emmanuel Macron elnök pedig megint ott találja majd magát, ahonnan egy éve elindult.

Kérdés, hogy jobbra, vagy balra fordul majd, esetleg újból a centrumhoz nyúlna. Új helyzetet jelent azonban, hogy letelt a tavalyi előrehozott választás óta egy év, amíg nem lehetett újabb választást tartani – még ha ennek kiírása egyáltalán nem érdeke Macronnak.

A mostani konfliktus gyökerei a 2022-es parlamenti választásig nyúlnak, amikor a Macron mögött álló erők elbukták többségüket. A 2024. június 9-i európai parlamenti választás után, amin Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése története legnagyobb győzelmét érte el, Macron feloszlatta a parlamentet és új választásokat írt ki.

Az előrehozott választáson aztán a mérsékelt és szélsőbaloldali pártok szövetsége végzett az élen, a második legtöbb parlamenti helyet a Macron mögött álló, több pártból álló erők szövetsége szerezte meg, Le Penék pedig a harmadik helyre szorultak. De egyik párt vagy szövetség sem szerzett többséget, és a parlament három nagy blokkra oszlott. A Macron mögött álló tömb az előrehozott választáson tovább gyengült.

Macron ennek ellenére nem a baloldali pártok jelöltjét, hanem Michel Barnier volt brexitügyi főtárgyalót nevezte ki szeptember elején kormányfőnek. Várható volt, hogy a parlamenti többség hiánya legkésőbb a költségvetés elfogadásához érve törésponthoz vezet majd. Barnier aztán az 1958-ban alakult Ötödik Köztársaság legrövidebb ideig, mindössze három hónapig hatalmon lévő miniszterelnöke lett, miután elbukott egy bizalmatlansági szavazáson. Macron ezután nevezte ki december közepén centrista szövetségesét, a korábban elnökjelöltként is többször próbálkozó, veterán Bayrou-t az új kormány élére.

Adieu lustulós húsvéthétfő, au revoir inflációkövető családi pótlék

A francia gazdaság első ránézésre jól teljesít, de tavaly a költségvetési hiány elérte az 5,8 százalékot, ami majdnem a duplája az EU által kitűzött 3 százaléknak. Az EU 2024 nyarán túlzottdeficit-eljárást is indított Franciaország ellen. Decemberben a Moody’s hitelminősítő ügynökség „Aa2”-ről „Aa3” kategóriára minősítette le Franciaországot. Más intézetek már 2023-ban rosszabb besorolást adtak Franciaországnak.

Gabriel Attal korábbi miniszterelnök szerint arról van szó, hogy a korábbi francia költségvetési terveket tulajdonképpen az 1945-ös népességre modellezték. Mára azonban ez a rendszer nem fenntartható. „Túlmelegedett a motor. A költségvetési felülvizsgálat azért válik minden évben politikai földrengés epicentrumává, mert rávilágít erre a berendezkedésünk és a korunk valósága közti szakadékra” – mondta.

Ezek után nem meglepő, hogy a 90-es évek óta az államadósság csökkentésének szószólójaként Bayrou megpróbálta visszafogni a költekezéseket. Bayrou nyáron mutatta be a kormánya 2026-os évre vonatkozó költségvetési tervezetét, ami egy közel 44 milliárd eurós megszorítócsomagot is tartalmaz. Ebből 20,8 milliárd eurót úgy spórolnának meg, hogy visszavágnák a közkiadásokat:

• 5 milliárddal kevesebb jutna a szociális juttatásokra és az egészségügyre. 3000-rel csökkentenék a közalkalmazottak számát is, és a 2027-től nyugdíjba vonuló köztisztviselők egyharmada helyett nem vennének fel új dolgozót.
• Egyes állami szolgáltatásokat át is szerveznének, vagy összeolvasztanának, valamint 1000-1700 munkahelyet szüntetnének meg ebben a szférában – mindez 4,8 milliárdos megtakarítást jelentene.
• Emellett elvennének két munkaszüneti napot az évben, elvileg 4,2 milliárddal több lenne a bevétel. Ez alapján a húsvéthétfő és a II. világháború végét ünneplő május 8. nem lennének már munkaszüneti napok.

Bayrou emellett bejelentette, hogy 2026-ban nem igazítanák az inflációhoz a lakhatási támogatásokat, a családi pótlékot, a nyugdíjakat és az adókulcsokat sem. A francia jegybank egyébként 1,4 százalékos inflációt jósol 2026-ra, szóval nem valami iszonyatos érvágásról van szó: a háztartások 3,2 százalékának életszínvonala csökkenne 1 százalékkal. Ezzel a lépéssel viszont 7 milliárd eurót spórolna az állam.

A franciák egyáltalán nem fogadták jól a bejelentést, mindehhez pedig az is hozzájön, hogy Bayrou támogatottsága rekordalacsony. A Sud Ouest szerint még egy miniszterelnök támogatottsága sem süllyedt le 14 százalékra.

Az Odoxa júliusban készített felmérést a Le Figarónak, eszerint a megszorításokat a franciák túlnyomó többsége (71 százaléka) ellenzi, mert attól tartanak, hogy amiatt csökkenni fog a vásárlóerejük. A két legnépszerűtlenebb intézkedés az egészségügyi kiadások csökkentése és a munkaszüneti napok számának csökkentése, ezeket a megkérdezettek 74 és 73 százaléka ellenezte. Csak két javaslat élvez támogatást: az állami kiadások befagyasztása (amit 80 százalék támogat) és a leggazdagabbak hozzájárulásának növelése, aminek pedig 79 százalékos a támogatottsága. A két munkaszüneti nap megszüntetése szintén nem aratott nagy sikert, ezt a lépést 10-ből 8 francia ellenzi.

Bayrou középre tolta a zsetonokat

Mivel a Bayrou-kormánynak sincs többsége a nemzetgyűlésben, a megszorítások elfogadtatása szinte lehetetlennek tűnt. Volt már ilyen helyzet a törvényhozásban, például amikor Élisabeth Borne szintén egy alkotmányos lehetőséggel élve bizalmatlansági indítvány árán tolta át a nemzetgyűlésen a nyugdíjreformot, ami miatt fél Párizs lángokban állt. Ő akkor túlélte a húzást, de később neki is le kellett mondania.

A francia alkotmány 49. cikkének 3. bekezdése lehetővé teszi a kormánynak, hogy szavazás nélkül keresztülvigyen egy törvényjavaslatot a nemzetgyűlésen. De a lehetőségbe beépítettek egy vészféket: az ellenzéki törvényhozóknak 24 órájuk van arra, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be a kormány ellen. Ha ezt az összes képviselő több mint fele, vagyis 289-en támogatják, akkor megbukik a kormány – tehát a miniszterelnök és a kabinet, de az elnök nem –, és a törvényjavaslatot is elutasítják. Ha a bizalmatlansági indítvány elbukik, a törvényjavaslat érvényben marad.

Az éves költségvetést rendszerint ősszel tárgyalják, és az alkotmány szerint október első keddjéig kell elfogadtatni. Bayrou úgy döntött, hogy elébe megy a vitáknak, és bejelentette, hogy ő is ki fogja játszani az alkotmány 49/3-as cikkelyét, ahogy ezt annak idején Borne tette. Bayrou azzal számolhatott, hogy az elmúlt 9 hónapban már túlélt pár ilyen bizalmatlansági indítványt. Csakhogy korábban – a tavalyi előrehozott választások miatt – törvényi kikötés volt rá, hogy nem lehet újból előrehozott választást kiírni, most viszont az ellenzéki pártoknak ez már egyáltalán nem lenne ellenükre.

A Macron mögött álló szövetség egyik tagját, a centrista MoDemet vezető Bayrou talán azzal számolhatott, hogy az ellenzéki szocialisták 66 képviselőjének többsége vagy mellette szavaz, vagy tartózkodik, mivel a centristák év elején már megegyeztek a költségvetés kérdéséről a baloldallal. Csakhogy Olivier Faure főtitkár már előre jelezte, hogy ő és pártja a bizalmi szavazáson nemmel fognak szavazni. Le Pen és Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés vezetői is jelezték, hogy a képviselőik szintén ellene fognak szavazni. Bardella szerint Bayrou kormánya gyakorlatilag véget ért. A konzervatív Köztársaságiak megosztottak, de a párt képviselőinek harmada Bayrou ellen szavazna.

A miniszterelnök csapata által készített legpesszimistább előrejelzések szerint Bayrou mindössze 185 szavazatot szerezhet, annak ellenére, hogy a kormány mögött összesen 210 képviselő áll – írta a Le Monde. Bayrou múlt hétfőre tanácskozásra hívott minden pártelnököt a miniszterelnöki palotába, de meggyőznie a jelek szerint senkit sem sikerült. Ezen a ponton úgy tűnik, hogy a miniszterelnök a szakadékba kormányozta saját magát a döntésével.

„Őszintén szólva ez öngyilkosság. Az alkotmány szerint október 1-ig prezentálnunk kell a költségvetést. Mit csinálunk, ha ő szeptember 8-án megbukik?” – mondta a Macron-féle Renaissance párt egyik képviselője. Egyesek úgy vélik, hogy Bayrou valójában tudta, hogy rosszul áll a szénája, és inkább maga szervezi meg a lelépését. „Így elmondhatja, hogy mindent megtett, amit tudott” – vélte egy képviselő. Erre utalhat az is, hogy a kabinetéből állítólag senki nem tudta, hogy mire készül a miniszterelnök. Macron ugyanakkor felszólította a minisztereket, hogy a végsőkig tartsanak ki a kormányfő mellett.

A bukás biztosnak tűnik, az a kérdés, mi jön utána

Hétfőn délután 3 órakor ül össze a nemzetgyűlés. Az ülés Bayrou beszédével kezdődik, ahol felsorakoztathatja majd az érveit a megszorítások mellett. Tekintve, hogy szinte semmi esélye sincs a győzelemre, ez inkább politikai üzenet lesz, mintsem valódi meggyőző szándékú beszéd. Ezután mind a tíz parlamenti frakció reagál az elmondottakra, majd következik a papíralapú szavazás, aminek eredménye este fél 7 és 8 óra között lehet meg. Ha a kormány elbukik, Bayrou-nak be kell adnia a lemondását Macronnak. Ebben az esetben három lehetősége marad az elnöknek a kormány feloszlatása után:

• új kormányt nevez ki,
• új törvényhozási választásokat ír ki,
• vagy lemond, és új elnökválasztást tartanak az országban.

A Politico és a Capital Economics elemzői is úgy vélik, hogy Macron új miniszterelnököt fog kinevezni – még akkor is, ha így egy olyan megoldást választ, ami egy éven belül kétszer már bedőlt. A kérdés, hogy Macron jobbra vagy balra fordulva nevez ki utódot. A centrista vonal esetén az ellenzéki pártok már előre azzal fenyegetőztek, hogy nem fogják támogatni az új kormányt.

A miniszterelnökségre esélyesek között emlegetik Sébastien Lecornut. A 39 éves politikus Macron közeli szövetségese és a Köztársaságiak korábbi tagja, aki egyesek szerint szót tudna érteni a szélsőjobboldallal. De az Economist elemzése szerint Lecornu sem tudna többségi kormányt alakítani. A balos oldalról még Bernard Cazeneuve neve merült fel mint lehetséges jelölt. Ő korábban a Szocialisták miniszterelnöke volt. Ha őt neveznék ki, akkor viszont a szocialisták minden bizonnyal kérnének valamit cserébe – a Politico szerint adóemelést, amit viszont Macron 2017-ben még vehemensen ellenzett.

Kedden Macron ebédre hívta azoknak a pártoknak a képviselőit, akik Bayrou koalíciójában vannak. A Le Monde szerint ebéd közben Macron felvetette, hogy a szavazás után egy szélesebb koalíciót lehetne létrehozni, amelybe a szocialisták is beletartoznának. Ezt a Köztársaságiak viszont hevesen ellenezték.

Faure, a szocialisták vezetője a héten felajánlotta segítségét egy új kormány megalakításához. Cserébe „kevésbé ambiciózus” költségvetést szeretne 2026-ra, amely mindössze 22 milliárd eurós nettó megtakarítást foglalna magában. Faure azonban elutasította minden olyan egységkormány ötletét, amelyben Macronhoz kötődő miniszterek is részt vennének. „Nem akarok zavart, nem akarok egy olyan kormányt, amely egyszerre jobboldali és baloldali is” – mondta.

A második lehetőség az lenne, hogy Macron feloszlatja a nemzetgyűlést, és megint előrehozott választásokat ír ki. Ezt követeli a Nemzeti Tömörülés, de még Nicolas Sarkozy volt elnök is arról beszélt, hogy az a megoldás, ha feloszlatják az alsóházat. Ezt az Ifop közvélemény-kutatása szerint egyébként a franciák kétharmada támogatná. Ez azonban elnöksége utolsó két évére nem áll Macron érdekében, és az elnök ki is zárta annak a lehetőségét, hogy újabb választásokat írjon ki.

Az ellenzéki pártok közül a Jean-Luc Mélenchon által vezetett radikális baloldali Engedetlen Franciaország és a Nemzeti Tömörülés viszont a köztársasági elnök lemondását is követeli, és új elnökválasztást szeretne, írta az MTI. Macron még augusztus végén jelezte, hogy a szeptember 8-i, Bayrou elleni bizalmi szavazás eredményétől függetlenül kitölti a 2027 tavaszáig tartó második és egyben utolsó elnöki mandátumát.

Az viszont mindegyik esetben kérdés, mi lesz a költségvetéssel. „A francia ellenzéki pártok tévednek, ha azt gondolják, hogy új miniszterelnököket, új választásokat, sőt akár előrehozott elnökválasztást is végigcsinálhatnak anélkül, hogy lenyelnék a Macron-kormányok által átnyomni kívánt megszorításokat” – mondta Eric Chaney, az AXA biztosítótársaság volt vezető közgazdásza. Szerinte utoljára a 68-as diáktüntetések idején volt ekkora bizonytalanság az országban.

Más is elég borúlátó: „Valójában Franciaországban az együttműködést képtelenné tevő hangulat uralkodik. Tovább fogjuk növelni a hiányt, semmi sem fog történni, és a helyzet csak rosszabb lesz”– mondta Gaspard Gantzer, François Hollande egykori szocialista köztársasági elnök volt tanácsadója.