Láttál már olyan fegyverből kijövő piros lézert? Annyira döbbenetes volt, hogy többen remegtek a félelemtől

„Koreaiként azt hittük, hogy bűnözőket jöttek letartóztatni, de aztán hirtelen elkezdtek minket őrizetbe venni. Helikopterek, drónok, páncélozott autók és fegyveres emberek is voltak” – mondta a Hyundai–LG egyik georgiai gyárában dolgozó férfi csütörtökön. A trumpi bevándorlási fűnyíróelv szinte senkit sem kímél, származzon az illető kevésbé baráti vagy épp szövetséges országból. Nagy vihart kavart, amikor az amerikai szövetségi idegenrendészet, az ICE rettegett razziái szeptember első hetében elérték a georgiai akkumulátorgyárat is, ahol dél-koreai munkások százait fogták el, és vették egy hétre idegenrendészeti őrizetbe.

Dél-Korea biztonsága a szomszédos, atomhatalommá vált Észak-Korea fenyegetése miatt nagyban függ az Egyesült Államoktól, ami bázisokat tart fenn délen, illetve rendszeresen erődemonstrációknak számító hadgyakorlatokat tart Szöullal közösen. Ezért a dél-koreai vezetés diplomáciai szinten sem mehet neki frontálisan Washingtonnak.

Így a mostani eset komoly tesztje annak, hogy a szöuli vezetés meddig mer elmenni Donald Trump kormányzatával szemben. Az is megfejeli a történteket, hogy Dél-Korea részben azzal az ígérettel próbált engedményeket elérni a trumpi vámok terén, hogy cégei dollármilliárdos befektetéseket ígértek Amerikában – ezeket az efféle idegenrendészeti lépések nem fogják elősegíteni.

I Dzsemjong dél-koreai elnök már jelezte is, hogy a történtek elrettenthetik a külföldi befektetéseket Amerikában. Márpedig egy Trumppal való augusztusi találkozója után I Dzsemjong 350 milliárd dollárnyi beruházást ígért, később pedig a Hyundai elnöke jelezte, csak cége 20 milliárd dollárt helyezne ki az USA-ba (ezt az ígéretet később még 5 milliárddal megemelték).

Egy bizarr razzia

Trump részben azzal az ígérettel kampányolt az elnökségért, hogy minden illegális bevándorlónak titulált embert kitoloncoltat az Egyesült Államokból – nemegyszer egy kalap alá véve őket a bűnözőkkel. Elnöksége kezdete óta széles jogköröket kapott az idegenrendészet, az ICE, aminek maszkos ügynökei bármikor bárkire lecsaphatnak, és a tapasztalatok alapján akár érvényes tartózkodási, munkavállalási papírokkal is letartóztathatják, fogva tarthatják, kitoloncolhatják. Akár a megabörtöneiről hírhedt El Salvadorba is.

Szeptember 4-én a Trump-kormány eddigi legnagyobb idegenrendészeti razziája zajlott le a georgiai Hyundai-LG-üzemegyüttes épülő akkugyárában, Ellabellben. Olyan dél-koreai munkásokat céloztak meg, akik a gyár építését felügyelték, szóval gyakorlatilag projektmunkát végeztek az Egyesült Államokban. Volt olyan, a BBC által megszólaltatott szakmunkás, aki névtelenül nyilatkozva azt mondta, a mobiltelefonjukat sem vihették magukkal, így a hozzátartozóik hiába hívogatták őket napokig, miközben az idegenrendészeti őrizetben várták sorsukat. A nyilatkozó azt állította, hogy engedéllyel tartózkodott és dolgozott Amerikában.

A letartóztatott 475 gyári munkásból nagyjából 300 ember múlt pénteken hazatért. A dél-koreai kormány sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, a közvélemény pedig roppantul felháborodott. A dél-koreai elnöki hivatal szóvivője szerint hivatalos úton érdeklődtek az Egyesült Államoknál, tiszteletben tartja-e a koreai polgárok jogait és érdekeit.

Az AP szerint a múlt hét végén elengedett 330 emberből tízen kínaiak, hárman japánok, és van köztük egy indonéz állampolgár is. A koreaiakat Folkston idegenrendészeti őrizeti központjában tartották fogva, Atlantától 460 kilométerre, majd onnan buszoztatták a városba. A koreai kormány intézett egy repülőt, a Korean Air Boeingje vette fel, majd pedig szállította haza a munkásokat. Az AP szerint a dél-koreai tisztviselőknek sikerült elérniük, hogy hivatalosan önként távoztak a munkásaik, nem pedig kitoloncolták őket. Ez sokat számít, utóbbi esetben ugyanis 10 évig nem léphetnének amerikai földre.

A 300 körüli dél-koreai munkás rokonok, barátok és támogatók tapsolása közepette érkezett meg a szöuli terminálra. A CNN szerint tüntetők is voltak a reptéren, egyikük egy képet tartott a magasba: ezen egy ICE-ügynök volt látható teljes fegyverzetben, arcát egy Trump-maszkkal eltakarva, rajta a felirat: „Barátok vagyunk. Ugye?” Egy fiát hazaváró anya azt mondta a CNN-nek, hogy a férfinak allergiája van, félt, hogy ezt rosszul kezelik.

Hideg és szennyvízszagú víz

A BBC-nek álnéven több letartóztatott is nyilatkozott. Csuljong épp rövid szünetet tartott a munkahelyén, amikor elkezdődött a rajtaütés, és rengeteg fegyveres érkezett. „Láttál már olyan fegyverből kijövő piros lézert? Annyira döbbenetes volt, hogy többen remegtek a félelemtől” – ecsetelte, hogy milyen volt, amikor eszerint lézeres irányzékkal ellátott fegyvert szegeztek rájuk. A beszámolók szerint azokat is letartóztatták, akiknek sikerült elmagyarázniuk, hogy van vízumuk. Mindenki azt állította, hogy csak később tudták meg, miért is vették őket őrizetbe.

Néhány dolgozóval a Wall Street Journal is beszélni tudott. Csó Junghi, egy 44 éves mérnök arról számolt be, hogy először összezavarodott, amikor megjelentek az ICE ügynökei a telephelyen. Nem tudta, a fegyveresek mit akarnak, azt hitte, valamiféle ellenőrzésről van szó, ráadásul koreai tolmács sem volt a helyszínen. „Azt hittük, hogy csak elvisznek valahova további kikérdezésre, de megbilincseltek és láncba vertek” – mondta. Ekkor jöttek rá, hogy nem pusztán elviszik őket. A felesége otthon egy telefonhívásból és a hírekből értesült róla, hogy tudomásuk szerint az USA-ban legálisan tartózkodó és dolgozó férjét őrizetbe vették.

Csó szerint bevitték őket egy fogdába, rabruhát kaptak, majd őt egy másik férfival közös cellába zárták. Szerinte eleinte elég agresszívak voltak velük, de ahogy teltek a napok, fogvatartóik megenyhültek. Csó szerint rájöttek, hogy nem bűnözőkkel van dolguk.

Jondzsin, egy BBC-nek nyilatkozó munkás azt mondta, pánikrohamot kapott, amikor bevitték a fogdába. A szoba, ahová becsukták, fagyos volt, az újonnan érkezők pedig nem kaptak takarót. „Rövid ujjú volt rajtam, úgyhogy visszahúztam a kezemet a pólóm alá, és betekertem magam a törülközőbe, hogy ne hűljek ki éjszaka.” Egyesek megmikrózták a csomagolt kenyeret, és a meleg cipót ölelve aludtak el. Csuljong szerint mire megérkeztek, nem maradt szabad emeletes ágy, így sokan a földön vagy egy üres íróasztalon próbáltak meg aludni.

„A legrosszabb a víz volt. Szennyvízszaga volt. Csak annyit ittunk belőle, amennyit muszáj volt”

– mondta Jondzsin.

A Time a dél-koreai Jonhap hírügynökséget idézve bemutatott részleteket egy naplóból, amit az egyik őrizetbe vett férfi firkantott cetlikre a fogva tartása körülményeiről. A napló szerint a razzia alatt nem tájékoztatták az elfogottakat a jogaikról, gyorskötözővel kötötték össze a kezüket, a dokumentumaikat sem engedték elhozni. Kitöltettek velük egy kérdőívet, majd kisebb csoportokban, buszokkal elszállították őket. A napló írója kilenc órát várt a saját buszára.

Először 72 fős, nagy cellákban osztották el őket, amikben elég hideg volt, a matracaik pedig dohosak voltak. A bilincsek miatt nehezen ittak, a vécék nem voltak higiénikusak, napsütés pedig csak egy tenyérnyi résen át hatolt be a karcerbe. A napló szerzője a Time szerint legálisan, üzleti vízummal tartózkodott az Egyesült Államokban. Ezt három nap rabság után az őt kihallgató ICE-ügynöknek is megpróbálta elmondani, de előbb viccelődtek vele – felhozva valamiért a Trump által Rocket Mannek nevezett észak-koreai vezetőt, Kim Dzsongunt –, majd azt mondták, a feljebbvalóik tudják csak, miért tartóztatták le őket.

Napokkal az őrizetbe vételük után a koreai követség diplomatái bementek hozzájuk, és jelezték, hogy írjanak alá mindent, a lényeg, hogy hamar szabaduljanak. Ha ugyanis vitába szállnak az ICE-vel, akár hónapokra ott ragadhatnak.

Az ICE fogsága többeket traumatizált. Sokan csak azután tértek magukhoz, hogy hazaértek Dél-Koreába. „Mind mosolyogva jöttünk ki a reptéri kapun, de most, hogy belegondolok, majdnem elsírtam magam” – mondta Csuljong.

„Teljesen üres voltam legbelül. Csak akkor éreztem át, hogy mi is történt velem, amikor anyukám aznap este főzött nekem. Akkor sírtam magam el először” – mondta Jondzsin. A férfi poszttraumás tünetektől szenved. Csak rövid időre mer kimozdulni otthonról, és már attól remegni kezd, ha csak olyan szagot érez, amiről a fogda jut eszébe. Ő nem akar visszatérni Amerikába, de van, akinek nincs választása. „Ez a munkám, ezt csinálom 30 éve. Az életemet beleraktam ebbe a melóba. Ha ezt nem folytathatom, akkor mit fogok csinálni? Hogyan él majd meg a családom” – mondta például Csuljong.

A Los Angeles Times azoknak az embereknek is szentelt cikket, akik nem koreaiak, hiszen a 475 főből csak 300 utazott vissza Dél-Koreába. Egy nehezebb körülmények között élő családoknak segítő szolgálat vezetője azt mondta a kaliforniai lapnak, hogy a razzia óta folyton cseng a telefonjuk. A gyár mexikói, guatemalai, kolumbiai, chilei, ecuadori, venezuelai munkásai és hozzátartozói telefonáltak, hogy most mit tegyenek.

Inkább utóbbiak voltak képesek erre, mivel az ICE ügynökei hamar elvették mindenkitől a telefonját. Sokan elrejtőztek az építkezés területén, pár embert egy szennyvízülepítő tóból szedtek ki. A nem koreai munkások ügyvédei szerint sokuknak legális munkavállalási engedélyük volt, és nem tudni, meddig maradnak őrizetben. Több embert a nem koreaiak közül is elengedtek már. Sok esetben ugyanolyan engedéllyel valakit bent tartottak, mást pedig szabadon bocsátottak.

Tökéletlen vízumrezsim

Charles Kuck, több letartóztatott dél-koreai munkás ügyvédje azt mondta, a kezdeti amerikai magyarázat az engedély nélküli munkáról nem igaz. A B-1 kódnevű, üzleti látogatóknak szóló vízumprogram keretében léphettek be a koreai dolgozók az Egyesült Államokba. A B-1 lényege, hogy hat hónapra munkavállalói vízumot kaphat egy külföldi állampolgár, akinek a munkaadója megtérítheti az amerikai kiadásait, a fizetését viszont otthon kapja meg. Az ilyen munkavállalókra korlátok is bőven vonatkoznak: például felügyelhetnek egy építkezést, de magában az építési munkában nem vehetnek részt. Ha egy szerződés szabályozza, berendezések beüzemelésében részt vehetnek.

Dél-Korea ráadásul benne van abban a 41 országban – Magyarországhoz hasonlóan –, aminek állampolgárai az ESTA nevű elektronikus beléptetési rendszerrel, voltaképp vízummentesen utazhatnak Amerikába. Ez egy bevándorlási tisztviselő szerint a B-1-es státuszt is magában foglalja.

Mindenesetre a speciális vízumokra nagy szüksége van az amerikai ipari és szolgáltatószektornak, a Newsweek szerint ezeket igénybe veszik olyan nagy techcégek is, mint az Amazon, a Microsoft, az Apple vagy a Meta, de műszaki, pénzügyi és más iparágaknak is szükséges a szakképzett munkaerő megszerzéséhez.

I Dzsemjong dél-koreai elnök is szóba hozta ezt a problémát. Múlt csütörtökön első 100 elnöki napját értékelő beszédében arról beszélt, hogy Dél-Korea küldene szakdolgozókat Amerikába gyárakat építeni, vagy berendezéseket üzembe helyezni, hiszen az Egyesült Államokban ehhez olykor nincs meg a megfelelő szakember. Ők nem hosszú távra érkeznének Amerikába dolgozni, de alig kapnak munkavállalói vízumot. „Ha ez nem lehetséges, akkor egy helyi gyár létesítése az Egyesült Államokban vagy súlyos hátránnyal jár, vagy nagyon nehézzé válik a cégeinknek” – mondta.

Trump: Bocs!

A Newsweek szerint Trump szeptember 7-én még azt közölte, hogy szívesen látnak minden külföldi befektetőt, de elvárják, hogy tartsák tiszteletben az Egyesült Államok bevándorlási szabályait. Szerinte lehet itt „világklasszis termékeket építeni”, de cserébe alkalmazzanak inkább amerikai munkásokat.

Később már óvatosabban nyilatkozott az ügyben, mondván az engedéllyel érkező külföldi vendégmunkásokat szívesen látják, és senkit sem akarnak elijeszteni. Vasárnap a platformján, a Truth Socialön azt írta, hogy az Egyesült Államoknak van mit tanulnia a hajó- és csipgyártás, valamint a számítástechnika területén dolgozó külföldi szakértőktől. „Szívesen várjuk őket, szívesen látjuk az alkalmazottaikat, és büszkén kijelenthetjük, hogy tanulni fogunk tőlük, és a nem túl távoli jövőben még náluk is jobban fogunk teljesíteni a saját »játékukban«” – írta Trump. Ez az Axios szerint jelzi, hogy az Egyesült Államok sok specifikus tudásnak nincs a birtokában.

Még jobban jelzik a hibát amerikai részről Christopher Landau szavai. A külügyminiszter-helyettes gyorsan Dél-Koreába utazott elsimítani a konfliktust, és az Axios cikke alapján mélységes sajnálatát fejezte ki. Pár nappal korábban Howard Lutnick kereskedelmi miniszter azt mondta az Axiosnak, hogy a Hyundai hibája, hogy megtörtént az egész, mivel a munkásoknak nem volt meg a megfelelő vízumuk, pedig csak jelezniük kellett volna neki, hogy segítsen.

A Hyundai közben bejelentette, hogy a történtek miatt két hónappal csúszik a gyár megnyitása. A dél-koreai szakszervezetek pedig még mindig hivatalos bocsánatkérést várnak el Trumptól.

Az AP szerint Csó Hjun dél-koreai külügyminiszter is Washingtonba repült még a koreai munkások szabadon engedése előtt, és amerikai kollégájával, Marco Rubióval találkozott. Arról beszélt, hogy a dél-koreaiak „nagy fájdalommal és sokkot átélve” távoztak Amerikából, részben azért is, mert az őrizetbe vételükről szóló videó nyilvánosságra került. Csó azt is felvetette, hogy hozzanak létre egy új vízumkategóriát az országukból érkezőknek.

A történtek miatt Georgia tagállam republikánus vezetése is aggódik, ők korábban az állam történetének legnagyobb gazdaságfejlesztéseként hivatkoztak a Hyundai és az LG közös gyáregyüttesére. A Hyundai Motor Group tavaly óta gyárt itt elektromos kocsikat, eddig 7,6 milliárd dollárt fektetett be, és 1200 embert alkalmaz. Egy múlt szerdai közleményben a kormányzói hivatal megerősítette Georgia és Dél-Korea szoros kapcsolatát, ami 40 évvel ezelőttre nyúlik vissza, ekkor nyitott az állam kereskedelmi irodát Szöulban. A CNN szerint a tét nem kicsi, hisz az új gyár 8500 embernek adhat munkát, ha nagy nehezen elkészül.

Ennél távolabbi hatása is lehet a történteknek. Andrew Yeo, a Brookings Institution egyik kutatója azt mondta a Newsweeknek, hogy az olyan szövetségesek, mint Japán vagy az EU, most elbizonytalanodhattak egyes befektetéseiket illetően.