„Ezt a két dolgot kaptam az ENSZ-től, egy rossz mozgólépcsőt, és egy telepromptert, ami nem működik” – mondta Donald Trump az ENSZ Közgyűlésén mondott csapongó, a 15 perces időt hosszan túllépő, majdnem egy órán át tartó beszédében, ami inkább szólt saját híveinek, mint az ENSZ New York-i székházában összegyűlt diplomatáknak és országvezetőknek.
A beszédét saját, sikerként értékelt belpolitikai és külpolitikai lépéseinek dicséretével kezdő amerikai elnök megkérdőjelezte az ENSZ szerepét jelezve, hogy semmilyen segítséget sem kapott a szervezettől, miközben szerinte megállíthatatlan háborúknak vetett véget, az ENSZ pedig csak erős megfogalmazásokig jutott. „Üres szavak, amik nem oldják meg a háborúkat” – mondta.
Ebben a véleményében partnerre talált Volodimir Zelenszkij ukrán elnökben, aki a Közgyűlésen elmondott beszédében szintén az ENSZ és a globális rendszerek gyengeségéről beszélt. „Csak nyilatkoznak és nyilatkoznak”, de ez Szudánnak, Szomáliának, Palesztinának, vagy bármely más, háborút átélő népnek nem kecsegtet sokkal, mondta.
Trump a beszédében még azzal is vádolta az ENSZ-t, hogy az illegális bevándorlást pénzeli. Támadta Európát is az ügyben, a kontinens szerinte pokolra jut a bevándorlók miatt, akik tönkreteszik az európai országokat, és ez ellen szerinte senki sem tesz semmit.
„Minden idők legnagyobb átverésének” nevezte a klímaváltozást, és azzal támadta az ENSZ-t, hogy évtizedek óta riogat vele, a megújuló energiaforrások használatát terjesztve, pedig az tönkre fogja tenni a világot. Trump hivatalba lépése óta aktívan ássa alá az ENSZ működését, több milliárd dollárnyi megígért támogatást és költségvetési hozzájárulást tartott vissza, növelve a szervezet pénzügyi gondjait. Közben egy sor ENSZ-szervezetből kiléptette az Egyesült Államokat, lehetőséget adva ezzel Kínának arra, hogy növelje befolyását, és a Kínát emberi jogsértésekkel vádoló ENSZ működését a saját érdekei szerint alakítsa át.
Hamis tényállítások, félrevezető féligazságok
Ahogy az általában lenni szokott, az amerikai elnök beszéde munkába hajszolta a tényellenőrzőket, ahogy érveit hamis állításokkal és féligazságokkal igyekezett alátámasztani. Kijelentésével ellentétben nem áll minden korábbinál jobban a népszerűsége a közvélemény-kutatásokban, sőt kifejezetten rosszak a számai, nem mért vereséget az inflációra, és az élelmiszerek és az áramszolgáltatás ára sem csökkent, illetve nem állított le hét háborút elnöki ideje alatt, ahogyan azt már hetek óta állítja.
London és annak muzulmán polgármestere nem akarja bevezetni az iszlám bíróságokat, az Egyesült Államokba az elmúlt négy évben nem érkezett 25 millió illegális bevándorló, köztük több millióan börtönökből és elmegyógyintézetekből, nem halt meg tavaly háromszázezer amerikai drogtúladagolásban, Washington pedig – ahova a Nemzeti Gárdát vezényelte a bűnözés letörésére – nem volt a „bűn amerikai fővárosa”.
Az ENSZ nem pénzeli, hogy illegális bevándorlók menjenek a nyugati országokba, Kína pedig nemcsak gyártja, és világszerte árulja a szélturbinákat (vagy, ahogy Trump mondta, szélmalmokat), hanem az amerikai elnök állításával ellentétben minden más országnál több szélerőművet épített, és a világ szélenergia-termelésének majdnem a felét Kína adja.
Trump szerint „mindenki azt, mondja, hogy meg kéne kapnom a Nobel-békedíjat”. Valójában az amerikaiak jelentős része szerint nem kéne megkapnia, a Washington Post/Ipsos kedden nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásának eredményei szerint az amerikaiak 76 százaléka szerint Trump nem érdemli meg a Nobel-békedíjat, és mindössze 22 százalékuk gondolja úgy, hogy igen.
A Fehér Ház ENSZ-ellenessége miatt Kína globális befolyása nőhet
Trump a beszédében látványosan nem emlékezett meg a kínai–amerikai kapcsolatokról, annak ellenére, hogy kormányzatának legtöbb magas rangú tagja Kínát tartja az Egyesült Államok legnagyobb riválisának, jegyezte meg James M. Lindsay. A Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations – CFR) szakértője szerint ez talán azzal magyarázható, hogy ne siklassa ki a Kínával folytatott tárgyalásokat egy kereskedelmi megállapodásról, hozzátéve, hogy ezt alááshatta azzal a mondattal, hogy „pár éve külföldön végzett felelőtlen kísérletek egy pusztító globális járványt okoztak”. A kínai tisztségviselők számára egyértelmű volt, hogy kikről beszél, írta Lindsay.
Közben Kína, ami a Közgyűlést megelőző napokban nemzetközi együttműködés védelmezőjeként és az ENSZ felelős tagjaként állította be magát, igyekszik minél nagyobb befolyást szerezni a szervezetben, ahogy az Egyesült Államok Donald Trump irányítása alatt látványosan visszavonul onnan. Hivatalba lépése után Washington kilépett több ENSZ-szervezetből is, mint az Egészségügyi Világszervezet, az Emberi Jogi Tanács vagy az UNESCO, és visszatartja a ENSZ költségvetésébe fizetendő ráeső részt, valamint egymilliárd dollárnyi egyéb, a kongresszus által jóváhagyott támogatást, és további egymilliárd dollárt is visszavonna.
Emellett az amerikai diplomaták is kevesebb szerepet játszanak a színfalak mögött, és az is mutatja, hogy a Fehér Ház mennyire nem tartja fontosnak a szervezetet, hogy csak szeptemberre sikerült kinevezniük egy ENSZ-nagykövetet, a volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Mike Waltz személyében, akinek csak megnevezett, a szenátus által még nem véglegesített helyettese van. Trump kormányában megkérdőjelezik, hogy szükség van-e egyáltalán multilaterális diplomáciára, mondta a Washington Postnak egy névtelenül nyilatkozó amerikai kormányzati tisztségviselő.
A Trump-kormány hozzáállása az ENSZ-hez „romboló, és időként bosszúszomjas”, mondta a Wall Street Journalnek Richard Gowan, az International Crisis Group kutatóintézet ENSZ-szel foglalkozó igazgatója, aki hozzátette, „úgy tűnik, hogy immunisak a megítélésükön esett csorbák miatti aggodalmakra”. Amerikai kormányzati tisztségviselők szerint nem az amerikai adófizetőknek kéne fizetnie az ENSZ eredménytelen békefenntartási és fejlesztési programjait, az Egyesült Államok pedig hatékonyabb diplomáciát tud folytatni a szervezeten kívül, írta a Journal.
Ezt más országok diplomatái nem mindig bánják. A Bonnban júniusban tartott klímatanácskozás résztvevői fellégeztek, amikor Washington közölte, hogy nem vesznek részt, mert távolmaradásuk megkönnyítette a tárgyalásokat, és májusban egy globális járványokkal foglalkozó szerződés megalkotása is könnyebben ment Trump diplomatái nélkül.
Ez a távolmaradás látványos volt szerdán, az ENSZ klímacsúcsán, ahonnan szinte csak az Egyesült Államok hiányzott, és ahol Kína vezetésével jelentette be több ország, milyen lépéseket tesznek a klímaváltozás ellen. A gyűlés fontosságát jelezte, hogy azon videóhíváson keresztül részt vett Hszi Csin-ping kínai elnök is, aki bejelentette, hogy országa most először hajlandó tíz százalékkal csökkenteni az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, és a 2020-as szinthez képest meghatszorozza szél- és naperőműveinek kapacitását.
A kínai elnök ezzel is cáfolta Trump kijelentését, hogy Kína nem telepít szélerőműveket. Hszi Csin-ping közölte, hogy a jövő a zöld energiáról fog szólni, és az Egyesült Államok nevesítése nélkül közölte, hogy „egyes országok szembe mennek ezzel a trenddel, de a nemzetközi közösségnek rajta kell maradni ezen a helyes úton”.
Az amerikai diplomácia visszavonulása az ENSZ-ben olykor már az Egyesült Államok saját érdekeit is sérti. Júniusban az amerikai diplomaták nem tudták megakadályozni, hogy 2027-ben Sanghajban tartsanak egy, a műholdak szabályozásáról szóló konferenciát, pedig korábban pont az ilyen szavazásokon tudták igazán jól használni befolyásukat.
Amerikai diplomaták Genfben európai kollégáiknak azt mondták a New York Times értesülései szerint, hogy a Fehér Ház nem fog nagy szerepet vállalni az ENSZ emberi jogi kérdésekkel, valamint fejlődő országok megsegítésével foglalkozó szervezeteiben. Az űrt pedig európai diplomaták félelme szerint autoriter kormányok laza szövetsége fogja betölteni, amiben Kína különösen nagy befolyást fog szerezni, írta a Times. Közben amiatt aggódnak, hogy az Egyesült Államok visszavonulásán felbátorodva autoriter államok a saját érdekeik szerint alakítják át az ENSZ-t.
Ehhez nagy segítséget kaptak azzal, hogy Trump kormánya pénzt von el a szervezettől. A New York Times tényfeltáró cikke szerint Kína, valamint Kuba, Irán, Oroszország és Venezuela a pénzhiányra hivatkozva azt javasolta, hogy az emberi jogi vizsgálatok visszaszorításával spóroljanak pénzt. Az olyan országok, mint Kína és Irán „minden lehetőséget, így a pénzhiányt is arra használják”, hogy a saját érdekeiket érvényesítsék, mondta a lapnak Phil Lynch, az Emberi Jogok Nemzetközi Szolgálata jogvédő szervezet igazgatója.
Kína májusban ötszázmillió dollárt ajánlott fel az Egészségügyi Világszervezetnek, miután Trump kiléptette az Egyesült Államokat, növelve ezzel a befolyását, felelősségteljes globális vezetőként és a nemzetközi világrend védelmezőjeként állítva be magát. Közben a kínai diplomaták nyomást kezdtek el gyakorolni az ENSZ-re, hogy több magas rangú pozíciót kapjanak, emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Államok után ők a második legnagyobb befizetői a 3,7 milliárd dolláros költségvetésnek, aminek húsz százalékát állják.
A kínai külügyminisztérium szóvivője a Közgyűlés előtt kijelentette, hogy készen állnak minden tagállammal együttműködve megújítani az ENSZ alapfeladatait, és elérni, hogy a szervezet még nagyobb szerepet játsszon a világbéke biztosításában. Egy héttel korábban a kínai ENSZ-nagykövet szintén arról beszélt, hogy Kína készen áll konstruktív szerepet vállalni a szervezet reformjában. Az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatban pedig közölte, hogy a reformnak „az együttműködést és szolidaritást kellene erősíteni a tagállamok között, nem pedig a viszályt és szembenállást”.
Sötét idők várnak az ENSZ-re
António Guterres ENSZ-főtitkár márciusban UN80 néven ambiciózusként jellemzett reformok megindítását jelentett be, amiknek fő célja agilisabbá tenni a szervezet, ami egyelőre leginkább költségcsökkentésekben jelent meg. A Közgyűlés előtt két héttel közzétett tervezet szerint 15 százalékkal csökkentenék a 2026-os költségvetést, ami az ENSZ-dolgozók 19 százalékának elbocsátását jelentené, valamint azt javasolják, hogy több szervezet székhelyét olcsóbb helyekre tegyék át New Yorkból és Genfből.
Az erről szóló tárgyalások azonban várhatóan jövő tavaszig fognak tartani, de az ENSZ pénzügyi rendszerére specializálódott politológus, Ronny Patz szerint merész döntéseket kell hozniuk a tagállamoknak, különben olyan pénzhiányba kerülnek, hogy „2026 és főleg 2027 nagyon-nagyon sötét idő lesz az ENSZ számára”.
Közben sok diplomata frusztrált amiatt, hogy az UN80-ben főleg azzal foglalkoznak, hogy mennyi pozíciót szüntessenek meg, és nem arról szólnak a beszélgetések, hogy mik legyenek a szervezet fő céljai, mondta Richard Gowan, az International Crisis Group ENSZ-szel foglalkozó igazgatója a Foreign Policy című lapnak. Az Egyesült Államok pedig ebben sem vesz részt. Miközben Donald Trump a Közgyűlés előtt mondott beszédében az ENSZ működésképtelenségéről beszélt, nem ajánlott fel egyetlenegy praktikus megoldást sem a szervezet működésének javítására, írta James M. Lindsay.
Bár több diplomata is elismeri, hogy az ENSZ-nek reformokra van szüksége, Washington csak akkor tudja befolyásolni, hogy milyen legyen az új ENSZ, ha jelen van, írta a Foreign Policy. Robert Anthony Wood volt amerikai diplomata a Wall Street Journalnek hatékony külpolitikai eszközként jellemezte az ENSZ-t, közölve, hogy Trump „Amerika mindenek előtt” mottójába illeszkedne, ha az amerikai érdekek érvényesítésére használnának „egy olyan jelentős külpolitikai eszközt, amit mi hoztunk létre”.
