Meglepődtek, akik augusztus közepén megpillantották a komótosan lépdelő állatot: mit keres egy szabadon sétálgató jávorszarvas Ausztriában? Ahogy teltek a napok, úgy lett egyre megszokottabb látvány és úgy nőtt a felhajtás és a sajtófigyelem a vélhetően Lengyelországból elkóborolt jávorszarvas körül. Rendszeresen szerepelt a hírekben, Facebook-csoportban követték az útját, helyi rendőrőrsök, állatvédő szervezetek és önkormányzatok vigyázták lépteit. A neten az Emil név ragadt rá, amit aztán a média is átvett és használt egy bő hónapon át.
Csak tippelni lehet, milyen indíttatásból kerekedett fel ez a fiatal jávorszarvasbika valamikor a nyár első felében. A leggyakoribb elmélet szerint szimpatikus élőhelyet és szimpatikus jávorszarvastehenet keresett magának. Nem állatkertből vagy vadasparkból szökött meg, és abban minden szakember egyetért, hogy Lengyelországból ballagott át Csehországba, majd Szlovákia érintésével érkezett Alsó-Ausztriába.
Augusztus végén egészen Bécs határáig vándorolt, de ott szerencsére megtorpant, és inkább folytatta tovább alsó-ausztriai portyáját, amelynek során a Dunát is többször átúszta. Beceneve állítólag Emil Zátopek négyszeres olimpiai és háromszoros Európa-bajnok cseh hosszútávfutóra utal. Emilt ugyanis Csehországban észlelték először júniusban.
Emil egészen hétfő kora reggelig békésen bandukolt Ausztriában, ám ekkor közvetlen életveszélybe került: mindössze 200 méterre volt az A1-es autópályától, így a szakértők nyugtatólövedékkel elaltatták az állatot, majd a Cseh-erdő szélére szállították. Az állatot biztonsága és nyomon követése érdekében már GPS-jeladóval is ellátták.
Megállították miatta a vonatokat
Az egy hónap alatt amerre járt, összesereglettek az emberek, és időnként egészen nagyvonalú gesztusokkal segítették, például rendőri biztosítással. Szeptember első hétvégéjén Sankt Pölten több pontján is felbukkant, és biztonsági okokból ott is rendőri felügyelettel vonult. A helyi főpályaudvar közelében a vágányok közé is besétált és úgy döntött, pihenőt tart. Késő esti sziesztája a nyugati vasútvonal fennakadásával járt együtt, kedvéért ugyanis több órára leállították a vasútforgalmat és csak éjjel 1-kor – miután továbbállt – nyitották meg újra.
Jávorszarvasügyben az osztrákok derekasan odatették magukat: az állatvédők közleményeket adtak ki Emil biztonsága érdekében,
a polgármesterek pártállástól függetlenül előhúzták állatbarát kártyáikat, a szakemberek a viselkedését kutatták.
A megfigyelések szerint Emil szereti a vizeket, a mocsarakat, a friss hajtásokat, az almát és Ausztria erdős területeit – de ahogy a fentiekből is kiderült, a nagyvárosoktól sem riad vissza. Augusztus végén lelkes rajongói a sajtóban is használt Emil der Elch néven egy mára már több mint 26 ezer tagot számláló Facebook-csoportot alapítottak, és saját Wikipedia-oldala is lett.
Már majdnem egy hónapja volt úton, amikor felmerült, hogy el kellene kábítani és Lengyelországba, esetleg Csehországba szállítani. Az állatvédők ellenezték az ötletet, inkább hagyták volna, hogy portyázzon tovább kedvére, hátha egyszer magától is észak felé fordul. A szakemberek szerint Emil vándorlása során elég élelmet talált, jávorszarvas-perspektívából a gondot inkább a meleg és az emberek közelsége okozta. A jávorszarvasoknak ideális hőmérséklet ugyanis 14 fok körül van.
Békés növényevő = <3
A megtett kilométerekkel párhuzamosan a lakosság rokonszenve is egyre nőtt, ami azonban nem magától értetődő pusztán attól, hogy egy emlős állatról van szó: az Ausztriába áttévedő farkasok vagy az egyre gyakrabban felbukkanó medvék körül nincs ilyen jóindulatú felhajtás. Emilnek velük ellentétben viszont nyilvánvalóan két nagy előnye is van: békés növényevő és karácsonyi történetek gyakori és fontos mellékszereplője.
Még ezzel együtt is furcsa, hogy a jávorszarvas egy-két hét leforgása alatt médiasztár lett. Vándorlása végén, de már közben is születtek róla publicisztikák, ahol asszociációs kiindulópontként lehetett használni, mondjuk, egy jó társadalomkritikához. Az egyik szerző például azon töpreng,
miért nem tudnak honfitársai legalább annyira kedvesek lenni a külföldiekkel, mint a lengyel jávorszarvassal?
„Azok a külföldről érkező emberek, akik egy ideig nálunk dolgoznak, nehezményezik, hogy az osztrákok barátságtalanok velük. Cserébe a jávorszarvasokkal és a kengurukkal meg kedvesek [az osztrákok]” – indul a cikk, mely a későbbiekben azt taglalja, hogy egy 46 országra kiterjedt felmérés szerint csak két országban barátságtalanabbak a helyiek a külföldiekkel, mint Ausztriában. Egyébként a szóban forgó kenguru egy pampanyúllal együtt Stájerországban veszett el.
Emil szeptember közepén Alsó-Ausztriából átvándorolt Felső-Ausztriába. Ott bontakozott ki a vita arról, hogy el kéne-e kábítani altatólövedékkel, vagy sem. Barbár kilövése szóba sem került, Ausztriában a jávorszarvas egész évben védettséget élvez és ez alól csak egyetlen eset jelent kivételt: ha az emberre nézve akut veszélyt jelent. Ezért is figyelte fél Ausztria visszafojtott lélegzettel, amikor Emil Felső-Ausztria egyik autópályája közvetlen közelébe tévedt, de szerencsére meggondolta magát és odébbállt.
Nem magától értetődő elővigyázatosság ez egy jávorszarvasnál: a szarvasokkal ellentétben a jávorszarvasok ugyanis nem menekülnek el az utakról, ha veszélyt észlelnek. Svédországban például hidegebb időszakokban az állatok kifejezetten keresik a meleg utakat és mozdulatlanul álldogálnak rajtuk. Ha egy ilyen, akár 500 kilót is elérő állattal karambolozik valaki, abból sem az autó, sem a jávorszarvas nem jön ki jól.
Svédországban mégis több ezer ilyen baleset történik évente. Németországban is előfordulnak jávorszarvas-gázolások, az érintett állatok vélhetően Emilhez hasonlóan Lengyelországból származtak. Ott ugyanis miután betiltották a jávorszarvas-vadászatot, 30 000 egyed fölé emelkedett a populáció. Ez megnöveli a konkurenciát a fiatal bikák között, akik közül néhányan új élőhely után néznek.
Csehországból Bajoroszágba
Emil találkozása az autópályával rámutatott arra, hogy bármennyire is közkedvelt állat, hosszú távon a kóborlása veszélyes is lehet. A felső-ausztriai hatóságok végül úgy döntöttek, hogy elkábítják, és a cseh határra szállítják. Ezt a lépést az állatvédők erősen bírálták, ezért a hatóságok egészen addig jegelték a tervet, míg szeptember 22-én Emil Sattledtnél meg nem közelítette az A1-es autópályát.
Ekkor egy kábítópisztollyal meglőtték, GPS-adóval ellátott jelzővel szerelték fel, és enyhén elkábított állapotban egy utánfutóban a Cseh-erdő szélére szállították, ahol néhány jávorszarvas éldegél. A Šumava Nemzeti Park közelében engedték szabadon. Emil jól van, bár újabb meglepetést okozott: néhány nappal a szabadon engedése után visszatért német nyelvterületre, egész pontosan Bajorországba; többen látták ugyanis a Bajor-erdő Nemzeti Parkban. Nagyjából egy hónapon át lehet még követni a mozgását, utána vélhetően lemerül a jeladó, további megfigyelésre amúgy is csak kutatási engedéllyel lenne lehetőség.
Június eleji első észlelése óta a jávorszarvas légvonalban több mint 500 kilométert tett meg. Sokan a szabadság vándorát látják benne, egy rég letűnt korszak szimbólumát, amikor az állatok szabad mozgását még nem befolyásolta az emberi tevékenység. Az pedig, hogy Emillel volt tele a sajtó, kis felüdülést is hozott a nyomasztó hírek tengerében. Ausztria tiszteletteljesen bánt Emillel, a bő egy hónapos közös történetük egy újabb jávorszarvasos mesekönyv témája lehetne.
