Dömötör Csaba: Az elmúlt évtizedek legnagyobb költségvetési átrendezését akarják végrehajtani az EU-ban

Az Európai Bizottság júliusban mutatta be a javaslatát az Európai Unió 2028-2034 közötti költségvetésére. Az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági bizottságának fideszes tagja, Dömötör Csaba a Telexnek arról beszélt, hogy a tervezet lenne a legnagyobb vágás az 1960-as években létrehozott Közös Agrárpolitika fennállása óta. Szerinte a javaslat szinte mindent alárendelne a hadi kiadásoknak, Ukrajna támogatásának és a bővítéspolitikának, a „vidéki célokra” közelmúltban kialkudott pénz pedig csak politikai üveggyöngy. (Az EP mezőgazdasági bizottságának cseh euroszkeptikus-konzervatív elnökével, Veronika Vrecionovával szintén nemrég interjúztunk.)

A körülmények már önmagukban is beszédesek voltak. A nyári szünet előtti utolsó európai parlamenti ülésnapon mutatták be júliusban – nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy már ne lehessen róla érdemben vitatkozni. Tudták, hogy ebből nagy balhé lesz. Ursula von der Leyen beszédei már előre körvonalazták, mire számíthatunk. Aki kicsit is belehallgat az itteni felszólalásaiba, láthatja-hallhatja, hogy folyamatosan a háborús kötelezettségekről beszél. Ennek következményeként az elmúlt évtizedek legnagyobb költségvetési átrendezését akarják most végrehajtani. Ennek lényege, hogy szinte mindent alárendelnek a hadi kiadásoknak, Ukrajna támogatásának és a bővítéspolitikának. Mivel az európai gazdaság stagnál, a szükséges forrásokat csak úgy tudják előteremteni, ha a már létező támogatási programok költségvetéséből elvesznek. Ezért akarják csökkenteni a kohéziós forrásokat és az agrártámogatásokat, utóbbit 20 százalékkal. Ez lenne a legnagyobb vágás a Közös Agrárpolitika fennállása óta. Van még egy fontos körülmény: a járvány ideje alatt felvett közös hitel törlesztőrészleteit elképesztően félreszámolták, kétszer akkorák, mint amennyivel terveztek. Ezért ezeknek is megpróbálnak helyet csinálni, szintén a meglévő támogatási programok rovására.

Enyhén növekszik, de az átcsoportosítás nagyságrendje jóval meghaladja ezt a növekményt. A párszázalékos összköltség-növekedés önmagában nem teremtene helyet a hadi kiadásoknak, ezért veszik el máshonnan. Az Európai Bizottság azon is folyamatosan töri a fejét, hogy a tagállamok rovására hogyan juthatna újabb és újabb bevételekhez. Például azt is vizsgálják, hogyan lehetne megadóztatni a multikat, de ha a magyar kormány tesz ilyet, azt országspecifikus ajánlásokban rendre kritizálják. Tehát valójában az a bajuk, hogy a magyar kormány szedi be az adókat, és nem ők.

Miközben tőlünk ezt követelték, egyre több országban nyúlnak hasonló eszközökhöz. Rajtuk nem kérik számon.

Amit láttunk, az egy álságos politikai bábszínház. Az itteni nagykoalíciós frakciók – amelyek egyébként a legutóbbi bizalmi szavazásokon is megerősítették Ursula von der Leyent – maguk között eljátszották, hogy megoldották a problémát. Az előbb utaltam rá, hogy a fő vitapont az agrártámogatásoknál, hogy ezeket húsz százalékkal akarják megvágni. Most azt állítják, hogy erre megoldást jelent, ha az új egységes támogatási alapban, amelybe mindent beleömlesztenek, 10 százalékot biztosítanak „vidéki célokra”.

Ez azonban nem old meg semmit: ebben egyetlen eurócent új forrás sincs. Ugyanis hiába a 10 százalékos felcímkézés, az agrárkassza teljes összege ettől még 20 százalékkal csökken. Ráadásul a „vidéki cél” megfogalmazás általános, és jóval tágabban értelmezhető, mint az eddigi célzott agrártámogatások köre.

Ez egy politikai üveggyöngy, amelyet az egyre dühösebb gazdatársadalom megnyugtatására dobtak be. A teljes képhez hozzátartozik, hogy ezt a félrevezető bábszínházat ugyanazok játszották el, akik a megszorító költségvetési terveket elkészítették. Az Európai Bizottság elnöke és az agrárbiztos is az Európai Néppártból érkezik. Mint ahogy az a román képviselő is, aki bejelentette a nagykoalíciós frakciók egységes támogatását. Ezt a tervet tehát a Tisza-féle Európai Néppárt hozta össze. Magyar Péter a magyar nyilvánosságban persze tagadja az egészet. Csak a szokásos ügymenet.

Tekinthetünk úgy a mezőgazdaságra, mint egy három-négyszázalékos gazdasági ágazatra, de tekinthetünk rá olyanként – és szerintem így kell –, amely minden európai család életét meghatározza. Nem csupán a gazdákról szól ez, hanem a hagyományainkról, a vidéki életforma támogatásáról, és az élelmiszerbiztonságról. Ha leépítik a Közös Agrárpolitikát – és úgy tűnik, ebbe az irányba mennek–, akkor drágulhat az élelmiszer, és a külső kitettségünk is növekszik. És akkor az egészségügyi kockázatokról még nem is beszéltünk. Ezt azért hozom fel, mert az eddigi piacvédő megközelítést leváltva elkezdik megnyitni az uniós piacokat a harmadik országok termelői előtt. Erről szól a Mercosur és az EU-Ukrajna megállapodás. Ezekben az országokban sokkal lazábbak az egészségvédelmi és környezetvédelmi szabályok. Ukrajnában például közel 70 olyan vegyi anyagot használnak, amelyet az EU-ban rég betiltottak, egészségkárosító tulajdonságaik miatt.

Honnan nézzük? 2022-ben az Európai Bizottság liberalizálta a behozatalt, így az elvileg Afrikába szánt ukrán gabona a keleti tagországokat árasztotta el. Ez lenyomta a felvásárlási árakat, és azonnali jövedelmi károkat okozott.

A legtöbb tagországot ez nem érintette olyan közvetlenül, mint minket. A magyar és a lengyel kormány ezért tiltotta be az importot. Akkor volt erre lehetőségünk. Az október végén életbe lépő EU-ukrán megállapodással el akarják venni ezt a jogot. Már kilátásba is helyezték, hogy kötelezettségszegési eljárást indítanak. Mivel a mezőgazdaságban a földrajzi távolságok számítanak, ezért a piacnyitás következményei sokkal jobban sújtják a magyar gazdákat.

Sokkal rosszabb lehet a helyzet, egyrészt a megnövelt vámmentes mennyiségek miatt, másrészt azért, mert meg akarják akadályozni, hogy bármely tagállam saját hatáskörben korlátozó intézkedéseket tarthasson fenn.

Folyamatos a Bizottság nyomásgyakorlása annak érdekében, hogy senki ne hozzon korlátozó intézkedéseket. Épp ennyire fontosak a konkrét számok. 30 százalékkal több ukrán búzát, és 54 százalékkal több kukoricát lehetne behozni vámmentesen. A méz- és tojáságazatnál különösen súlyos a helyzet, itt több száz százalékos emelésekről van szó. A méz esetében 483 százalékról. Ha ezt végrehajtják, az teljesen tönkre teheti ezeket az ágazatokat.

Egy dolgot érdemes még itt tisztázni. Ha ukrán mezőgazdaságról beszélünk, az nem feltörekvő ukrán kisgazdákat jelent, hanem sokszor nemzetközi nagyvállalatok tulajdonában lévő gigacégeket. Egy luxemburgi holding például 300 ezer hektáron, egy másik, részben amerikai több mint félmillió hektáron gazdálkodik. Na, ezt vessük össze azzal, hogy az Európai Bizottság a mostani tagországokban már 150 hektár körüli birtokméretnél csökkentené a területalapú támogatásokat, mondván, azok nagyok.

Csak azt szeretném mondani, hogy ha ennyire gondjuk van a nagyobb birtokmérettel, akkor nem engednék rá a több százezer hektáros ukrán gazdaságokat az uniós piacra. Magyarországon egyébként kisebb az átlagos birtokméret mint mondjuk Dániában, vagy Franciaországban. Az is fontos körülmény, hogy a kormányoknak van rá lehetőségük, hogy hektáronként nagyobb támogatást adjanak a kisebb gazdaságoknak. Nem mindenki él ezzel a lehetőséggel, de a magyar kormány igen. Többlettámogatást kapnak a fiatal gazdák is.

Legitim vitapont, hogy megnézzük, mi minősül nagy- és kisbirtoknak, és melyeket érdemes támogatni. De ismétlem, ha tényleg ennyire számítana a birtokméret, nem engednék rá az uniós piacra az ukrajnai multicégeket, úgy, hogy 150 hektárnál már csökkenne a támogatás a jelenlegi tagországokban. Egy 150 hektáros birtok kisbirtoknak minősül a több százezer hektáros ukrán birtokokhoz képest, mégis velük kell majd versenyezniük. Amire utal, az valójában egy hivatkozási alap a támogatások általános csökkentésére.

Az említett kimutatás a mostani helyzetben félrevezető. 2022-es adatokat használ, azóta pedig sok ponton változott a támogatási rendszer. Például azóta van lehetőség arra az újraelosztó kifizetésre a kisebb birtokoknak, amelyet említettem. Most már azt is tudjuk, hogy a Magyarországnak járó nemzeti agrárboríték hogyan változna: itt 21 százalékos a csökkenés. Ez biztosan többet érint majd, mint a birtokok pár százaléka.

Nem azonos időtartamokat hasonlít össze, és nem is számolt bele mindent. A járvány miatt az előző hosszú távú költségvetést később fogadták el, és rövidebb időtávra, öt évre. A 6,6 milliárd ráadásul csak a támogatások I. pillére. A II. pillért is beleszámolva 8,4 milliárdot kaptunk az ötéves időszakra. Változatlan szabályok és változatlan arányok mellett közel 12 milliárd eurót kellene kapnunk a következő hét évre. Ehelyett beírtak valamivel több, mint 9 milliárdot. A csökkenés 21 százalék.

Nem mindegy. Ezért is lényeges, hogy egy 150 hektár körüli birtokméretnél már csökkenne a támogatás. Azért használom a „körüli” kifejezést, mert a pontos szám függ az adott tagállamtól, és attól is, hogy a területalapú támogatásoknak pontosan mely elemeit csökkentik majd. Akár még jóval alacsonyabb is lehet az a birtokméret, ahol a csökkentési szabály bekapcsol.

Szerintem nem szükségszerű, hogy minden ponton szembeállítsuk a nagyobb területeken történő növénytermesztést a kisebb biogazdaságokkal. Lehetséges a két megközelítés együttes támogatása. A biogazdaságok Magyarországon külön támogatást kapnak, az ökológiai gazdaságok összmérete a mostani kormányzás alatt jelentősen, 127 ezerről 320 ezer hektárra emelkedett.

Az Európai Parlamentben a néppárti-baloldali nagykoalíció egységesen beállt a költségvetési átalakítások mögé. Ezt be is jelentették, gyakorlatilag a tagállamok feje fölött kötöttek alkut az Európai Bizottsággal. Nem számítok arra, hogy bármit is változtatnak az álláspontjukon, a Patrióta frakció ettől még minden lehetséges eszközzel ellenzi a költségvetési megszorításokat. De a vitának még nincs vége, mert tanácsi szinten a kormányoknak lesz lehetőségük, hogy módosítsanak a terveken. Erre azért is van jó okuk, mert a megszorításokon túl a tagállami jogköröket is jelentősen megnyirbálnák. Szóval ez a politikai csata még csak most kezdődött, és nem lesz rövid.

Egyébként Magyar Péter képviselőtársam pár hónapja még a létezését is tagadta az agrár-megszorító költségvetési terveknek, hazugságnak nevezte. Azt mondta, hogy ha bárki csökkenteni akarná a gazdák támogatását, akkor ők már rég rágyújtották volna az Európai Parlamentet a képviselőkre. Hát, gyújtogatás nem volt, de nagy gazdatüntetés már három is. December 18-án lesz a negyedik.