Nincs nyoma az orosz sajtóban annak, hogy a Kreml egy vele nagyon különleges kapcsolatot ápoló partnert veszített volna Orbán Viktor múlt vasárnapi választási vereségével. Az orosz vezetés egy pillanat alatt átállt arra, hogy a Magyar Péterrel heteken belül felálló Tisza-kormány a pragmatikus kapcsolatokhoz alkalmas partner lesz.
Az orosz állam kontrollja alatt lévő sajtó tudósításai alapján a Kreml elengedte a füle mellett Magyarnak azokat a nyilatkozatait, amelyek az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatban Vlagyimir Putyin felelősségéről szóltak. Ez azonban nem 180 fokos fordulat, hanem a Kreml üzemszerű működése akkor, amikor egy választás nyomán új tárgyalófélre kell felkészülnie.
Az oroszok pragmatikus viszonyra készülnek
Putyin személyesen nem reagált, de a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov hétfőn első reakcióként közölte, hogy „Magyarország döntött, és mi ezt a döntést tiszteletben tartjuk”, és jelezte, „arra számítunk, hogy folytatni tudjuk a rendkívül pragmatikus viszonyunkat a magyar vezetéssel. Tudomásul vettük Magyar nyilatkozatát arról, hogy nyitott a párbeszédre. Ez természetesen előnyös lesz Moszkvának és Budapestnek is” – mondta.
„Én örülök annak, hogy a Kreml szóvivője mondta, amit mondott, hogy tiszteletben tartják a magyar választások eredményét, hogy úgy hallották, hogy én is és az új kormány is kész egy pragmatikus viszonyra. Én ezt meg tudom erősíteni. Ahogy egyébként sok európai ország pragmatikus viszonyban van Oroszországgal, hiszen a földrajzot nem lehet felülírni. Mi is erre törekszünk, hiszen kitettek vagyunk energiahordozókban is Oroszország felé, hiszen zajlik egy egyébként elképesztően túlárazott paksi atomerőmű-bővítés is. Azt tudom mondani, hogy minden szerződést át fogunk nézni, ha szükséges újra fogjuk tárgyalni, ha szükséges, fel fogjuk bontani, ha szükséges, javítani fogjuk a pénzügyi feltételeket” – mondta Magyar a hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján.
„Ha Vlagyimir Putyin felhív, fel fogom venni a telefont. Nem hiszem, hogy erre sor kerül, én magam nem fogom felhívni, de ha mégis beszélnénk, akkor ugyanazt tudnám neki mondani, hogy négy év után most már legyen szíves befejezni az öldöklést és lezárni azt a háborút, amelynek az ő szempontjukból sincsen semmi értelme – mondta. – Valószínűleg egy rövid telefonbeszélgetés lenne, és nem hiszem, hogy az én tanácsomra fejezné be a háborút. Nagyon remélem, hogy ettől függetlenül rákényszerül arra, hogy nagyon záros határidőn belül lezárja ezt a háborút.”
„A politikában egy dolog, amikor az ember még nem kerül az ország vezetői székébe, és lehet nyilatkozatokat tenni. Amikor az ember beül ebbe a székbe, akkor már felmerülnek, mondjuk így, gyakorlatias megközelítések. Nos, ebben fogunk bízni” – idézte a TASZSZ Peszkovot. Kedden pedig azt mondta: „Egyelőre elégedetten nyugtáztuk, hogy tudomásunk szerint (Magyar) hajlandó pragmatikus párbeszédet folytatni. Ebben az esetben kölcsönös akarat van a részünkről, és ezt követően az új magyar kormány által tett konkrét lépésekből fogunk kiindulni.”
Konyec of a beautiful friendship?
Annak a jelek szerint nem lesz különösebb jelentősége, hogy a Kreml korábban tett Orbánnak a diplomáciában barátiként értelmezhető gesztusokat. Emellett Rácz András Oroszország-szakértő a Telex választás napi műsorában azt mondta, „legalább három orosz kormányközeli szervről tudunk, ami beavatkozik a magyar választásokba”.
Putyin ráadásul március elején azt mondta, továbbra is kész földgázt szállítani Magyarországra és Szlovákiába – amire egyébként érvényes szerződés is kötelezi –, ha ezek az országok „tartják magukat ahhoz a politikájukhoz, amelyet jelenleg is képviselnek”. Ez a magyar választók figyelmeztetésének tűnt, bár a szuverenitására nyilatkozatok szintjén különösen érzékeny Orbán-kormány nem emelt kifogást a választás ilyen jellegű befolyásolási kísérletével szemben.
Kifejezetten baráti gesztus volt Orbán irányába az is, amikor 2022 áprilisában a Kreml gratulált a Fidesz kétharmados győzelméhez. Egy ilyenfajta gratuláció egyébként, egy háborúval nem súlyosbított világban a diplomáciai protokoll megszokott része lenne, ekkor már azonban második hónapja folyt az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború. Igaz, Magyarország ekkor még nem volt rajta a 2021 óta létező, és az Ukrajna elleni orosz háború elindítása után bővülő listán, amely a Kreml szerint az Oroszországgal „nem baráti államok” sorát tartalmazta.
Erre az uniós szankciók megszavazása miatt csak 2023 márciusában került fel Magyarország, de Szlovákiával együtt mentesült azok alól a szankciók alól, amelyeket Oroszország ellenintézkedésként vezetett be az EU és a NATO összes tagjával szemben. Nincs rajta Magyarország – szintén Szlovákia mellett az egyedüliként a NATO-ból és az EU-ból – azon a listán sem, amelynek tagjai az orosz vezetés szerint az ország „hagyományaival, vallási, erkölcsi értékeivel ellentétes” politikát folytatnak.
A „barátság” kifejezés persze megtévesztő lehet, hiszen az Orbán-kormány idején valójában inkább egy olyan viszony kialakulására utalt, amely a magyar külügy szervereibe könnyedén behatoló orosz hekkerek támadásaiban vagy Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, és Orbán Putyinnal folytatott telefonbeszélgetéseiben csúcsosodott ki.
Ezek alapján az Orbán-kormány egészen alárendelt pozíciót vett fel a Kremllel szemben.
Oknyomozó oldalakon nyilvánosságra került telefonbeszélgetések alapján kiderült, hogy a magyar külügyminiszter uniós tanácskozásokon elhangzottakról egyeztetett Lavrovval, és gyakorlatilag orosz kollégája félmondatos kérésére azonnal felajánlotta, hogy eljuttat egy kért EU-s dokumentumot. Nem tudni, milyet, de ez akkor is szokatlan csuklóztatás, ha nyilvános iratról van szó, ha pedig minősített iratról, akkor az egésznek a megítélése még súlyosabb. Magyarország az EU-s szankciós listákról több orosz személy levételét is elérte, köztük Lavrov közbenjárására Aliser Uszmanov oligarcha nővéréét, aki így akadálytalanul tudta intézni Európában milliárdos Kreml-párti öccse pénzügyeit. Orbán meg egy Putyinnal folytatott telefonbeszélgetés során egyszerűen kisegérhez hasonlította Magyarországot, amely segítséget nyújt a nagy orosz oroszlánnak.
Az más kérdés, hogy profitált-e Magyarország a zavarba ejtő beszélgetésekből kirajzolódó kötetlen, a jelek szerint a szabályozott diplomáciai érintkezésen túlterjeszkedő kapcsolatokból, amelyek ráadásul fokozottan elszigetelték Magyarországot az EU-n belül. Az Orbán-kormány a hasznot az olcsó orosz energiahordozók importjának továbbra is meglévő lehetőségében látja, ám egyáltalán nem úgy tűnik, hogy az orosz fél részéről ehhez feltétlenül szükség van olyan politikára, amely miatt az eddigi kormányt az EU-ban sokan Oroszország trójai falovának tartották.
A Kreml nem hallotta meg a kritikus mondásokat
Magyarnak a Kreml nem gratulált ugyan, de az orosz elnök szóvivője ezt az említett országlistával indokolta, azaz tulajdonképpen jelezte, hogy „semmi személyes”, a gratuláció elmaradása nem kifejezetten az elutasítás jele.
Sőt, látványos, hogy mennyire nem hallotta meg a putyini rezsim kontrollja alatt tartott oroszországi sajtó Magyar Péter azon nyilatkozatait, amelyek egyértelműen elítélték a Kremlt az Ukrajna elleni háború miatt. Az orosz fél vasárnap óta a pragmatikus kapcsolatok lehetőségéről beszél, amennyiben erre az új magyar kormány is hajlandó. Így beszélt a Roszatom vezetője is a paksi bővítésről: Alekszej Lihacsov szerint minden esély megvan a folytatásra – noha maga az építkezés sokéves csúszásban van, az első betonalap kiöntése is csak februárban kezdődött el. Optimizmusát részben azzal indokolta, hogy Magyar „dolgozott az Orbán-kormányban” – ami egyébként így nem igaz.
„Ez Putyin szokásos hozzáállása minden választáshoz. Ezzel azt a képet sugallja, hogy ő a bölcs politikus, aki leereszkedően megérti, hogy az európaiaknál van ez a demokratikus hajcihő, amikor a választásokon nyilvánosan a politikusok mondanak mindenfélét. De a lényeg úgyis zárt ajtók mögött, a döntési helyzetbe került partnerrel folytatott érdemi párbeszéd alatt dől el”
– jellemezte a helyzetet a Telexnek Makszim Szamorukov. Az Oroszországból külföldre kényszerített, ma már Berlinben működő Carnegie Oroszország és Eurázsia Központ tudományos munkatársa szerint tehát semmi váratlan nincs abban, hogy nem ragaszkodik a Kreml Orbánhoz. „A Kreml mindig a zárt, személyes kapcsolatra épít, a nyilvános kijelentéseknek, az egyébként is lenézett európai választási küzdelmekben hallható üzeneteknek nem tulajdonít nagy jelentőséget.”
Pragmatizmus van, nem barátság
Peszkov ezért valójában nem okozott meglepetést azzal, amikor az új kormányfővel várható kapcsolat lehetőségéről beszélt. A Kreml valóban sosem barátságról beszélt Orbánnal kapcsolatban sem, hanem pragmatizmusról – bár kétségtelen, hogy az Ukrajnával szembeni orosz agresszió árnyékában, a Kremlt elítélő és Ukrajna védelmét támogató európai országok állásfoglalásával szembemenő Orbán-kormány működése alapján mindez sokkal inkább tűnt a gyakorlati szempontokon messze túlnyúló együttműködésnek. Oroszországnak mindenképpen előnyt jelentett, hogy ezt a szoros kapcsolatot egy olyan országgal tarthatta fenn, amelynek kormányfője büszkén vállalta, hogy az EU-val szemben Magyarország „bot a küllők között”, „szálka a köröm alatt”, azaz képes akadályt gördíteni az EU egységes fellépése elé.
Arra azonban nem volt szüksége Moszkvának, hogy ezt barátságnak nevezze és akként kezelje. „Ez sosem a barátságról szólt. Moszkva mindig elmondta, hogy az EU-s szankciókkal nem elégedett, de ennek ellenére is lehetnek konkrét kérdések, amelyekben a közös érdek mentén együtt lehet működni” – mondta Szamorukov. Szerinte Oroszország tulajdonképpen mintaként mutatta fel az orosz–magyar kapcsolatokat az európai tagállamoknak.
„A Kreml ezzel azt üzente, hogy lehet kifogásod, elmondhatod nyilvánosan is, de nem kell emiatt feltétlenül megszakítani minden kapcsolatot, akkor sem, ha szankciókat támogató NATO-tagról van szó.” Magyarország haszna épp abban volt, hogy a magyar kapcsolatok modelljétől
Putyin azt remélhette, hogy szélesebb körben is sikerül megbontani az EU és a NATO egységét, amit esetleg Ukrajna nyugati támogatásának leépítéséhez is felhasználhatott volna.
Ez azonban nem valósult meg és a jelek szerint az eddig az Ukrajna további pénzügyi támogatásának megvétózását hangoztató magyar kormány távozásával ez még kevésbé reális forgatókönyv.
Ugyanakkor a Kreml egyelőre ebben is visszafogottan fogalmazott. Peszkov arra a kérdésre, hogy miként alakul az orosz és a magyar kormány viszonya azután, hogy az új magyar kormány nem fogja akadályozni az EU által Ukrajnának nyújtandó 90 milliárd eurós hitel folyósítását, csak általánosságban válaszolt, Magyarországra nem tért ki. Felmondta a Kreml ismert álláspontját, miszerint az EU háborúpárti törekvéseket támogat, Oroszország pedig katonai erővel igyekszik elérni a céljait Ukrajnában.
Noha elterjedt, Peszkov nem beszélt arról, volt-e barátság Orbánnal
A múltról is hasonló szellemben, pragmatikus kapcsolatokat hangoztatva beszélt a Kreml. A Guardian révén a sajtóban megjelent ugyan, hogy Peszkov azt mondta volna, hogy „Orbánnal sosem voltak barátok”, de szó szerint ilyen értelmű nyilatkozatot a szóvivő nem adott, ez elemzésekben, szavainak értelmezéseként jelent meg, volt, amelyiknek a címében is. „Orbánnal nem is barátság volt, a párbeszéd Budapesttel folytatódik” – írta Peszkov tájékoztatóiról beszámolva kommentárjában Alekszandr Bovt politológus.
A másik forrás Alekszandr Junasev újságíró posztja volt, amelyben Peszkovtól azt idézte: „Nem baráti országoknak nem küldünk gratulációt. Márpedig Magyarország nem baráti ország, hiszen támogatja az ellenünk érvényben lévő szankciókat.” Erre a 2021 óta létező, az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború elejétől kezdve folyamatosan bővülő listára Magyarország 2023 márciusában került fel. Az első két ország az Egyesült Államok és Csehország volt, Donald Trump esetében azonban a Kreml kivételt tett, 2024 novemberében gratulált a republikánus elnök visszatéréséhez.
Junasev ezután azt írta: „Arra a pontosító kérdésemre, hogy ez azt jelenti-e, hogy Moszkva kizárólag Orbánnal barátkozott, Peszkov azt válaszolta: »Vele párbeszédet folytattunk.«”
Néhány írásban ez alakult át Peszkovtól származó konkrét idézetté és ment tovább a sajtóban olyan értelmezéssel, hogy Orbánt barátként dobta a Kreml. Egy publicisztikába belefér ez az értelmezés, hiszen valóban azt jelentik a szavai, hogy a Kreml nyilván nem ragaszkodik hozzá, ha egyszer ellenzékbe került, mert az érdemi döntések a hatalomban lévőkkel születhetnek meg. A szóvivő barátságról vagy annak hiányáról azonban közvetlenül Orbán esetében sem beszélt. Csak azt mondta el többször, hogy reményeik szerint folytatódik a korábbi pragmatikus kapcsolat.
Igaz, a pragmatikus kapcsolat szándékának némiképp ellentmondott Putyin fent idézett nyilatkozata a választások előttről az energiahordozók exportját illetően, hiszen azt a kormány politikai irányának megőrzéséhez kötötte.
Trump Iránnal helyzetbe hozta Putyint
„Ez valójában csak azt az új helyzetből adódó magabiztosságot tükrözte, hogy hatvanról száz dollár fölé ugrott a kőolaj ára” – mondta Szamorukov, utalva az Irán elleni amerikai beavatkozás következményére. Putyin most alkalmasnak érezte a pillanatot, hogy átvegye a kezdeményezést az EU-tól, amely a szankciók alapján 2027-ben végleg szakítana az orosz fosszilis energiahordozók importjával, és helyette ő hozza előbbre az időpontot.
A pragmatikus kapcsolatról szóló hajlandóságról Moszkva már csak azért is beszélhet, mert Magyar is késznek mutatkozott rá. A nemzetközi sajtótájékoztatón is jelezte, hogy diverzifikálni fogják az energiaimportot, de a földrajzi helyzet nem változik, Magyarország függ az energiahordozók terén Oroszországtól. Ezt látványosan kiemelte az orosz sajtó – elengedve a nyilatkozat második részét, amelyben Magyar nagyon határozottan beszélt Putyin háborús felelősségéről.
A Barátság kőolajvezeték híján egyelőre nem jön orosz kőolaj, de az ukrán ígéretek szerint a megrongálódott – az Orbán-kormány szerint valójában működőképes, de politikai okból blokkolt – kőolajvezetéken április végétől erre ismét lehetőség lesz. Ebben a helyzetben teljes értékű alternatíva híján nem is volna indokolt lemondani az orosz forrásról, főként, hogy ez még csak EU-s szankciókba sem ütközik, miután ezen a vonalon az importra egyelőre mentességet kapott Magyarország, Szlovákia és Csehország is.
Az iráni helyzet miatt egyébként sem tudni, mi lesz két hónap múlva – vetette fel a Carnegie elemzője, miért lenne korai, hogy Magyar vállalja az orosz import jelentős csökkentésének kötelezettségét. Ezért is mondta a nemzetközi sajtótájékoztatóján – némiképp túlozva –, hogy más európai országok is tartanak fenn pragmatikus kapcsolatokat Oroszországgal. Azt nem lehet megjósolni, hogy a Hormuzi-szoros lezárását előidéző iráni háború miatti kőolaj- és részben földgázhiány hogyan alakul a következő két hónapban. Szamorukov szerint nem zárható ki, hogy ha a helyzet nem rendeződik, akkor a németek és az olaszok is elgondolkodnak az orosz kőolajon és földgázon.
Így valóban mindkét fél érdeke lehet a pragmatikus kapcsolatok lehetőségéről beszélni, anélkül, hogy szó lenne a diplomáciában szavak szintjén használt, de valójában nehezen értelmezhető barátságról. Igaz, ez kétségtelenül ellentmondásba kerülhet azzal a szándékkal, hogy az Ukrajna elleni háborúját finanszírozó Oroszország ne jusson bevételekhez. Ám előállhat Iránnal egy olyan helyzet, amikor ez a dilemma az EU több tagjánál is felmerül.
Az Egyesült Államok még március közepén, az olajár megugrása után jelentette be, hogy nagyjából egy hónapra kikerül a szankciós körből a tengeren ragadt orosz olaj, és engedélyezik annak felvásárlását. Trumpék döntését élesen kritizálták az európai vezetők, ahogy az is bírálatot kapott, hogy a szankciómentességet pár nappal később a tengeren hajózó 140 millió hordónyi iráni olajra is kiterjesztették. Ennek a határideje április 19-én, vagyis most vasárnap jár le, és Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter szerdán jelezte, hogy nem tervezik meghosszabbítani.
