Balázs Péter: Orbán meséje a kisegérről és az oroszlánnak nevezett Oroszországról az alávetettség csúcsa
„Ez a kisegér, egyszerűen szégyenletes. Az, hogy Orbán Viktor egy mesebeli helyzetet idéz fel, ahol ő a kisegér, Oroszország pedig a nagy oroszlán, az az alávetettség csúcsa” – így jellemezte a Telexnek Balázs Péter azt a beszélgetést, amely egy kiszivárgott leirat szerint a magyar kormányfő és az orosz elnök között zajlott le.
A Bajnai-kormány egykori külügyminisztere és Magyarország első EU-biztosa szerint mind az Orbán és Vlagyimir Putyin közötti beszélgetés, mind Szijjártó Péter és Szergej Lavrov hanggal is nyilvánosságra került telefonhívása
„a szuverén állami magatartás és külpolitika megcsúfolása.”
Balázs szerint a személyes, kötetlen hangvételt nem zárja ki a protokoll, belefér a baráti hangnem, de a tárgyaló fél nem veszítheti szem elől a lényeget: azt, hogy „egy külügyminiszter, kormánytag sosem a saját nevében tárgyal, hanem az ország nevében, úgy, hogy mondanivalója az ország és szélesebb értelemben a saját szövetségi rendszerének az érdekeit tükrözze. Ezt semmilyen személyes jó viszony nem írhatja felül.”
Bármiben szívesen segít
Kedden a Bloombergen jelent meg Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin októberi telefonbeszélgetésének leirata. Az amerikai lap információi szerint Orbán arról beszélt, hogy Magyarország kész megszervezni az amerikai–orosz tárgyalásokat Budapesten. A magyar miniszterelnök azt is mondta, bármiben szívesen segít Putyinnak, kettejük kapcsolatát pedig az oroszlánéhoz és az egéréhez hasonlította.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón azt mondta, a miniszterelnök azért beszélt Putyinnal, mert előző nap beszélt Donald Trumppal is. Akkoriban merült fel egy budapesti békecsúcs lehetősége, amiből végül semmi sem lett. Orbánt csütörtök este a debreceni kampánygyűlésére menet kérdeztük a görbeházai pihenőnél a kiszivárgott telefonbeszélgetésről. A kérdésre Orbán mindössze annyit válaszolt: „Bűncselekmény.”
Szerdán a VSquare, a FrontStory, a Delfi Estonia, az Insider és a Ján Kuciak Nyomozó Központ Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újabb telefonbeszélgetéseit hozta nyilvánosságra. Ehhez hasonlók az elmúlt hetekben is nyilvánosságra kerültek, azokról itt írtunk bővebben.
A szerdán ismertetett felvételek alapján a magyar külügyminiszter felajánlotta orosz kollégájának, hogy a moszkvai magyar nagykövetségen keresztül európai uniós dokumentumokat juttat el az asztalára. „Oké, Péter, ha elküldené nekem a dokumentumot, nagyon hálás lennék érte” – mondta Lavrov Szijjártónak. Az is kiderült, hogy miről beszélgettek Orbán Viktor 2024 júliusi, moszkvai látogatása előtt.
Szijjártó „szokatlanul durva és nyílt titkosszolgálati beavatkozásnak” nevezte azt, hogy újabb hangfelvételek jelentek meg beszélgetéseiről Lavrovval. Szijjártó a korábbi felvételekről azt mondta, sikerült bebizonyítani, hogy ugyanazt mondja nyilvánosan, mint telefonon, szerinte a szankciós politika kudarc, és az több kárt okoz az EU-nak, mint Oroszországnak.
Olyan, mint egy házasságtörés
Szijjártó és az orosz külügyminiszter beszélgetései azt tükrözik, hogy egyértelműen kész szívességet teljesíteni, legyen szó egy oligarcha nővérének levételéről az EU-s szankciós listáról vagy egy olyan EU-s dokumentum eljuttatásáról, amelyet Lavrov saját elmondása szerint nem tudott megszerezni. Igaz, nem tudni, milyen dokumentumról van szó, így az sem világos, hogy titkos vagy nyilvános volt-e. A VSquare szerint egy magas rangú EU-s tisztviselő „99 százalékos bizonyossággal” állította, hogy a dokumentum, amelyet Szijjártó ígért Lavrovnak, egy tárgyalási keret volt, amely addigra már nyilvánosan is elérhető volt az uniós felületeken.
„Szijjártó azonban alázatos, engedelmes viselkedést tanúsít, kész alávetni magát, kéréseket teljesíteni” – mondta Balázs, aki szerint ezekben a beszélgetésekben jól kihallhatóan sérül a szövetségesi hűség elve. „Ez több, mint barátság, mert a szövetségesi viszonyt szerződés pecsételi meg. Olyan, mint a házasság, aki ezt megszegi, az házasságot tör, hűtlenséget követ el” – vont párhuzamot.
Ennek pontos megfelelője van az EU alapszerződésének negyedik cikkelyében. „Régebben közösségi hűség volt a neve, ma lojális együttműködésnek hívják. A cikkely kimondja, hogy minden tagállam tartózkodik minden olyan intézkedéstől, amely veszélyezteti a közös célok megvalósítását.” Indokolt esetben a közös célok és egy-egy tagállam célja ütközhet, az Európai Bíróság el is ismeri, hogy ez nem feltétlenül jelenti a lojális együttműködés megsértését, erre szolgál a tagállami vétó intézménye. „De amikor túl sokszor használják és kilóg a lóláb, hogy nem magyar érdek, hanem kifejezett orosz érdek áll mögötte, akkor ez szerződésszegésnek minősül” – mondta a volt külügyminiszter.
De nem csak a vétóval visszaéléskor merülhet fel a lojális együttműködés sérelme. Balázs szerint ez történt akkor is, amikor Magyarország 2024. július 1-jén átvette az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Aznap Bóka János Európa-ügyi miniszter megerősítette a 4. cikkelyt, kimondva, hogy Magyarország elkötelezett a lojális együttműködés iránt. „Nem sokkal később Orbán elindult Moszkvába EU-s felhatalmazás nélkül”, aztán hagyta, hogy Putyin a közös sajtótájékoztatón úgy beszéljen róla, mint aki az EU képviseletében jött tárgyalni. Orbán „ezzel megcsúfolta a 4. cikkelyt” – vélte Balázs. Mint mondta, erre a cikkelyre hivatkozva az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen a beszélgetések kiszivárgásának ügyét az EU-s állam- és kormányfők következő tanácsi ülésén napirendre tűzi.
A beszélgetések kompromittáló tartalmán túl Balázs szerint elgondolkodtató a kiszivárgások ténye is. „Pancserek azok a szolgálatok, ahol ilyen beszélgetést le lehet hallgatni. Vannak lehallgatásbiztos vonalak, készülékek, azon kellene beszélni.” A leirat nyilvánosságra kerülése is működési zavarra utal, „a titkos iratok kezelésére vonatkozó előírások súlyos megszegését jelenti.”
A volt külügyminiszter szerint Szijjártó nem egészen pontosan írja le a helyzetet, amikor a Lavrovval folytatott beszélgetésekkel kapcsolatban azzal védekezett, hogy a külügyminiszterek tanácsi ülése nem is különösebben titkos. A plenáris ülés valóban meglehetősen nyílt, utána a nyilvánosságot is tájékoztatják, de az eseménynek van egy bizalmasabb része is: a miniszterek ebédje és vacsorája. „Ide kísérő nélkül érkeznek, itt beszélik meg a legbizalmasabb dolgokat. Felhívni Lavrovot és mesélni arról, hogyan született meg egy döntés, vagy akár arról, hogyan zajlik épp a vita, ki milyen szempontokat fogad vagy utasít el, ez mind olyan dolog, ami érdekelheti az orosz felet. Kívülállót ezekről tájékoztatni, főként az esetleges döntés érintettjét, mint a szankciók esetében Oroszországot, olyan tett, amely sérti a közösség érdekeit.”
A diplomácia Trumppal összetört
Az orosz diplomácia szemszögéből is szokatlanul alárendelt pozícióra utalnak azok a beszélgetések, amelyek Orbán és Szijjártó esetében is ismertté váltak. „A 2008-as pénzügyi válság idején sem beszéltek így a görög, a ciprusi vagy az izlandi diplomaták, amikor országaik pénzügyi segítségért fordultak az akkor gazdagnak látszó Oroszországhoz. Igaz, nem is kaptak pénzt” – idézte fel a Telexnek Alexandr Baunov, aki egykor maga is volt orosz diplomata Görögországban.
A később újságíróként, külpolitikai elemzőként dolgozó Baunov jelenleg az Oroszországból külföldre kényszerített Carnegie Intézet vezető munkatársa. A rezsim vége című könyve magyarul is megjelent, ennek apropóján itt interjúztunk vele. Baunov úgy látja, önmagukban ezek a beszélgetések kívül esnek a protokoll körén, „ezeknek az elemzéséhez néha inkább pszichológus kell, nem diplomata”.
Hogy miért épp így próbál tetszést aratni a magyar fél és miért érzi úgy Orbán és Szijjártó, hogy ez megéri, annak elemzésére Baunov nem vállalkozott, de megjegyezte, hogy „ha ez nem is tipikus viselkedés”, a mai világban talán nem is annyira kirívó.
„Ők úgy beszélnek Putyinnal, ahogyan sok európai beszél Donald Trumppal.”
Kétségtelen, annyi hízelgő formulát rég nem tettek diplomaták, országok vezetői a megnyilatkozásaikba, mint amennyit Trumppal beszélve használnak. Az Egyesült Államok elnökének működése felrúgta az alapvető protokollt. „A diplomácia Trumppal összetört” – vont mérleget Baunov.
A beszélgetések kiszivárgásának technikai hátterét nem tartja különösebben bonyolultnak. Tapasztalata szerint a nyugati politikusok általában ehhez lazábban viszonyulnak – ez alól inkább a franciák számítanak kivételnek –, gyakrabban beszélnek védtelen vonalon, vagy kezelik ott levelezéseiket, ahogyan az történt még az Egyesült Államok külügyminisztereként Hillary Clintonnal is.
„A védett eszköz, védett vonal igazán egy védett szobában hatékony, ez macerás. Védett szoba van ugyan minden követségen, de Szijjártó a megbeszélések szünetében nyilván nem mehetett el a saját nagykövetségére, hát, használta a szokásos vonalat. Az orosz fél meg fogadta a hívást”. Szerinte azonban az orosz diplomácia ebben általában óvatosabb, itt most nyilván nem látták szükségét annak, hogy maximálisan védettek legyenek ezek a beszélgetések. Igaz, nem is Lavrovra, hanem Szijjártóra nézve kompromittálók a kiszivárgott részek.
Abban pedig semmi meglepő nincs, hogy a szolgálatok igyekeznek lehallgatni, akár szövetségeseiket is. Barack Obama alatt is lehallgatta az Egyesült Államok szolgálata Angela Merkel német kancellárt, a britek is nyilván intenzíven figyelnek, és a tagországok is így tesznek – mondta Baunov. „Ha egyszer van osztály, amelyiknek a dolga a lehallgatás, akkor az lehallgat. Elvégre, ha nem tenné, bezárnák, márpedig végső soron ezzel van, akinek megszűnne a munkája” – adott egy praktikus szempontot a politikai elemző.
Az más kérdés, hogy a lehallgatások anyagait aztán hogyan használják fel az adott országok. Az, hogy ezek nem maradtak a háttérben, hanem most nyilvánosságra kerültek, sokat elárulnak arról, milyen pozíciója is van ma a folyamatosan közös döntéseket akadályozó és lassító Magyarországnak abban a szövetségi rendszerben, amelynek hivatalosan a tagja.
