Két félmondat, amire felkapta a fejét a világ Hszi Csin-ping és Kim Dzsongun találkozója után

Hatalmas pompával várta a héten Phenjanban Kim Dzsongun észak-koreai vezető Hszi Csin-ping kínai elnököt, aki hét év után először utazott Észak-Koreába. Kim és felesége hétfőn személyesen fogadta a kínai elnököt és feleségét, akik az utcákon álló, lelkesen integető emberek sorfala között érkeztek meg Phenjan főterére. Ott 21 díszlövés, fehér lovakon ülő díszőrség, katonai zenekar és több ezer, kínai és észak-koreai zászlókat lobogtató gyerek üdvözölte Hszit, végül pedig több ezer színes léggömböt eregettek a magasba.

A főtéren Kim Dzsongun és Hszi Csin-ping hatalmas portréi mellett a két nép „megtörhetetlen” és „örökké tartó” barátságát hirdető óriási feliratok húzták alá a kétnapos csúcstalálkozó fő témáját, a két ország közötti kapcsolatok megerősítését. A szoros állami irányítás alatt álló kínai és észak-koreai sajtó beszámolói is a két ország közötti stratégiai együttműködést sulykolták a kínai elnök látogatásával kapcsolatban.

A nemzetközi sajtóban megjelent beszámolók főleg azt emelték ki, hogy a találkozó előzménye, hogy Észak-Korea látványosan egyre szorosabbra fűzi kapcsolatát Oroszországgal, és Peking ezt akarhatta ellensúlyozni Hszi látogatásával. Észak-Koreával foglalkozó elemzők azonban leginkább két olyan aprónak tűnő mozzanatra kapták fel a fejüket, amik mindössze egy-egy félmondatban szerepeltek a hivatalos beszámolókban: ez Tajvan kérdése, valamint a két ország közötti katonai együttműködés erősítése.

Atomcsend

Kim Dzsongunnak fontos siker, hogy Hszi idei első külföldi útján Phenjanba látogatott, és a megbeszélések témái között nem szerepelt az észak-koreai atomfegyverek kérdése – mondta a Reutersnek Jenny Town, a washingtoni Stimson Center koreai programjának igazgatója.

Amikor Hszi 2019-ben először látogatott Phenjanba, a legfőbb téma az észak-koreai atomprogram volt, amit a stabilitást mindennél fontosabbnak tartó Peking az Egyesült Államokkal együttműködve igyekezett leállítani. Hszi akkor gazdasági segítséget és az Észak-Korea ellen bevezetett és korábban Peking által is támogatott szankciók gyengítését ígérve igyekezett elérni, hogy Kim Dzsongun feladja az atomfegyverek fejlesztését. Most ez már szóba sem került.

Phenjan a látogatás előtt napokban nyilvánvalóvá tette, hogy nem hajlandó tárgyalni a kérdésről. A csúcstalálkozó előtt pár nappal Kim Dzsongun megnyitott egy új, feltehetően urándúsításra használt atomlétesítményt, közölve, hogy „exponenciális mértékben” fogja növelni az ország atomerejét. Az észak-koreai vezető nagy hatalmú húga, Kim Jodzsong pedig egy nappal a csúcstalálkozó előtt visszafordíthatatlannak nevezte az ország atomprogramját. Azt mondta, hogy soha nem fogják feladni atomfegyvereiket, és erről senkivel sem hajlandóak tárgyalni.

A csúcstalálkozó elemzők szerint bebizonyította, hogy az észak-koreai rezsim legfontosabb támaszának számító, de az atomprogramnak ettől még nem örülő Peking takaréklángra tette a kérdést.

Kína irreálisnak tartja, hogy belátható időn belül jelentős előrelépést érhetnének el az észak-koreai atommentesítés terén, és ez már nem olyan fontos külpolitikai célja – mondta a Bloombergnek Tong Zhai, a washingtoni Carnegie Endowment for International Peace intézet nukleáris politikával foglalkozó kutatója. A Stimson Center Kína programjának igazgatója, Yun Sun pedig a lapnak azt mondta, hogy Peking „szép csendben távolodik” ettől a céltól, bár nem teljesen nem adta azért fel.

Hasonlóan vélekedett a Reutersnek Jeremy Chan, az Eurasia Group elemzője, aki szerint „Peking nagyon egyértelműen elhagyta a kérdés felvetését, és hallgatólagosan elfogadja atomhatalomként Észak-Koreát”. A kínai külügyi szóvivő sajtótájékoztatókon az erre vonatkozó kérdésekre csak azt válaszolta, hogy Kína álláspontja változatlan.

Mi köze ehhez Oroszországnak?

Hszi Csin-ping azután látogatott el Észak-Koreába, hogy az elmúlt években Kim Dzsongun szoros együttműködést alakított ki Oroszországgal. Kim támogatta Vlagyimir Putyin ukrajnai háborúját, míg Moszkva cserébe gazdasági támogatást nyújtott a világtól nagyrészt elzárt diktatúrának. „Kína a látogatással elérte fő célját, hogy közelebb vonzza magához Phenjant és ellensúlyozza Oroszország növekvő befolyását Észak-Koreában” – mondta a Reutersnek Jeremy Chan, az Eurasia Group Kínával foglalkozó elemzője.

Putyin és Kim Dzsongun négy éve jelezte, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat, majd egy évre rá Észak-Korea fegyverekkel és katonákkal, valamint munkásokkal kezdte el segíteni Oroszország ukrajnai háborúját. A katonák az ukránok által egy időre elfoglalt oroszországi kurszki területnél nyújtottak segítséget.

2024-ben stratégiai védelmi megállapodást kötöttek egymással, és az orosz elnök Phenjanba látogatott. Ez nemcsak Kim nemzetközi pozícióját erősítette, hanem Észak-Korea gazdaságát is, ami nyolc év óta a legnagyobb, 3,7 százalékos növekedést produkálta. Ez nemcsak a számokban látható, hanem Phenjan utcáin is, meglepve az oda több év után visszatérő külföldieket is. „A rezsim gazdagabb, mint valaha” – mondta a Wall Street Journalnek Jung H. Pak amerikai diplomata, egykori észak-koreai különleges követ.

Több nyugati elemző azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy Peking valójában nem aggódik olyan nagyon Moszkva észak-koreai befolyása miatt, és kínai kutatók is azt mondták, hogy Hszi látogatásának nem volt semmi köze Oroszországhoz. „A látogatás elsődleges célja a Kína és Észak-Korea közötti hagyományos kétoldalú barátság megszilárdítása” – mondta a Reutersnek Csang Jün, a kínai Nancsing Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora.

John Everard egykori phenjani brit nagykövet szerint Pekinget legfeljebb irritálja a két ország szorosabbá vált kapcsolata, de egyáltalán nem aggódnak miatta, hiszen

Oroszország az orosz-ukrán háborúba beleragadva és szankciókkal sújtva már nem geopolitikai riválisa, hanem alárendeltje Kínának, és erősen függ a kínai támogatástól.

„Hszi egész egyszerűen felhívhatja Putyint és közölheti vele, hogy »hagyd ezt abba, vagy következményei lesznek«” – mondta a szöuli Korea Egyetem szakértője, Fyodor Tertitskiy a Washington Timesnak.

A félmondat, ami nagy figyelmet kapott

Hszi látogatása inkább emlékeztető arra, hogy „Peking stratégiai eszköznek tartja Phenjant” – magyarázta a Taiwan Newsnak Craig Singleton, a Foundation for Defense of Democracies amerikai intézet Kínával foglalkozó kutatója.

A szöuli Sejong Intézet kutatója, Sung-Yoon Lee a New York Timesnak nyilatkozva pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a találkozóról szóló kormányzati közleményekben rendszeres visszatérő elem volt a „stratégiai” szó, ami a katonai együttműködésre irányuló példátlan figyelemmel együtt azt jelzi, hogy

„Peking egyre inkább hosszú távú stratégiai partnerként definiálja Észak-Koreát egy kialakulóban lévő eurázsiai geopolitikai versenyben az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel szemben”.

A csúcstalálkozóra szerinte úgy fognak majd visszaemlékezni, mint a két vezető közti hét találkozó közül a legjelentősebbre.

Az Észak-Koreával foglalkozó szakértők körében a legnagyobb figyelmet a Hszinhua kínai állami hírügynökség beszámolójának egy félmondata kapta, amely szerint a két ország nemcsak diplomáciai és gazdasági együttműködés fejlesztéséről állapodott meg, hanem katonai együttműködésről is. Ez volt az első alkalom, hogy a kérdés határozottan felmerült egy észak-koreai és kínai csúcstalálkozón Hszi Csin-ping hatalomra kerülése óta – írta a Bloomberg a Yonhap dél-koreai hírügynökségre hivatkozva. Ezt csak aláhúzta, hogy a kínai elnök delegációjában ott volt a kínai védelmi miniszter is, ami nem történt meg Hszi 2019-es phenjani látogatásakor. 1992 óta ez volt az első alkalom, hogy egy kínai védelmi miniszter elkísérte a kínai elnököt Észak-Koreába – írta a Korea Times.

Ez az, „ami miatt aggódnunk kell” – mondta a CBS-nek Bob Carlin Észak-Koreával foglalkozó elemző. Az amerikai külügyminisztérium egykori tisztviselője szerint a két ország ezzel a bejelentéssel szándékosan és örömmel szítja a feszültséget. Főleg úgy, hogy mindenki csak találgatni tud, hogy ez pontosan mit is jelent, és mennyire szoros együttműködésről lehet szó. A találgatásokat pedig csak fokozta, hogy az észak-koreai állami sajtóban megjelent beszámolókban már nem említették meg a katonai együttműködést.

A nemzetközi sajtóban idézett elemzők arra nem számítanak, hogy a közeljövőben nagyszabású közös hadgyakorlatokat tartanának, és nagyrészt inkább jelképes lépésként tekintenek a katonai együttműködés megemlítésére. Kína és Észak-Korea nagyon keveset tesznek a katonai együttműködés terén, és még egy sikeres csúcstalálkozó után is meglepő lenne, ha ez fejlődésnek indulna – mondta a Bloombergnek John Delury, a szöuli Yonsei Egyetem nemzetközi tudományokkal foglalkozó professzora.

A kooperáció erősítésének egyik oka lehet, hogy így Peking nagyobb betekintést kaphatna abba, hogyan fejlődött az elmúlt években orosz segítséggel az észak-koreai haditechnika. De elemzők között felmerült az is, hogy a katonai együttműködéssel Kína hozzáférést kapna a Koreai-félsziget keleti oldalán található Japán-tengerhez, ahol aztán hadihajókat tudna állomásoztatni, és egyben segítené Kína északkeleti régiójának gazdasági fellendülését is. Kínát mindössze pár kilométer választja el a tengertől a Tumen folyó torkolatánál, amit Észak-Korea és Oroszország ellenőriz.

De leginkább Tajvanra kapták fel a legtöbben a fejüket

A katonai együttműködés mellett elemzők szerint Tajvan említése volt a legfigyelemreméltóbb eleme a csúcstalálkozónak. A hivatalos állami beszámolók szerint Kim Dzsongun megerősítette támogatását az Egy Kína elv iránt. Az önálló kormánnyal rendelkező szigetet Peking saját területének tekinti, aminek megszerzését Hszi elnöksége egyik legfontosabb céljaként határozta meg. A lehetséges forgatókönyvekről itt írtunk részletesebben.

A május közepén Kínába látogató és az iráni háború árnyékában Hszivel tárgyaló Donald Trump amerikai elnök egyes várakozásokkal szemben megtartotta a stratégiai kétértelműséget Tajvan kérdésében, ami arról szól, hogy az Egyesült Államok a sziget segítségére sietne-e, ha kínai támadás érné. Trump Tajvannal kapcsolatos, a már a hazaúton tett kijelentései viszont okoztak némi riadalmat Tajpejben és az amerikai kongresszusban is.

„Észak-Korea Oroszországnak nyújtott támogatása megmutatta, hogy Phenjan anyagi segítséget tud nyújtani egy nagyhatalomnak háború idején. Egyelőre nincs bizonyíték hasonló elkötelezettségre Kína iránt, de az észak-koreai üzenet Tajvannal kapcsolatban most fontosabb, mint korábban” – mondta a Reutersnek Chad O'Carroll, az Észak-Koreával foglalkozó NKNews oldal alapítója.

Egyes elemzők ugyan valószerűtlennek tartják, hogy Phenjan katonai eszközökkel segítse Kínát, de azt már elképzelhetőnek nevezték, hogy egy Tajvanért indított háború esetén a Koreai-félszigeten lévő amerikai haderőket, valamint a japán haderőt is le tudnák kötni. De ez az említés jelzés is lehet Dél-Koreának, hogy semmiképp se lépjen közbe egy esetleges tajvani konfliktus esetén – mondta a Washington Timesnak Andrei Lankov, a szöuli Kookmin egyetem Észak-Koreával foglalkozó szakértője.

Tajvan említése felkeltette a szöuli Korea Egyetem szakértője, Fyodor Tertitskiy figyelmét is, aki meglepőnek nevezte a sziget felhozását, hiszen a kérdésben „senki sem kétli, hogy Észak-Korea támogatja Kínát, de minek ezt megerősíteni?” John Everald egykori phenjani brit nagykövet az NKNewson megjelent elemzésében egyenesen kijelentette, hogy Hszi phenjani útjának nem is az észak-koreai orosz térnyerés visszaszorítása volt a célja, hanem támogatókat toborozni tajvani ambíciójához, ami pedig összefügg az új japán kormányfő erőteljes fellépésével.

Takaicsi Szanae tavaly novemberben ugyanis azt mondta, amennyiben Kína katonai műveletet hajtana végre Tajvan ellen, Japán is beavatkozna a sziget védelmében. Azóta Takaicsi pozíciója egy elsöprő választási győzelemmel pedig jelentősen erősödött is, és Japán április végén engedélyezte, hogy cégei fegyvereket exportáljanak, amire a II. világháború óta nem volt példa. Everald szerint Hszi valójában azt akarta bebiztosítani, hogy Phenjan szilárdan kiáll Peking mellett a kérdésben, nemcsak diplomáciai, hanem katonai értelemben is.