Nagy tervekkel kezdett, aztán csúnya sebeket szerzett, a németek pedig egyre türelmetlenebbek

Már a kancellári pályafutása is döcögve indult bő egy évvel ezelőtt Friedrich Merznek: hiába volt meg elvileg a többsége, a Bundestag első körben nem szavazta meg, de aztán a kezdeti nehézségek és valójában 23 év várakozás után végül ő lett Németország vezetője. Amilyen nehezen lett kancellár, olyan terhelt lett az első éve is Merznek, aki hatalmas tervekkel vágott neki a kormányzásnak tavaly májusban: a gazdaság gatyába rázása reformok útján, Németország erősítése a nemzetközi színtéren és a szélsőjobb visszaszorítása.

Ha az első évét mérlegre tesszük, akkor Merz és a mögötte álló kormánykoalíció nem lehet elégedett, a németek legalábbis biztosan nem derűlátók, miközben ő az elmúlt évtizedek legnépszerűtlenebb német kancellárja. A Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió (CDU/CSU), valamint a szociáldemokraták is csúsznak le a felmérésekben, amiket most már hónapok óta a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) vezet.

Az „Außenkanzlerként”, azaz külügyi kancellárként is emlegetett Merz nemrég ráadásul még egy nagy nemzetközi pofonba is beleszaladt. Minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie, hogy Németországot beválasszák az ENSZ Biztonsági Tanácsába (BT) ideiglenes tagként, helyette sokkal kisebb gazdasági és külpolitikai súlyú országok kerültek be.

Az ígért reformok pedig lassúak, a kancellár néhány hete el is ismerte, hogy most igyekszik felpörgetni őket. Még a nyáron látható eredményeket akar felmutatni, hogy a szeptemberi tartományi választásokon ne az AfD sikereiről szóljon minden. A mostani helyzetben nem véletlen, hogy egyelőre csak szóbeszéd szintjén, de már felmerült a kancellár cseréje is.

Azok a számok

Az elmúlt bő 20 évet nézve Merz Németország messze legnépszerűtlenebb kancellárja az első év utáni teljesítménye alapján – ez derül ki egy ZDF-nek készített részletes kutatásból. A májusi adatok szerint 65 százalék elégedetlen, és csak a megkérdezettek 30 százaléka mondta azt, hogy nagyjából jól végzi a munkáját. A Forsa Intézet német RTL-nek készített felmérésének adatai még kiábrándítóbbak: náluk a válaszadók 83 százaléka volt elégedetlen Merz teljesítményével. Elődje, a szintén nem túl népszerű, a négyéves ciklust ki sem töltő Olaf Scholz számai csak a kancellársága végén voltak ilyen gyengék.

Összehasonlításképpen: a ZDF megrendelésére készült kutatás szerint Angela Merkelről a 2017-ben kezdődő, negyedik ciklusának első éve után 68 százalék mondta azt, hogy inkább jónak értékeli a munkáját, Scholznál ez 2022-ben, szintén egy év után 58 százalék volt. Merkel legalacsonyabb népszerűségi mutatója egyébként 50 százalék volt 2010-ben.

A Merz-kormányról általában mindössze a németek 27 százaléka gondolja úgy, hogy inkább jól végzi a munkáját. De a kancellár a pártja számai miatt sem lehet nyugodt. Az uniópárt, azaz a CDU/CSU a tavaly februári választáson 28,5 százalékot szerzett, míg az AfD 20,8 százalékkal lett második. Ehhez képest

a frissebb mérések már egytől egyig az AfD-t hozzák ki első helyre.

A Politico több mérést átlagoló gyűjtése szerint a szélsőjobb jelenleg 28 százalékkal vezet, a CDU/CSU 22, a koalíciós partner SPD pedig csak 12 százalékon áll. Ez Merznek azért különösen fájó, mert kancellársága elején sok más mellett az egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy visszaszorítsa a szélsőjobbot, ki is zárta velük az együttműködést. Merzék koalíciós partnere, az SPD sem áll jól, az utóbbi időben a negyedik helyre csúszott vissza 12 százalékkal, több kutatásban már a Zöldek is előzik őket egy-két százalékkal.

Döcögő reformok és kéretlen stílus

Friedrich Merz, illetve kormánya népszerűtlenségének több, egymástól valamelyest független oka is van. Röviden: lassan haladó reformok és lassú gazdaság, a nyilvánosságot megjáró belső viták és Merz sokszor túl egyenes, érzéketlennek tartott kommunikációja.

A kiindulópont az, hogy Merz sosem volt különösebben népszerű, és a CDU/CSU pártelnökválasztásán elért eredménye sem volt olyan acélos, mondta Ursula Münch politológus a Spiegelnek. Merz aztán már ellenzékből is nagyon magasra tette a lécet, komoly ígéreteket fogalmazott meg, amelyeket most számon is kérnek a németek, ezek alapján ítélik meg. A Tagesspiegelnek Marc Debus, a Mannheimi Egyetem politikatudomány-professzora is azt emelte ki, hogy a kormány nem tud olyan gyorsan eredményeket felmutatni, mint azt korábban ígérte.

A kancellár küzd az előző kormány által halogatott, mostanra halaszthatatlanná vált reformokkal is, amelyek közül sok csak lassan halad a koalíciós felek vitái miatt. Az sem segít, hogy ezekkel sokszor költségvetési megszorítások és átalakítások is járnak. A politológusok szerint a német gazdaság állapota miatt most szociális jóléti programokra kevésbé van lehetőség, az ellenzéki pártok pedig folyton azzal támadják Merzet, hogy ők milyen más megoldást tudnának kínálni.

A FAZ szerint Merzék reformjai közül eddig sikertelen volt és lassan halad az is, amelyik az energiaárak letörését célozta meg. A vállalhatatlan költségek miatt a kormánynak gyorsan le kellett mondania arról a tervéről, amivel mindenkinek csökkentették volna az áram után fizetendő adót. A kritikák szerint szintén lassan, de legalább elkezdődött a szociálpolitikai átalakítás: hozzányúlnak az egészségbiztosítás és a nyugdíjak rendszeréhez, illetve a korábban bevezetett alapjövedelemhez is.

Egyéves teljesítményükről maguk a kormányzó pártok parlamenti képviselői is kritikusan szólaltak fel a Bundestagban. A kisebbik kormánypárt, az SPD politikusai a májusi vitán sok belső harcról és kevés kézzelfogható eredményről beszéltek. Megerősítették viszont, hogy kitartanak, elkötelezettek amellett, hogy sikerre vezessék az együttműködésüket. Merzék, illetve a CDU/CSU parlamenti vezetője, Jens Spahn is azt mondta, hogy sok sikerüket beárnyékolta a nyilvános civakodás. Szerinte kormányuk képes arra, hogy növekvő pályára állítsa a gazdaságot és a reformokkal elérje a társadalombiztosítási rendszer stabilizálását.

„Ha ezt sikerül elérnünk, akkor néhány hónap múlva máshogy fogunk visszatekinteni erre az időszakra”

– mondta Spahn. Eközben az AfD vezetője, Alice Weidel arról beszélt, hogy most már nemcsak költségvetési, de gazdasági válság is van Németországban. „Legkésőbb jövőre új választásra készülünk” – jelentette ki.

A gazdasági nehézségek mellett Ursula Münch politológus szerint ott van a kancellár már említett személyisége is: kifogásolhatónak tartja Merz kommunikációs stílusát, ami sokak szerint régimódi. Már kancellársága előtt is akadtak megosztó kijelentései, aztán már hivatali ideje alatt lusta németekről beszélt, illetve arról, hogy négynapos munkahéttel és a munka–magánélet egyensúlyának feszegetésével nem lesznek képesek fenntartani a német jólétet.

Nem volt népszerű a Potsdam „városképére” tett megjegyzése sem. Merz a Brandenburg tartomány székhelyén tett látogatásakor a migrációs politikáról azt mondta: „Természetesen még mindig fennáll ez a probléma a városképben. És ezért hajt végre a szövetségi belügyminiszter nagyon nagy léptékben kitelepítéseket.”

De megsértette például a brazilokat is, amikor egy Belémben tartott klímakonferencia után kijelentette, hogy „nagyon örültünk, hogy végre visszatérhettünk Németországba”, mert „mikor kérdeztem, az újságírók közül senki nem tette fel a kezét, hogy ott szeretne aludni”. Merz egy interjúban elismerte hogy az ilyen, és ehhez hasonló kijelentései nem szerencsések, többször kellene megmagyaráznia, kifejtenie gondolatait, de őszinte akar maradni, nem hajlandó kompromisszumokat kötni.

Kellemetlen külpolitikai kudarc

A Merz által vezetett Németország nemrég egy nemzetközi szintről érkező pofonba is beleszaladt. Minden lobbi ellenére Németországot nem választották be az ENSZ Biztonsági Tanácsába. A világszervezet legfontosabb, jogi kötőerővel is bíró határozatokat hozó szervezetének öt állandó tagja van – az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország –, több tagot pedig fix időszakokra választanak meg, ezek cserélődnek kétévente. A németeknek 127 szavazatot kellett volna összegyűjteniük, de csak 104-et sikerült. Hiába volt napokig szavazatokat gyűjteni New Yorkban a német külügyminiszter, Johann Wadephul, a térségből végül Ausztriát és Portugáliát szavazták be.

A német kancellárnak ez azért kellemetlen, mert kinevezése óta igyekszik országa helyzetét megerősíteni Európa vezető hatalmai között, ezzel érdemelte ki „a külpolitikai kancellár” becenevet.

A német ellenzék a kudarcot nyilván nem hagyta szó nélkül: a Zöldek kínos vereségnek nevezték, az AfD szerint pedig miközben Merz azt ígérte, hogy visszavezeti az országot a nemzetközi színtérre, most mégis ENSZ BT-szék nélkül maradtak. A kancellár azzal magyarázta a vereséget, hogy a pályázatot az előző kormány későn jelentette be, a jelöltséget ők pedig lényegében csak átvették tőlük. Hozzátette: elemzik majd, hogy mi történt, de szerinte ő és külügyminisztere mindent megtettek, és 2035-ben újra pályázni fognak.

A diplomáciai pofon belpolitikai hatását jól mutatja, hogy azt már a koalíciós partner se hagyta szó nélkül. Siemtje Möller, az SPD parlamenti frakciójának helyettes vezetője határozottabb fellépést szeretne a nemzetközi konfliktusokban, szerinte Németországnak egyértelműen el kell ítélnie a nemzetközi jogot sértő magatartást. A Tagesspiegel szerint a Merz-kormány elleni elsődleges kritika, hogy nincs azon nemzetek között, amelyek Izraelt a gázai háború miatt nemzetközijog-sértéssel vádolják. Németország más kormányokkal ellentétben semleges maradt az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásakor is, de az USA venezuelai fellépését sem tartották a nemzetközi jog megsértésének.

Merkeli optimizmus vs. kancellárcseréről szóló pletykák

Merz egy Spiegelnek adott interjúban a saját, illetve kormánya rossz megítéléséről azt mondta, hogy a lakosság türelmetlen és bizalmatlan. „Nem kezeltük jól az elvárásokat. Nem várhatunk gyors sikereket egyik napról a másikra, de ezt reméli a közvélemény. A siker csak idővel jön.” Szerinte olyan korban élünk, ami minden igényre azonnali megoldást ígér. „De a demokráciában a politika nem úgy működik, mint egy futárszolgálat, ahol online rendelsz, és minden szinte azonnal megérkezik” – fogalmazott Merz.

A kancellár szerint Németországban ez a politikai közép utolsó lehetősége, hogy bizonyítson, de egyelőre az emberek nem hiszik el nekik, hogy képesek reformokat végrehajtani. Ugyanakkor szerinte őszintének kell lenniük a németekkel, ehhez pedig hozzátartozik az, hogy kimondják:

„Egyszerűen nem folytathatjuk úgy, ahogy az elmúlt 20 évben tettük.”

A kancellár most harciasabban és határozottabban igyekszik fellépni, és továbbra is hisz abban, hogy képesek lesznek végrehajtani a jelenleg akadozó reformokat. Merz a napokban Merkel menekültválság idején elhangzott, azóta híressé – sokak szerint hírhedtté – vált mondatával igyekezett ezt alátámasztani: Wir schaffen das, azaz meg tudjuk csinálni.

A gyenge kutatási eredmények és a toporgás miatt nem véletlen, hogy a CDU/CSU-ban egyelőre még csak szóbeszéd szintjén, de elindult az esetleges megmentő utáni vágyakozás. Ennek egyik eszköze a kancellárcsere lehetne. Az esetleges új vezető szerepébe hirtelen Hendrik Wüst, Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke került, aki 2022-ben az egyik legerősebb eredményt érte el a tartományi választáson. A pletykákat az is erősítette, hogy Wüst neve a tavalyi választásra felmerült potenciális kancellárjelöltként, de végül úgy döntött, nem indul el, inkább Merzet támogatta.

A CDU a cseréről szóló pletykákat egyhangúlag cáfolta. Rövid hallgatás után maga Wüst is kiállt Merz kancellár mellett, azt mondta, hogy semmilyen cserét nem támogat, párttársait pedig óva intette attól, hogy hasonló megbeszélésekbe kezdjenek. „Hogy ismét teljesen világossá tegyem: az elmúlt napok találgatásai egyszerűen ostobaságok!” – mondta.

Elvileg a cseréről szóló diskurzustól függetlenül, de Merz rövid időn belül Észak-Rajna–Vesztfáliába látogatott, ahol Wüsttel találkozott. A tartományi miniszterelnök Merz mellett is megerősítette, hogy esze ágában sincs a jelenlegi kancellár helyére lépni. A Zeit szerint a találkozó célja egyszerű volt: megmutatni a CDU egységét.

Ősszel fontos megméretések jönnek, és van miért aggódnia Merznek

A jelenlegi kormánykoalíció fenntartásáért mind a SPD, mind a CDU/CSU küzdeni fog. Egy előrehozott választás a kormányzó pártoknak jelen állás szerint biztosan nem jönne jól, mert a most mért erőviszonyok alapján a szélsőjobbot, az AfD-t hoznák helyzetbe. A CDU/CSU vélhetően meggyengülve lenne a második, míg a néhány éve kancellárt adó szociáldemokraták gyakorlatilag megírhatnák a gyászbeszédüket, nem kizárt, hogy a harmadikról a negyedik helyre szorulnának vissza.

Az elemzők úgy látják, hogy ha a koalíciót egyben tudják tartani, Merz megússza, a reformok pedig beérnek, és képesek lesznek eredményeket is felmutatni, akkor nem menthetetlen a helyzet. Vészesen közeleg viszont három szeptemberi tartományi választás, amelyek jelentősége messze túlmutat majd a tartományi szinten. Szász-Anhalt, Mecklenburg-Elő-Pomeránia és Berlin közül az előbbi kettőben jelenleg az AfD simán vezet a felmérések szerint. Nem véletlen, hogy a kancellár most igyekszik bizonyítani, hogy az általa vázolt terv nem utópia, Németország valóban a fejlődés útjára léphet.

A tervek szerint a július közepén kezdődő nyári szünet előtt véglegesítik a bürokráciacsökkentés, az adócsökkentések, a munkaerőpiac és a nyugdíjak területén tervezett reformokat. A Politico szerint a reformok pörgetésének az a célja, hogy még a nyáron, a szeptemberi választások előtt megmutassák, hogy az ideológiai szempontból megosztott koalíció igenis képes együtt kormányozni az országot.

„Kifutunk az időből – mondta Merz nemrég a Bundestagban a képviselőknek. – Ebben a törvényhozási ülésszakban meg akarjuk erősíteni országunk alapjait, hogy azok hosszú évekig kiállják majd az idő próbáját.” Nem nagy áttörést, „big banget” kell ígérni a választóknak, hanem gyorsan megvalósítható célokat, amikben a választók is bíznak. Szerinte éppen hogy máshol lesz „big bang”: az AfD sikerei úsznak el szeptemberben.

Bár a CDU/CSU egyelőre összezár Merz mögött, a gyenge választási eredmények egészen biztosan nem tennének jót neki, különösen, hogy egyik fő célkitűzése a szélsőjobb visszaszorítása volt.

Az a következő hetek kérdése, hogy a hatalmas ambíciókkal érkező, de mostanra csúnyán megsebzett kancellár úrrá tud-e lenni a németek egyre erősödő elégedetlenségén. Európának aligha tenne jót, ha a legerősebb gazdaságában folytatódna a bizonytalan időszak, különösen, hogy a kontinens nagyjainál is bizonytalan a helyzet, illetve választások közelednek.

A briteknél lemondott Keir Starmer miniszterelnök, aki csak utódja megválasztásáig marad a posztján; a franciáknál jövő tavasszal elnökválasztás lesz, ezen Emmanuel Macron már nem indulhat újra; Olaszországban pedig Giorgia Meloninak kell megméretnie magát jövőre, sőt, akár előrehozott választás esetén előbb is – bár a felmérések szerint neki egyelőre nincs félnivalója.