A génmódosításról szóló viták évtizedek óta megosztják a közvéleményt, de az Európai Unióban most új helyzet alakult ki. Az úgynevezett új genomikai technikák (NGT-k) megjelenésével már nemcsak az a kérdés, hogy egy növény génmódosított-e, hanem az is, milyen módszerrel módosították, és indokolt-e ugyanazokat a szabályokat alkalmazni rá, mint a klasszikus GMO-kra. A Tisza Párt képviselői nemmel szavaztak egy, a jogszabályt elutasító módosítóra, erre pedig zöld szervezetek és a parlamenti ellenzéki pártok is felkapták a fejüket, az Országgyűlés ülésein is többször vitáztak róla.
Miről szólt az EP-szavazás?
Az EP-szavazás tétje az volt, hogy mit kezdjenek az új génkezelési technikákkal vagy precíziós keresztezéssel, növénynemesítéssel.
Az emberiség évezredek óta tudatosan módosítja a háziállatok és haszonnövények génállományát, hogy kiválogassa a számára hasznosabb tulajdonságokat. Az ilyen állatokat vagy növényeket kiválasztja, hogy utódokat hozzanak létre, majd ezeket terjeszti. A génmódosított organizmusoknál (GMO-knál) viszont olyan tulajdonságokat adnak az élőlényekhez, amelyek nem feltétlenül az adott fajtól származnak. Az EU 2001-ben szabályozta a GMO-kat.
A vita most arról szól, hogy a 2001-es jogszabály óta megjelent új génkezelési technikák (NGT-k) gyakorlatilag célzott növénynemesítésnek vagy GMO-nak számítsanak-e, és ha előbbinek, akkor szabadalmaztathassák-e ezeket.
A növényi gének módosítására a keresztezés mellett több technika létezik:
- véletlenszerű mutagenezisnek hívják a hagyományosabb módszert, amikor valamilyen génállományon változtató hatással, például ultraibolya-sugárzással vagy vegyi anyagokkal módosítanak – szándékosan és akár nem kívánt irányba is (ezt hagyományosan nem szabályozzák GMO-ként);
- a célzott mutagenezisnél a gének pontos és kiszámítható részén változtatnak, de nem illesztenek be idegen génállományt;
- a ciszgenezisnél már új genetikai anyagot visznek át, de egy olyan élőlénytől, amellyel természetes úton is keresztezni lehetne az adott növényt;
- a transzgenezisnél pedig egy „szexuálisan nem kompatibilis” élőlénytől visznek át genetikai anyagot, azaz olyan organizmust állítanak elő, amely természetes úton elméletileg nem jöhetne létre.
Az EU bírósága egy 2018-as ítéletében kimondta, hogy második csoport, a célzott mutagenezis a GMO-szabályozás alá esik. A „mutagenezis révén nyert szervezetek a GMO-irányelv értelmében vett GMO-knak minősülnek, ha a mutagenezis technikái, illetve módszerei olyan módon módosítják valamely szervezet genetikai anyagát, amely a természetben nem fordul elő”. Így elvben, főszabály szerint az irányelv szabályai alá esnek, kivéve a mutagenezis „bizonyos technikái útján, azaz olyan technikák útján nyert szervezetekre, amelyeket hagyományosan számos alkalmazásban használtak, és amelyek biztonságossága régóta bebizonyosodott”. Az ítélet elismerte, hogy „a GMO-irányelv elfogadását megelőzően kizárólag a mutagenezis hagyományos vagy véletlen módszereit alkalmazták”, a célzott formája csak később jelent meg, de szerinte a „kapcsolódó veszélyek hasonlónak bizonyulhatnak azokhoz, amelyek a GMO-k transzgenezis útján történő előállításából és kibocsátásából erednek”.
Az Európai Bizottság azzal érvelve javasolta 2023-ban a második (célzott mutagenezis) és a harmadik (ciszgenezis) csoport, azaz az NGT-k külön kezelését, hogy a 2001-es GMO-rendelet óta új módszereket fejlesztettek ki. Ilyen például a 2020-as Nobel-díjat érő CRISPR/Cas9 rendszer, amit a Magyar Tudományos Akadémia oldalán egy 2020-as cikkben „molekuláris svájci bicskaként” jellemeztek.
A szabályok, amelyekről júniusban szavaztak, csak a növényekre vonatkoznak. Az EP közleménye alapján a korábbi gyakorlattól eltérve az NGT-ket nem az előállításuk módja, hanem a módosítás utáni genetikai jellemzőik alapján csoportosítanák, a kategóriákra pedig különböző előírások vonatkoznának. Magyarul ezeknél esetileg megvizsgálnák, hogy GMO-nak minősüljenek-e vagy sem.
A két kategória közül az elsőbe azok a növények kerülnek, amelyek a módosítások jellege és korlátozott száma alapján hagyományos nemesítéssel is létrejöhettek volna. Amint bebizonyosodott róluk, hogy megfelelnek a csoport követelményeinek, hagyományos növényként kell kezelni őket.
A másikba kerülnek a nagyobb mértékű vagy összetettebb genetikai módosításokon átesett növények. Ezekre a GMO-k szabályait alkalmazzák kötelező kockázatértékeléssel, az EU-n belül pedig külön engedélyeztetni kell a kereskedelmi forgalomba hozásukat – uniós és tagállami szinten is. Automatikusan ebbe a csoportba kerül egy fajta, ha a módosítás erősíti az ellenállását valamilyen gyomirtóval szemben, vagy a növény valamilyen ismert rovarölő anyagot állíthat elő.
A szabályok az európai és a behozott növényekre is vonatkoznak. Az EP hangsúlyozta: számos NGT-növényből készült termék már most is elérhető az EU-n kívüli piacokon, vagy fejlesztésük már előrehaladott állapotban van. Ilyen például az alacsony gluténtartalmú búza, a kórokozókkal szemben ellenálló burgonya és a szárazságtűrő kukorica.
Az első kategóriájú NGT-növények genetikai anyagát tartalmazó vagy azokból származó növényfajták jegyzéke egy nyilvános uniós adatbázisban lesz elérhető. A termelők megfelelő tájékoztatására NGT-1 megjelöléssel fel kell címkézni minden vetőmagzsákot és szaporítóanyagot – arról viszont nincs szó, hogy a fogyasztókat is tájékoztatni kell. A biogazdálkodók nem használhatnak semmilyen NGT-t (az ő termékeiket eddig is zöld leveles logó jelezte).
Miért megosztó a GMO?
A szelektív tenyésztés és a keresztezés évezredek óta használt módszer arra, hogy kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező növényeket és állatokat hozzunk létre. Erre rengeteg példa van, a ma ismert és termesztett eper például egy Észak-Amerikában őshonos és egy Dél-Amerikában őshonos eperfaj keresztezéséből származik. A ma fogyasztott élelmiszerek alapanyagainak többsége hagyományos nemesítési eljárások eredményeként jött létre. Ez azonban hosszú időt vesz igénybe, és nehéz vele pontos, célzott változtatásokat elérni. Miután a tudósok az 1970-es években kifejlesztették az első géntechnológiai eljárásokat, lehetővé vált, hogy hasonló változtatásokat sokkal célzottabban és rövidebb idő alatt hajtsanak végre.
Az első igazi áttörést 1973-ban sikerült elérni, amikor a tudósok először juttattak át egy baktériumból származó DNS-t egy másik baktériumba. Ezt szokták a géntechnológia születéseként megjelölni. Az első géntechnológiával előállított termék nem élelmiszer, hanem egy gyógyszer volt: 1982-ben engedélyezték a cukorbetegek kezelésére szolgáló inzulint.
Az első génmódosított mezőgazdasági növények az 1990-es évektől kezdve jelentek meg, kereskedelmi forgalomba először a Flavr Savr paradicsom került, amit 1994-ben engedélyeztek. Ezt követően génmódosított szója, kukorica, gyapot, repce, burgonya és papaja is jelent meg a piacon, és a nemzetközi szervezetek fokozatosan elkezdték kialakítani a GMO-k biztonsági értékelésének és szabályozásának rendszerét. A 2010-es évektől a géntechnológia új szakaszába lépett: megjelentek az első génmódosított állatok, például a gyorsabban növő lazac. Ez már az új genomikai technikák, vagyis az NGT-k korszakát jelenti.
A GMO-t már a megjelenése óta komoly ellenszél kíséri, a természet- és környezetvédők jogos kritikáitól kezdve az összeesküvés-elméletek legmélyebb bugyraiig. Utóbbiak olyan félelmeket fogalmaznak meg, mint hogy a GMO-k titokban meddővé teszik az embereket, rákot okoznak, és a lakosságcsökkentés eszközei, hogy csak néhányat említsünk. Az ilyen állításokra nincsenek tudományos bizonyítékok, mégis, a genetikailag módosított élelmiszerek körüli bizonytalanság miatt évtizedek óta tartják magukat.
A természetvédők érvei ezeknél sokkal jobban alátámasztottak: a biodiverzitás csökkenése például az egyik legerősebb és legjogosabb kritika a GMO-kkal szemben. Ha néhány nagy teljesítményű GMO-növényfajta kiszorítja a hagyományos fajtákat, akkor csökken a genetikai sokféleség. Ez azért probléma, mert így kisebb lesz az alkalmazkodóképesség, egy új betegség nagyobb károkat okoz, és eltűnhetnek a helyi tájfajták.
A British Columbia-i Egyetem Interdiszciplináris Biodiverzitás-megoldások Kollaboratóriuma szerint a GMO-knak kettős hatásuk van a biodiverzitásra: egyrészt megelőzheti a további erdőirtást és az élőhelyek mezőgazdasági kizsákmányolását azzal, hogy a már adott mezőgazdasági területeken növelheti a termelékenységet. Ugyanakkor, bár az NGT-k elvben mérsékelhetik a mezőgazdasági terjeszkedést, a hatásuk a mezőgazdasági ökoszisztémák biodiverzitására, például a beporzó rovarokra, továbbra is nagyrészt tisztázatlan. A beporzók számának gyors csökkenése akár részben ellensúlyozhatja az NGT-kből származó közvetlen előnyöket is. És persze azt is érdemes ezen a ponton megjegyezni: nem minden GMO- és NGT-eljárás ugyanaz, így itt is érdemes mindig éppen az adott eljárást vizsgálni.
A természetvédők amiatt is aggódnak, hogy mivel a legismertebb GMO-k közül sokat úgy fejlesztettek ki, hogy ellenálljanak bizonyos gyomirtóknak, a gazdák nyugodtan permetezhetnek nagy mennyiségben, hiszen a haszonnövény életben marad így is. Hosszú távon ez gyomirtókra rezisztens gyomok kialakulásához vezethet, és csökkentheti a növények biodiverzitását, és persze hatással lehet a rovarokra és a madarakra is.
Gazdasági szempontból problémás lehet az is, ha néhány multinacionális nagyvállalat túl nagy befolyást szerez a vetőmagpiacon a GMO-magoknak köszönhetően – így a kisebb gazdák versenyhátrányba kerülnek az olcsó, tömeggyártott GMO-kkal szemben.
Azok, akik a GMO-k mellett teszik le a voksukat, általában azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi mezőgazdasági technológiákkal egyszerűen nem lehet ellátni a Föld egyre növekvő népességét. Az előrejelzések szerint a Föld népessége 2050-re meghaladhatja a 9 milliárd főt, miközben az élelmiszer-igény várhatóan több mint 70 százalékkal nő. Így a GMO-pártiak szerint vagy hatékonyabb megoldásokat találunk ki, aminek az egyik eszköze a génszerkesztés, vagy egyre nagyobb területen folytatunk gazdálkodást, ami szintén károsítja a környezetet. A jó minőségű tanulmányok túlnyomó többsége azt mutatta ki, hogy a jelenleg engedélyezett GMO-élelmiszerek nem bizonyulnak egészségügyi szempontból veszélyesebbnek, mint a hagyományos élelmiszerek – ugyanakkor általában hangsúlyozzák, hogy minden új GMO-t egyedileg kell értékelni.
A tájékoztatáshoz való jog
A mostani EU-s jogszabállyal kapcsolatban nemcsak arról megy a vita, hogy a GMO-k egészségesek-e, vagy hátrányba kerülnek-e tőlük a magyar gazdák, hanem azért is, mert az ellenzők szerint az NGT-vel készült termékeken nem kell feltüntetni azt, hogy génszerkesztett élelmiszerről van szó.
A Magyar Természetvédők Szövetsége szerint például az elfogadott rendelet az új génkezelési technikákkal előállított növények jelentős részét kivonja a jelenlegi uniós GMO-szabályozás több alapvető eleme alól. A jövőben ezeknél nem lenne szükség a mostanihoz hasonló engedélyezésre, gyengülnének a nyomonkövetési és jelölési követelmények, és a fogyasztók sok esetben nem tudhatnák, ha új génmódosítási technikával előállított élelmiszer kerül eléjük. A szövetség, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Biokultúra Szövetség közös közleménye rámutat azokra a problémákra, amikről korábban is írtunk: a jogszabály szerintük ellentétes az elővigyázatosság elvével, a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogával, valamint az ökológiai és GMO-mentes gazdálkodók érdekeivel. „Különösen aggasztó, hogy az új szabályozás tovább erősítheti a nagy agrár-biotechnológiai vállalatok és vetőmagcégek piaci pozícióit, miközben a gazdák és a fogyasztók mozgástere szűkülhet” – írták.
Az Európai Parlament weboldala azt írja: az EU-ban 2001 óta a világon a legszigorúbb szabályok vonatkoznak a GMO-k engedélyeztetésére. Az egyes uniós országok saját hatáskörben meg is tilthatják, hogy területükön géntechnológiával módosított növényeket termesszenek. Az oldal szerint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), valamint számos jelentős tudományos testület arra a következtetésre jutottak, hogy az NGT-1 kritériumoknak megfelelő növények, vagyis azok, amelyek esetében a génszerkesztés hagyományos nemesítéssel is történhetett volna, nem jelentenek a hagyományos nemesítésnél nagyobb kockázatot. A második kategóriára, ahova a komolyabb módosításon átesett növények tartoznak, kötelező lesz alkalmazni a GMO-k teljes engedélyezési rendszerét. Ezeknél a növényekre továbbra is kötelező lesz a teljes nyomonkövethetőség és a címkézés, és az uniós országok a mostani GMO-szabályokkal összhangban akkor is korlátozhatják vagy megtilthatják termesztésüket, ha azt az Európai Unió egyébként engedélyezte.
Ki hogyan szavazott?
A jogszabályról már tavaly decemberben informálisan megegyeztek az EP és a tagállami minisztereket képviselő Tanács tárgyalói. Ilyenkor fel szokták mérni a közös szöveg támogatottságát, így hivatalosan még mindkét testületnek jóvá kellett hagynia a szöveget, de a szavazások általában csak formaságnak számítanak.
Április 21-én – azaz már a magyar választás után, de még az új kormány megalakulása előtt – a tagállami miniszterek tanácsában szavaztak a jogszabályról. A magyar kormány öt másikkal együtt ellenezte, hárman tartózkodtak, ami gyakorlatilag udvarias nemnek számít, de ez sem volt elég egy blokkoló kisebbséghez. Az igennel szavazók többen voltak a megkövetelt 15-nél és az uniós lakosságnak is több mint 65 százalékát képviselték.
A megszavazott szövegről nem volt EP-zárószavazás júniusban, de ha módosították volna, indulhatott volna újra az alkudozás a miniszteri testülettel. Az első módosító egy az egyben el is utasította volna a Tanács álláspontját. Ezt a szavazási jegyzőkönyv alapján a magyar képviselők közül a DK-ból, a Fideszből és a Mi Hazánkból is támogatták, a Tisza Pártból ellenezték (a tartózkodó Bogdán Csabán kívül, aki a helyesbítéseknél sem jelezte, hogy véletlenül nyomott volna rossz gombot). A tanácsi álláspontot elutasító módosító csak 201 igent kapott 431 ellenében. Más módosítók sem mentek át.
Mivel így mindkét döntéshozó jóváhagyta a jogszabály végső szövegét, azt kihirdették. Húsz nappal utána életbe is lép, bár a túlnyomó részét csak 2028. július 17-től kell alkalmazni.
A jogszabályról született tavalyi egyezséget üdvözölte az Európai Bizottság egészségügyért és állatjólétért felelős biztosa, Várhelyi Olivér. Őt először 2019-ben jelölte magyar biztosnak Orbán Viktor, aki 2024-ben ismét Várhelyit küldte az uniós testületbe. A Direkt36 cikke alapján korábban, 2011-től Magyar Péterrel is jóban volt, akinek közvetlen főnöke is volt, de a kapcsolatuk 2015 körül megromlott.
Várhelyi szerint a megállapodás „mérföldkő a mezőgazdasági innováció alkalmazásában”. A szabályokkal az európai növénynemesítési, mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok a globális versenyképesség eléréséhez szükséges kulcsfontosságú eszközöket használhatnak, az EU a tudományos fejlődéshez igazodik, „miközben betartják a magas európai biztonsági előírásokat”.
A szavazás előtt Silvia Sardone, a részben fideszes alapítású Patrióták Európáért (PfE) frakció vezérszónoka úgy látta, nem GMO-król van szó, amelyek ellen továbbra is kiállnak, hanem új, fogalmilag eltérő genomikai technikákról, amelyeknél meg kell akadályozni a környezetvédő „tálibok” félretájékoztatási kampányát. A Zöldek frakciója ugyanakkor egy közleményben „új GMO-knak” nevezte az új génkezelési technikákat. Cristina Guarda szerint a „jobboldali pártok által áttolt” megegyezéssel „az Európai Parlament engedett a lobbiérdekeknek”, elengedte a korábbi álláspontjait.
A Telex a múlt héten Magyar Pétert is megkérdezte a voksolásról. A miniszterelnök arról beszélt, hogy nemcsak az EP-képviselőik szavaztak így, de a Tanácsban megvolt a jelentős többség ehhez, a hagyományosan GMO-ellenes országok is megszavazták, mert azoknál a terményeknél, amelyekről most szó volt, a saját génállományt használják fel. Amit a magyar kormány nem támogat, az az a fajta GMO, ahol más élőlényből származó géneket használnak a szerkesztéshez. A miniszterelnök szerint ez a változat nem megy szembe a GMO-ellenességgel, ami alaptörvényi szinten is rögzítve van, és ezek a fajta élelmiszerek segíteni fogják, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a magyar mezőgazdaság is a megváltozott klímaviszonyokhoz.
Miért csak módosítókról szavaztak az EP-ben?
Többen kritizálták, hogy – a természetes vagy biológiai úton kialakított tulajdonságokat és DNS-szekvenciákat kivéve – az NGT-ket szabadalmaztatni is lehet. A probléma ezzel ugyanaz, mint ami a GMO-knál már korábban felmerült: így
a gazdáknak gyakorlatilag megtilthatják, hogy a termés egy részét újravessék, mert azzal megsérthetik a szabadalmi jogokat, és még inkább a nagy biotechnológiai cégek kezében összpontosulhat a piac.
Az EP júniusi közleménye is utalt erre azzal, hogy a képviselők „helyénvalónak tartották egyrészt elejét venni a piaci koncentrációnak, másrészt gondoskodni arról, hogy a termelők továbbra is meg tudják fizetni az NGT-növényeket, valamint megőrizhessék és újravethessék a gazdaságaikban termesztett vetőmagokat”.
Az EP elsőre nem is akarta elfogadni ezt, az idei szavazás már a második olvasat volt. (Ritka, hogy idáig jussanak, általában már az első olvasat előtt informális alkut kötnek.) Elsőre, 2024 februárjában nagyrészt a mostaninak megfelelő szöveget támogattak, de kimondták, hogy az NGT-növényeket nem lehetne szabadalmaztatni. 2024 júniusában aztán újraválasztották az EP-t, és a testület jobbra tolódott. A második olvasatos megegyezésről az EP közleménye már csak annyit mond, hogy az Európai Bizottság felügyeli a szabadalmi gyakorlatokat, felméri, hogy a gazdák hozzáférnek-e a fajtákhoz, és javaslatot tesz intézkedésekre, ha kell.
Mi volt az országgyűlési vitán?
A magyar Országgyűlés hétfői vitáján először, a frakcióvezetők felszólalásai között a Mi Hazánkból Toroczkai László hozta fel az ügyet, amelyet rendkívül súlyosnak nevezett az alaptörvényi GMO-tiltás miatt. Magyar a válaszában azzal érvelt, hogy nem GMO-ról van szó, nem véletlenül szavaztak a Tanácsban igennel olyan GMO-ellenes közép-európai kormányok, mint a szlovák vagy a lengyel. (Utóbbi valóban igennel szavazott, előbbi viszont nemmel.)
Juhász Hajnalka, a KDNP képviselője fontos és aktuális kérdésnek tartotta, hogy a kormány milyen konkrét intézkedéseket tervez, hogy megőrizhessük az alaptörvényi GMO-mentességünket. Ha az uniós rendelet hatályba lép, akkor a tagállamoknak nincs mozgásterük, hogy a genetikailag módosított élelmiszerek terén fékezzék az Európai Uniót, ráadásul nem is lesz kötelező címkézni az ilyen élelmiszereket 2028 után, mondta.
Árvay Nikolett államtitkár arról beszélt: az alaptörvényben rögzített GMO-mentes mezőgazdaság továbbra is kiemelt prioritás, és garantálják, hogy semmilyen ellenőrizetlen technológiával készült élelmiszer nem fog bejutni az országba. Hátravan még a tagállami hatáskörök pontos szabályozása, 2028 közepére várható a jogi szabályozás hatályba lépése. Az államtitkár szerint a legfontosabb az, hogy egészséges, gazdaságos, magyar termelésből készülő élelmiszer kerüljön az asztalokra. Hozzátette, hogy Magyarország az elővigyázatosság elvét követi. Jobban ellenőrizni fogják a fenntarthatósági követelményeket is.
Juhász Hajnalka nem fogadta el a választ, mert a rendelet első melléklete tartalmazza a célzott mutagenezis lehetőségét, és a génszerkesztés génmódosításnak minősül, jelentette ki.
Latorcai Csaba, a KDNP képviselője szerint a Tisza Párt egy 36 éves konszenzust rúgott fel. Úgy látta, hogy az európai uniós szabályozással nagyon sok mindent kivonnak a génmódosított élelmiszer kategóriájából, és ha egyszer bekerülnek az ilyen termékek az országba, nagyon nehezen lehet kiirtani őket.
Molnár János államtitkár világosnak látta a magyar kormány álláspontját: az Alaptörvényben rögzített GMO-mentesség prioritás, nem fogják engedni, hogy a fogyasztók ne tudják, mit vesznek le a polcról, és hogy a magyar gazdák versenyhátrányba kerüljenek. A kormány a legerősebb garanciákat fogja képviselni, a GMO-mentes magyar mezőgazdaság alkotmányos vállalás, és ezt a vállalást a kormány meg fogja védeni, tette hozzá.
