Trump és Hszi is azt sugallta előzetesen, hogy nála vannak az ütőkártyák, a találkozójukkal aztán az egyikük járt jól
Katonai seregszemle, vörös szőnyeg, trombitaszó: utoljára Ferenc pápa kapott olyan fogadtatást az Egyesült Államokban, mint amilyet Hszi Csin-ping kínai elnök a héten. Az is különleges volt, hogy Donald Trump amerikai elnök személyesen ment ki a Washington melletti katonai bázisra, hogy üdvözölje Hszi-t. A kínai elnök 11 évvel legutóbbi látogatása után az első kínai vezető lett, aki másodszor is a legmagasabb protokolleljárás mellett utazott Amerikába.
A nagy csinnadratta azonban nem tudja elfedni, hogy a Trump májusi pekingi látogatása óta várt újabb csúcstalálkozó vajmi kevés konkrét eredményt hozott. A két szuperhatalom egy bejelentett nyolcpontos egyezség ellenére sem a befagyasztott kereskedelmi háborúban, sem a világgazdaságra nehezedő geopolitikai konfliktusokban, sem pedig a mesterséges intelligencia kérdésében nem jutott fajsúlyos megállapodásra.
A tárgyalások ilyen kifutása végső soron Hszinek lehet kedvezőbb, aki úgy térhet haza, hogy Kína egyenrangú nagyhatalmi státuszát demonstrálta, miközben Trumpnak a novemberi félidős választások előtt kézzelfogható eredményeket kellett volna felmutatnia.
Tűzszünetek árnyékában
A találkozó előtt mindkét oldal megpróbálta azt a képet sugallni, hogy nála van az ütőkártyák nagy része. Emlékezetes, hogy Kína volt az egyetlen ország, amely Trump nagy 2025-ös vámbonanzájában felvette a kesztyűt Amerikával, és ellenvámokat vezetett be. A vámosdiból rövid úton kereskedelmi háború lett, amit azóta is többszörösen meghosszabbított tűzszünetekkel próbálnak rendezni a felek.
A status quo visszaállításának egyik feltétele, hogy Kína teljesítse korábbi vállalásait, és valamelyest mérsékelje az Amerikával szemben felhalmozott bődületes külkereskedelmi többletét. Bár a korábban leállított szójababimport ismét beindult, Peking továbbra is adós maradt az amerikai mezőgazdasági termékek importjának érdemi felfuttatásával. 2026 első hét hónapjában mindössze 3,9 milliárd dollár értékben vásárolt az ország amerikai mezőgazdasági termékeket, ami jócskán elmarad a 2028-ig tett vállalás idei évre eső részétől.
Kína hasonlóan szűkmarkú volt a ritkaföldfémek exportjával, amelyek piacán lényegében monopolhelyzetet épített ki. A félvezetők és más csúcstechnológiás elektronikai eszközök gyártásához elengedhetetlen anyagok kivitelét az ország folyamatosan korlátozza, érzékeny veszteségeket okozva ezzel Amerikának és a fejlett világnak.
Többek között ennek tudható be, hogy a Trump–Hszi-találkozó előtt néhány nappal bejelentett tűzszünet-hosszabbítás mindössze néhány hónapra szól. Információk szerint Kína kétéves hosszabbítást szeretett volna, vélhetően arra számítva, hogy így valahogy kihúzhatják Trump elnöki ciklusának végéig. A jelek szerint azonban az amerikai kormányzat nem volt elégedett a kínai ajánlattal, és ennél jóval tartósabb, átfogóbb megállapodást akar.
Tartalom nélküli pompa
Hszi érkezésére Trump pénzt és paripát nem kímélve készült, a háromnapos vizit tele volt a legmagasabb szinten koreografált ceremóniákkal. Ez különösen annak fényében tűnhet furcsának, hogy Trump messze nem kapott ilyen szívélyes fogadtatást tavaszi pekingi látogatása során. Arról nem is beszélve, hogy pont az a Trump kápráztatta el Hszit mindenféle külsőséggel, akit alig tíz éve részben épp a Kínával szembeni kemény külpolitikai retorikájáért választottak meg.
Trump és felesége, Melania az Andrews légibázison fogadták az érkező kínai elnöki házaspárt, akik elé annak rendje és módja szerint kiterítettek 30 méternyi vörös szőnyeget. Miközben Trump szalutált, B–1-es bombázók húztak el a fejük felett, a háttérben pedig az amerikai haderő valamennyi haderőneme, köztük az űrhaderő is felsorakozott. Hogy teljes legyen a kép, a ceremóniát trombitaszó kísérte.
Ezután a két vezető a Fehér Házban egyeztetett, ám ez a leiratok szerint kirívóan rövid, mindössze harmincperces volt. Ezután következtek volna a nagy bejelentések, amikből leginkább csak szívélyeskedésre futotta.
Hszi a várakozásoknak megfelelően azt hangsúlyozta, hogy Kínának és Amerikának a békés együttélésre kell koncentrálnia, és mint a világ két vezető hatalma, felelősséggel kell viselkedniük a nemzetközi térben.
Hszi külön kiemelte, hogy el akarja kerülni a thuküdidészi csapdát, vagyis azt a helyzetet, amikor egy feltörekvő hatalom felemelkedése konfliktushoz vezet az aktuális domináns nagyhatalommal.
A kínai elnök szerint ehhez a két ország közötti állandó kommunikáció és a kölcsönös megbecsülés szükséges. Hszi arra is rámutatott, hogy a két ország az együttműködéssel csak nyerhet, míg a konfrontációval csak veszíthet. Újraindult a pandadiplomácia is, ugyanis az áprilisban beígért két medvebocs szeptember végén most már tényleg csatlakozik az atlantai állatkerthez.
Trump a maga részéről arról áradozott, mekkora barátok Hszivel, és a személyes kapcsolatuk erejét bizonygatta. A szokásos szuperlatívuszokban beszélt arról, hogy Hszi milyen nagy vezető, és hogy milyen jól szót értenek. A találkozót nagyszerűnek nevezte, és azt mondta, a két ország közötti kapcsolatban hatalmas előrelépés történt.
Kína szombaton hozta nyilvánosságra az Egyesült Államokkal kötött nyolcpontos megállapodás részleteit. Ebből annyi derült ki, hogy a két ország többek között 30 milliárd dolláros kölcsönös vámcsökkentésről, valamint egy kereskedelmi tanács felállításáról egyezett meg.
Mi van az MI-vel?
Előzetesen sokan találgattak arról, vajon lesz-e valamiféle bejelentés az ősz legforróbb témájának bizonyuló mesterséges intelligenciáról (MI). Az USA és Kína egyértelműen a világ vezető hatalmai a technológiában, a többiek labdába sem rúgnak, ha a modellek fejlettségéről vagy számítási kapacitásról van szó.
Az utóbbi időben azonban a legújabb modelleket fejlesztő kutatócégek elkezdték kongatni a vészharangot, hogy azok olyan ütemben fejlődnek, amikkel már a belső kockázatkezelési mechanizmusaik nem nagyon tudnak lépést tartani. Ebben élen járt Dario Amodei, a Claude-ot fejlesztő Anthropic vezére, aki egy nyílt esszében szólította fel az iparágbeli riválisait, hogy fogják vissza az MI-fejlesztéseket.
Bár Amodei felhívására Sam Altman Open-AI-vezér és Elon Musk techmágnás is pozitívan reagált, Trump rövid úton lesöpörte a kezdeményezést, és kizárt mindenféle szövetségi korlátozást. Az elnök nem sokkal később azt javasolta, nevezzék át a mesterséges intelligenciát szuperintelligenciára, mert az jobban hangzik. Ahogy arról korábban is írtunk, a kínai vezetés közben inkább a saját hatalmát félti az MI-től, nem az emberiséget.
A várakozásokkal ellentétben aztán semmilyen nagy bejelentés nem hangzott el az MI-ről Hszi és Trump megbeszélése után.
Trump csak annyit mondott, hogy Hszi ugyanúgy gondolkodik a kérdésről, mint ő, a kínai elnök pedig mindössze annyit közölt, hogy szerinte a technológiának mindvégig emberi irányítás alatt kell maradnia. Ezzel beigazolódott azoknak a jóslata, akik eleve szkeptikusak voltak mindenféle kínai–amerikai együttműködéssel kapcsolatban, hiszen az MI a fegyverkezési verseny legújabb fejezete, ahol a feleknek nem érdekük az önkorlátozás.
Később Trump vendégül látta a kínai elnököt egy fehér házi vacsorán, ahol illusztris társaság előtt tálalták fel a kínai konyha ihlette, Melania által összeállított menüt. Az üzleti és banki világ krémje mellett jelen voltak a legnagyobb techcégek vezetői is, köztük Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, Jensen Huang, az Nvidia vezére, és Tim Cook, az Apple vezérigazgatója. Meghívót kapott Altman és Musk is, Amodei azonban érdekes módon nem.
A nyolcpontos megállapodás alapján a mesterséges intelligencia területén a felek megállapodtak a technológia előnyeivel és kockázataival foglalkozó párbeszéd megindításáról, aminek következő fordulóját november közepére tűzték ki. Emellett létrehoztak egy kommunikációs csatornát kifejezetten a mesterséges intelligenciához köthető incidensek kezelésére.
Geopolitika takaréklángon
Az is látványos volt, mennyire nem esett szó a világot érintő nagyobb kérdésekről, köztük az elmúlt évek meghatározó geopolitikai konfliktusairól. Az orosz–ukrán háború – amelyben Kína közvetve meghatározó szerepet játszik az orosz hadiipar működtetésével – a leiratok szerint például egyszer sem került szóba.
A megállapodás alapján a vezetők egyetértettek abban, hogy Iránnak be kell tartania azt a kötelezettségvállalását, hogy nem fejleszt ki nukleáris fegyvereket, illetve hogy egyetlen ország vagy szervezet sem szedhet tranzitdíjat a nemzetközi vízi utakon. Az amerikai sajtó emellett belsős forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a háttérbeszélgetések során az amerikaiak nyomatékosították, elfogadhatatlannak tartják a kínai hírszerzési segítségnyújtást Iránnak, ami vélhetően több amerikai katona halálához vezetett az iráni háború során.
Tajvan kérdését is nagyrészt elkerülték a felek, noha korábban néhányan arról spekuláltak, hogy Kína szeretné elérni, hogy Amerika nyíltan kimondja, ellenzi a demokratikus sziget önállóságát. Amerika ebben a kérdésben hivatalosan a stratégiai kétértelműség politikáját követi, azaz hivatalosan soha nem mondta ki, hogy nem támogatja a kommunista Kína egy Kína-politikáját. Ennek ellenére az USA számít Tajvan egyik legszorosabb szövetségesének.
Trump azonban elődjeihez képest sokkal kevésbé elkötelezett Tajvan mellett, legalábbis ezt mutatja, hogy a törvényhozás által megszavazott, több milliárd dollár értékű egyik fegyverszállítmány leszállítását bizonytalan időre felfüggesztette. A kínai állami hírügynökség szerint Hszi csütörtökön ismételten kifejezte abbeli reményét, hogy az Egyesült Államok ragaszkodni fog a tajvani függetlenséggel szembeni „helyes állásponthoz”.
Pénteken már semmi érdemleges nem történt, a két vezető meglátogatta a Nemzeti Levéltárat, ahol teáztak, illetve áttekintették az USA legértékesebb történelmi dokumentumait.
Összességében tehát úgy távozott Hszi Washingtonból, hogy a világot érintő kulcsfontosságú kérdésekben semmilyen nagy bejelentést nem tettek. Ez egyesek szerint katasztrófa, ami jól megmutatja, mennyire nem képesek a világ szuperhatalmai a felelős együttműködésre. Mások viszont úgy látják, nem is nagyon lehetett volna másképp, hiszen mindketten a saját személyes céljaikra koncentrálnak. Hszi 2027-ben a negyedik elnöki ciklusának megkezdését vezényelheti le a Kínai Kommunista Párton belül, így az amerikai pompa pont alkalmas volt arra, hogy otthon megmutassa, Kína mára egyértelműen az USA egyenrangú partnere lett. Trumpnak eredmények helyett pedig egyelőre csak az üres gesztusok maradtak.
