„Ezek a mi problémáink is, nem csak a gimnazistáké” – helyszíni riport az egyre szélesedő francia diáktüntetésekről

„Azért vagyunk mi a GenZ, mert mi leszünk az utolsók, akiket hülyének néznek!”, „Érettségit akarunk, nem tonfát!”, „Elfoglaljuk a Bastille-t (újra)!” – a csütörtökön a párizsi Bastille téren tartott újabb diáktüntetésen látható transzparensekből jól látszott, hogy a diákok dühösek és nagyon elszántak, habár már több mint egy hete szinte minden második nap valamilyen demonstráción vesznek részt. A diákmegmozdulások mostanra már egyértelműen kiszélesedtek, egyetemisták és a Franciaországban rengeteg embert mozgósítani képes szakszervezetek is csatlakoztak a gimnazisták által vezetett mozgalomhoz.

A középiskolások három hete kezdtek tüntetni, eredetileg a tanári állások számának csökkentése és az oktatás alulfinanszírozottsága miatt. Végül az oktatáshoz kapcsolódó, régóta gyűlő feszültségek mind felszínre kerültek a kormány új költségvetését övező viták miatt. A diáktüntetők múlt héten már több száz iskolában megakadályozták a tanítást azzal, hogy elállták a bejáratokat, egyes esetekben a tanárok és felügyelő pedagógusok is melléjük álltak. Az eleinte békésnek ígérkező megmozdulások több helyen zavargásokba fordultak át, az oktatási minisztérium szerint megdobáltak rendőröket és tanárokat, gyújtogatások is voltak.

Édouard Geffray oktatási miniszter szerint a hét elejéig 78 tanár és iskolai alkalmazott és 300 rendőr és csendőr sérült meg. Eddig több mint 6800 tiltakozót őrizetbe vettek, nagy részük tizenéves. Előzetes letartóztatásba 21-en kerültek. Sok diák a rendőri fellépés következtében sérült meg, kedden vádat emeltek egy francia rendőr ellen, aki arcon talált egy gyereket könnygázgránáttal. A tüntetők között péntekre már több mint 200 sérültje volt a megmozdulásoknak a belügyminisztérium tájékoztatása szerint.

Hétfőn 500 iskolát ki se nyitottak, mert nem tudták megoldani a biztonsági intézkedéseket. Végül több mint 400 intézmény körül demonstráltak, ez némi csökkenés volt a pénteki 600 iskola körül folyó tiltakozásokhoz képest, de az elégedetlenség inkább terjedni látszott. Kedd délutánra újabb nagyszabású tüntetéssorozatot hirdettek a tanulókat képviselő szervezetek. A tüntetések hátteréről itt írtunk részletesebben.

Az országosan több százezer embert megmozgató keddi tüntetéseket követően szerdán és csütörtökön is folytatódtak a megmozdulások Franciaország több nagyvárosában. Szerdán viszonylagos nyugalom volt a párizsi gimnáziumok környékén, az egyetemek közül azonban többet is blokád alá vontak a gimnazistákat támogató egyetemi hallgatók és tüntetők.

Szerda hajnalban a Párizs belvárosában található Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (Sciences Po) több épületének bejáratát is elbarikádozták a tüntetők. Reggel 8 óra körül szinte az egész környéket lezárták a rendőrök. A barikádokat őrző csoportok és a rohamrendőrök között többször dulakodás alakult ki, néhány tüntető pedig az épületekbe is megpróbált betörni. A gyülekezést több óra után végül könnygázzal oszlatták fel, az egyetem azonban egész hétre zárva marad a tüntetések miatt.

Csütörtökön az egyik legnagyobb országos diákszervezet ismét a gimnáziumok blokád alá vonására biztatta a diákokat, délután három órára pedig tüntetést jelentettek be a Bastille térre. A helyszínen beszélgettünk tüntetőkkel a kialakult helyzetről, a megmozdulások céljairól, illetve hogy mire számítanak a következő napokban, hetekben.

A jobb helyzetben lévő gimnáziumok diákjai is az utcákon vannak

A 17 éves Lise és Agata a gimnáziumi tanulmányaik végén járnak, néhány hónap múlva érettségiznek, de egyetértettek abban, hogy fontosabb most nyomást gyakorolni a kormányra, mint azon aggódni, hogy hamarosan vizsgázniuk kell. Csütörtökön korán kezdték a napot, már reggel hatkor a gimnáziumuk bejáratánál voltak, és több társukkal együtt körülbelül egy óra alatt fel is építették a rögtönzött barikádot szemetesekből, asztalokból és székekből.

Ők egy párizsi gimnázium tanulói, így náluk még egészen jó a helyzet, nekik például csak biológia szakos tanárjuk nincs az iskolában. A barátaik iskoláiban azonban nincs francia- és matematikatanár se, „nem is csoda, hogy az országban évek óta egyre rosszabbak az eredmények ezekből a tantárgyakból”.

A 19 éves Alicia tavaly végzett az agglomerációban található gimnáziumában. „Hol is kezdjem: hullott a vakolat a termünkben, a WC-ken nem volt ajtó, és volt olyan napunk a héten, amikor egyetlen óránkat sem tudta szaktanár megtartani, már ha volt, aki bejöjjön órára” – mondta. Szerinte a hadseregre költi a kormány a pénzt, miközben az iskoláik lassan összedőlnek.

A tüntetésen több gazdagabb családból származó diákkal is beszéltünk, akik jó állapotban lévő, jól felszerelt, megfelelő számú tanárral rendelkező gimnáziumokban tanulnak. Arra a kérdésre, hogy akkor ők miért vannak kint, egyöntetű válaszuk volt: az, hogy őket nem érintik személyesen a problémák, nem jelenti azt, hogy nem kell azokkal foglalkozniuk. Sőt úgy érzik, hogy az ő pozíciójukból még kötelességük is, hogy kiálljanak azokért a diákokért, akiknek rossz körülmények között kell tanulniuk, hiszen az államnak minden diáknak azonos körülményeket és lehetőségeket kéne biztosítania.

Nem félek a rendőröktől, nem ma kezdtem a tüntetést

A francia tüntetések jellemzően hatalmas rendőri készültséggel párosulnak, nem ritkák az erőszakos összetűzések sem. Az elmúlt egy hétben azonban még a szokásosnál is nagyobb rendőri jelenlétet lehet tapasztalni, sokak szerint pedig a rendőrök még a megszokottnál is durvábban, aránytalanul erőszakosan lépnek fel a tüntetések – sokszor tizenéves – résztvevőivel szemben.

Csütörtökön a tüntetés környékén szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartott a rendőrség. Két gimnazistával értem az egyik metró peronjára, egyikük a tüntetésre készített transzparenseket tartott a kezében. A peronon egyszer csak rendőrökkel találták szembe magukat, akik igazoltatták őket, és a táskájukat is átkutatták. A helyzet feszültségét jól mutatja, hogy az egyik rendőr a hátizsákokból előkerülő kulacsokba is beleszagolt, hogy kiderüljön, nem benzin van-e a diákoknál, amit aztán később gyújtogatásra használhatnának.

A gimnazista Lise és Agata a keddi nagy tüntetésen is kint voltak, akkor mentek végül haza, amikor könnygázt lőttek közéjük a rendőrök. „Nem számítottunk rá, hogy ezt ilyen fiatalon meg fogjuk tapasztalni, de ez nem tart minket vissza attól, hogy ma is és jövő héten is kint legyünk az utcán” – mondták.

„Én nem félek a rendőröktől, nem ma kezdtem a tüntetést” – mondta a 63 éves Dominique, aki azután döntött úgy, hogy kimegy a csütörtöki demonstrációra, hogy látta, milyen erőszakosan lépnek fel a rendőrök a diákokkal szemben. Elmondása szerint a húszas éveiben kezdett rendszeresen tüntetésekre járni, az elmúlt években azonban már kevesebbszer ment utcára. „Az elmúlt hét történései előhozták bennem ugyanazt a dühöt, amit 20 éves koromban éreztem, így kérdés sem volt, hogy ma itt leszek és támogatom a fiatalokat” – mondta.

„Azért jöttünk ki, hogy támogassuk a gimnazistákat, és ha kell, akkor megvédjük őket tőlük” – mutatott a térre vezető egyik sugárúton felsorakozott pajzsos rohamrendőrökre és vízágyúkra a 40 éves Lucie. Ő könyvtárosként dolgozik Párizs központi könyvtárában, a tüntetésre pedig a francia kulturális minisztérium alkalmazásában álló dolgozók szakszervezetének tagjaként jött ki.

Akkor állunk majd meg, ha végre meghallanak minket

Arra a kérdésre, hogy milyen követeléseik vannak, mit várnak el a kormánytól, minden résztvevő szinte ugyanazokat a lépéseket sorolta fel. Ez nem is meglepő, hiszen október 5-én a tüntetéseket szervező legnagyobb diákszervezet, a L'Union Étudiante 10 pontos rendkívüli intézkedési tervet tett közzé:

• Az iskolai és egyetemi épületek minél hamarabb történő felújítása.
• Az oktatási, egészségügyi, támogató és tanácsadó személyzet jelentős bővítése.
• Az iskolai órarendek újragondolása, az óraszámok csökkentése.
• 250 ezer új egyetemi férőhely létrehozása.
• Tényleges diákképviselet az oktatásirányításban.
• Magasabb ösztöndíjak, a lakhatási támogatást érintő megszorítások visszavonása.
• Garantálni, hogy minden diák hozzáférhet az 1 eurós közétkeztetéshez.
• A nemzetközi diákokra vonatkozó magasabb tandíjak és az egyetemi hallgatók által kötelezően fizetendő egyetemi hozzájárulási díj eltörlése.
• Több, jobb minőségű és olcsóbb szociális bérlakást a fiataloknak.
• A diáktüntetések elleni erőszakos rendőri fellépés megszüntetése.

A követelések tehát jóval túlmutatnak a szorosan vett gimnáziumi oktatás problémáin. Olyan pontok is szerepelnek a követelések között, amelyek egészen az egyetem befejezéséig befolyásolják a fiatalok életét.

Lucie arról beszélt, hogy az ősz amúgy is a szakszervezetek tüntetéseinek egyik fő időszaka, így most az a feladatuk, hogy támogassák a diákokat. „Amikor mi sztrájkolunk, a diákok is támogatnak minket. A társadalmi szolidaritás pedig kölcsönös, így most mi vagyunk itt a diákokkal.” Szerinte ráadásul végső soron ugyanazokért a célokért küzdenek: legyen jobb az átlagembereknek. Úgy véli, a diákok mögött egyesülhetnek most az elégedetlen franciák, az egyszerű munkásoktól egészen a gazdákig.

Csütörtök délelőtt Édouard Geffray oktatási miniszter egyeztetett a diákszervezetek képviselőivel, majd este nyolc órakor bejelentette az első, a tanárhiányt kezelő intézkedést, aminek keretében 3000 helyettesítő tanárt küldenek a legrosszabb helyzetben lévő iskolákba. A tüntetők szerint ez azonban csak figyelemelterelés, a kormány csak húzza az időt abban reménykedve, hogy majd elhalnak a tiltakozások. „Nyíltan belehazudnak az arcunkba” – mondta a 19 éves Angèle, aki szerint ez a kormány aligha fogja tudni teljesíteni a követeléseiket, így az lenne a legjobb, ha lemondana.

Dominique arról beszélt, hogy Emmanuel Macron elnök kormányainak bevett szokásuk, hogy tárgyalásokba kezdenek a tüntetések hatására, ígéreteket tesznek, aztán nem történik semmi. Példaként említette, hogy a Covid idején az egészségügyi és a szociális szférában dolgozóknak tettek ígéreteket, amikből végül alig valósult meg valami. „A költségvetés romokban van, honnan szereznének bármire pénzt?” – tette fel a kérdést.

„Akkor hagyjuk majd abba, ha végre meghallanak minket. Ennek eddig nem sok jelét mutatja a kormány” – mondta az érettségi előtt álló Angela. A tiltakozást próbálják összehangolni a vizsgára történő készüléssel. „A barikádokon együtt tanulunk, és a tanáraink is igyekeznek nekünk segíteni, küldenek anyagokat, amiket ilyen körülmények között is fel tudunk dolgozni” – magyarázta.

Az egyetemisták és a szakszervezetek kifejezetten remélik, hogy a diákoknak most sikerült egy nagyobb tiltakozási hullámot elindítaniuk. A Paris Cité Egyetemen tanuló Thomas és Quentin szerint ez lehet most a kezdete egy nagyobb változásnak. Quentin szerint a közel 10 évvel ezelőtti sárgamellényes tüntetések óta várnak arra az emberek, hogy ismét legyen egy olyan mozgalom, ami összefogja az egész országot. „Ezek a mi problémáink is, nem csak a gimnazistákéi” – jelentette ki.

Hat hónappal az elnökválasztás előtt – amin Macron már nem indulhat újra – nem meglepő módon erős politikai színezete is volt a csütörtöki tüntetésnek. Többen a radikális baloldali Engedetlen Franciaország (LFI) zászlóival, transzparenseivel érkeztek a megmozdulásra. Az elmúlt napokban ráadásul egyre többször jelentek meg a tüntetéseken az LFI önkormányzati és parlamenti képviselői, akik néhány esetben a tömeget oszlató rendőrök és a tüntetők közé álltak, vagy éppen vizet és élelmet vittek a barikádokat őrző tüntetőknek. Macron pártja emiatt azzal vádolja az LFI-t, hogy politikai haszonszerzésre használja fel a diákok haragját. A kormányszóvivő a hírszerzésre hivatkozva azt mondta, hogy az LFI megbízottjai vezetik a megmozdulásokat.

Az általunk megkérdezett tüntetők mind Jean-Luc Mélenchonra terveznek szavazni Marine Le Pennel, a Nemzeti Tömörülés jelöltjével szemben 2027 áprilisában, habár az LFI vezetőjével szemben is vannak fenntartásaik. Az egyetemista Angèle szerint semmi sem garantálja, hogy Mélenchon teljesíteni fogja a követeléseiket, de nála látja most a legnagyobb esélyt arra, hogy változást hozzon Franciaországban.